3 X 3 – Szuperblokkok Barcelonában

Barcelona szuperblokk-programja néhány év leforgása alatt nemzetközi szinten is követendő példává vált, ám ezzel párhuzamosan vitákat is generál. A projekt sikerei és kihívásai rámutatnak arra, hogy a fenntartható városfejlesztés nem lehet csupán fizikai beavatkozás, hanem társadalmi párbeszéd kérdése is kell, hogy legyen. 

A szuperblokk egy kompakt, néhány háztömbnyi területet felölelő városfejlesztési gyakorlat. Célja, hogy a forgalom elterelésével autómentes útszakaszok jöjjenek létre, az így felszabadult területet pedig a gyalogosok és kerékpárosok kapják vissza. A lecsendesített utcákon gyalogosövezeteket, új közterületeket hoznak létre és növelik a zöldfelületeket, hogy ezáltal egészségesebb, élhetőbb lakóhelyek szülessenek. Habár a szuperblokkok a nemzetközi színtéren elsősorban kiemelkedő jógyakorlatként kaptak figyelmet, helyi léptékben gyakran éri őket kritika dzsentrifikáló hatásaik miatt.

Alapállapot

A Barcelonát ma is karakteresen meghatározó városbővítés Ildefons Cerdà 1855-ös tervéhez köthető, mely széles utcákat, és a háztömbök közepén nyitott, belső udvarokat irányzott elő, a lakók szabadidős és egészségügyi igényeinek kielégítésére. Ugyan a jellegzetes utcaszerkezet máig megmaradt, a belső udvarok már az 1920-as évekre javarészt beépültek kisebb épületekkel, míg napjainkra a széles utcákat szinte teljesen kisajátította a motorizált forgalom. Pedig ez utóbbi kezdetben éppen hogy a megfelelő, egészséges átszellőzést és a levegőáramlást, valamint a villamoshálózat bővítésének lehetőségét volt hivatott biztosítani. A rendelkezésre álló adatok alapján a városon belüli utazásoknak valójában csak egynegyede autóhasználat, az utcai közterületeknek mégis 60%-át a gépjárművek foglalják el.

A városfejlesztési program, aminek az egész világ csodájára jár

Salvador Rueda és kollégái először az ezredforduló elején dolgozták ki a szuperblokk-modellt a Barcelonai Városi Ökológiai Ügynökségnél (BCNEcologia), mely közvetlenül a Cerdà-féle tervhez kapcsolódik. Az eredetileg kilenc lakótömbből álló szuperblokkok négy átmenő forgalomtól elzárt csomópontot foglaltak magukba. Az első, erre a modellre épülő kísérleti beavatkozások 2005-ben Gracia és Sants-Montjuïc kerületekkel együttműködve valósultak meg, de előzménynek tekinthető néhány a ‘90-es években megvalósult kisebb projekt is. 

2016 májusában Barcelona városvezetése elfogadta az „Omplim de vida els carrers" (Töltsük meg a az utcákat élettel) nevű intézkedést, mely lehetővé tette a szuperblokkok megvalósítását városszerte. A program olyan beavatkozásokat tartalmazott, melyek a közterületek emberközpontúbb használatát teszik lehetővé, azáltal, hogy csökkentik a gépjárműforgalmat (lezárásokkal és sebességkorlátozásokkal), nagyobb területet biztosítanak a gyalogosok és kerékpárosok részére, növelik a zöldfelületeket, és kényelmes, vonzó köztéri bútorokat helyeznek el, ezzel lehetőséget nyújtva a kikapcsolódásra és közösségi életre. Az első három szuperblokkot 2016 és 2019 között realizálták, Poblenou (Sant Martí kerületben található, egykor ipari terület, mely az 1992-es barcelonai olimpiához kötődő fejlesztések részeként újult meg), Sant Antoni (az Eixample kerületben található, El Raval történelmi negyed mellett) és Horta (egykor önálló településként működött Barcelonától nyugatra, csak a 20. század elején vált a város részévé) városrészekben.

A szuperblokkok egy alap-úthálózatba ágyazódnak, ahol a megengedett sebesség 30 km/h, míg a forgalmat a belső utcákban 10 km/h sebeségre csendesítették. Az érintett területeken a közterületi parkolás is szinte megszűnt, megállni csak speciális esetekben lehet (pl. tűzoltók, áruszállítás, költözés). Az így felszabaduló területek gyalogosbarát köztérré alakultak, amit tovább támogat a járdákkal egy szintbe hozott úttest – ennek köszönhetően a gyalogosok az utat teljes szélességében birtokba vehetik. A kialakított övezetek minden korosztály számára lehetőséget biztosítanak a köztér használatára. A fejlesztés eszköztára arra ösztönzi az embereket, hogy az utcákat ne csak az áthaladás ideje alatt vegyék igénybe, hanem a szabadidejük eltöltése különféle kültéri tevékenységekkel gazdagodjon. Az utcabútorzatnak köszönhetően pedig nem csak a terasszal kitelepült vendéglátóegységekben, hanem fogyasztás nélkül is lehetőség nyílik a kikapcsolódásra. 

A szuperblokk-program a pilotprojektek óta átfogó stratégiával alakult, mostanra számos városi beavatkozást magába foglal, mely az élhetőbb várost célozza, például zöld tengelyek létrehozását és az iskolák előtti útszakaszok biztonságosabbá tételét.

Zöld dzsentrifikáció, avagy fenntarthatóság, de kinek?

Az első szuperblokk Poblenou-ban valósult meg, ám a folyamat a helyi lakosok és a politikai szereplők konfliktusa miatt nem volt zökkenőmentes. Az átláthatatlan döntéshozatali folyamatok és az itt élőkkel történő konzultációk hiánya nyomán komoly lakossági ellenállás bontakozott ki, sérelmezték, hogy aggályaik nem találtak meghallgatásra a tervek készítésekor. Habár a szuperblokkok elsősorban jópéldákként vonultak be a köztudatba, melyek számos más európai nagyvárost inspirálnak hasonló, emberközpontú fejlesztésekre, helyi szinten máig számos kritika éri őket (még annak ellenére is, hogy a Poblenou-i fejlesztés óta sokat finomítottak a részvételi folyamatokon). Az egyik gyakran említett probléma, hogy a szuperblokkokból elterelt forgalom jellemzően nem szűnik meg, csupán a külső utakra tevődik át, ezzel valójában a város légszennyezettsége sem csökken, hanem más területeken koncentrálódik. Ennél is sűrűbben felmerülő aggály a szuperblokkoknál tapasztalható dzsentrifikációs hatás. A megújult környékek vonzzák a turistákat és a Barcelonába költöző külföldieket, melyek hatására az ingatlanárak, lakásbérleti díjak és vállalkozások költségei is emelkednek, ezzel a területek lakossága fokozatosan lecserélődik. Egyes kritikusok szerint ezek az “élhetőbb városért" történő fejlesztések nem a helyi lakosság érdekeit tartják szem előtt, hanem elsősorban presztízsnövelő, globális marketingcélú beruházások Barcelona modell-szerepének erősítésére.

A szuperblokkok tehát vitathatatlanul számos előnnyel járnak, és látványos eredményeket értek el a városi hőszigethatás csökkentésében, valamint a területen élő és dolgozó emberek életminőségének javításában. A példa azonban arra is rámutat, hogy zöld városi stratégiák nem mindig veszik figyelembe a lokális közösségek igényeit, pedig sikerességük nagyban múlhat a lakossági részvételen. 

Böröndy Júlia

Felhasznált irodalom:

Honey-Rosés, J. (2023). Barcelona’s superblocks as spaces for research and experimentation. The Journal of Public Space, 8(2): 1–20. doi:10.32891/jps.v8i2.1646

Nieuwenhuijsen, M. et al. (2024). The Superblock model: A review of an innovative urban model for sustainability, liveability, health and well-being. Environmental Research, 251(1):118550. doi:10.1016/j.envres.2024.118550

Eggimann, S. (2022). The potential of implementing superblocks for multifunctional street use in cities. Nature Sustainability, 5(5): 406–414. doi:10.1038/s41893-022-00855-2

Frago, L., & Graziano, T. (2021). Public space and the green city: Conflictual narratives of the superblock programme in Poblenou, Barcelona. Journal of Urban Regeneration and Renewal, 15(1): 113-128. doi:10.69554/kdyu9835