A 100 esztendős Veszprémi Színház

Az 1908. szeptember 17-én megnyitott színház Medgyaszay István építész tervei alapján épült, az akkor még újdonságnak számító vasbetonszerkezettel, és mindemellett építészeti formálásában, díszítésében is jelentős újat hozott a magyar építészetben.

A 100 esztendős Veszprémi Színház¹

Európa első vasbeton színháza 1908-ban készült el Medgyaszay (Benkó) István (1877–1959) tervei szerint.² Az akkor még nagyon fiatal, éppencsak 30 éves, Magyarországon is alig ismert építész a megbízást 1907-ben kapta Dr. Óvári Ferenc veszprémi országgyűlési képviselőtől, az 1905-ben alakult városi Színpártoló Egyesület elnökétől, aki szívügyének tekintette, hogy Veszprém városának is legyen színháza.

A Színpártoló Egyesület prominens képviselői, miután kiválasztották a helyszínt, a Püspökkertet³, meghatározták a programot. Olyan színházat vártak az építésztől, amely alkalmas színházi előadásokra, és egyúttal hangversenyek, bálok, népgyűlések tartására. Igény volt még, hogy közvetlenül kapcsolódjon a már létező Korona Szállóhoz – amelynél egyúttal bizonyos átalakítás, modernizálás volt szükséges –, továbbá a Püspökkerthez is. Komplex multifunkcionális kulturális központot kívántak tehát létrehozni, amely a város társadalmi-társasági életének biztosít helyet, ugyanakkor urbanisztikai szempontból egy új városi egységet teremt, önálló komplexumként helyezkedik el a történelmi város mellett.

A városi vezetés és a Színpártoló Egyesület nehéz feladat elé állította az építészt, de Óvári bízott abban, hogy a világot járt, s a magyar nemzeti építészet megteremtésén munkálkodó, a feltétlenül progresszívnek tekintett szecesszió jegyében alkotó Medgyaszay István⁴ eleget fog tenni mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket fontosnak tartott. Igazi kihívás volt ez az építész számára, aki korábban még nem tervezett színházat⁵, de más funkciójú nagyobb, harmonikus épületkomplexumot sem.

A Püspökkert a környező utcák szintjénél lejjebb van, de a színház főhomlokzatát a város felé, a főutca szintjén kellett elhelyezni. A Korona szálló főhomlokzata is a főutca vonalába illeszkedett, míg a vendéglőt, a kaszinót és a teraszt úgy kellett kialakítani, hogy a Püspökkert felől, vagy a városháza (ma Megyeháza) felől is megközelíthető legyen. Fontos követelmény volt, hogy a nézőtér előtti „üdülő és társas helyiségek" kapcsolatban legyenek a Püspökkerttel, amely a 20. század elején városi parkként működött pavilonokkal és szép zöldnövényekkel és virágokkal. Erre a közvetlen összekötésre azért volt szükség, hogy a közönség a tavaszi és nyári hónapokban könnyen kijusson az épületből a parkba, illetve, a parkból közvetlen bejáraton keresztül érjen be az épületbe.

 

 

Ezeknek a bonyolult követelményeknek a megoldásához Medgyaszay a 20. század elején forradalminak számító vasbeton anyagot használta fel, amely lehetővé tette számára, hogy a rendkívül nehéz feladatot magisztrális szinten oldja meg. A vasbeton tulajdonságait és alkalmazási lehetőségeit François Hennebique francia építész párizsi irodájában sajátította el, éppen abban az időben, amikor a veszprémi megbízást kapta. Valószínűleg Párizsban készítette el a terveket, legalábbis ott véglegesítette. Nyilvánvalóan már előzőleg tanulmányozta a vasbeton alkalmazási lehetőségeit, s már az a gondolat is megérlelődött benne, hogy az új anyagot a magyar nép művészi hagyományaival kívánja összekapcsolni⁶. A veszprémi színház az első épülete, amelyben ezt az élete végéig vallott elvet először megvalósította.

 

 

Medgyaszay teljességgel újszerű színházat hozott létre formájában, tipológiájában, szerkezetében és díszítésében egyaránt. A tervezés során ragaszkodott az előírt követelményekhez, s a kedvezőtlen adottságokat, mind a terepet, mind az épített környezetet tekintve, sikerült előnyként kezelnie.

A tervező nem mondhatott le arról, hogy a színház a város felé egy hangsúlyos főhomlokzattal jelenjen meg, hiszen a főútvonal mentén kívánták elhelyezni az épületet. Innen is kellett tehát biztosítani a bejáratot, mint ahogyan azt a kanonizálódott színházépület-tipológia megkövetelte. Azonban, a teljes épülettömeg belső kialakításával is számolva, az utcai főbejáratokat – négy bejárati ajtó – nem a homlokzat középső részén, hanem a középrizalithoz képest hátraugratott két oldalon helyezte el. A középrizalit monolit tömbjét pedig egy ovális színes ablakkal nyitotta meg a földszinti traktuson, amely Nagy Sándor A népművészet varázsa című művét foglalja magában: a népművészetet egy zenélő juhász személyesíti meg, körülötte emberek, gyerekek, állatok hallgatják a zenét. Ez az alkotás kívülről és belülről is remekül érvényesül, a természetes és mesterséges fényviszonyok ügyes kombinálása révén, ugyanakkor szervesen illeszkedik az épület mind formai, mind pedig stilisztikai rendszeréhez, s egyben központi elemmé válik a főutca felőli homlokzaton, ahol a szükséges nyílások (ajtók, ablakok) mind e köré az elem köré szerveződnek.

 

 

Technikai szempontból sem jelentett problémát az ovális forma kialakítása, mint ahogyan a homlokzati egyéb, lekeretített sarkú szögletes, illetve cikázott, virágmotívumot idéző formák sem, hiszen az épület teljes szerkezete az új építőanyagból, azaz vasbetonból készült. A sík vasbeton felületen bármilyen nyílás megoldható volt, hiszen nem befolyásolta a struktúra szilárdságát. Ugyanez érvényes az épület Püspökkert felőli oldalsó és hátsó homlokzatára⁷ is, ahol Medgyaszay hasonló stilizált formákkal nyitotta meg az egységes vasbeton síkelemet, amely a tömeg szerkezeti vázát és kerületét adta. A homlokzatokon alkalmazott, a külső és a belső képben egyaránt meghatározó szerepet betöltő stilizált népi motívumokat mutató ablakok nem nyithatók, az üvegezés légmentesen van a hornyokba ragasztva. Csupán a fény áteresztésére szolgálnak és a díszítés szempontjából fontosak, a szellőzés megoldására az építész más lehetőséget talált ki.

Bár a főbejáratot Medgyaszay látszólag a főutca felé helyezte, az igazi bejáratot mégiscsak a Püspökkert felől alakította ki. A kert felől a színházépületbe lépve a látogató egy hatalmas, 300 m²-es nyitott belső térbe érkezik, amely a színház előcsarnokául szolgál. Medgyaszay itt láttatja leginkább a vasbeton szerkezetet: sima, minimumra redukált felfekvésű oszlopok⁸ tartják a rendkívül nagy fesztávú mennyezetet alkotó betontálcákat, amelyeket szintén bármiféle díszítés és bevonat nélkül szabadon hagyott. Ezzel tulajdonképpen eleget tesz a Vitruvius által már az antikvitásban megfogalmazott elveknek, amelyet az itáliai reneszánsz építészeti teoretikusok is megfogalmaztak és a mesterek alkalmaztak: a szerkezet önmagában kell, hogy adja a dekórumot, s ezáltal elvetettek minden rátett díszítést. Ez Medgyaszay esetében teljességgel megvalósult, az építész a maguk szerkezeti funkciójában láttatja az elemeket, ezáltal világosan olvashatóvá téve a modern építészet új eszközét és konstrukciós megoldását.

 

 

Egyedüli díszként a világítás sajátos kialakítása szolgált, amely Medgyaszay – később szabadalmaztatott – találmánya: vékony szálakon függő Wolfram égőket helyezett el ritmikus osztásban a mennyezeten, amelyek finom csipkeként jelennek meg a térben.⁹ Az előcsarnok így a nézőtér alá került, s a Püspökkert szintjével egy vonalba. A tágas és hosszanti elrendezésű helyiség utca felőli oldalán, tehát az utcai főhomlokzat mögé épült az először egykaros, majd – az utca szintjétől, a főutcára jobb- és baloldali bejárathoz kapcsolódóan – kétkaros lépcső, amely felvezet a nézőtér – földszinti és emeleti - szintjére, s onnan már a hagyományos színházi elrendezésnek megfelelően léphetett be a néző a nézőtérre, vagyis a színpaddal szemben jutott be a helyiségbe.

A nézőtér méretei megfeleltek az akkori előírásnak: hossza 20 m, szélessége 16 m. A nézőtér padozata sík, mozgatható, fokozatosan emelkedő pódiumokon helyezték el a széksorokat, mögötte pedig állóhelyeket biztosítottak. A pódiumokat bál esetén az oldalfalakkal párhuzamosan állították, így a középső teret könnyen táncteremmé rendezték. Két oldalán 16 db egysoros páholy van, s a középső részen – a főlépcső szélességében – erkélyülések. Fölötte pedig a teljesen elkülönített karzat, amely külön lépcsőn közelíthető meg. A nézőtér teljes befogadóképessége színházi előadások esetén ezer fő volt: ebből 448 ülőhely, amelyből 430 a földszinten, 52 a páholyokban és 120 a karzaton volt, valamint maximum 500állóhely.¹⁰ A páholyok kialakítása eltér a hagyományos tipológiától, ugyanis Medgyaszay itt is maximálisan kihasználta a vasbeton szerkezet előnyeit: előregyártott konzolokra támaszkodó páholysort épített, amelynek nem volt szükségük alsó alátámasztásra, ezáltal a páholyok alatti tér is hasznosítható térré vált. A karzat mögött középen, a színpaddal szemben Medgyaszay a filmvetítések esetén szükséges – tűzbiztos – gépkamrát alakított ki. Ez rendkívül korszerű megoldás volt, hiszen 1908-ban már gondolni kellett a multifunkcionális kulturális épület moziként való működtetésére is.

A legmeglepőbb azonban a mennyezet kialakítása: az építész könnyű rabicfalból készült álmennyezetet helyezett a nézőtér fölé, amelynek közepét stilizált virágmotívummal nyitotta meg, s ezzel oldotta meg a levegő cirkulálását, vagyis a légkondicionálást gravitációsan. Az álmennyezet feletti valódi mennyezeten nyitható-zárható nyílásokon keresztül áramlott a belső térbe a friss levegő, ezzel biztosította a nézőtér kellő levegőellátását, kihasználva a lég természetes viselkedését: a hideg, illetve friss, oxigénnel teli levegő lefelé száll, a meleg, illetve oxigénszegény, elhasznált levegő pedig felfelé. A népi motívumot idéző nyílás köré fűzte fel, szintén a népi művészettől ispirálva, mintegy gyöngysorszerűen a világítótesteket, amelyek csipkeszerű ornamentumként jelentek meg a térben.¹¹ Medgyaszay itt is képes volt egyesíteni a funkciót a díszítéssel.

 

 

A színház fűtése is rendkívül gazdaságos volt és célszerű volt: a központi légfűtés, amely szintén a mennyezeten és a falakon vágott nyílásokon keresztül került a terekbe, négy alközpontból indult ki, amivel az egyes helyiségeket, a szükségnek megfelelően, szeparáltan tudták szabályozott hőmérségletre hozni, ezáltal külön lehetett fűteni csak az alsó, klub- és társasági célokra használható helyiségeket, a nézőteret, s a színpadteret is. A központi kazánház a mai büfé helyén volt.¹²

Medgyaszay olyan komplex színházépületet hozott létre, amely nem csak a helyi kívánalmaknak felelt meg teljes mértékben és tökéletesen, nem csak a város által állított követelményeknek tett maximálisan eleget, hanem egyben a kor legmodernebb, progresszív építészeti kihívásának is. Olyan speciálisan a magyar építészetet a legmagasabb szintre emelő, minden tekintetben korszerű és modern építészeti művet alkotott, amely az építészet az antikvitás óta érvényes hármas alapkritériumát, a firmitas-utilitas-venustas elvét maximálisan megvalósítja. Medgyaszay azt tette, amit egyik bécsi mestere, s egyben egyik példaképe, Otto Wagner megfogalmazott, s amely felhívás minden igazán nagy gondolkodó művész – kimondott vagy kimondatlan – ars poétikája: „A művésznek és a művészetnek erkölcsi kötelessége hogy a kort képviselje..."¹³

Egyúttal pedig rendkívül kvalitásos munkájával hozzájárult a magyar művészet ama sajátos igyekezetéhez, amely arra irányult, hogy – a művészet minden területén egyenként és összművészeti szinten – saját „magyar nemzeti művészetet" teremtsen.¹⁴

1908. május 18–23. között Bécsben rendezték a VIII. Nemzetközi Építészet-kongresszust, ahol Medgyaszay A vasbeton művészi formája¹⁵ címmel tartott előadást, amelyben azt hangsúlyozta, hogy kora építészetének új formavilágot kell teremtenie, s ezt nagy mértékben az új építőanyag, a vasbeton megjelenése lehetővé teszi, s egyben meg is követeli. Az új anyag alkalmazása mind formai, mind pedig szellemi aspektusból forradalmi változást jelent. Formai szempontból az az értéke, hogy a vasbeton alkalmazása gyakorlatilag minden konstrukciós lehetőséget képes biztosítani, szellemi szempontból pedig, éppen a formai megkötöttségek teljes megszűnése révén lehetőség nyílik arra, hogy a magyar nép önálló nemzeti építészetet hozhat létre, amely magában foglalja az egyetemes és magyar technikai tudást a tömegalakítás, valamint az alkalmazható díszítés tekintetében. Az elméleti gondolatvezetést Medgyaszay példákkal illusztrálta: az éppen elkészült veszprémi színházáról mutatta be saját fényképeit.

A színházat 1908. szeptember 17-én nyitották meg Csiky Gergely Nagymama című vígjátékának előadásával. A színház hivatalos avatása azonban csak 1909. január 10-én volt, amikor, a helyi dalegyesület fellépése, versek és az alkalomra írt dalok és zenedarabok elhangzása után – s zárásképpen a Szózat közös eléneklése előtt –, Dr. Óvári Ferenc ünnepi beszédet mondott: „Diadalünnep ez a mai nap annak a lelkes buzgóságnak, annak a törhetetlen kitartásnak s a nemes áldozatkészségnek, mely e város közönségének minden időkben a legszebb jellemvonása volt. (...) egyszerre oldottuk meg állandó színházunk, vigadónk, muzeumunk és nemzeti casinónk végleges és megfelelő elhelyezésének bizony nem könnyű kérdéseit."

Óvári köszönetet mondott Medgyaszay Istvánnak és Nagy Sándornak a kiváló munkájukért, majd a városnak az odaadó támogatásért: „(...) Isten segítségével és a magunk erejével templomot emeltünk a bűbájos magyar szónak, a nemzeti cultúrának s a városi társaséletnek. Templomot, mely időtlen időkig követendő példaképpen hirdetni fogja az utódoknak a mai nemzedék nagy polgárerényeit: lelkesedését, buzgalmát, önzetlenségét és áldozatkészségét (...)" .¹⁶

 

 

A színházat elkészülte óta több ízben felújították. Az első jelentős felújítás 1953-ban volt, amikor kijavították a háborús sérüléseket, s a keleti oldalra építették az új kazánházat, az utcai főhomlokzaton kialakított bejáratokat befalazták, s a nyugati oldalra, a Püspökkert felé került a főbejárat, vagyis a színház egyetlen bejárata. Időközben a színházat műemlékké nyilvánították, tehát minden változtatás, ami az újonnan felmerült igényeket szolgálta volna, csak nagy nehézségek árán és a Műemlékfelügyelőség (ma KÖH) engedélyével valósulhatott meg. A színházátalakításra vonatkozó tervek általában nagy vitákat generáltak, Bartha Zoltán, a Medgyaszay hagyaték örzője keményen és harciasan ragaszkodott az eredeti épület rekonstrukciójához, mások viszont a korszerűsítés mellett álltak ki.

1977-ben elkészült egy tanulmányterv a KÖZTI-ben a Veszprémi Megyei Tanács megbízásából, az 1982. október 23-i központi városrendezési és építéstervezési tervtanácson a KÖZTI szakemberei részletesen ismertették a színház korszerűsítését és megfiatalítását szolgáló beruházási és felújítási terveket a színház rekonstrukciójáról, amelyeket – kisebb módosítási javaslatokkal – elfogadtak. A felújítás két fázisban történt: az első ütemben (1982–1984) az új kiszolgáló épület létesült, amely egy belsőudvaros üzemház a színház oldalához építve. Az épületet lefedték növénytakaróval, hogy kívülről ne legyen látható. A föld alatti építmény megfelelő kialakítása megkövetelte a teljes környező terület átalakítását. A színház és a vendéglátó épület közötti közvetlen és szerves kapcsolat megszűnt, bár részben visszaállították az eredeti betonkonzolokat. A második ütemben 1984–1988 között újították meg magát a színházat Szendrő Péter építész vezetésével.

A színházat, minden szakmai érvelés és komoly ellenállás ellenére, jelentősen átalakították. Az 1980-as évek közepén még lehetett nem feltétlenül érvényesíteni azokat a – műemlékek esetében különösen érvényes – rekonstrukciós szabályokat, amelyeket a ’90-es évektől kötelező figyelembe venni, s amelyek nyomán több kvalitásos színházépület rekonstrukció készült, mint például Medgyaszay más színházainak a felújításai is, a soproni 1990-ben¹⁷ vagy 2006-ban a nagykanizsai¹⁸. Korábban persze az építészeti és művészeti divatok is mást diktáltak.

Így ma azt állapíthatjuk meg, hogy a jelenlegi színház sok tekintetben más, mint az eredeti Medgyaszay épület. Nem csupán a színházi technika és az építészeti technológia fejlődése okán, hanem külső és belső struktúrájában, belső térelosztásában, külső és belső díszítésében egyaránt. Különösen szembetűnő a belső tér erősen megváltozott atmoszférája¹⁹, a "modern" lámpák²⁰, textilek²¹ és a színház szinte összes falfelületét beborító kerámiadíszítés²² disszonanciája a Medgyaszay-épülettel, s a mester eredeti művészi elveivel is.

Mindez azért is fájdalmas, mert Medgyaszay István e 100 esztendős remekművével nem csak a magyar, hanem az európai progresszív művészet egyik legkiválóbb alkotását teremtette meg. Betonba öntve materializálta a szóban és írásban egész életében hangoztatott művészi elveit, amely egyben erkölcsi tanítás is: „Az eleven kultúra nem élősködik az idegen, elmúlt korok művein, hanem alkot újat a maga életéből, a maga lelkéből valót. Alkossunk hát mi is újat, a mi életünknek valót, a mi népünk formakincséből és formáljuk azt a mi lelkünk szerint. És mindenekelőtt legyünk őszinték érzésben, formában és anyagban..."²³

Ordasi Zsuzsa

---

¹ A színház eredeti neve Városi Színház, majd Városi Nemzeti Színház, majd 1922. november 5-én a színházban tartott Petőfi ünnepségen Dr. Komjáthy László, a város polgármestere bejelentette, hogy a színház neve a következőkben Veszprémi Petőfi Színház. 1848 márciusában Petőfi néhány napig Veszprémben tartózkodott a feleségével, s akkor megtekintettek néhány színházi előadást a városban. Petőfi Sándornak állít emléket a bejárat előtt elhelyezett egészalakos szobor – vándorbottal –, Marton László műve (1988)

² Az egyetemes építészettörténetben a párizsi Theatre Champs-Elysée szerepel, mint az első vasbeton szerkezetű színház, amelyet August Perret és Henry van de Velde tervei alapján építettek 1911–1913-ban.

³ A Színpártoló Egyesület megvásárolta a püspökség tulajdonában lévő Püspökkert egy 286 négyszögöles területét 140.000 Koronáért.

⁴ V.ö. Potzner Ferenc: Medgyaszay István. Holnap Kiadó, Budapest, 2004

⁵ Medgyaszay a tanulóévei során Bressler bécsi irodájában dolgozva 1899-ben tervezett Czernovicz városába egy színházat, ami nem épült meg.

⁶ 1904-ben kapcsolatba került a Gödöllői Iskola művészeivel, akikkel együtt is dolgozott a későbbiek során. Ezen kívül pedig tanulmányozta a magyar népi építészet jellemzőit, s részt vett Malonyai Dezső népművészeti gyűjtéseiben is. 1906-1907-ben Münchenben, Berlinben és Párizsban kutatta a keleti gyűjteményeket, mert meg volt győződve a magyarság keleti eredetéről. V.ö. Potzner F. id. mű 15–18.old.

⁷ A szcenikai torony hátsó homlokzatán, a Megyeháza felé eső nagy sík felületen Nagy Sándor Csodaszarvas vadászata című sgraffitója látható (1908; 247x691 cm).

⁸ Az oszlopokat márványborítással fedte be, s népi motívumkincsből kölcsönzött bronzövek fogják össze.

⁹Medgyaszay 1908-ban szabadalmaztatta a találmányát Foglalat nélküli izzólámpa és megfelelő felfüggesztő szerkezet néven. Ezeket a világítótesteket az 1982–1988-as felújítás során megszűntették, Horváth Márton üvegtervező készítette látmpákkal cserélték fel. V.ö. Színházépítés Veszprémben. (szerk. Patka László), Veszprém, 1988.

¹⁰Ma a nézőtéren 458 főt tudnak elhelyezni: ebből a földszinten 345 főt, a páholyokban és a karzaton összesen 113 főt. Az állóhelyeket megszűntették.

¹¹ Az 1982–1988-as rekonstrukció ezt nem őrizte meg, ma az álmennyezet stilizált virágmotívumát reflektorok övezik!

¹² A felújítás során új gázüzemű kazánházat építettek, ezt a hátsó traktus mögötti föld alatti bővítményben helyezték el.

¹³ August Sarnitz: Otto Wagner. 1841–1918. Taschen/Vince Kiadó, Budapest, 2006. p. 7.

¹⁴ V.ö. Déry Attila: Nemzeti kísérletek építészetünk történetében. Plinthosz Bt. Budapest, 1995. konkrétan Medgyaszayról pp.109–110.

¹⁵ Közli Potzner. Id. m. 87–93. old. Első közlés: Művészet 1909/1.

¹⁶ A Veszrpémi színház felavatási ünnepélye. Veszprém, Pósa Nyomda, 1909, 3-27.old.

¹⁷ Építészek: Kőnig Tamás és Wágner Péter.

¹⁸ Építész: Zalaváry Lajos.

¹⁹ Belsőépítész: Szenes István.

²⁰ Horváth Márton üvegtervező és Simai Lajos ötvösművész munkája.

²¹ Szenes Zsuzsa és Gönczi András textiltervezők munkája.

²² Szekeres Károly kerámikus munkája.

²³ Medgyaszay István: Színház (jelenleg Petőfi Színház) Veszprém, 1906–1908, átalakítva. In Potzner Ferenc id.m. 84. old.