A 2020-as közép-horvátországi földrengések építészeti következményei – 2. rész, Petrinya és környéke

A 2020-as év legvégén újabb földrengés rázta meg Horvátországot, ezúttal a vidéki Banovina régiót. A peremhelyzetű észak-horvát tájegységet ért károkat és az újjáépítés megkezdésének nehézségeit Boris Dundović, horvát építész és műemlékvédelmi szakember érzékletes, magyar nyelven hiánypótló írásából ismerhetjük meg. 

A 2020-as horvátországi földrengésekkel foglalkozó korábbi írásunk a Zágrábot ért kataklizma következményeit, és a tavasztól őszig tartó időszak eseményeit mutatta be. Ez alatt az idő alatt több kisebb utórengés is érte a fővárost, de ezek erőssége fokozatosan csökkent. A szeptemberben elfogadott rendkívüli kormányrendelet megteremtette a keretet a lassan, de biztosan elkezdődő rekonstrukciós munkálatok számára. Kevesen sejtették, hogy nemsokára újabb, még a korábbinál is erősebb földrengés rázza meg Horvátországot, ezúttal Zágrábtól 50 km-re délre, a Petrinya-Sziszek-Glina régióban. 

A 2020 végi földrengések

December 28-án, reggel 6:28-kor Közép-Horvátország lakói egy, a Richter-skála szerint 5.2-es erősségű földrengés robajára ébredtek. Az epicentrum ezúttal nem Zágráb környékére, hanem Sziszek-Monoszló megye területére esett, mindössze 3 km-re Petrinya történeti városától. A rengések – egyre csökkenő intenzitással – egész nap folytatódtak. Másnap reggelre úgy tűnt, hogy a földmozgásnak vége szakadt; voltak akik már neki is álltak a károk felmérésének. Azonban az első rengés valójában csak egy előrengés volt. December 29-én, délután negyed 1 után az előző napinál is erősebb földrengés sújtotta a területet. A 6,4-es magnitúdójú földmozgást nemcsak egész Horvátországban, de egyes szomszédos országokban, így Budapesten is érzékelni lehetett. Zágráb és környékének lakói számára a márciusi események ismét hátborzongatóan közelinek tűnhettek. 

Petrinya, Sziszek és Glina városát azonban ezúttal jóval nagyobb kár érte, mint a fővárost. Hét ember életét vesztette és további 26-an megsérültek. A legtöbben Majske Poljane községben haltak meg, ahol több ház is összeomlott. A rengés epicentrumának közelsége miatt nem meglepő, hogy Petrinya történeti városának közel fele megsemmisült. A földmozgás legsúlyosabban Petrinyát és Majske Poljanét érintette, azonban számottevő károk keletkeztek Dvor, Glina, Gvozd, Hrvatska Kostajnica, Kutenya, Sziszek, Sunja, Topuszka, Nagygorica Zágrábés és Zaprešić területén is. Az előzetes felmérések szerint a károk értéke meghaladta az 5 milliárd eurót. A földrengés súlyosságát jól mutatja, hogy biztonsági okokból rövid időre még a szlovéniai krškói atomerőművet is leállították.

A rengéseket két egymást keresztező törésvonal – a Pokupje és a Petrinya törésvonal – elmozdulása váltotta ki. Fontos megjegyezni, hogy ez a terület a délszláv háború óta leszakadó régiónak számít. Ez is közrejátszott abban, hogy a földrengés sok épületet már eleve leromlott állapotban talált. A Banija vagy Banovina névre hallgató térség korábban az ország egyik ipari és mezőgazdasági központja volt, de a 90-es évek óta sok minden megváltozott. A gyárak többsége bezárt, a lakosság túlnyomó része pedig idősekből áll, mivel a fiatalok többsége elvándorol. Csak az elmúlt tíz évben több, mint 100 000 fővel csökkent a régió népessége. Banovina marginalizált helyzete hozzájárult  az épített környezet, valamint a természeti és kulturális örökség amortizálódásához.

A földrengések csak tetézték a környező települések és lakóik nehéz helyzetét, hiszen sokan otthontalanná váltak. A katasztrófát követően a házukat elvesztők számára ideiglenes lakásokat biztosítottak, konténerek vagy mobil lakások formájában, és sokuk anyagi támogatásban is részesült. Azonban azoknak a száma, akiknek azóta sikerült renoválni házaikat, és visszatérhettek otthonaikba, a mai napig nagyon alacsony. 

A károk felmérése és ötletek új családi ház típusokra

A földrengést követően az ország minden tájáról érkeztek önkéntesek Banovinába, hogy segítséget nyújtsanak bajba jutott honfitársaiknak. Ezt elősegítendő, a megyébe való belépés korlátozását (mely a pandémia miatt volt érvényben) felfüggesztették, és az oda vezető autópályákat is ideiglenesen ingyenessé tették. A koronavírus-járvány és az ünnepek ellenére az egész ország gyorsan reagált, amiről a média is ünnepélyesen tudósított.

Az első szervezett önkéntesek a katonaság, a rendőrség és a tűzoltóság soraiból kerültek ki. Nem sokkal utánuk építészek, építőmérnökök és egyéb szakemberek is nagy számban érkeztek a régióba, hogy segítsenek az épített környezetet ért károk felmérésében. A Horvát Földrengésmérnöki Központ jól szervezetten koordinálta a munkálatokat: egy újonnan fejlesztett mobil alkalmazás lehetővé tette, hogy az összes megrongálódott házat rövid időn belül felmérjék, és adataikat felvezessék egy online adatbázisba. Az épületeket – a korábban Zágrábban is alkalmazott rendszer szerint – eltérő színkódokkal látták el az őket ért kár függvényében. Banovina helyzetéből adódóan a felmérést végző több, mint 1600 szakmérnöknek sok esetben olyan nehézésgekkel is meg kellett küzdeni, mint a lebetonozott autóutak, az internetkapcsolat vagy akár a telefonhálózat hiánya, stb. 

Egymástól jelentős távolságra lévő, szántó- és termőföldekkel körülvett tanyák és különálló családi házak rongálódtak meg a legnagyobb arányban. A legsúlyosabb károkat értelemszerűen azok az építmények szenvedték, melyek eleve elhanyagolt állapotban voltak, de a házak háborút követő szakszerűtlen rekonstrukciója is sok problémát okozott. Több olyan épületet, mely eredetileg kisméretű téglából épült (gyakran sarokmerevítés és alapozás nélkül), a jövőben vasbeton emeletráépítéssel bővítettek. Ez nyilvánvalóan az alsó szintek gyors összedőléséhez vezetett. A helyzetet csak súlyosbította a régióra jellemző hordalékos talajtípus.

Az épületek gyatra minősége arra sarkallta a segíteni vágyó építészeket, hogy olcsón kivitelezhető, flexibilis, energetikailag korszerű és a terület vernakuláris építészetéhez illő típus- és mintaterveket készítsenek. A földrengést követő 3 hónapban számos hasonló terv született, melyeket a Zágárbi Egyetem Építészkara által kiadott kiadványban gyűjtöttek össze.    

Banovina építészeti és kulturális öröksége

A zágrábi eseményekhez hasonlóan a földrengés szimbólumaivá a médiában legtöbbet megjelentetett, összedőlt szerkezetű vagy megrongálódott homlokzatú építészeti emlékek váltak. Legtöbbször a Sziszek környékén és Petrinya belvárosában található, nagy méretű templomok szerepeltek a sajtóban.

A régió kulturális, szociális és gazdasági központjaként számontartott Sziszekben található a legtöbb jelentős építészettörténeti emlék. Ezek egyike az 1880-ban épült volt zsinagóga, mely jelenleg a Fran Ljotka Zeneiskolának ad helyet. A második világháború alatt súlyosan megrongálódott épületet nemrég teljeskörűen helyreállították, hogy képes legyen befogadni az új funkciót. A földrengés következtében azonban ismét jelentős károkat szenvedett: a nyeregtető bejárat felőli oromfala leomlott, maga alá temetve az épület előtt álló autókat. A sziszeki vasútállomás sem vészelte át érintetlenül a  kataklizmát: a felső szintek gyakorlatilag teljesen összedőltek, így az itt lévő lakásokban élő családok otthon nélkül maradtak. Sajnálatos módon a vasútállomás egy részét a későbbiekben lebontják, mivel helyreállítása lehetetlen lenne. A város nagy becsben tartott középkori vára is megrongálódott a régió sok más történeti erdősítménye, kastélya és palotája mellett. Kiemelendő továbbá Sziszek téglából épült, gyönyörű, boltozatos hídja, mely instabillá, így használhatatlanná vált. 

A földrengés következtében nemcsak épületek és építmények, hanem különböző emléktárgyak és művészeti alkotások is veszélybe kerültek. Január elején a híres horvát naiv festő, Krsto Hegedušić műveit kellett sürgősen elszállítani az őket kiállító petrinyai galériából. Az ezt követő hetekben Olaszországból hívott szakértők segítségével több magán vagy egyházi kézben lévő gyűjtemény áthelyezésére is sor került.

Sziszeken és a környező területeken jelentős számú 18. századi, az ottomán uralmat követően épült szakrális építészeti emléket találhatunk. A terület legjelentősebb történeti épületei a korban épült, gazdagon díszített barokk templomok, melyeket a földrengés egytől egyig megrongált. A sziszeki katedrális tartószerkezete súlyosan megsérült, csakúgy mint selai, žažinai, odrai, kravarskói és gorai plébéniatemplomok. Ezen felül körülbelül 20 másik kisebb templom és kápolna is megrongálódott. A žažinai templom fiatoronyának és tetőszerkezetének leomlása emberi áldozattal is járt.

A statikailag veszélyessé vált épületek mesterséges elbontása sok esetben lehetőséget adott a politikának, hogy régóta húzódó viták végére tegyen pontot. Több közül talán a legjelentősebb az 1979-ben épült petrinyai Petrinjka áruház esete, melyet a szakma tiltakozásával mit sem törődve bontottak le, pedig szerkezete nem szenvedett jelentős károkat.

Banovina tájegysége híres tradicionális faépítészetéről is, ami különböző természeti adottságokkal (talaj, domborzat és klíma) kölcsönhatásban speciális lakóépítészeti tipológiák kialakulásához vezetett. A vernakuláris építészet ezen megjelenései és a területre jellemző építőanyagok fontos részét képezik a régió kulturális identitásának. Mind a lakóépületek, mind a tanyák területén megtalálható melléképületek a helyi lakhatás egyedi történeti emlékei. A tradicionális faházak a legtöbb esetben elhagyatottan, üresen állnak és állapotuk a szükséges védelem és tatarozás hiányában gyorsan romlik. Talán reménykedhetünk benne, hogy a pandémia (és részben a földrengések) miatt jelentkező kivándorlás a vidéki területekre magával vonja a banovinai régió elfeledett emlékeinek revitalizációját.

Az újjáépítés megszervezése

A zágrábi földrengésekhez hasonlóan a banovinai régióban is a mostani volt az első számottevő szeizmikus aktivitás hosszú idő óta. A korábbi földmozgások adatai azonban sok tanulsággal szolgálnak a jelenre és a jövőre nézve. A legutóbbi jelentős földrengésre 1909-ben került sor, rövid idővel a szeizmográfok telepítése után. A mért adatok alapján a neves geofizikus, Andrija Mohorovičić arra a következtetésre jutott, hogy a föld mélye egymástól összetételükben nagy mértékben különböző rétegekből áll. Tiszteletére a földkérget és a földköpenyt elválasztó határt ma Mohorovičić-felületnek (vagy röviden Moho-felületnek) nevezik, felfedezőjét pedig a modern szeizmológia atyjaként emlegetik. 1969-ben a bosznia-hercegovinai Banja Luka városát a Richter-skála szerinti 6-os erősségű földrengés rázta meg, melyet az előző nap egy szintén erős előrengés előzött meg. Mivel ez a terület szeizmológiailag kapcsolódik a petrinya alatti törésvonalakhoz, további kutatásokra adhat okot annak kiderítése, hogy vajon ez a séma (egy darab erős előrengés) miért ismétlődött meg most, 2020-ban.

Még a mai napig, 5 hónappal a 2020 végi események után is rendszeresen észlelnek utórengéseket a térségben. A lakó- és középületek újjáépítési és restaurálási munkái eközben is folyamatban vannak. Sokan tartanak attól, hogy Petrinya belvárosába jóval kevesebben költöznek majd vissza, mint ahányan a földrengés előtt lakták. Ezzel összefüggésben heves vita folyik arról, hogy a városrész és az épületek történeti formájának visszaállítása vagy a modern igényeket figyelmbe vevő újragondolása a célravezetőbb. Mihamarabb szükséges lenne egy átfogó műemlékvédelmi stratégia megalkotása, ami ésszerű keretek közé tudná szorítani a jövőbeni beruházásokat. A műemlékvédelmi tervezetet a városfejlesztési stratégiába integráltan kellene létrehozni, ami elősegítené a városmag fejlődését. Míg Petrinyában ezen dokumentációk kidolgozása csak most kezdődik, a fejlettebb Sziszekben már szerencsére adottak a műemlékvédelem és a városfejlesztés alappillérei.

A horvát kormány ismét az Európai Bizottság Szolidaritási Alapjától kért segítséget, azonban egyes sérült épületek szanálása és renoválása nem várhat a segélyek célba érkezéséig. Tudva ezt, a Tervezési, Építési és Vagyonügyi Minisztérium február végén külön irodát nyitott Sziszeken, ahol a lakosok közvetlenül jelentkezhetnek állami segélyekre. A városháza emellett anyagi támogatást nyújt és ideiglenes szálláshelyet biztosít azoknak, akik elvesztették otthonaikat.

Bár az elmúlt hónapokban a zágrábi munkálatok is lassan haladnak, a 2020 végi földrengés által sújtott vidéki régióban ennél még elnyújtottabb folyamatra számíthatunk. A körülményeket a pandémiai is jelentősen megenehezíti, így egyelőre még a jövő kérdése, hogy hogyan, milyen keretek között kezdődhet meg Horvátország ezen értékes, de ez idáig elfeledett régiójának újjáépítése.

Boris Dundović

Angol nyelvről fordította és szerkesztette: Winkler Márk