A Békakirályfi és a Varázstér - a Zsolnay-gyár egykori hátsó udvarának átváltozása

Ez lett a Zsolnay főtere. Az egykori nagyfeszültségű vizsgáló laboratóriumból Interaktív Varázstér és Látogatóközpont, a hozzá kapcsolódó új, átriumokkal tagolt terepépítményben pedig a Planetárium és a Pécsi Nagygaléria kiállítótere kapott helyet. Azt, hogy a Zsolnay gyár egykor lepukkant hátsó udvarából hogyan született meg a Zsolnay Negyed közepe, Pintér Tamás János vezető tervező írja le, Török Tamás fotográfiái kíséretében.

A többfunkciós épület a Zsolnay Kulturális Negyed északi területének közepén helyezkedik el. A régi csarnokban Látogatóközpont és a Labor Interaktív Varázstér működik, az új részben Planetárium és az ArtÉr Kávézó üzemel, legnagyobb részét a Pécsi Nagygaléria kiállítóterei foglalják el.

Egy kiállítótér elhelyezésének igénye már a 2008-as tervpályázatban szerepelt ezen a helyen, ami még egy természettudományi kiállítás lett volna. Ekkor született az épület koncepciója, amely egy kialakuló új park terepépítményéről szólt. Később a Nagy Kiállítótér projekt lefújásával nőtt meg ennek az épületnek a jelentősége és alakult át a Pécsi Galéria új, időszakos kiállítóterévé.

A terület egy elhanyagolt hátsó udvara volt a gyárnak, nagy részén igénytelen földszintes épületekkel és elvadult növényzettel. Tervezői döntés volt, hogy ezen a részen több széttagolt terület egyesítésével és jelentős bontással egy nagyobb kiterjedésű parkot hozzunk létre, amelyet a gyár kulturális irányú funkcióváltásához kiemelten fontosnak tartottunk. A parkban egyedül a Bóbita bábszínház épületét hagytuk érvényesülni, amely kastélyszerű megjelenésével díszíti a parkot.

A jelentős szintkülönbség lehetőséget adott arra, hogy az új épületet támfal jellegű terepépítményként fogalmazzuk meg. Az épület két szintnek megfelelő beltérrel rendelkezik: a bejárathoz képest egy szint mélyen a földbe süllyed, egy szint magasan kiemelkedik, a park pedig az épület tetejére fut rá. Ezzel a megoldással egyrészt nagyobb zöldfelületet tudtunk létrehozni, másrészt nem kívántuk megjeleníteni itt egy új, jelentős épülettömeget, mivel igyekeztünk egyensúlyban tartani az új és a régi épületeket, illetve a szabad terek és épületek egyensúlyát. A 2.500 m2 alapterületű új épület teljes tömegként való megjelenését soknak éreztük.

A park szintjén a támfalszerű homlokzat mellvédje a parkot keretezi dél felől, ugyanakkor az utcaszinten ez a támfal térfalat képez, amely a negyed sűrűn beépített részeihez kapcsolódik. Az épület három helyen megszakad: két helyen a kert felső szintjéről le lehet menni az alsó szintre, vagyis két átrium szövődik a támfalak közé.

A terület rendezésének egyik fontos szempontja volt a Major utcai új bejárat kialakítása. Ez az utca a belváros felől fut neki a területnek, az épület elhelyezésével ezt is igyekeztünk rendezni. A támfalkontúr egyben városszerkezeti csatlakozás is lett, a Major utcai zártsorú beépítés vonalát hozza be egészen a meglévő labor épületéig. Az utca fokozatosan térré tágul, miközben a látogatót bevezeti a kulturális negyed közepébe. Az épület nagy részét alkotó terepépítmény egyik vége a meglévő tégla csarnokhoz csatlakozik, a másik végét szintén egy magasabb épülettömeg zárja, amely egyben a Major utcai zártsorú beépítéshez kapcsolódik.

A kezdetben sok átlátást biztosító homlokzat hamar tömörré vált, mert határozott elvárásként érkezett felénk, hogy a természetes fény kizárásával a kiállítóterekben mesterséges megvilágítás legyen. A földalatti, ablaktalan tereket átriumok közbeiktatásával igyekeztünk oldani, illetve lehetőséget adni a ki- és belátásra. Ugyanakkor a tömörré vált homlokzatot kiállító felületként képzeltük el.

A külső burkolaton elszórtan megjelenő kerámia lapok az ún. jövőkövek. Ezek pirogránit lapok, amelyeket egy EKF-akció keretében civilek festhettek meg, s amelyeket a Zsolnay gyárban égettek ki. Összesen 480 db számozott lap készült, ezeket véletlenszerűen helyeztünk el a felületen. A park felőli mellvédek burkolata és (részben) fedlapja a területen fellelt kerámiák felhasználásával készült.

A többfunkciós épület közönségforgalmát közös főbejárat, előcsarnok, ruhatár és mellékhelyiségek szolgálják ki. A Major utcai kapu az épület gazdasági és teherbejárata, ahonnan a Pécsi Galéria irodái és a raktár közelíthető meg. Az autósrámpán keresztül a raktár és a kiállítótér műtárgy-szállítása zajlik. A porta nem csak az épület, hanem az északi terület új Major utcai bejáratának ellenőrzési és információs pontja is. Tolókapu segítségével a terület éjszakára lezárható, nappal viszont ez a kapu teljesen a falba tolható.

A kiállítótermek alapterülete átlagosan 200 m2, belmagasságuk 5 méter. A belső tereket igyekeztünk egyszerűen megfogalmazni, fehér festett falakkal, sötét műgyanta padlóval, világító álmennyezetes, általános világítással és sínes, reflektoros direkt műtárgyvilágítással. A műtárgyakat autórámpán keresztül szállítják, a lejárat egy Renault Midlum típusú teherautó paramétereinek megfelelő, 4 méter szabad belmagassággal. A kiállítótérbe és a raktárba behozható legnagyobb tárgy méretét a 3x4 m-es kapuk korlátozzák.

A meglévő téglaburkolatos, egykori E31-es épület 1950-ben épült nagyfeszültségű vizsgáló laboratóriumnak. Itt tesztelték a gyárban készülő kerámia szigetelőket. Két részből áll: elől egy vasbeton keretvázas, daruzott csarnok áll, a hátsó, északi rész pince, földszint, emelet és tetőterasz szintekre tagolódik. Ebben az északi részben egykor szervetlen vegyi labor és irodák voltak. A csarnoktérbe a jobb kihasználhatóság érdekében az első emelet magasságában új vasbeton galériát építettek be, most itt működik a Varázstér. A csarnoktér alsó szintjére került a Látogatóközpont, a hátsó részben pedig irodákat alakítottunk ki.

Pintér Tamás János