Felavatták Bernovits Vilma emlékművét Ferencvárosban

Emlékművet avattak Bernovits Vilma (1901–1944) keresztény hitoktató, embermentő, mártír és hős tiszteletére a Petőfi híd lábánál, szerdán, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján. Bernovits Vilma néhány tucat társával együtt 1944-ben nagyjából ezer zsidónak nyilvánított magyar életét mentette meg.

Ferencváros Önkormányzata 2023 decemberében pályázatot írt ki, hogy a kerület egyik legnagyobb embermentőjéről, Bernovits Vilmáról emlékezzen. A Boráros téri Gizella sétány helyszínére tervezett emlékművek közül Hartvig Dániel és Kálna Dávid STIGMA című alkotása nyerte el az I. díjat. A pályaművet itt mutattuk be részletesen.

Az 1901-ben született Bernovits Vilma a Bokréta utcai Szociális Testvérek Társasága mártír hitoktatója volt, aki a budapesti gettó felállítása után, 1944 júniusától Salkaházi Sárával együtt rendszeresen vitt élelmiszert, ruhaneműt és igazoló okmányokat a rászorulóknak. 1944. december 27-én egy nyilaskeresztes karhatalmi egység két katolikus vallású, élete árán embertársait oltalmazó hölgyet, Bernovits Vilmát, és Salkaházi Sárát, valamint 4 üldözöttet elhurcolt és a Szabadság híd pesti hídfőjénél a Dunába lőtték őket. Az önkormányzat a most átadott emlékművel kíván megemlékezni azoknak a nőknek a bátorságáról, akik a hatalommal szembe mertek szállni.

A "Stigma - Bernovits Vilma emlékére" című alkotást a Boráros térnél, a Gizella sétány dunai partfalában alakítatta ki a ferencvárosi önkormányzat. Az emlékmű minimális beavatkozással illeszkedik a térbe: egy új bronzkorlát jelzi az emlékezés helyét, míg a partfal peremébe egy vastömb került. A tömb felületén megjelenő felirat Bernovits Vilma életének és áldozatának állít emléket.

"A koncepció különlegessége, hogy az idő múlásával a kezeletlen vas folyamatosan korrodálódik, így a nemesfém felirat egyre hangsúlyosabbá válik. Ez a természetes folyamat a felejtés és az emlékezés kettősségét jelképezi: míg a rozsda az idő múlását idézi, addig a felirat egyre jobban kiemelkedik, mintha maga az emlékezés szólna egyre hangosabban" - olvasható a ferencvárosi önkormányzat honlapján, az emlékműről szóló beszámolóban.

Karácsony Gergely az egybegyűltek előtt úgy fogalmazott: "régi adósságunkat törlesztjük ma azzal, hogy mostantól köztéri emlékmű ápolja Bernovits Vilma emlékét. Egyikét azoknak a hősöknek, akik a vészkorszakban életüket adták azért, hogy mások életét megmenthessék."

A főpolgármester hangsúlyozta: Bernovits Vilmának azért kellett meghalnia, mert "ember maradt az embertelenségben."

Ez az embertelenség sebet, máig vérző sebet ejtett rajtunk. Ahogyan nemzetünkön nem gyógyuló sebet ejtett a holokauszt, úgy ejt sebet a Boráros téri partfalon Bernovits Vilma emlékműve, és ahogyan a kezeletlen vas emléktábla idővel rozsdával festi meg a partfalat, okkal jut eszünkbe Radnóti megrendítő sora, mert ez itt valóban "a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom" - mondta.

Karácsony Gergely kiemelte: az emlékmű nemcsak emlékeztet, hanem maga is emlékezik. Az emlékeztetést aktív cselekvéssé változtatja. Ez a dolgunk nekünk is, ma, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, de minden más napon is, amíg világ a világ - tette hozzá.

A főpolgármester hangsúlyozta: az emlékezés azzal kezdődik, hogy szembenézünk a valósággal: "a holokausztot fájóan nagyrészt magyarok tették a magyarokkal, a magyar állam tette magyar állampolgárokkal, és igen, volt benne szerepe a fővárosi önkormányzat jogelődjének is".

"Ezekért a bűnökért én itt, most bocsánatot kérek mindenkitől" - jelentette ki Karácsony Gergely, aki szerint itt lenne az ideje, hogy a magyar állam is vállalja a maga felelősségét, mert - mint fogalmazott - "a másokra mutogatás, a saját vétkeink relativizálása egyszerre jelenti a gyilkosok felmentését és az embermentők lekicsinylését".

Baranyi Krisztina kerületi polgármester arról beszélt, Bernovits Vilma menedéket nyújtott annak, akinek tudott, és akinek nem, annak a menekülést biztosító papírokat és ételt csempészett, adott esetben saját magától megvonva. A szociális testvérek a legnehezebb helyzetben lévőknek akartak segíteni, egyúttal szembeszállni a legaljasabb szándékokkal, "ujjat akartak húzni a gonosszal, mert jobban féltették mindannyiunk közös szívverését, mint a sajátjukat" - mondta.

Baranyi Krisztina úgy fogalmazott: "ha olyan világban és olyan országban élnénk, amilyenben szeretnénk, akkor Bernovits Vilmáról már nyolc évtizede lennének elnevezve egyesületek, utcák, iskolák, díjak. Életéről és haláláról könyvek, filmek, történelemórák szólnának. Nemzeti emlékezetünkben a legnagyobb példaképek között szerepelne. Ez még holnapra sem valósul meg, de mától legalább egy emlékművel tisztelgünk előtte."

Ungváry Rudolf író elmondta, Bernovits Vilmának néhány tucat társával együtt 1944-ben sikerült nagyjából ezer zsidónak nyilvánított magyar életét megmenteni.

A beszédeket követően koszorúkat helyeztek el az emlékműknél.