Nézőpontok/Kritika
A csövidinka, a Schmoll paszta meg a sztárépítész
2007.11.08. 12:00
A sztárépítész olyan védjegy, ami végül a használót minősíti. Hiába működik nálunk több tucatnyi olyan architektus, akiből akár világsztár is lehetne, mégis - a beruházói világpiac ítélete szerint - kiskakas csupán a maga parányi szemétdombján. Egyszerűbben szólva senki.Borvendég Béla írása
Olyan világban cseperedtem fel, amikor az a mondás járta, hogy „Jó bornak nem kell cégér." Ma már - vallják a borászok - még a zajos csinnadrattánkra is süket a világ. Annyi jó és olcsó bort termelnek még Európában is, hogy a francia és olasz borkereskedők egyre türelmetlenbbül nógatják kormányaikat. Ugyan érnék már el, hogy szántatnának ki azok a fránya magyarok minden tőkét. Mennél hamarább!
Nagy kár. Hiszen szép, zamatos, könnyű de testes boraink már csak ismét lennének. Elismertek, aranyérmesek. Vásárolnának is belőle, a nemzetközi piacon, ha évről évre ugyanabból, ugyanabban a minőségben kaphatnának – mondjuk - néhány százezer hektót. Ha esik, ha fúj, nagyjából változatlan árért. Ami persze lehetetlen. Sajnos Chilében, Ausztráliában, Dél-Afrikában nem az. És nem a Coca-Cola hálózat palackozóiban sem.
Olyan ez, mint a magyar építészet. Hiába működik nálunk több tucatnyi olyan architektus, akiből akár világsztár is lehetne, mégis - a beruházói világpiac ítélete szerint - kiskakas csupán a maga parányi szemétdombján. Egyszerűbben szólva senki.
Hogy miért az? Először is azért, mert a sor végére csúszott hazánkban nincsenek nagy és látványos építészeti feladatok. Vagy ha mégis, magyar építészt ilyennel meg nem bízna a kormányzat, s a főváros pedig végképp nem. A multik pedig? Megvannak a maguk típustervei, és hozzá azok a bejáratott hazai aláírnokok, akik építészként árulják magukat.
Másrészt sztárépítész csak abból lehet, akit valakik megcsinálnak. A kritikusok, a bérsajtó, a média. Aminek ismét előfeltételei vannak. Tűnjék fel először otthon, azután hívják meg külföldre, és végül tudjon valamilyen olyan mutatványt, hogy puszta nevének hallatára is úgy kapja fel a fejét a szórakozni vágyó közönség, mint arra az illuzionistáéra, aki miután láncfűrésszel felnégyelte partnernőjét, a brieftasnijából csalogatja őt ismét elő. (És persze olyan közeli ismerőse a cirkuszigazgatónak, hogy hajlandó szerződtetni a BIG TOP GLOBAL gálaesti produkciójába. Melynek műsorából ezt a számot a CNN is közvetíti.)
Ám ez még mindig nem elégséges. A sztárépítész napjainkban általában olyan több száz építészt foglalkoztató, jelentős kockázat vállalására is képes, tőkeerős, nagy iroda, ahol a márkanevet árusító építész csupán a főtervező. Vagy még az sem. Akinek a neve alatt azonban mégis több kontinensen és több országban működnek társ-, vagy fiókirodák. Divatos szóval önelszámoló divíziók. Mert ebben a világban gigantikusak a munkák, a rendelkezésre álló idő pedig mindig kevés. Sikerrel ilyesmikkel másként megbirkózni nem lehet.
A sztárépítész tehát olyan védjegy, ami végül a használót minősíti. Valamiként egykor Schmoll cipőpaszta dobozára nyomtatott kakas. Manapság pedig zajos hozzájárulás a befektető marketingjéhez. Még hosszan sorolhatnám a kizáró okokat, de úgy vélem, felesleges.
Már hetedikes gimnazista koromban eldöntöttem, hogy építész akarok lenni. Családunkban ilyen szerzet nem akadt. Jóapám gépészmérnök volt ugyan, de közalkalmazott. Ebbéli elhatározásomban tehát kizárólag meggyőződésemet és olvasmányélményeimet követtem. Ám az ötvenes években már az volt az úzus, hogy az a jelentkezési lapon három egyetemet, illetve szakot kellett megjelölni. Aztán valahol valakik eldöntötték, hogy a népgazdaság számára melyik óhaj elfogadása lenne a legelőnyösebb. A döntés ellen fellebbezni - emlékezetem szerint - ha lehetett is, de nem volt tanácsos. Különösen nem az olyan értelmiségi származásúnak, mint amilyen én voltam.
Ismerőseim jó tanácsát követve a felvételi beszélgetést megelőző héten minden nap az első betűtől az utolsóig végig olvastam a Népszabadság minden számát. Kiválóan fel voltam készülve a próbatételre. És még nagyapám papramorgójából is felhajtottam egy-két kupicával. De végül mégsem emiatt vettek fel. Sőt szinte csak az adataimat jegyezte fel a bizottság. Valamiért úgy alakult, hogy abban az évben olyan sok építészhallgatóra volt szükség, hogy utóbb még pótfelvételit is hirdettek. Pályaválasztásomban a kereseti lehetőségek semmilyen szerepet nem játszottak.
Akkoriban magántervezés már nem volt. Az állami irodákban pedig az építészek a „műszaki ügyintéző" besorolásnak megfelelő és központilag meghatározott fizetést kapták. E sorok íróját kizárólag a feladat, vagy - ha jobban tetszik - a küldetés vonzotta. Magyarán felkészült, jó és közössége iránt elkötelezett építész akart lenni. Aki azért vállalt végül munkát a Szegedi Tervező Irodában, mert ott az igazgató megígérte, hogy nyomban önálló tervezési feladatot ad. Állta a szavát! Sajnos a forradalom vérbefojtása után őt kirúgták, mert nem határolódott kellően el az irodában megválasztott forradalmi bizottság tagjaitól. De nekem 1961-ben már több sikerültnek ítélt házam állt.
Akkor jutottam ki egy évre Angliába. Ami addigi életemet teljesen új mederbe terelte. Harminc éves koromig azt képzeltem, hogy tudásomat, tapasztalataimat gazdagítva építészként mindent meg fogok tudni csinálni. Magabiztos voltam. És nem teljesen alaptalanul. Kint is azt tapasztaltam, hogy nálam szerényebb képességű kollégák is tesznek-vesznek a County Hall Építészeti Osztályán. Szerencséjükre azonban ott állt mögöttük az az építőipar, ami jól idomított kutyaként leste a szavukat. Mint egyszer talán majd nálunk is, bíztattam magam naivan.
Ennél azonban sokkal nagyobb hatással volt rám főként Denys Lasdun, és olyan nagyok, mint Cadbury Brown, Lesly Martin és Berthold Kubetkin ama néhány épülete, amit testközelből is megismerhettem. És akkor egyszerre rám tört a gyönyörűséggel teli fájdalmas bizonyosság: ez az a művészi magasság, melynek közelébe sem juthatok soha. Alatta pedig értelmetlen és nevetséges ágaskodni. Akkor és ott láttam be életre szólóan, hogy az építészet csodálatos szakma és hivatás. Olyan, amit tisztességgel és felelősen gyakorolni a teljes életre szóló kötelesség. A művészi minőség pedig a boldogságos egyszeri ráadás, ami vagy fölcsillan a szüntelen küzdelem gyümölcseként, vagy sem. Ezért nem is kötelező.
A tanulság? Az építészet a humanizált építés, melynek elsődleges és eredendő célja az eredményét használó ember, család és közösség javának szolgálata. Amibe mindenkor beleértendő, a hely a helyi kultúra, a helyi közösség anyagi és szellemi szükségleteinek és lehetőségeinek a múltat tisztelő, de a jövőbe tekintő vállalása.
Elismerem, hogy a majomkodó magamutogatás, a vigéckedés esetenként sokkal jobban fizet. Sőt azt is, hogy a befektető saját profitérdekétől hajtva megköveteli, hogy a ház harsányan nyakatekert, ugyanakkor belül összezsugorított legyen. Az etikus szakmagyakorlás pedig nem ritkán keserves és embertpróbáló. Egyszer azonban mégis minden építésznek választania kell. Rajta múlik, hogy az utóbbi célt tűzi-e ki maga elé, vagy diplomáját szegre akasztva szemrebbenés nélkül elvállalja a nyomtatott kokas szerepét a Schmoll, vagy a bölényét a Bison cipőpaszta skatulyáján.
Borvendég Béla
a teljes cikk itt olvasható: www.wienerberger.hu
15:58
Tisztázzunk egy pár dolgot hiszen fölösleges mérgesnek lenni. Én nem ismerem a hazai dolgokat. Ezt világosan többször leirtam. Itéletem az itt látottakra és olvasottokra szoritkozik. Kapcsolatban voltam-vagyok néhány neves figurával s ezen tény egyetemi funkcióm része volt. Nem feltétel a végzettség, nyelvtudás és a kapcsolatok kialakitása a sztárság eléréséhez. Segitség de nem feltétel. A jelző melyet használtam: kitűnő-kitűnő mester épitész MAGASAN, NAGYON MAGASAN felette áll a sztárság fogalma mércéjénél. (Irásaiból feltételezek angol tudást igy - előző mondatom igazolásaként - angolul idézek egy manapság általánosnak tulajdonitott "tézist" a viszonyitott témánkhoz azaz a sztárság fogalmához: ..."glamour is thus a reflective property, not an intrinsic one. To be glamorous, you must be seen and approved by others. Absent the others, there is no glamorous subject, object"... (nem nagyképűségből, hanem a hitelesség kedvéért idézek angolul!)) Igenis az itt olvasottakból itélve a szakma hazai képviselőit - ismét használom a szót - brutálisan negativan itélik el. Mit gondol, hogy a mai sztár hogyan indult el? (Hadid Hong Kong-i tervéről Isozaki azt hitte, hogy azt Koolhaas terve hiszen Zenghelis grafikáját használta, utánozta mester módján. Carlos Ott Opera de la Bastille tervét Richard Meier-nek tulajdonitották etc.) Miért gondolja, hogy Kis Péter-ből nem lehetne egy sztár?! (Hiszen Ő jól beszél angolul is!) Honnan tudja, hogy a két Clark fiuból nem lesz sztár? Csupán azért, mert a BME- végezték tanúlmányaikat?! Ha jó alaposan körbe néz az elmúlt évtizedek erdményei között, figyeljen fel a tipikusan magyar nevekre, közöttük ott van az enyém is mely tény engem nem hat meg hiszen épitészek - még a sztárok is - jönnek mennek értékek maradnak. (Ezért emlitettem meg Portland-ot és Daca-t.) Kit érdekel az első 100?! Az átlag ember az első kettőt nem ismeri. NEM AZ ÉPITÉSZ, HANEM AZ ÉPÜLET A FONTOS! (Nem én mondtam csupán forditottam.) Persze, hogy egzisztenciális indok áll irottaim mögött! Nem természetes dolog az, hogy az ember visszanéz s hibáit értékelve figyelmeztetni próbál másokat azok értelmetlenségére? Ugyanez a negative hadjárat volt inditva valamikor-akkor is a szakma ellen s semmit sem tudván a sztárokról s azoknak bedőlve - együtt még néhány sületlen idealistával - utra keltem. Mindössze oda akarok kilukadni: nem minden arany ami fénylik. Jómagam soha nem a fényt hanem ami az mögött pislákol hajhásztam. Nem butaság az amit Béla ir, sorai mögött bölcsesség s igazság rejtőzködik. Azokat felfedezni, lehet, hogy azok az évek szükségesek, melyek Ő mögötte állnak. "Everybody can see everybody else , indulging narcissism and envy at the very same time.It is not coincidence that everyone and everything begins to look the same." Meglehetősen korhű megfogalmazása annak ami körülöttűnk történik. Nem mérgesitem tovább Tisztelt WGA hiszen az érem sok-sok oldala közűl, mi nem vagyunk az azonosan.
18:51
@lszb: Kedves lszb, megkövetem, ha türelmetlennek tűntem. Kérem mérgesítsen, így lesz izgis a beszélgetésünk. A következőkben stratégiát váltok. Megpróbálok a konkrét kérdéseire válaszolni, pontosabban azokhoz adalékot adni, szempontokat rögzíteni.
Mit gondol, hogy a mai sztár hogyan indult el?
A FOA: Farshid Moussavi és Alejandro Zaera Polo speciel úgy, hogy megnyertek egy pályázatot 1995-ben, ami a Yokohama terminál építésére vonatkoztott. Egyébként nem tudom. Biztos volt egy pisztolya amit a megbízó fejéhez szegezett.
Természetesen létezik az a módszer, amire Carlos Ott kapcsán utal, ezzel a módszerrel élnek rendesen a hazai építészek is, amikor a pályázatokon úgymond, a zsűri alá terveznek. (Ezt igazolja a Clark Ádám tér tegnapi ismertetése, ahol az opponens Janesch Péter tapintatosan megjegyezte: ettől a zsűritől más végeredményt várt.) Mindazonáltal Carlos Ott a megnyert terve ellenére sem lett sztár. Épp ezért írtam, hogy a sztárság, olyan komplett képességek halmaza, ami... Ha ezt boncolgatjuk, akkor Ott esetében egyszerre merülhetett fel a plágium, és az afelett érzett csalódás, hogy mégsem Meier lesz a tervező, mert ha jól tudom, azt a pályázatot "Meierre" írták ki, olyannyira szeretett volna Mitterrand tőle egy házat Párizsba.
Miért gondolja, hogy Kis Péter-ből nem lehetne egy sztár?! (Hiszen Ő jól beszél angolul is!) Honnan tudja, hogy a két Clark fiuból nem lesz sztár? Csupán azért, mert a BME- végezték tanúlmányaikat?!
Miért utaznak fel vidéki városokból a tehetséges gyerekek Pestre tanulni? Azért mert tetszik vagy sem, vannak a művészeti világban központi, és kevéssé központi helyek. Erre utaltam a tudatos gravitáció című passzusommal. amit Ön, úgy vélem, úgyszintén felsimert. És ezeken túl, azért én felsoroltam még egy pár indokot. Nem csak az egyetemet.
Természetesen nem tudom mit hoz a jövő. De ha a konkrét kérédsére válaszolok: azért mert egyik Ön által említett alkotó sem vette - eddig - a fáradtságot arra, hogy a hazai környezetben méltán elért eredményeit nemzetközi színtéren, nemzetközi tervpályázatokon kamatoztassa. Nem látom azt, hogy bármelyikük nemzetközi workshopokon való aktív részvétellel képezné magát. Mert nem látom azt, hogy tudatosan keresnék annak a lehetőségét, hogy külföldi irodákkal kapcsolatot teremtve közös, fúziós projektekbe vágnának. Ez természetesen változhat a jövőben.
Kit érdekel az első 100?!
Például Borvendég Bélát, ő tette az általam kritizált passzusokat, amit rajtam kívül Kis Dániel is észrevett, meg engem, meg Önt is, különben nem vitatkoznánk ilyen jót.
NEM AZ ÉPITÉSZ, HANEM AZ ÉPÜLET A FONTOS!
Ez lehet, hogy így van, de (i) most speciell az építészekről beszélgettünk, (ii) a sztárság pedig épp attól létezik, hogy az építész személye válik fontossá.
Mindössze oda akarok kilukadni: nem minden arany ami fénylik.
Ez így van, de én azért mégiscsak rá szeretnék jönni, hogy mi is az ami fénylik, miért is törik össze magukat politikusok, városvezetők? Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy az nem arany - engedelmével, és B.B. engedelmével ezt bemondásra ugyanis nem hiszem el.
It is not coincidence that everyone and everything begins to look the same.
Most őszintén... Ön szerint David Chipperfield marbachi irodalmi múzeuma ugyanúgy néz ki a mint mondjuk a BMW welt Münchenben? Téved az AR kritikusa, amikor azt írja, hogy a 2004-es ECB pályázat kapcsán minimum hét virulens, kortárs építészeti irányzat van a világon, miközben autonóm regionalista törekvések is jelentkeznek? A H & dM plasztikus minimalizmusa az ugyanaz, mint Renzo Piano technicizmusa? A Kolumba múzeum Kölnben ugyanaz, mint Diller és Scofidio bostoni ICÁja? Ez most komoly? A sztárság, amit ön olyannira megkérdőjelez épphogy az alkotói nóvum, az individuális építészeti tett és lehetőség ünnepe. Kétségtelen: gyakran hajszolása.
Kedves lszb. Nekem kritkusként, teoretikusként, lapszerkesztőként, vicces fiúként, akármiként elemi kötelességem, hogy vaskesztyűs kézzel simogassak. Azt hiszem ezzel az idiómával pontosan sikerült kifejezzem a magyar építészettel kapcsolatos pozíciómat. Ami bizony kontroverzív. Ami bizony kontextusfüggő. Ha például "majomkodó vigécségről" olvasok, akkor hajlamos vagyok felmondani azt a leckét, amit egyébként nem feltétlenül kérnék számon. Merthogy ne feledjük, EREDETILEG ez történt.
Rendkívül hálás vagyok azokért a "műhelytitkokért" amikbe levelezésünk során beavatott engem. És bocsánat, nem akatam szétírni a fórumot.
22:47
@WérGidA: Nagyra értékelem kedves válaszát s Önnek nincs oka bármilyen formában is visszalépni okfejtésének lényegétől. Én azon tipusok közé tartozom, aki senkinek sem szeret terhére lenni s ha sétálván valaki előttem szemetet dob el azt én felveszem s legközelebbi szemét-tartóba beledobom. Valójában én nem ismerem a 100-asok listáját. Carlos barátunk óriási irodahálózattal rendelkezik s koronázatlan király a Közép - Távol Keleten. (Dél Amerikában sok-sok nagyon jó név van s a jó öreg Oscar még most is verhetetlen.) A Chipperfield az nem sztár, ő egy kitűnő-kitűnő épitész mester. Természetesen ez ismételten visszavezet a kitűnő vs. sztár jellemzőihez. Had ne foglalkozzunk itt ezzel tovább. Bevallom, én nem szeretem a sztárokat. Hasonlóan vélekedek róluk, mint még sokan mások. Tagja vagyok azon tömegnek. Alkalmam volt nagyon közelről figyelni Frank Gehry életútját szülővárosától jelenlegi tartózkodási helyéig, fűrdőkádjától (ahol is a halakkal imádott játszani a fűrdővizben) Bilbao-ig, a LA Concert Hall-ig ( ahol is csonkitott haldarabok mesteri halmaza -PIKKELYEKKEL - burkolja a szokásosan kapcsolt kiállitási tereket s ahol is Hans Sharoon sajátos koncert hallja inspirálja az övét). Ő is sztár. Érdekes módon Ő egy kitűnő-kitűnő épitész mester is. Ismerem minden egyes tervét "in between". Bár tudnám azokat időrendi sorrendben itt bemutatni! Saját házától kezdve utólsóként megépitett Spanyolországi hoteljéig - a nagyság mellett - egy sajátos fáradság jeleit lehet észrevenni. (Itt, a spanyol szállónál figyelje meg Louis Khan erős hatását.) AGO terve világosan a "félelem" jeleit hordozza magán. Nem azért, mert "öregszik"! (Én hiszek az öregek nagyságában lásd a már emlitett Niemeier-t meg a néhai Johnson-t.) Azért talán, mert a "novelty" már óriási súllyal nehezedik rá?! (Tudom, hogy nagyon-nagyon sokat töpreng mindegyik tervén s computer s valódi lépték modelek tömegeit gyártja azokhoz mielőtt dönt, mely tény roppant tiszteletre méltó!) Vagy talán azért, mert a "novelty" már nem is novelty? (Vagy talán azért, mert a tejes kanna valamint a függőlegesre állitott messzelátó mint épület kisérti?) Miért mindez szövegelés föntebb? Talán azt akarom igazolni - amire a Béla is meglehetősen burkoltan, de szerintem utalt -, hogy a (mesterkélt?)sajátosság - nem stilus, nem irányzat - elveszti "sexy" voltát, dekadensé válik s saját dugába dől? Oldalra söpörvén a kitűnő-kitűnő mester épitészek munkáit csupán egy rövid kis időre, nem találja, hogy a "sztárok" ismétlik önmagukat s közben - állandóan oldalra pislogva - néha még egymást is? Jó ez a szakmának? Vagy tényleg bontásra itéljűk alkotásainkat már épitésük pillanatában? Olyan ez, mint születésünktől kezdve halálunk felé konvergálunk? Hol van akkor a Shangri La? Hol van a "nostos" vagy nosztalgia? (Vagy ez csupán az öregeknek fontos? Valaki mondotta volt, hogy az öregségben az a rossz, hogy emlékezünk fiatalságunkra.) Én is elnézést kérek ömlengésemért, kitört belőlem az eseteket elemző, öreg s maradi(?) tanitó. Megfertőzőtt a Villa Malcontenta s a Villa Savoy elvont hasonlatossága.
10:46
hozzászólásként: mellékutcák építészete
22:09
Elolvasván Kiss Dániel vonatkozó irását, szeretnék még néhány gondolatot papirra vetni. A cikk szerint ..."egy soha meg nem fogalmazott kritika"... ellenében inditott BB védekező etc. támadást. A cikk befejező mondata szerint ..."mennyire recseg a szekrényajtó"... etc. Valahogyan úgy érzem, hogy ezen kitétel nem föltétlenűl dicséri az épitész szakmát. (Ilyen s ehhez hasonló értékelés tömegesen jelenik meg mind épitészek, mind a nagyközönség tollából.) Visszatérve WGA gondolat futtatására az a politikus jut eszembe kitől is bármit kérdezve mindig ugyanazt a választ adja. Ki és mikor mondotta volt azt, hogy nem kell tanulni nyelvet vagy bármit? Ugy tudtam, hogy a jó pap holtig tanul. Én csupán a "sztárság" és az akadémiai képzettség közötti és föltétlen(?) kapcsolat szükségességét kérdőjeleztem meg. Ami az akadémiai viszonyokat illeti: a sztárokat általában AZUTÁN hivják meg előadásokat tartani MIUTÁN "sztárokká" váltak. (Annak érdekében, hogy az intézmény hirnevét fokozzák, sokszor még diszdoktori cimeket is adományoznak.) Azt sem tudtam, hogy a Eisenman magyarúl irt könyveket. Lehet, hogy angolul tette ezt? Nem az az anyanyelve? A szerencsével kapcsolatban engedtessék meg hivatkozni egy hosszú-hosszú ujságcikkre (centerfold), mely néhány héttel ezelőtt jelent meg a Globe and Mail Focus rovatában s mely Daniel Libeskind legutóbbi mester-művének avatását előzte meg (mintegy bocsánatkérően, hogy jóval a határidő után még most sincs készen s több mint kétszerese a tervezett budget-nek) s mely azon művel kapcsolatban tájékoztatta a tudatlan s megdöbbent nagyközönséget a művész élettörténetéről. Nem tudom az egész cikket ide forditani a lényeg az (valamint a cikk szerint), hogy a berlini museum-ot felesége propaganda munkájának segitségével kapta meg. A feleség Stephen Lewis-nak a leánytestvére. HANGSÚLYOZOM: semmi rosszindulat, semmi viszony a megépűlt épület minőségéhez csupán tények. Ha az ujságiró hazudott én is hazudok. Szegény kis hazánkat s épitészeit illetően: Kis Péter és a Vár. Egy nemzetközi tehetség magas szintű tervét mind a szakma (tisztelet a kivételnek), mind a nagyközönség megdöbbentő brutalitással támadta. Az eredmény ismert a fejleményeket Ön részletezte. Kormánynegyed: egy massive irodaépület ici-pici belső udvarokkal egy matrix-ként s intelligensen előadott terve. KUMA-kumárum a sinek eltüntek s ha nem akkor majd futnak a közel 400 m hosszú irodaház mellet. Megdicsőűlt, mert Kuma a la Toyo Ito s mert borostyánnal futtatott a la Jean Nouvel.(Bizom abban, hogy a munka oroszlánrésze hazai!) HANGSÚLYOZOM: semmi de semmi rosszindulat!! A terv intelligens, a rövid homlokzata nagyon szép!, mutatván a magyar épitészet magas szinvonalát. Clark Hotel: Kis Péter tervéhez hasonlóan nagyon magas szintű terv (a fiuk igazán kitettek magukért!), a nagyközönség de itt főleg az épitészek (tisztelet a kivételnek!) által vehemensen támadva. Most én kérdezem Tisztelt WGA: mi akkor a teendő?!
23:13
@lszb: Kedves lszb. Én már elmondtam mi a teendő. A komplex kvalitásoknak az a rendszere, ami az első hozzászólásomban megfogalmaztam, egyben a kérdésére is válasz annak a tekintetében, hogy némiképp életutat, modus vivendit is definiál.
Engedelmével: kicsit ez fárasztó így. És nagyon nem fair. Ami példákat hozok, azt ön nem tartja sztárnak, csak jónak, az egy szem Zaha Hadid kivételével. (Miközben a legelső hozzászólásom már reagál erre a problémára.) Zaha persze szintén az AAn végzett. Ön példul nem tartja sztárnak Moneót, de azt írja, hogy csak azután hívják meg a sztárt a neves egyetemeke miután sztár lett, Moneó viszont 85-90 között volt a Harvard Design School oktatója, amikor még a sztárrendszer viszonylag gyerekcipőben járt. Most mi van? Vagy ott van a Fumihiko Maki életútja. Gazdag, egyenesvonalú akadémiai képzettség.
Ön - állítása szerint - érti mit írok. Ismeri a hazai helyzetet. Ismeri a külföldi viszonyokat. Ismer sztárokat. "Kapcsolatban van velük." Irigylem önt, higgye el. A kettőnk között kialakult süketek párbeszédének ugyanakkor egyetlen oka lehet. Mégpedig az, hogy az általam felsorolt kvalitások közül néhány - nem minden, de néhány - illik Önre. És Ön mégsem sztár. Mert ha az lenne, tudnánk róla. De nem az. Ezért aztán aztán az egész - általam adott rendszert - bírálja. Ehhez szíve joga. De ahogy olvasom a hozzászólásait, egyre inkább azt érzem, hogy ellennállása mögött valamiféle egzisztenciális indok áll. Kénytelen vagyok ezt mondani, hogy Ön nem velem, hanem önmagával, a saját életútjával vitatkozik.
Ez egyébként továbblendít egy következő lépésre. Ugyanis, ha nem vagyok sztár de szeretnék az lenni, és valahogy mégsem megy - ez most nem önnek szól - akkor ahelyett, hogy magamat nyugtatgatnám és azt keresném, vajon mi van meg bennem, ami bennük is, inkább azzal foglalkoznék, vajon mi hiányzik belőlem, ami bennük viszont megvan? És ehelyütt megismétlem a tézisem: a hazai magyar átlegépítészből bizony kvalitások hiányzanak ahhoz, hogy egyáltalán eurokompatibilis szakemberként jelenjenek meg a porondon. Még akkor is, ha ez a kvalitás a kreatív bátorság.
Egyébként tudja mit? Rendben. Nincs kapcsolat az akadémiai képzettség és a sztárság között. Legyen puszta véletlen, hogy a csapat fel az AAn végzett, Rem Koolhaas meg biztos pisztolyt tartott a megrendelők fejéhez, hogy a nála tanult Zaha Hadid, MvRdV és FOA tagok pályázatokat nyerhessnek. Egyetlen dolgot nem értek már csak. Akkor vajon miért nem találok a sztárok között, vagy az első 100-ban EGYETLEN BMÉN DIPLOMÁZOTT KOLLÉGÁT SEM? Itt jönnek az egymondatos válaszok. A relativizálások. Azok a butaságok, amit BB is ír. Meg a turáni átok.
Úgyhogy most én kérdem: mire akar ön kilyukadni? Mi az ön tézise? Kit akar ön megnyugtatni?
09:07
@lszb: Kedves lszb,
Ami a soha meg nem fogalmazott kritikát illeti, nem kell sokkal, csak egy mondattal tovább olvasnia, hogy kiderüljön: nem az építészeket általában érő kritikákra utalok. Azt pedig továbbra is állítom, senki nem kéri számon korunk vezető hazai építészein, hogy nem tartoznak a világsztárok közé.
A szekrényben lévő csontvázas mondást pedig biztosan nem tőlem hallja először, így azt is tud(hat)ja, hogy az olyan zűrös ügyeinkre utal, melyekkel nem vagyunk képesek szembenézni, elszámolni; mint ahogy írásom más részei sem foglalkoznak szűk értelemben vett szakmai kvalitásokkal.
Üdvözlettel
/kiss.daniel
14:54
Én azt hiszem, hogy Borvendég Béla cikkének utolsó szakaszában irottak - ..."majomkodó magamutogatás"..."vigéckedés" etc. s az Ön által irottak második szakasza váltotta ki irott reakciómat. Ön is jól tudja, hogy nem mondottam volt, hogy sztárnak lenni bün. Bizonyára rosszúl fejeztem ki magam. Én azon "értékekről" kivántam beszélni, melyeket a "sztárság", mint olyan takar. Ezért emlitettem meg neveket s intézményeket első hozzászólásomban. Furcsa módon - Z. Hadid kivételével - a személyeket, melyeket a fentiekben nevezett meg, én nem sorolnám a "sztárok" kategoriájába. Moneo, Maki, Siza, Fehn, Pei, Larsen, Utzon, és még jó néhányan egyszerűen kitűnő-kitűnő mesterek, akik nem birtokolják, kiállitják azon tulajdonságokat, melyek a "sztárok" - nagyon sok esetben MEGKIVÁNT - jellemzői. Engedje meg, hogy megkérdőjelezzem: a végzettséget jelentő fokozatot követő szakmai gyakorlat szerzés is részese az akadémiai képzettségnek (példáúl dolgozni ingyen mondjuk R.M. irodájában is ebbe a kategóriába tartozik?)? Ha igen akkor nekem van bajom a szó értelmezésével. Tudok-e magyar épitészt mondani? Jómagam a BME Épitész Fakultásán végeztem, a Magyaron kivűl három nyelvet irok és beszélek (mondhatnám jól hiszen előadásokat tartottam-tartok s érthetően), több nemzetközi pályázaton értem el komoly sikereket, egy jónevű egyetemen voltam Associate Professor s néha-néha még most is meghivást kapok kisebb nagyobb fontosságú előadások megtartására. (Ez még véletlenűl sem dicsekvés, csupán kérdésére válaszolok mintegy igazolván, hogy hazánk sok-sok kitűnő szakemberrel látta el a világot. S higyje el, nem vagyok egyedűl.)
22:52
Tökéletesen megértettem mindazt, amit az előzőekben irt. Irásomat figyelmesen olvasva könnyedén kiderülhet, hogy mindössze szövegének második szakaszában felvetett "sztárjellemzőket" ( az Ön saját szavaival kiemelve ) "boncolgattam". Tettem ezt azért, mert azok a "sztárjellemzők" nagyon-nagyon ritka esetben fedik az Ön által feltételezett valóságot s szövegének olvasóit mindaz könnyedén félrevezetheti. Tettem ezt azért is, mert sokukkal kapcsolatban voltam, vagyok s azon személyek távolról sem birtokolnak papirokat és tulajdonságokat, melyeket kérdéses szakaszában részletezett. Megforditván: sok-sok olyan szakmabeli van, aki is rendelkezik mindazokkal, melyeket mindketten emlitettünk s akik nem sztárok s sokszor nem is túl' jó épitészek. Azaz: jónak lenni nem csak papir és "összeköttetés" kérdése. (Egy név: Tadao Ando.) Hangsúlyozom: tisztelet a kivételnek! (Bevallom, engem nem érdekel az un. "etika" kérdése, hiszen ez csupán egy fedőnév bizonyos cselekedetek "elitélésére" vagy "jóváhagyására". Azonkivűl "pragmatikus" világunkban egy éremnek túlságosan sok oldala van.) Amit talán mindketten kihagytunk a második szakaszában taglalt jellemzők közűl s ami talán a legtipikusabb - s határozottan csupán néhányukra alkalmazható!!! - az a gátlástalanság. (Mind jó és mind rossz értelemben!) Mondjuk azt, hogy ezen tulajdonság általánosságban a "siker" előfeltétele?! Ami a "fájdalmat" illeti, nos lehet, hogy egy kicsit fáj a hazai szakma ilyen-olyan módon való értékelése. (Néhány irásában kénytelen voltam -talán csak véltem - felfedezni a negative irányt.) Ami valójában zavar az a tévhit, hogy a "sztár" az egy "sztár"! ( Gondolom abban talán megegyezhetnénk, hogy az épitészet - még ha bizony szexi is vagy "whimsical"- egy kicsit több, mint egy "runway" s egy kicsit több, mint a Paris Hilton-ok világa már csak azért is, mert nagyon sok pénz van bevonva s az a pénz rendszerint másoké.) Azok is csupán szakemberek, tele bizonytalanságokkal, kételyekkel, félelemmel etc ( még akkor is ha nagyon magabiztosnak tünnek!). Ne emeljük őket magasabbra, mint ahol vannak, ne bonyolitsuk fiatal, tehetséges szakmabelieink életét nem létező "értékekkel". A jövő majd úgyis eldönti ezen "nagyok" helyét s értékét. (Had' utaljak itt Portland, Oregon-ra. A név Michael Graves. Remélem jól betűztem. Emlékszik még valaki? Daca, Bangladesh, Louis Khan (betűzés?) szerintem mindenki emlékszik.)
11:53
@lszb: Kedves lszb. Kivételek, mint Tadao Ando - márhogy nincs diplomája - mindig lesznek. De ő is vendégprofesszorkodott a Harvardon, meg Columbián. Én viszont örülnék annak, ha nem folyamatosan a kivételekkel, hanem a típusszerűen ismétlődővel is foglalkoznánk. A kivételből nem lehet tanulni. A típusból igen. És az akadémiai tevékenységét illetően Tadao Ando típus.
Wiel Arets. Távolról sem sztár, de abba a top 50-be azért beletartozik. Eindhovenben diplomázik, Amszterdami-, és Rotterdami építészeti akadémián tanít, a Columbia vendégprofeszora, Berlage dékánja, a Wiederhall kiadóvállalat megalapítója.Zaha Hadid, AA-n diplomadíjjal végez, Rem Koolhaasnál tanul, AAn, Columbián, Harvardon, Chicagóban és a bécsi MAK-ban tanít.
Fumihiko Maki: 52 Tokió, 53 Carnbrook Művészeti Akadémia, 54 Harvard Design School. 54-55 SOM, 55-58 Sert Jackson.
Rafael Moneó. Diploma után elutazik Dániába, hogy Jorn Utzonnál dolgozzon. 1985-és 90 között a Harvard Design School Porfesszora. Tud ilyen magyar építészeket mondani?
London AA, Cooper Union, Columbia, Sci-Tech, Harvard, legújabban pedig a MAK, mint visszatérő elemek a legkülönfélébb nemzetiségű építészek curriculumában. Ami kiegészül olyan gyakorlóévekkel, ami úgyszintén "jól mutat."
Ez egy akadémiai csomag, ami éppúgy igaz a "jó" építészekre és a "sztár" építészekre . Az a két világháború közötti magyar építészgeneráció, ami világhírű lett, úgyszintén egyetlen alma materből, a BAUHAUSból származik. Molnát Farkas, aki itthon teszi le majdhogynem az egyetlen nemzetközi revelanciájú házat, is a BAUHAUSban tanul.
Ami tévhitet le szeretnék rombolni, az kettős: (i) sztárnak lenni bűn. (ii) pusztán szerencse kérdése a sztárság. Természetesen kell hozzá az is. A hazai építészet oktatási rendszer - egyelőre - olyannyira a hazai viszonyokra képez, hogy minimális az átjárás lehetősége.
Fordítsuk meg egy pillanatra a gondolatmenetet. Tegyük fel, hogy Önnek mindenben igaza van. És hogy én mindenben tévedek. Csak kérdezem: ebben az esetben megnyugodhatunk? Dőljünk hátra? Akkor már minden oké? Hisz nem kell nyelveket tanulni, nem kell külföldi egyetemeken tanulni? Jó ez így ahogy van? Csak szerencséjük volt? Greg Lynn, Peter Eisenman, Farshid Moussavi, az MvRdV, a FOA, Rem Koolhaas bértollnokokkal íratták meg a könyveiket?
Csak megismételni tudom amit már ítam. A célom az, hogy megértsek és feldolgozzak egy jelenséget. ami most speciell a sztárság. Nem az érdekel, hogy mitől nem sztár aki nemsztár, és miért nem fontos, hogy van sztárság; nem az érdekel, hogy hogyan lehet ezt megdumálni, relativizálni, a szőnyeg alá söpörni, az időre és a történelemre való hivatkozással eliminálni, hanem megérteni és tanulságokat levonni szeretnék belőle.
Már ha megegyezünk abban, hogy nem bűn az, ha valaki tudatosan egy bizonyos vágányon akarja tartani az építészeti karrierjét.
Tisztelettel, ...A
17:22
Attól függ, hogy kik azok az épitész "sztárok" akikről beszélhetünk. "magas, nemzetközi szinten is versenyképes (igy is mondhatjuk a kompatibilis-t) akadémiai képzettség"... ha Gehry-re, Hadid-ra, Libeskind-re etc. gondolunk példáúl, nekik nincs semmi ilyen vagy hasonló. ( persze mi is az a kompatibilis akadémiai képzettség? Harvard, Yale, Oxford, Cambridge vagy a McGill vagy Waterloo etc.?) Ha Siza-ra, Fehn-re, Moneo-ra etc. (az igazi nagyokra!) nekik sincs, de ők akadémikusként is praktizálva bővitik tudásukat azonkivűl ők IGAZÁN JÓ ÉPITÉSZEK. "kompatibilis curriculum": szerencse kérdése. Mindég akad egy feltünésre vágyó beruházó, aki terveiket (még akkor is ha az azokból létrejött épületek rondák és ocsmányak) megépiti, melyeket azután körbe-fényképezve minden létező szakmai-nem szakmai képes újság többszörösen leközöl. (Nem régen egy "reputable" napilap közlése szerint a berlini polgármester térdenállva mondott köszönetet D.L.-nek ott emelt épületéért (ami valóban nem rossz!))(Mindenki tudja, hogy épületeik élettartama közel azonos egy felvonulási épület élettartamával.) "nyelvtudás": magam előtt látom ezen zseniket, amint egy óriási előadóterem hatalmas szinpadán angolból franciába majd spanyolba (hogy csak a "világnyelveket" emlitsem) csapnak át, Lin Chou Tang-ot idézik kinaiúl s Tolstoi-t oroszúl. Néha-néha még egy Goethe idézet "ueber allen Gipfeln ist Ruh'..." vagy egy-egy mondat Kundera csodálatos novelláiból is elkapható. Sajnos a valóság az, hogy -sok esetben - legtöbbször angolúl tartott előadásaikból - csupán az irott szöveg olvasása után tudja meg az ember, hogy mi is volt a mondanivaló. "nemzethatárok feletti gondolkodás": ebben - elismerem!- hihetetlenűl nagyok, ó nem is nagyok, Óriások! Repülőgépen "terveznek", semmitmondó skicceiket napilapok ezerszámra propagálják s megdöbbentő könnyedséggel figyelmen kivűl hagyják a helyi sajátosságokat, a "context"-et. Ezért hivják őket meg! Ők a "népszerűt" képviselik és jelentik. Fokozzák a túrista forgalmat. Mit számit a 100 százalékos üveg felület egy olyan területen, ahol +50 fok Celsius az átlag hőmérséklet s 100 százalékos a páratartalom. Van AC! Megépűlt épületeik "catalist"-ként hatnak környezetükre s -mint egyikük mondotta volt nem is olyan túl régen:- úgy is lebontják majd azokat. "kommunikációképesség": senki sem emlékszik már Z. Hadid budapesti terv ismertetésére? Nem folytatom, hiszen minek is. Sajátos s szomorú módon lenézzük az épitészeti szakma hazai képviselőit, nem adván hitelt senkinek, semminek, semmilyen tervnek. Szerintem sok nagyon komoly tehetség rejtőzködik otthon. A szokásos - S A VILÁG MINDEN TÁJÁN JELENLEVŐ - egészségtelen, politikával telitett munkáért s "elismerésért" folyó verseny otthon csupán jobban érezteti nagyon-nagyon rossz hatását.
15:38
@lszb: Természetesen beszélhetünk azon, hoigy ki a sztár, meg azon is vitatkozhatunk, hogy ki, aki igazán jó... Akárhogy is létezik, ma egy mechanizmus, amit szerintem jobb megérteni, mint nem.
Senki nem nézi le a hazai építészszakma képviselőit. Ahhoz próbáltam adalékot adni, hogy mi minden van amögött a jelenség mögött amit starchitecturenek hívnak. Azt viszont megfontolónak tartom, hogy ezen teljesítmények relativizálása, megdumálása, nem a legjobb módszer arra, hogy egyes életutakból példát meríthessünk. Úgyhogy felmerülnek a lehetőségek: (i) nem érthető amit írtam; (ii) nem akaródzik megérteni, amit írtam; (iii) nagyon is érthető amit írok, csak egy kicsit fáj.
10:39
Kedves Borvendég Béla - ha megengeded: Béni!
Élvezettel olvastam cikkedet, aminek utolsó bekezdését viszont nem értem. A sztárság vs. etika szembeállítása - védhetetlenül túlegyszerűsített. Számomra túlzottan is duális oppozíció. Az ellentmondást ott látom, ha valóban csak 100 sztár van a világon - szűkebb értelemben csak 87, még szűkebben pedig csak 30, ami Sudjic könyvében szerepel, kapásból pedig legfeljebb ha csak 10 megasztárt tudnánk felsorolni - akkor nem pusztán egy egyszerű döntés kérdése az, amit sugallsz, hogy pl. egy magyar tervező ebbe a világba belecsöppenjen.
Ide ugyanis nem lehet csak úgy becsöppenni. Ezért a státuszért egyrészt baromira keményen meg kell dolgozni és e kemény munkán túl bizony olyan egyéb kvalitások is szükségesek, aminek a jelenlegi átlag magyar építész bizony híján van. Csak néhány ezek közül: magas, nemzetközi szinten is kompatibilis akadémiai képzettség, nemzetközi szinten is kompatibilis curriculum, nyelvtudás, nemzethatárok feletti gondolkodás, kommunikációképesség, folyamatos publikációs-, művészeti-, szakközéleti-, és alternatív projektaktivitás, a művészeti institúciók komplex ismerete és készségszintű használata, konceptuális tervezői tevékenység, magasszintű és folyamatos szakmai tájékozottság, bátorság, valamint a világ építészeti középpontjai felé történő tudatos gravitáció, továbbá az eme csomópontokban történő tevékenység. Kutatótevékenység és egy rendkívül fejlett üzleti érzék-, és kultúra. (Utóbbi a "business culture" rendkívül tág értelmében: úgyismint precizitás, határidők, minőség, pénz, e-mailek megválaszolása, telefonok felvétele.) Most direkt nem beszélek olyanokról, mint túláradó kreativitás és fomaalkotási tehetség.
Meg az a valami, amit Szerethető Egyéniségnek hívnak. Mindkét szón külön hangsúllyal. Aminek az apró jelei a kulturált megjelenéstől kezdve az öltözködésen keresztül a lefegyverző viselkedésen át a nyitott, korrekt vitakultúráig terjed. Ami egyetlen szóban kifejezve: CHARME. Ez részben persze genetika, de azt sem szabad feledni, hogy harminc felett már ki-ki maga felel az arcvonásaiért.
És ez még mindig nem elég. A sztár nem önértéken sztár. Hanem a közösségének a reakcióitól az. Attól a kitűntetett figyelemtől, amit a dolog, amit csinál - vagyis az építészet - kap. Attól a felismeréstől, amire a világ és mi is rájövünk, hogy az építészet fontos. Hogy az építészet bizony szexi.
És ehelyütt már kitűnik: a sztárság olyan komplex készségek halmaza, ahol majdhogynem másodlagos a tevékenység. Nem erről szól, de ide tartozik Aldo Rossi egy interjúrészlete, ahol úgy nyilatkozik: biztos abban hogy Goethe remek építész lett volna. Piranesi meg remek költő.
Visszatérve: szerethető gondolat az etika vs sztárság passzusa, csakhogy a fentiek tükrében egyrészt revidiálandóan túlegyszerűsítő, a hazai környezetben pedig egyenesen önfelmentő.
Úgy vélem a hazai építészetnek és építészeti közéletnek Szent György terestül, Hősök terestül, azt a szót, hogy etika egy pár évre nem kellene hangoztatnia. Pláne nem argumentumként szerepeltetnie. Utolsó passzusom nem Neked szólt, valahogy kibukott belőlem.
Tisztelettel, WérGidA