A CAN Architects megosztott harmadik díjas terve a pécsi aquapark tervpályázaton

A CAN Architects terve a művelt táj analógiáját felhasználva törekszik a természet és az épített környezet közötti egyensúly kialakítására. A pályaművet a tervezők szavaival mutatjuk be. 

Az épített és természeti környezetet a köznyelvben egymás ellentétiként használjuk, ezért a róluk való gondolkodásban is éles határt húzunk köztük, miközben az építészet nem értelmezhető tájhasználat nélkül. Ebben a folyamatban az ember élőhelyének integrálása fontos és kikerülhetetlen kérdés, hiszen a természetben az együttműködés sokkal sikeresebb recept a versenynél.

A pécsi aquapark-tervpályázatra, mint mintaprojektre tekintünk, ahol a szelíd együttélés válik a fenntarthatóság szimbólumává, és a művelt táj, az agrárökológia, az erdő és a víz 4.0 áll a tájteremtés központjában, az épületek ennek a környezetnek a részei.

A művelt táj egy új köztér-, és beépítés-modell, mely alapjaiban meghatározza a városon kívüli, mégis kisváros-léptékű beruházás szabályrendszerét. Ez a szemléletváltás az, ami a 21. században a rátétszerű környezet-tudatosságot maga mögött hagyva hoz létre mindent behálózó mintaprojektet. A park szabályrendszerében természetes és épített környezet láthatatlanul egészíti ki egymást és kapcsolódik össze akár egy Vasarely-kép geometrizáló kompozíciója. A művelt táj a legnagyobb ember alkotta képződmény. Szerkesztettsége szembeötlő, mégis természetes tájként tekintünk rá. Mozaikos szerkezetében szántóterületek és állandó növényi kultúrák rendszere váltja egymást, melyeket zöldfolyosóhálózatok kapcsolnak össze. Ismerős, mégis szokatlan patchwork ez egy épített környezetben, hiszen rendszerét a közlekedés helyett a természetes határok rajzolják.

Tájteremtés

A művelt táj analógiáján keresztül a beépítés alapvonalát a meglévő csatornahálózat elsődleges területen való átvágása adja, mely a meglévő tavat egészíti ki urbánus vízi közterekkel. Ettől nyugatra helyezkedik el az egészségpark mozaikos rendszere, mely egy intenzív tisztásokkal és vizes élőhelyekkel tagolt erdős rendszer. Az elsődleges megközelítéshez tartozó parkolók rendszere ezen vonalon kívül helyezkedik el. Az épületek rendszere a csatornától keletre alakul ki. Egy vízi köztér központban helyezkednek el az épületek funkciók szerint párosítva, patchworkszerűen. A déli részen a sportuszoda és a multifunkcionális központ alkalomszerűen belakott gyülekezőtere található, melyhez a két épület által összefogott szabadtéri sportpálya-parcella tartozik. Az északi köztéren a hotel épülete, valamint az aquapark osztozik, melyek használata eltér a déli rész funkcióitól. Az épületek vonalától keletre, természetes határokkal rendelkezik az aquapark kültéri területe. A terület beépítésének funkcionális karaktere a déli irányból északra haladva folyamatosan elcsendesül, biztosítva az északi terület pihenő és rekreációs zóna csendesebb, míg a déli sport és rendezvény zóna intenzívebb használati lehetőségét. A terület központjában végigfutó csatorna mentén húzódó gyalogos és biciklis főtengely alkalmas a majdani városi kapcsolatok kiszolgálására, valamint a másodlagos területek feltárására. A fő közlekedési tengely a déli részen a tó körül futó rekreációs útba torkollik.

Ház a tájban

A művelt táj része az épített környezet. Az épületek funkciójukból adódó méretükkel önálló parcellaként válnak tájat formáló elemmé. Formálásuk és homlokzatképzésük egységes. A külső burkot alkotó ívelt áttetsző hártya mögött felsejlik a különböző épületek funkciója és használata. A héj finoman ívelt, mely megtöri a házak tömegét, a tektonikus formákat orgainkussá alakítja. Ez az attitűd nemcsak a homlokzaton, de a tetőn is megfigyelhető. A város felől így nemcsak a terület mozaikszerű rendszere, de épületeinek formái is harmonikusan egyesülhetnek a tájjal.

CAN Architects

Szerk.: Winkler Márk