A Fleischl-dinasztia: építészek a bányászokért

Építészdinasztiák című cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres dinasztiákat az elmúlt másfél évszázadból. Ezúttal a Fleischl család: Róbert és gyermekei, Gyula és Etelka munkásságáról olvashatunk. 

A Fleischelek – akikről ez az írás szólni kíván – Csehország nyugati peremén éltek századok óta. Családnevük a 19. századtól változott a rövidebb és kissé svábosabb hangzású Fleischlre. 

A Nýrsko városkából való Fleischl Dániel (1796-1878) valamikor a szabadságharc idején érkezhetett családjával Budára, és az Ország út 9. alatt hozta létre „Daniel Fleischl & Comp." cégét, aminek profilja gyapjú-, ágytoll-, lószőr - és takarmánykereskedelem volt, de szállítási és bizományi tevékenységet is folytatott. (Az irodalomtörténet arról is szól, hogy Fleischl Arany Jánossal is üzleti kapcsolatban állt: tőle vásárolt ugyanis földet Szalonta mellett a költő az 1860-as évek közepén. És erről egy levél is szól.¹) 

Fleischl Dániel fia, József (1832-1892) vitte tovább apja vállalkozását, immár Pesten, a Dohány utcában. Megnősült: a prágai születésű Wohl Mártával kelt egybe. 

Idővel tagja lett az Országos Iparegyesületnek és a Terézvárosi Iparbank számvizsgálójának is megválasztották. Az igazgatósági tagságig jutott. Sikeres nagykereskedő lett. Jelentős volt a Pesti Izraelita Hitközség életében végzett tevékenysége. A Wahrmann Mór vezette hitközség egyik elöljárójaként tanított, szervezett. A Dob utcában építtetett családjának kétemeletes házat, a mai 94-96. szám alatt. Az Üllői út 31-ben álló bérház is a tulajdona volt.

Négy gyermeke közül Róbert élete és munkássága érdemel építészettörténeti szempontból nagy figyelmet. 

Fleischl Róbert (1864-1926) építészi működése ma alig ismert, pedig többet érdemelne. (A századforduló magyar építészete című könyvből is gyakorlatilag kimaradt, de más, a korszakkal foglalkozó építészettörténeti mű sem foglalkozik vele). Életműve ugyanis nagy és sokszínű, a temetőművészettől a lakóépületek tervezésén át az ipari építészetig terjedt, stílus-spektruma a későhistorizmustól (főként a klasszicizáló formáktól) a népies irányzatokig tartott, kertvárosias munkáslakóházaktól a többemeletes iskolákig szinte bármit tervezett. Alapvetően a konzervatív irányzatok hatottak rá, illetve megbízóinak ízlésvilága eddig terjedt – így a lechneri szecesszió vagy a nyugati art nouveau nyelvén nem alkotott. Épületeinek elsőszámú megrendelője a Chorinok által alapított Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. volt. 

Fleischl a Sütő utcai Evangélikus Főgimnáziumban tett érettségi után bölcsészetet tanult egy évig, majd 1888-ban építészi oklevelet szerzett a pesti Műegyetemen. Műegyetemi tanárainak egyikéhez, Czigler Győző műtermébe került, ahol pár hónapot töltött. Ezt követően két évet dolgozott Weber Antalnál, végül Alpár Ignácnál kötött ki. Utóbbi hivatalos ajánlásával 1891-ben bekerült a Magyar Mérnök- és Építész Egyletbe. A Magyar Iparművészeti Társulat és a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) is tagjai közé fogadta. (Később a gróf Andrássy Gyula, Pikler Gyula és Jászi Oszkár nevével fémjelzett Társadalomtudományi Társaság munkájában is részt vett.) 

Fleischl felvételétől fogva aktív szereplője volt az Egylet és a MÉSZ életének: felszólalt, indítványokat fogalmazott, pályázatok bírálóbizottságában szerepelt, tisztségeket töltött be.  

1891-ből való első ismert önálló épülete: a Grünhut család által rendelt ház az Ó utca 13. alá. (Helyére később egy szecessziós épület került). 

Még Alpár műhelyében ismerkedett meg Brüggemann Györggyel (1865-1903). A német származású Brüggemann Berlinben született és az ottani építészeti képzésben részesült. Húszévesen került Budapestre, ahol Kauser Józsefnél, Kallina Mórnál, majd Alpár Ignácnál szerzett gyakorlati ismereteket. 1888-ban még önállóan indult a zentai felsőhegyi templom pályázatán, ahol második díjban részesült.

1892-ben Fleischl és Brüggemann társultak, Brüggemann az Egylet tagja lett (Fleischl ajánlásával). Közös irodájuk két évig működött, de e rövid idő alatt is figyelemre méltó műveket alkottak: 1892-ben Chorin Ferenc megrendelésére a Sas utca 14-be egy háromemeletes, és 1894-ben a Zion jótékonysági egyletnek az Erzsébet körút 26-ba egy ötemeletes házat terveztek a későhistorizmus stílusában. (A kivitelezők Wawra Kelemen és Pfeiffer Vilmos voltak.)

Indultak a Központi Vásárcsarnokra, valamint a Leánykiházasító-Egylet Teréz körúti bérpalotájára kiírt pályázatokon. Utóbbi esetében a kiviteli terv alapját – egyébként második díjas – tervük adta. Ez a ház adott otthont Fleischl irodájának és lakásának is. (Fleischlnek a századfordulón a Gyár utca 35-ben is volt lakása.) 

Fleischl és Brüggemann útjai 1894-ben szétváltak. (Ezt követően Brüggemann részt vállalt a millenniumi földalatti állomáscsarnokainak tervezésében. Kapott több bérháztervezési megbízást is. Fiatalon halt meg.) 

Fleischl felügyelő bizottsági tagságot szerzett – többek között Pollák Manó és Weinréb Fülöp építészkollégáival együtt – a Péterhegyi Téglaipari Rt.-ben. Önállóan indult pályázatokon és önállóan tervezett. 

1895-ben adták át az Unio Magyar Általános Gyufagyár Rt. budafoki telepének főépületét és dr. budai Goldberger Simon (1815-1894) síremlékét is a Salgótarjáni utcai temetőben. Mindkettő Fleischl műve.

Az Ezredéves Kiállítás épületei közül a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. pavilonja fűződött nevéhez. 

Még a 19. század utolsó éveiben tervezett a Hajós utca 24-be egy kétemeletes bérházat és villát a Délibáb utca 31-be. 

A századforduló prosperáló hazai építőipari világában Fleischl Róbert is megtalálta számításait. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. főépítésze lett. 

1902-ben házasságot kötött a katolikus családból származó Róka Adéllal (1872-1953), néhai Róka Gyula tánctanár lányával. Esküvői tanúja épületeinek legfőbb megrendelője, a nagyiparos és főrendiházi tag, dr. Chorin Ferenc (1842-1925) volt. Családi fészküket Fleischl Teréz körúti lakásában rendezték be, ahol több mint 50 éven keresztül élt a mindenkori Fleischl-család: itt születtek gyermekeik, akik egészen a második világháborúig laktak itt.  

Fleischl 1901-ben a Reichel és Heiszler cég vegyipari gépgyárát tervezte a kőbányai Noszlopy utca 1-be. Átépítette bátyja, a dán konzul, Fleischl Sándor villáját a Városmajor utca 26-ban (bátyjának 1917-ben is tervezett ingatlant, akkor az angyalföldi Szekszárdi út 1. alá).

Fővároson kívüli munkái közül fontos elem a Kaszinó épülete a mai Románia területén lévő Petrozsény (Petroșani) városkában. (Ez esetben is a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. volt a megrendelő, amely a Petrozsény körüli bányákat azidőtájt birtokolta.) 

A Leitersdorfer családnak is dolgozott: özv. Leitersdorfer Lipótné, Lajta Béla egyik nagybátyjának az özvegye bízta meg a Károly körút 26-ban végzendő átalakításokkal. 

1905-ben a régi ügyfél, Chorin Ferenc Vas utcai házának átalakítására kapott építési engedélyt. Kilenc évvel később Chorinnak villát is tervezett a Mátyás király útra.

Épületei emelkedtek a budai Hidegkúti úton, a józsefvárosi Kőris utcában és az óbudai Lajos utcában. 

Az 1910-es évek elején két klasszicizáló stílű postaépületet is tervezett: a szekszárdi postapalotát és a fővárosba, a Gyáli út és a Zombori utca találkozásánál a Magyar Kir. Posta és Távirda kétemeletes kísérleti állomását, szakiskolával és internátussal (ma: Puskás Tivadar Távközlési Technikum). 

Impozáns műve a könyvkötőmester Gottermayer Nándor megbízásából még a háború előtt épült négyemeletes belsőudvaros historizáló bérpalota – öt-hatszobás luxuslakásokkal – a belvárosi Királyi Pál utca 5-7-ben.

Nem érdemes figyelmen kívül hagyni a Soroksári úti elemi iskola és óvoda (Illatos út 2-4.) épületegyüttesét sem, amely az ambiciózus fővárosi polgármester, Bárczy István által indított iskolaépítési program részeként valósult meg. Az épület finn-angol-erdélyi hatásokat mutat. 

1910-ben a Budapesti Lovasegylet – ahol Sándor fivérének is volt érdekeltsége – felkérésére tervezett házat a Bulyovszky (Rippl-Rónai) utcába. 

A pesti Centrál kávéház belső átalakítása (1913) is nevéhez fűződik.

1917-ben Pécsre, a Batthyány utcába tervezte építészeti irodája a szeszfőzdét.

Bár a felsoroltak is jól mutatják Fleischl Róbert sokoldalúságát és a hazai építészetben betöltött jelentékeny szerepét, mégis, ha építészeti munkásságának legfontosabb mozzanatát akarjuk keresni, akkor a kispesti munkáslakások, a Wekerle-telep építésének ügyét kell említeni. 

Fleischl 1910 körül több helyen (a Bányászati és Kohászati Lapokban, a Vállalkozók Közlönyében, a Pátria kiadó füzeteiben, egyleti lapokban stb.) publikált a témában. Elemzéseket, statisztikákat mutatott be a munkások (elsősorban a bányászok) helyzetéről, a lakásválság okairól. Kiemelte az emberléptékű városépítészet fontosságát. A magyar munkáslakótelepeken akkoriban szokásos szoba-konyhás, közös egészségügyi létesítményes lakások helyett Fleischl – elsősorban angol mintára – kiskertes sorházakat javasolt, lakókonyhával és két kis hálószobával, egy harmadik szobával a padlástérben és külön WC-vel minden lakáshoz. Továbbá azt indítványozta, hogy minden lakás rendelkezzen egy nagy, délre néző ablakkal, és egyenes, rácsozatot alkotó utcák helyett az utcák alkalmazkodjanak a terephez. A konyhát 8, a szobákat 12 és 16 m2-esre tervezte, egy kétszobás lakás átlagos alapterülete 45 m2 volt, de néhány 35 m2-es egyszobás lakás is épült a telepen. Fleischl fontosnak tartotta, hogy az emeletes házaknál a lakáshoz építsenek erkélyt, a padlástereket pedig manzárdszobák kialakításával hasznosítsák. Javaslatait jórészt elfogadták. 

A Wekerle-telep előtörténetéhez kívánkozik, hogy 1909 tavaszán a Pénzügyminisztérium megvásárolta a mintegy 472 ezer négyszögöl területű kispesti ún. Sárkány-telepet és a kőbányai Óhegyen levő kb. 210 ezer négyszögöl nagyságú területet. A MÉSZ 1908 júliusában „terjedelmes és megokolt felterjesztésében" felhívta a minisztérium figyelmét, hogy a munkástelepek tervezését „ne sablonszerűen, hanem művésziesen és modernül" valósítsák meg. A minisztérium fel is kérte az Egyletet, hogy írjon ki pályázatot a szabályozási tervre és a háztípusok terveire. Az elrendezési tervek közül Palóczi Antal javaslata kapott első díjat (Fleischl második díjat), ő a mainál mozgalmasabb útvezetésű elrendezést javasolt. Ezt a Pénzügyminisztérium nem ítélte megvalósíthatónak, helyette megbízta Győri Ottmár főmérnököt, készítsen egy újabb, egyszerűbben megvalósítható javaslatot. A Wekerle-telep ma ismert, egyenes vonalvezetésű, sugárirányú főutakkal és nyolcszög alakú körúttal tagolt elrendezése – Fleischl elgondolásait is alapul véve – az ő nevéhez fűződik. 

Többen kaptak díjat a háztípusok terveiért (Árkay Aladár, Bierbauer István és mások), első díjas Fleischl terve lett.  A minisztériumi tervek és a díjnyertes munkák alapján összesen 35 típus szerint épültek a földszintes és egyemeletes lakóházak, valamint a középületek egy része. Fleischl nevéhez ebből nyolc különféle F-típusú ház fűződik. Mindegyik Fleischl-házban kétszobás lakásokat alakítottak ki.  Kivitelezőjük a Polatschek és Epstein cég volt.

Maradva a számok nyelvén: 1925-ig összesen 4412 lakás (egy-, két- és háromszobás) épült fel (ebből mintegy 250 házat tervezett Fleischl), nagyobbrészt földszintes házakban. A főtéri épületegyüttes tervezésére 1912-ben adtak megbízást, melynek terveit Kós Károly készítette. A teret szegélyező épületek kivitelezését 1913-ban kezdték meg. Ezzel vált a Wekerle-telep építészeti egységgé.

Fleischl máshova, így Dorogra, Nagymányokra, Salgótarjánba, Annavölgyre, Szászvárra, Bánfalvára is tervezett bányász lakóházakat, bányairodákat, kiegészítő egészségügyi és oktatási létesítményeket egészen az 1920-as évek elejéig. Architektúrájában visszatért – a korszakra jellemző módon - a klasszikus stílusjegyekhez.

Utolsó ismert alkotása az állami lakásépítési program részeként megvalósult többemeletes historizáló mű a budai Márvány utca és Ugocsa utca sarkán. 

1926 júniusában, röviddel halála után, címlapon, kiemelt cikkben emlékezett meg munkásságáról az Építő Ipar - Építő Művészet.² 

És mi lett az utódokkal? Fleischl Róbertnek és Róka Adélnak két gyermeke született: Gyula és Etelka. Mindkettejükből építész lett. (A Fleischl-testvérek még legalább két dologban voltak hasonlatosak: mindketten remek rejtvényfejtők és lelkes cserkészek voltak.)

Fleischl Gyula (1904-1976) 1926-ban végzett a Budapesti Műegyetemen és ugyanezen évben lett a Magyar Mérnök- és Építész Egylet teljesjogú tagja. 1929-től a Budapesti Mérnöki Kamarába is felvették. Édesapja Teréz körúti tervezőirodáját vitte tovább. (Az iroda idővel több fiatal tehetség karrierjét indította útjára, így a későbbi Ybl-díjas Mühlbacher Istvánét is.)

Egy évvel fiatalabb húga, Fleischl Etelka (1905-1976) a Váci utcai Leánygimnázium (ma Zeneiskola) elvégzését követően az első nők között volt, akik idehaza építészmérnökként diplomázhattak 1929-ben. (Előtte csak Pécsi Eszter végzett mérnökként és Várnay Marianne építészként a Műegyetemen.) „Sok minden érdekel, mint építészt. Elsősorban a betonépítkezések, a betonkonstrukció. A beton a jövő építkezési anyaga. A formák megváltoznak, a városok arca átalakul. Ha megkapom a diplomámat, nem megyek azonnal állásba. Berlinben fogom tovább tanulmányozni az új betonkonstrukciókat. És még valami érdekel. A kislakások építésének problémája. Ez nem csak szociális kérdés, hanem építészeti probléma is" – nyilatkozta szakmai terveiről a Magyar Hírlapnak röviddel államvizsgája előtt.³

Az 1930-as évek végén Fleischl Gyula tervei szerint készült az Acetic Vegyiművek Rt. – ma már nem létező – műanyaggyára Kőbányán, az Újhegyi út elején: egy 7800 légköbméter nagyságú, egyemeletes épület. Ebből az időből való egy másik műve, a gyöngyösi transzformátor állomás. 

A Fleischl-testvérek legfontosabb közös modernista műve 1938-ból való. Édesapjuk korábbi kapcsolatai révén kaptak megbízást a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-től, hogy tisztviselői sportegyesületének csónakházát megtervezzék. A Margitsziget nyugati oldalán, a víztorony magasságában lehorgonyzott úszó sportház a korszak egyik jelentős sportlétesítményének számított. 

Az épület két hegesztett téglalap keresztmetszetű pontonon feküdt. Váza jórészt fából készült, vassal kombinálva. A favázat külső részeken deszka alapon mázolt vászonbevonat borította. A társasági élet céljait szolgáló helyiségek padlóburkolata linóleum, a többieké hajópadló volt. Ajtók részben toló-, részben nyílóajtók, üvegezett vagy rétegelt teleajtók voltak. Az építmény – a hatósági megkötések alapján – a földszinten a 13.00 x 39.00, az emeleten a 10.00 x 20.00 méteres területen belül maradt.  

Az 1940-es évek elején Fleischl Gyula a Kudelka-Simó párossal együtt dolgozott egy négyemeletes modernista vonalú budai házon, a Csalogány utca és a Fő utca sarkán, ami egy egységes beépítésű utcarész tagjaként épült. (Az egységes kialakítású utcarész többi épületét Ligeti Pál, Platschek Imre és Málik József tervezte.)

A túlélt világháborút követően a helyreállítási munkákon volt a sor. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. volt a megrendelő újfent: egy hatemeletes bérházat alakított át Fleischl a Sas utca 25-ben. A Magyar Állami Kőszénbányák Rt. megbízásából a Józsefvárosi pályaudvar egy földszintes raktárépületén is dolgozott. A háborús sérüléseket szenvedett tabáni templom beton támpilléres megerősítése is tervei alapján készült. 

A Fleischl-testvérek időközben édesanyjukkal a Teréz körútról a Petőfi tér 3-ba, a hatodik emeletre költöztek.

Követve édesapjuk építészi gyakorlatát és szociális elkötelezettségét (no és a régi kapcsolat a magyar szénbányászati vállalatokkal is megmaradt), ők is kivették részüket a korszak nagy munkáslakóházépítési programjából. Alkotásuk – melyről az Új Építészetben Gádoros Lajos részletesen írt⁴ – a tatabányai bányászlakótelep 1948-ból, amely Tatabánya-Bánhidán épült (ma a Ságvári Endre lakótelep része). Társtervezőként a velük egykorú, ekkor már minisztériumi pozíciót is betöltő Major Máté jegyezte a terveket. A megbízó ismételten a Magyar Állami Kőszénbányák Rt. volt. 

A négy háromemeletes, 24 lakásos sávház tervezésénél kétféle épülettípust használtak a tervezők. Az „A" típusú épület három lépcsőházas, egy lépcsőházról emeletenként két-két lakással. A lakások részben három, részben két hálófülkések és pedig olyan rendszerben, hogy a középső lépcsőházhoz pedig egy-egy két hálófülkés, a két szélső lépcsőházhoz pedig egy-egy három hálófülkés lakás kapcsolódott, vagyis egy emeletsor négy három-hálófülkés és két két-hálófülkés lakást tartalmazott. A mellékhelyiségek mindkét típusú lakásnál azonos elrendezéssel és méretezéssel készültek. A „B" típusú épület szintén három lépcsőházas, azzal az eltéréssel, hogy a két szélső lépcsőházhoz egy három- és egy két-hálófülkés lakás kapcsolódik, vagyis egy emeletsor két három-hálófülkés és négy két-hálófülkés lakást tartalmazott. A három hálófülkés lakások hasznos alapterülete 96 négyzetméter volt.

Fleischl Gyula az 1950-es évektől Mátrai Gyula mellett, az Előregyártott Ipari Épülettervező Irodán dolgozott az IPARTERV-ben. Mátraival közösen tervezte az előregyártás technológiájának felhasználásával a Siemens gyár nagycsarnokát. 

Etelka államosítás utáni munkahelye nem ismert (az IPARTERV-nél nem dolgozott). Neve szerzőként felbukkan egy 1963-ban kiadott műszaki szakkönyvben, a Gépész- és Villamosmérnökök kézikönyvében.

A Fleischl testvérek további szakmai tevékenységéről nem tudunk semmit. Csupán annyit, hogy Gyula az IPARTERV-ben dolgozott tovább. 

Édesanyjuk 1953-ban hunyt el. Gyermekei egyazon évben, 1976-ban. Etelka végzetes füstmérgezést kapott Petőfi téren lévő otthonában, pár hónap múlva Gyula is elment. 

Emlékük is lassan az ismeretlenség homályába vész, mint ahogyan édesapjuk, az egykori sikeres műépítésznek, a Wekerle-telep egyik megálmodójának sírja is elhagyatva, ágakkal sűrűn benőve árválkodik a Kozma utcában. 

Gottdank Tibor
A szerző építészeti kutató, a Magyar zsidó építőművészek öröksége. Lajtán innen, Lajtán túl (K.u.K. Könyv- és Lapkiadó Kft., Budapest, 2018) című könyv szerzője. A sorozatban korábbi részei az Építészdinasztiák dossziénkban nézhetőek meg.

Jegyzetek
1.    Zsoldos Jenő: Kitől vásárolt földbirtokot Arany János? Irodalomtörténeti Értesítő, 1969/5., 594-595. o.
2.    Építő Ipar – Építő Művészet, 1926. június 1., 1-2. o.
3.    Magyar Hírlap, 1929. május 7., 3. o.
4.    Új Építészet, 1949/1-3. szám, 17-20. o.

Források
•    Bonta János: A magyar építészet egy kortárs szemével, Terc Kiadó, 2008.
•    Déry Attila: Pest építészeti topográfiája I-IV., Terc Kiadó, 2005-2007.
•    Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon, Győző Andor Kiadója, 1935.
•    Ferkai András: Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1995.
•    Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, KUK Kiadó, 2018.
•    MyHeritage.com – Geneology Family Tree
•    Sisa József (szerk.): A magyar művészet a 19. században - Építészet és iparművészet, Osiris Kiadó, 2013. 
•    Szendrei János és Szentiványi Gyula (szerk.): Magyar Képzőművészek Lexikona, Budapest. 1915.    
•    Tóth Vilmos: A Salgótarjáni utcai zsidó temető, Nemzeti Örökség Intézet, 2014.
•    Közlönyök, lapok: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye/Évkönyve, Art Limes, Budapest, Építészeti Szemle, Építés – Építészet, Építés – Építészettudomány, Építő Ipar, Építő Ipar – Építő Művészet, Fővárosi Közlöny, Irodalomtörtneti Közlöny, Magyar Építőművészet, Magyar Hírlap, Magyar Iparművészet, Magyar Pályázatok, Műemlékvédelem, Művészet, Pécsi Szemle, Tér és Forma, Új Építészet