A Gresham Palota átalakítása
Gereben Gábor nyílt levele Quittner Zsigmondhoz, a Gresham Palota építészéhez az újjáépítés kapcsán, melynek felelős tervezője Kruppa Gábor volt.
Kedves Építész Úr!
Nincs más módom, mint az írás, megosztani Önnel néhány gondolatomat annak kapcsán, hogy felújítva ismét életre kelt egyik jelentős műve, a Gresham Palota. Az épület sorsát Ön már nem sokáig kísérhette figyelemmel. Azt azonban biztos örömmel látta, hogy az a dolog, amihez Ön annyira értett - az építészeti minőség és a pesti élet forgataga - milyen gazdag világot teremtett itt a Lánchíddal szemben, mind a város építészeti arculatában, mind a jómódú polgári világ hétköznapi és ünnepnapos életében. Azon felül, hogy egy biztosítótársaságnak épített palotát, a passzázs üzletei, a kávéház nyüzsgése, a híres törzsasztalok, a különböző egyletek báljai igazolták azt az építészeti szándékot, amivel Ön ezt akkor megalkotta.
Sokat tanultunk, vagy tanulhattunk volna Öntől. Főként talán azt, hogy a "gazdagság" ismérve nem a pénz, hanem a "minőség" iránti vágy. Kérlelhetetlenül küzdeni mondanivalónk tisztaságáért, és az eszközök megformálásáért, amivel az kifejthető. Hiába volt a megrendelője külhoni, ez a ház Pestnek készült, a pesti házak közé, a pesti embereknek, a lehető legtehetségesebb magyar művészek összekapaszkodásával. Ön, Róth Miksa, Telcs Ede, Zsolnay Vilmos, és még sorolhatnám hosszan a kiváló munkatársakat, megmutatták 1907-ben Európának, mit tudnak a pesti építészek és művészek.
Most kérdeznék, ha lehetne. Vajon hogyan élte meg azt a pillanatot vagy folyamatot, amikor annyi eklektikus épület megtervezése után egy ilyen metamorfózison ment át, és elvetette a stílusok frázisait. Tőről metszetten újat alkotott, bár ma már szépen besorolják a nemzeti szecesszió sorába. Akkor, amikor tervezte, és amikor az Ön által korábban épített Central Kávéházat mással alakíttatják át, mert hogy Ön már egy kissé öreges, abban a helyzetben ez a terv, a Gresham terve bátor volt és tehetséges.
Mi lett a művel? A második világégés utáni hosszas hányattatás, majd lepusztulás után átváltozott, és végre újjászületett a palota, a gondos kezű Kruppa Gábor és Patrick Fejér építészek irányításával. Átváltozott, mert szálloda lett belőle, újjászületett, mert helyreállították és megóvták azt, amit még meglehetett. Az új hasznosításnak megfelelően az épület belseje átépítésre került, de ott is vigyázva a megmaradt és meghagyható értékekre. A homlokzatok, a külső kőfaragások, a mozaikok, a lépcsőházak, a belső udvarok felújítása szívet melengető minőségűek. Az enteriőrök óhatatlan átváltozáson mentek át, az új kihívásoknak meg kell felelni. Beköltözik a XXI. századi szállodatechnológia, a láthatatlan, de mindent tudó épületgépészet, ez természetes. A belső terek formai és hangulati kialakítása már nagy kérdés, több döntés lehetséges. A legveszélymentesebbnek tűnik az az út, amikor minden "stílusban" van megtervezve, igazodva a megmaradt fragmentumokhoz. Gyakran alkalmazott megoldás, de ez a módszer anakronizmusa miatt hamar fáradttá és unalmassá válik, miután nem a kortárs igényekre felel. A régi stílusjegyek előhívásával a letűnt kor, a teljes valóságával és akkori vágyaival nem remélhetők vissza. Hamar hiányérzetünk támad, mi is a saját időnket éljük.
A másik gyakori út, hogy meghagyunk mindent, ami eredeti, de minden új elem az éppen aktuális design szellemében készül. Sok ilyen enteriőr sorsot kísértünk már figyelemmel, de a vége majdnem mindig az lett, hogy az eredeti fragmentumok maradtak, és a design elemek, divatjuk múltával gyorsan cserélődtek. Ritka példák persze itt is akadnak, ahol a tehetség átütő ereje időtállóvá teremtette az új elemeket is.
Van-e jó válasz? Nem tudom, de egy dolog biztos. Minden rekonstrukció magán kell hordozza, hogy a mű nem csak régi mivoltában jeles, hanem kortárs munka is. A tervezéskor le kell merülni a poklok poklába, megtudni és megismerni a "hely szellemét", az eredeti alkotó szándékait, szenvedéseit-örömeit, és természetesen ezek kifejező formáit. Meg kell ismerni az enteriőrök letűnt életét, az egykor ott zajongó emberek viszonyát a tárgyakhoz és a formákhoz. Majd fel kell emelkednünk a felszínre, ahol ma is lüktet egy világ, és a két megismert esszenciából gyúrható egy olyan tér, ami autentikus és a miénk. (Ilyen levegőt árasztanak Philippe Starck és Hermann Czech munkái, de léteznek honi alkotók is, kiket említhetnék.)
A Gresham Palota enteriőrjei másként alakultak. Áldozatul estek annak a kor-hiedelemnek, hogy a mai építészek, belsőépítészek nem méltó utódaik Önnek és jeles kortársainak. A palotában a belsőépítész terveket külföldiek készítették, mint ahogy a Nemzeti Színház és az Art´Otel építésekor is. A sokcsillagos szálloda vendégei ezt biztos nem veszik zokon, mert jórészt mindenhol a jómódú réteget kiszolgáló bútorokkal, tárgyakkal és burkolatokkal találkoznak, amik külhoni gyártásúak is. A terek arányosak, a terek jól használhatók, a terek szépen bevilágítottak, a terek zümmögik az eleganciát.
Hamvas Béla írta egyszer, hogy a tereknek geometriája, a "hely"-nek szelleme van. Az Ön által teremtett "genius loci" visszatérésére sajnos még egy kicsit várnunk kell.
Üdvözlettel,
Gereben Gábor
Fotók: Kruppa Gábor