A japán kortárs építészet egyéniségei - Endo Shuhei

A Kortárs Építészeti Központ „Bubbles from Japan" – a japán kortárs építészet egyéniségei – sorozatában Takeshi Hosaka februári bemutatkozása után Endo Shuhei avatott be minket munkásságának kiemelt, általa válogatott anyagába és alkotói szemléletébe.

Endo Shuhei 1988-ban alapított saját irodát Osakában (Endo Shuhei Architect Institute), a 2000-es években számos díjat nyert, többek között a Velencei Építészeti Biennálé (2004), Európa és Ázsia legrangosabb építészeti eseményein. Munkái, építészeti makettjei megtalálhatóak az Orleans-i FRAC Centre, a Frankfurti Építészeti Múzeum és a Párizsi Pompidou Központ gyűjteményeiben is.  A neves japán építész budapesti látogatását az épp aktuálisan zajló – 25 év tervezés, 25 makett – milánói kiállításával egybekötve sikerült megvalósítani.

Endo Shuhei saját munkásságának jellemzésére a “paramodern" fogalmat használja, melyet másfajta modernként nevezett meg az előadásában. Nézőpontja szerint a modernizmus általános érvényű absztrakciójának megtartásával univerzális, közös nyelv hozható létre, amely eltörli a határokat, tehát ennek segítségével a helyi sajátosságokhoz olyan módon igazodva alkothat, amellyel nem emel falakat a kultúrák közé. Alkotóként a társadalmi, gazdasági folyamatokat, a mobilitást, a kommunikációs eszközök fejlődését is figyelembe véve alakítja ki építészeti koncepcióját, melyben kiemelt szerepet kap a funkcionalitás és környezettel való kapcsolat.

1988-tól kísérletezik geometrikus téralkotó elemekkel és a tér folytonosságával, melynek eredményeként szabadon formált építmények alaptípusait alkotta meg, “Springtecture", "Rooftecture", “Slowtecture", "Halftecture", stb. sorozatok, és ezek egyedi variánsaiból születtek épületei. Az önmagukba visszaforduló ívek sokszor egyetlen folyamatos, rafinált formaként, szalagszerűen tagolják és kötik össze a külső és belső tereket. Egyik ilyen típusú korai munkája egy acélhullámlemezekből létrehozott, a helyszínen csavarokkal rögzített, közterületen álló illemhely. A Springtecture H (1998) egy 120 m2-es épület, anyaga hosszú élettartamú, újrahasznosítható szabvány acéllemez. A nyitott és a zárt terek folytonosságát a hajlított lemezek összeillesztésével létrehozott egyetlen nagy spirál biztosítja. Az épület egyedi megjelenése, funkcionális tervezése és környezetével való összhangja bizonyítja, hogy korlátozott eszközökkel, gazdaságos és színvonalas építészeti megoldás születhet. A Springtecture H számos díjat és nemzetközi szakmai elismerést hozott Endo Shuhei számára.

A Looptechture F (2006-2010) három egymásba forduló, körelemből álló cunami megfigyelő épület esetében az íves formaképzés, a kétrétegű vasszerkezet ívei a víz erejének visszaverését, az épület stabilitását is szolgálják. És, a nevezett épület jelszerű megjelenésének felvállalt célja az is, hogy örök figyelmeztetéséül szolgáljon a helyiek számára arról, hogy a természet erejéről elfelejtkezni tévút.

Endo Shuhei építészetére jellemző a merész formai kísérletezés és a váltakozó anyaghasználat mellett, hogy a koncepció egysége áll a tervezés középpontjában. Az említett cunami állomás mellett felépült bábszínház vasbetonszerkezetének kialakításában is szerepet kap a figyelemfelhívás, a zsaluzat formájában megjelenik a szökőár lökőereje és az építész szavaival élve, katasztrófa esetén „az épület dolga a védelem".

Ugyanez a koncepció köszön vissza a 16.000 m2-es Slowtecture M (2003-2007) fedett teniszstadion esetében, amely a természetes környezetből félig kiemelkedő óriási kavicsként vagy bunkerként hat. Az íves konstrukcióra kívülről felfut a füvesített föld, felülről természetes fényt enged magába és a belsejében kilenc fedett pálya biztosít helyszínt rangos nemzetközi teniszversenyeknek. Ugyanakkor, ha úgy hozza a sors, alkalmas katasztrófa sújtotta területekről érkezők befogadására, ellátására és segélycsomagok logisztikai központjaként is funkciónál.

A 2008-ban Guangzhou (Kína) városának tervezett kulturális központ egyediségét lebegő szerkezete adja, melynek tervezésekor meghatározó volt, hogy a leendő épület ne vegye el azt a hasznos zöldterületet ahol a helyiek reggelente tornáznak és már kialakult kulturális élet zajlik. A 60.000 m2-es kultúrcentrum így került két lábon állva a levegőbe, formai sajátossága pedig, hogy a keresztmetszeti formaképzés mindig ugyanaz, amelyet az építész sokszorozással hozott létre a tervezés során. (A keresztmetszeti sokszorozás is egy visszatérő Endo Shuhei módszer, amely alkalmas a külső forma kialakítására, mégis változatosságot biztosít a megjelenésben.) A kultúrközpont ovális tetőnyílásokkal tagolt kétoldalt kiöblösödő íves formáját, szintén íves dekoratív mintázat díszíti a körbefutó homlokzaton. Az eredetileg 2011-es átadásra tervezett kulturális programoknak és tevékenységeknek helyet adó épületkomplexum, sajnos a globális válság miatt egyelőre nem épült még fel.

Endo Shuhei olyan külső és belső terekkel, töretlen formákkal kísérletező termékeny japán alkotó, aki építészetében egyszerre kívánja megvalósítani a sokféleséget és az egységet, melynek sikeréről környezetérzékeny épületei tanúskodnak. Megvalósult tervei között találunk magánházat, színházat, vasútállomást, üzemet, gyárat és stadiont egyaránt.

Endo Shuhei előadása 2014. június 23-án hangzott el, a budapesti Toldi moziban.

A Kortárs Építészeti Központ 2015-ben ismét szeretné vendégül látni Endo Shuhei-t. Reméljük jövőre több munkájával is találkozhatunk Budapesten!

Sárosi Anita
További infó: paramodern.com