A ”Kisépületek mintakönyve” mögött – Adalékok a Hullay és Trepák családok történetéhez

Gere Péter, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum muzeológusa írásában a Kisépületek mintakönyve mögött álló Hullay László és Trepák István történetét tárja fel. Az alapos kutatáson alapuló ismertető a századelő iparos építőmestereinek munkásságára irányítja a figyelmet.

Két évvel ezelőtt, ugyanezen a fórumon Merényi György már röviden ismertette Hullay László (cikkébe a név sajnos elírva, Istvánként került) rendkívül izgalmas, a készítő eredeti szándékain talán túl is mutató szellemi örökséget rejtő építészeti mintakönyvét, a Kisépületek mintakönyve című munkát. Az eredetileg 1910 körül megjelent, majd az a1920-as évek végén bővített kiadásban is napvilágot látott kötet, számos, elsősorban kelet-magyarországi település polgári házain, középületein felfedezhető szecessziós építészeti motívumot rejt. A mintalapokon ábrázolt épületek sok esetben igen nagy hasonlóságot mutatva valósultak meg a főváros külső kerületeitől az Alföld kistelepülésein át, egészen mára határon túlra került nagyvárosokig.

A mostani cikk másik, közvetlen előzménye Brunner Attila, művészettörténész, levéltáros, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa 2023 februárjában, munkahelyemen, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumban tartott előadása volt, ahol szemléletes példákkal illusztrálta az említett kiadvány és tágabb keretben, a 20. század korai évtizedeiben képzett építőmesterek szakmai tudásának, építészeti örökségének máig fellelhető nyomait, mintázatait épített környezetünkben. Ahogy Merényi György, úgy Brunner Attila is kiemelte, hogy a mintakönyvet készítő Hullay Lászlóról és a kiadójáról Trepák Istvánról nincs konkrét ismeretünk, a mintakönyvnek pedig összesen két példánya ismert. Egy, Saly Noémi várostörténész gyűjteményében található, egy pedig a Tiszazugi Földrajzi Múzeuméban, sajnos egyik példány sem teljes. Remélemm inkább kíváncsi, mint gyermeki szemléletet árul el, hogy számomra a titokzatos/ismeretlen, környezetünkön mégis érzékelhető nyomot hagyó rajzoló személye egy érdekes rejtélynek tűnt, amelynek az előadás hatására igyekeztem utána járni. Szerencsére sikerrel, Kiskőrösön megtaláltam és sikerült interjút készítenem Trepák István unokájával, valamint felvettem a kapcsolatot Hullay László testvérének leszármazottaival is. A találkozásnak azonban nem csak az információ bővítés volt a hozadéka, hanem tárgyi anyag is. A család birtokában ugyanis megtalálható volt a mintakönyvek ismert példányain kívül még két, eddigieknél teljesebb kötete, valamint a kiadvány mintalapjainak kézzel rajzolt vázlatai, nyomdai próbanyomatai, színezetlen változatai, számos más építészettörténeti kuriózumnak tekinthető dokumentummal együtt. A következőkben a fellelt életrajzi adatokon felül ezeket szeretném bemutatni.

Hullay László 1888. november 3-án született Kiskőrösön, apja Hullay Lajos (1856-1921) ács- és építőmester volt, anyja Juhász Julianna. Hulej Lászlóként anyakönyvezték, az évek során a család a név számos változatát használta, az édesapa halotti anyakönyvében a Hullai név olvasható, de a dokumentumokon találkozhatunk  a Huleji, Hulai, Hulley formákkal is. Kovácsné Ádám Éva, Trepák István unokájának elmondása (és a családi hagyomány) szerint a névmódosulás a család Kiskőrösre való költözéséhez kapcsolódik. A településen élő, nagyrészt gazdálkodással foglalkozó, Felvidékről betelepült lakosok nehezen barátkoztak meg az iparoscsalád y-ra végződő, számukra furcsának ható vezetéknevével, ezért használták szándékosan egyszerűsítve. Az ok persze lehetett egyszerű elhallás, anyakönyvi tévesztés is, mindenesetre az ismert, hogy a család korábban a Hullay nevet használta, és László a kiadott munkáit mindig az eredeti vezetéknevén jegyezte. A Hulej név azonban a későbbiekben használatban maradt, a ma élő leszármazottak is ezt a változatot használják.

Hullay László nővére Hulej Ilona (1881-1956) 1899 szeptemberében kötött házasságot Trepák István (1873-1949) helyi asztalosmesterrel. A kötet későbbi kiadója, így tulajdonképpen László sógora volt. A kiadványokon megjelenő aradi és budapesti címek, azok a helyek ahol a mintakönyvek nyomtatásra kerültek, nem a kiadó címét jelölik.

A kötetek, megőrzött dokumentumok fontossága egyébként még a család számára is meglepő információ volt. Bár a hagyatékban fellelhető volt az Újabb kisépületek mintakönyve két példánya is, valamint eredeti vázlatok, építészeti tanfolyami rajzok, ezeket nem tudták konkrét személyhez, vagy emlékhez kötni. Ennek több oka is van. Bár Kovácsné Ádám Éva még személyesen ismerte Trepák Istvánt, azonban nagyapjáról viszonylag kevés emléke van. Trepák István középkorúként agyvérzést kapott, ezután nehezen tudott beszélni, kommunikálni, ami miatt az unokák „féltek tőle", kerülték. (Egy másik családtag emléke szerint ezt egy első világháborúban szerzett sérülése okozta). Bár a munkavégzésben ez nem akadályozta, az emlékek továbbadását mindenképpen gátolhatta. Trepák István egyébként a későbbiekben az asztalosság mellett temetkezési vállalkozóként dolgozott Kiskőrösön, de a városról készült monográfia adatai szerint ő és Kuszka György készítették a helyi evangélikus templom mívesen faragott padjait is.

Hullay Lászlóról még kevesebb emlék él a családban, ugyanis ő viszonylag fiatalon, leszármazott nélkül halt meg, az első világháború idején. Néhány életrajzi adatot azért sikerült találnom róla. 19 évesen, 1907-ben Pólában (Pula), haditengerészként szolgált, de még ugyanebben az évben beiratkozott a Magyar Kir. állami felső építő ipariskola (Állami Középipartanoda, egyik mai jogutódja az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara) építő-ipari téli tanfolyamára is. Érdekesség, hogy osztályfőnöke nem más volt, mint Dr. Solymossy Sándor (1864-1945), a későbbi nagynevű néprajzkutató, az Ethnographia lap szerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Hullay László a tanfolyamból az iskolai értesítők tanúsága szerint csak az első évfolyamot végezte el.

1910-ben jelentette meg Trepák István segítségével a Kisépületek mintakönyve első változatát, ennek lapjait még Budapesten, Klösz György és fia nyomdájában készítették, az Athenaeum R.T. gondozásában jelent meg. Hullay ebben az időben már a főváros VI. kerületében élt, itt vette feleségül 1912 októberében Horpácsi Emíliát (1889-1959). A házassági anyakönyvükben Hullay foglalkozását „építési rajzolóként" jegyzik. A világháború idejéről még fennmaradt Lajos nevű testvérével váltott levele, azonban a későbbiekből már semmilyen emlék nincs róla. A család szerint a fronton lelte halálát, de eltűnésének vagy elesésének sem pontos helye, sem pontos ideje nem ismert.

Hullay László dokumentumhagyatékát, már említett Lajos nevű, asztalosmester bátyjának unokája Hulej Zoltán őrizte. Az anyagban – egyebek között – a rajzoló által készített, nyomtatásba került mintakönyvek (a Kisépületek mintakönyve és az Újabb kisépületek mintakönyve mellett megjelent egy Modern lakóházak és családi nyaralók című, német nyelvű gyűjtemény is) töredékben megmaradt példányai, a kisépület kötetek lapjainak kézzel rajzolt vázlatai, színezetlen vagy  aláírás nélküli próbanyomatai, a Felső Építő Ipariskola téli tanfolyamán készült munkák, egy Hullay László által tervezett és szabadalmaztatni kívánt gazdasági öntöző tervrajza és műszaki leírása is megtalálható. Ezen felül a hagyaték tartalmaz id. Hullay Lajos építőmester (László édesapja), valamint ifj. Hullay Lajos (1885-1966) asztalosmester (testvére) által készített építészeti rajzokat és asztalosmunka vázlatokat, amelyek kidolgozottságukban vetekednek Hullay László munkáival, ezzel bizonyítva, hogy a szakmai tudás és tehetség a családban nem egyetlen személy kiváltsága volt.[1]

Találhatunk még nem szignózott, de stílusuk, tipográfiájuk alapján minden bizonnyal a családtagok által készített tervrajzokat, amelyek egy része Kiskőrösön megvalósult, más része feltehetően a tervasztalon maradt épületet ábrázol, illetve olyan századfordulós építészeti rajzokat, amelyeket más tervezők, építészek, hazai és külföldi oktatók vetettek papírra. 

A Hullay-hagyaték rövid bemutatásával nem csak ennek a különleges családnak a történetére szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem tágabb horizonttal, a 19. század végének, 20. század elejének kistelepülési építőmestereinek máig velünk élő, mégis kissé elfeledett szakmai örökségére. A Hullay hagyatékkal analóg dokumentumanyag elvileg számos helyről előkerülhet, előkerülhetett volna az évek során, azonban felbukkanásuk viszonylag ritka. Tiszaföldváron a Tiszazugi Földrajzi Múzeum 2021-ben, ajándékozás[2] révén jutott hozzá Kopa Zsigmond helyi építőmester kivételes építészeti rajz hagyatékához, amelynek a gerincét Kopa Zsigmond építészeti tanfolyami munkái alkották. A restaurált anyagból múzeumunk 2022-ben nyitott kiállítást, amelyet jelenleg is vándoroltat a megye múzeumaiban. (A cikk megjelenése idején a túrkevei Finta Múzeumban tekinthető meg, 2024-ben, a Magyar Kultúra Napján, a szolnoki Damjanich János Múzeumban nyílik belőle tárlat). Kopa Zsigmond nemcsak kortársa volt, hanem pályája is sok szempontból hasonló Hullay Lászlóéhoz. Nem véletlen, hogy az ő hagyatékának részeként került hozzánk a Hullay mintakönyv egy példánya is és az sem, hogy a saját házát is a mintakönyv egyik vázlatára emlékeztetően építette fel.

Mindenkit arra bíztatunk tehát, hogy figyeljék, keressék, őrizzék meg ezeket az emlékeket, amelyek jobban megismertethetnek, közelebb vihetnek minket a századelő sokszor névtelen iparos építőmestereinek hallatlan szaktudást, türelmet és precízitást igénylő, vidéki településeinken máig velünk élő örökségéhez.

A cikkem megírásában való készséges segítségükért köszönet illeti Kovácsné Ádám Évát, Kovács Évát, Hulej Zoltánt és Czinder Juditot, a Hullay és Trepák család leszármazottait, valamint Turán István kiskőrösi helytörténeti kutatót. Nagyon köszönöm!

Gere Péter, 
a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum történész munkatársa

[1] Utóbbi olyannyira igaz, hogy a család több más tagja is izgalmas, kreatív pályát futott be. Trepák István másik sógora Lányi György pl. 1896-ban nyújtotta be szabadalmát a vízi velocipédre. Dédunokája, Kovács Éva pedig ismert grafikus, aki a Pannónia Rajzfilm Stúdiónál kezdte karrierjét, de a rendszerváltás után a Novotrade-nél dolgozott játékgrafikusként, jelenleg a Digic 3D animációval foglalkozó cégnél készít nagyköltségvetésű videójátékokhoz és hollywoodi szuperprodukciókhoz CGI animációkat. 
[2] Az ajándékozók Kopa Zsigmond unokái, Fazekas Eszter és Fazekas Zoltán voltak.