A kisvárosi idill ígérete – A nyergesújfalui Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtár

Letisztult fehér külső, amely enyhén íves kialakításával, nagy megnyitásaival, a belső világot sejtelmesen és hívogatóan átszűrő lamelláival megállásra készteti az arra járót. A Nyergesújfalun található Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtár épületének felújított főhomlokzata ízlésesen hozza az épület funkciójához illő elegáns egyszerűséget, miközben a részletképzésében rejlő olasz kisvárosi kedvességgel invitálja be a látogatókat. Vajon a belső világ méltóan fent tudja tartani az első látásra megütött színvonalat?

A 2024 tavaszán átadott épületnek messzire visszanyúló története van. Nyergesújfalu Dunához közeli külterületén az 1940-es években alapították a ma is működő gyárüzemet, amely régen a ruházati termékekhez szükséges szintetikus szálakat gyártó Viscosa Rt. telepe volt. A gyár területe mellett épült fel a munkások kikapcsolódását és szórakozását biztosító művelődési ház, melynek épületét az ipari komplexumot is tervező, Kossuth díjas Mátrai Gyula álmodta meg. A megépült létesítmény modern kialakítását részben az akkor új, leginkább ipari építészetben elterjedt vasbeton vázas építésmódnak köszönhette. Letisztult, hosszúkás tömegformálásával, mely alig észrevehetően íves vonalvezetést követett, a homlokzatán szigorú rendben sorakozó nagy megnyitásaival a korai modern épületek arányrendszerét visszaidézve egy érdekes kompozíciót adott a kor ipari negyedében. A 60-as években már az egész település számára helyet kívántak biztosítani az épületben, így a hosszú, keskeny szárny hátrafelé egy színházteremmel bővült, és az egyszerű íves tömeg karakterességét felülírta a funkcionalitás, valamint a helyigények kielégítésének gyors kézmozdulata. Korabeli visszaemlékezések alapján a művelődési ház fontos gyűjtőpontja volt a helyi közösségeknek, sok jó hangulatú eseménynek, bálnak, koncertnek adott otthont. A rendszerváltás után azonban egyre elhagyatottabbá, és állagromlása miatt szinte használhatatlanná vált. A helyi önkormányzat 2010-ben egy ötletpályázatot írt ki az épület revitalizálására, majd 2012 és 2018 között az EKHO Építész Műterem több ütemben tervezte meg az épület mai formáját.

A tervezők hozzáállása a meglévő épülethez tiszteletreméltó, hiszen befoglaló formáját, alapvető értékeit megtartották, érzékeny addíciókkal felértékelték. Elmondható, hogy összességében egy értéknövelő újrahasznosítás készült, ami csak néhány ponton kelt hiányérzetet az emberben. A főhomlokzat nagy nyílásaira helyezett árnyékoló lamellák esztétikus játékosságot, érzékeny sejtelmességet kölcsönöznek az épületnek. A két szint között behúzott, vékony pillérekkel alátámasztott, szinte alig észrevehető előtető helyzetbe hozza az épület előtt húzódó teraszt, kellemes teret biztosítva a megérkezésnek. A fehér szín kiemeli a homlokzatot, jóízű nyitottságot kölcsönözve  a ritmikus kompozíciónak. Az erős szimmetriát megtörve a bejárat bal oldalra húzódva egy kisebb előtérbe vezeti a látogatót, mellette a főhomlokzatra tolódva, kiemelt helyzetbe egy üres, üveg nyílászárókkal körbekeretezett tér került, amely a tervezők víziójában sokféle funkcióval, fogadásokkal, kiállításokkal lakható be. Erre bizonyítékkal csak az idő tud szolgálni. Jelenlegi helyzetében ez a szabdaltság számomra egy nyitott, valóban multifunkcionális előcsarnok építészeti kialakításának elszalasztott lehetőségéről árulkodott. Tovább haladva a színházi szárny tárul fel. Az épület hossztengelyére szimmetrikusan hátranyúló tömegben maga az előadóterem jobb oldalra kitolva helyezkedik el, így egy kitüntetett előtér helyett egy előfolyosó és egy oldalsó tér kettőssége tárul elénk. A büfé a terem előtt kapott helyet, az „előcsarnok" azonban a színház mellett. A földszinti funkciók elrendezésének logikátlansága részben az eredeti hozzáépítés hozománya, amelyet nem sikerült teljesen feloldani. A megérkezés élménye tehát kissé töredezett, a letisztult, áramló térélmény elmarad. A színház melletti, nagy nyílásokkal feltárt, világos tér azonban kellemes lehetőséget nyújt leülésre, fogyasztásra, gyülekezésre. A tágas színházterem kissé régimódi színekkel, ízléses anyaghasználattal készült, a plafonon függő akusztikai álmennyezet hullámzása kortárs ízt csöppent az összképbe. A flexibilis nézőtér lehetővé teszi a terem sokrétű használhatóságát.

Az emeleten a könyvtár kapott helyet, mely megfelelően belakja a főhomlokzat mögötti teret, bútorozásával, gazdag gyűjteményével, transzparens válaszfalaival átlátható és hívogató modern könyvtár látványát nyújtja. A homlokzat nagy üvegfelületein elhelyezett, szabadon eltolható árnyékolók által különböző hangulat kölcsönözhető a belső térnek. Az épületben a nagyszabású terek mellett számos kisebb szoba található, workshopterek az emeleten, az alagsorban hangszigetelt próbatermek és egy nagyobb tornaterem kapott helyet, ahol csak minimális hiányérzet marad az emberben az öltözők hiányát szemlélve. Egy épület kihasználásánál fontos aspektus, hogy mennyi szabad funkcionális tartalék rejlik a tereiben, amit a használók saját igényeikre tudnak formálni, alakítani, ezáltal a termeket kedvükre belakni, élettel megtölteni. Sokszor fordul elő, hogy az építészeti szándék és a valódi használat között kisebb szakadék keletkezik, amelyet emberi kreativitással könnyen át lehet hidalni. A Művelődési Ház jelenlegi, frissen átadott állapotában még érződik a keresgélés, a közösségek keresik helyüket az épületben, az épület keresi szerepét a közösségek életében. Ez egy természetes folyamat és idővel egymásra tudnak találni a terek és a bennük kialakuló aktivitások.

Összességében elmondható, hogy nehéz feladat volt az épületnek új életet adni. Az évek során különböző funkciókkal megtöltött, sokszor átalakított, összebogozott belső tereket érthető módon újra kellett értelmezni, az új igényekhez simítani. Rengeteg kompromisszumra volt szükség ahhoz, hogy az adott körülmények között meg tudjon valósulni a ház. Ez néhány helyen talán érződik, de az összkép egy kedves, igényes terekkel rendelkező épület, melynek főhomlokzata igazi ékköve a kisvárosnak. Ha hozzáképzeljük az épület előtt kialakult ligetes tér jövőben felújított képét, egy igazán idilli sziget születhet Nyergesújfalu ezen pontján. A Művelődési Ház kellemes, hangulatos külsejével, világos, belső tereiben számos kulturális és közösségi lehetőséggel felszerelkezve már csak arra vár, hogy a helyi közösségek élettel töltsék meg, hogy újra különleges események, a vidám mindennapok színtere, az emberek életének egy fontos pontja legyen.

Szalay Kata Csenge

Szerk.: Borenich Levente