A kollektív műterem megvételben részesült terve a zsámbéki öregtemplom és környezetének megújítására kiírt pályázaton

A zsámbéki öregtemplom és környezetének megújítására 2023 tavaszán írt ki tervpályázatot a város önkormányzata. Az elbírálási folyamat során megvételben részesült, a kollektív műterem munkája, melyet az alkotók mutatnak be.

Áttekintés

Zsámbék nevének Magyarországon különleges csengése van, hírnevét egyedülálló hangulatú különleges nevezetességének, az Öregtemplomnak köszönheti. A markáns tömeg meghatározó fókuszpontja a Nyakas hegy lejtőjének, az egész Zsámbéki medence alapvető karaktere. Aszimmetrikus tornyai, égbe mutató oromfala messziről látható jellegzetes sziluettet rajzolnak. A látogató az épületet bejárva nem csak egy jelentős késő román kori műemléket láthat, a helyszínt átható genius loci transzcendens élményt kelt a szemlélőben, messze túlmutat a falak puszta fizikai valóságán. 

Premontreiek

Az Öregtemplom kövei látványukban és rendezvényhelyszínként, önmagukban is teljes értékű közkincset képviselnek, melynek megőrzése és fenntartása napjaink alapvető feladata.  Az eredeti építők, a Premontreiek visszatérte a településre alapvetően megváltoztatja az épület, mint templom státuszát. Lehetőség nyílik az évszázadok óta szunnyadó falak közé új életet vinni. A folyamatos fenntartói jelenlét minden műemléknél szempont, az épület napi használata megoldhatja a jelentős költségű karbantartási feladatokat, de az épület értékeinek védelme a különleges helyzetéből adódóan speciális megközelítést kíván. 

Koncepció

Tervünkben az évszázadok által lekoptatott rétegeket megőrizzük, és csak a templom működéséhez szükséges új részeket építjük meg, olyan kortárs megoldásokat keresve melyek a hely szellemét nem változtatják meg, és a hiteles műemlékvédelem elveit szem előtt tartják. Az időt, mint építőanyagot használva, kortárs kiegészítéssel javasoljuk biztosítani a terek zárását, fűtését. A funkcionálisan szükséges építészeti elemeket úgy alakítottuk ki, hogy az eredeti térarányok a templomtérben visszaálljanak. A falak, boltozatok, faragványok konzerválva lennének, az új részek fa elemeivel kiegészülve a kopott szerkezetek mint az időt és időtlent megjelenítő ornamentika képezik az épület belső dekorációját. A templom eredeti értékeinek, a romok karakterének megőrzése mellett a legkisebb beavatkozással, részleges visszaépítéssel biztosítható az épület hosszú távú fennmaradása.

A templomban az új építészeti elemeket az eredeti falak és boltozatok vonalában terveztük, és a tér lefedéséhez üveg szerkezetet javaslunk, a tömegformák nem lépnek ki az eredeti kubatúrából, és a legtöbb nézetből az épület 250 éve meghatározó festői szépségét hagyják érvényesülni. A szükséges szerkezeteket a rusztikus felületektől egyértelműen megkülönböztethető, de hasonlóan időtlen, a kővel hasonló színűre pácolt fa tartókból terveztük. A tartókat az épület eredeti erőjátéka szerint helyeztük el, melyek így térrekonstrukciót képeznek, visszaáll az épület struktúrája, újból átélhetővé válik a különleges arányú bazilikális térszerkezet. 

A külső falfelületek a templom építőanyagával azonos mészkő lapburkolat kapnak, matt, fűrészelt felülettel, így azok a meglévő szerkezetektől megkülönböztethetőek, de mégis egységet alkotnak.

A látogatóközpont és a rendház épületegyüttesét a templom léptékéhez képest visszafogott mérettel, a szélesebb környezetébe illeszkedő kialakítással javasoljuk elhelyezni. A Régi Templom utca vonala egy szinttel mélyebben fekszik a templom platójánál. Az utca beépítési karakterének folytatásaként a templomtól keletre terveztük az új együttest. Egyetlen egybefogott, a teljes terület megjelenését megváltoztató épület helyett, több, kisebb a környező beépítéshez igazodó, de egymással kapcsolatban lévő épületek együttesében látjuk a megoldást. A nagy alapterületű tömeg csak a terepszint alatt összekötve a faluképbe szervesen tud illeszkedni, nem nyomja el az Öregtemplom formáját. 

Az új együttes négy udvar köré szerveződik. Az első nyilvános udvar, mely köré a látogatóközpont szerveződik, a második a gazdasági udvar, ez kiszolgálja a látogatóközpont és a rendház működési igényeit. A harmadik a rendház udvar, kerengős kialakításával a szerzetesi élet méltó helyszíne, a negyedik a szerzetesi kert, az elvonulás és elmélkedés tere. Az épületrészek egymással összeköttetésben vannak, de a teljesen független működés és ütemezhetőség is megvalósítható. A rendházból a szerzetesek egy patio által megvilágított összekötő folyosón a turistáktól zavartalanul tudnak eljutni a sekrestyébe. 

Az épületek szerkezeti kialakítása a mai kor követelményeinek megfelelő, hőszigetelt CLT, blokktégla és beton szerkezetek, tető és homlokzatburkolatuk igazodik a templomrom helyreállításánál alkalmazott elvekhez.

A fogadóépület mind a fő érkezési pontról, mind a területet övező utcáról megközelíthető. Az új rendház a többi egységgel összefüggő, mégis önálló életet élhet. Az épületek anyaghasználata alkalmazkodik a templomromnál felhasznált anyagokhoz. Csiszolt kőburkolat, nagy elemes kőlap jellegű fedés a magastetőkön és üvegszerkezetek.

Műemlékvédelmi jelentőség

Az épület a magyar műemlékvédelem egyik legrégebb ideje gondozott, és igen nagy jelentőségű romemléke.  Az eltérő anyagú kiegészítéseket a világon elsőként alkalmazva, Möller István példát mutatott a nemzetközi műemlékvédelemnek, mely hozzáállás a külföldi romkiépítéseknél máig meghatározó. A Möllert követő építészek ezt a gondolkodást folytatva fordultak az épülethez, mely meg tudta őrizni sajátos hangulatát. Az elmúlt évszázad országos műemlékvédelmének legkiválóbb alakjai ápolták a Möller féle koncepciót, melynek bemutatása és tudatossá tétele kulturális jelentőségű.

A tervezett helyreállítás elsődleges céljának tekintettük ezen eredeti és hozzátett lenyomatok teljes megtartását és olvashatóságát oly módon, hogy a templom funkció helyreállítása mellett, ezek minden szemlélő számára olvashatóak maradjanak. 

Az új hozzátételekkel ennek a hatásnak a kiegészítését céloztuk meg, korunk építészeti eszközeivel. Ezért a helyreállítás elsődleges szempontja volt oly módon létrehozni a kiírás szerinti zárt térélményt, hogy az új hozzátételek ne csorbítsák a meglévő különleges hangulatot, hanem felerősítsék.

Településszerkezet

A kisváros valószínűleg a templommal egy időben jött létre a hegyoldal lábánál, derékszögű hálós szerkezete a romtemplom környezetében felbomlik, és centrális rendszerre vált. Az épületek oromfalas, magastetős tömege a templom körül sugárirányban szerveződik. A hegyoldalra felkúszó kiépülés az évszázadok során, mint természetes folyamat, fokozatosan történt. A Rácváros utca már az 1782-es első katonai felmérésen szerepel. A településszerkezet természetes szerveződésének a folytatásaként javasoljuk elhelyezni az Öregtemplomhoz csatlakozó épületeket. A Régi Templom utca házainak tömegét folytató magastetős épülettömegek illeszkednek a faluképbe, erősítik a házak felett álló fennsíkból kiemelkedő falak erőteljes metaforáját.

A tervezett épületegyüttes városképi megjelenítése nem a középkori állapot helyreállítását célozza, hanem a település török utáni jellegzetességét igyekszik megőrizni, hiszen ezt a képet védi az ország műértő közönsége a századforduló óta. Tervünkben a templom sziluettjét az egyik legfontosabb megőrzendő tájképi elemként kezeltük.

Telepítési koncepció

Az új funkciók elhelyezése, a teljes terület műemléki környezetként való figyelembevételével történt. Az alig ismert kolostorrom kiépítése helyett, a terület beépítéséhez alkalmazkodtunk. A templomdombot körülvevő épületek léptékéhez igazodva terveztük meg a különböző funkciókat befogadó egyes épületrészeket. Az épületek anyaghasználata alkalmazkodik a templomromnál felhasznált anyagokhoz. Csiszolt kőburkolat, nagy elemes kőlap jellegű fedés a magastetőkön és üvegezett szerkezetek. 

Az épületegyüttes megközelítése és feltárása a pozíciójából adódóan a temetővel szerves egységben történik. A temetkezési szertartásokon jellemzően nagy számú idős látogató vesz részt, ezért gépkocsival történő elérését biztosítani kell, az autóforgalom teljes kizárása nem reális cél.

A gépjárművek a Corvin János utca szűkössége miatt a Rácváros utca felől közelítsék meg a területet, a gyalogos látogatók pedig az Erzsébet-lépcső és a Corvin János utcán keresztül érkeznek. A befutó utak egy széles, térkő burkolattal ellátott térre érkeznek, melyet a temető kerítése mentén fákkal tagolt parkoló szegélyez. a temetőt keletről határoló út torkolatát kiszélesítve biztosítható buszforduló, de ezen buszok behajtását a területre külön engedélyhez lehet kötni. A fogadótér kiszélesedésével egy központi pozíció jön létre, melyet a fogadóépület és a temető főbejárata fog közre, és a templom látogatói, turisztikai feltárása is innen történik.

A templom belsőépítészeti kialakítása

Az épület megmaradt felületei változatosak, önmagukban szépek. Hordozzák a tűzvészek, az erózió nyomait, de a hajdani mesterek keze munkája is még mindig olvasható. A műemlékvédelmi kiegészítések kontrasztjai fokozzák az évszázadok hatásának érzékelését. A kő és tégla felületeket restaurátori tisztítás után konzerválni szükséges. A kortárs kiegészítések felületei nem nyomhatják el az eredeti szerkezeteket, ezért egy a kőhöz és a téglához is igazodó harmonikus anyagot, fa felületek alkalmazását javasoljuk. A fa tartók a kövek tónusához igazodó lazúrozást kapnak. A templom padlója nagy méretű fűrészelt felületű mészkő lapburkolat, alatta padlófűtéssel. A karzat és az emeleti kápolnák járófelületét deszkapadló borítással terveztük. 

Az egykori szentélyrekesztő visszaállítása helyett a templomtér átláthatóságát megengedő magasságú szerzetesi stallum elhelyezését terveztük. A szentély kiképzését a hagyományoknak megfelelően szentségtartóval, triptichonnal javasoljuk. Az oltár és az ambó kiemelt jelentőségét márvány hangsúlyozza. A stallum és a hívők padsorai tölgyfa svartni felülettel készülnek, melynek színe a fa tartókkal megegyezőre van lazúrozva. A szentélyzáró hármas oltárképet Jézus, Szent Norbert és Szent Ágoston relief képével javasoljuk díszíteni. Az örökmécsest a szentély régi falai és az új szerkezet határán terveztük elhelyezni.

A fény szerepe a térhasználatban

A terek megvilágítása szempontjából a rekonstrukció során két, egymásnak feszülő követelményt igyekeztünk megoldani. A célunk volt, hogy megőrizzük a romemlék bejárásának különleges hangulatát, melynek alapvető eleme a falak kültéri állapota, mely az ég felé nyitottságban nyilvánul meg. A rom funkcionáló templomként a szertartások során intimebb megvilágítást kíván, és a bazilikális szerkezet is így mutatja meg erényeit. A főhajó és az északi mellékhajó üveg fedésit ezért a szerkezetbe rejtett kültéri, a mészkő színéhez igazodó fényzáró zip rendszerű árnyékoló szerkezettel terveztük. Az árnyékoló felületeket kiengedve a középkori fényviszonyoknak megfelelő szertartásokat lehet tartani.

Látogatóközpont kialakítása

A látogatóközpont két fő tömegre tagolt, főbejárata a Corvin János utcán a templommal egy szintben, egy fedett előtérből nyílik. Az előtérben a falba süllyesztve értékőrző szekrényeket terveztünk. Az épület felső szintje két nagy térre osztott, a kávézó - shop - fogadótér kialakítása biztosítja, hogy az épületet egy fő is üzemeltetni tudja. A rendezvénytér a fogadótérből nyílik, azzal összenyitható. Körben üvegezett, kilátással a templom és a nagyszerű panoráma felé. Az üvegezett felületek külső felületű, alulról felfelé húzható árnyékolókkal sötétítettek. A fogadótérből egykarú lépcső vezet az alsó szintre. A foyerből két irányban nyílnak kiállító terek, amelyek rendezvények időszakában tolóajtókkal lezárhatóak. A foyerből nyílnak a mosdók és a ruhatár önkiszolgáló szekrényes területe. A ruhatár nagy rendezvények esetén igény szerint személyzettel és mobil akasztókkal is berendezhető. Az akadálymentesítést egy felvonó biztosítja. A kiállítóterek szabadon szakaszolhatóak, és a kurátori koncepció szerint térbútorokkal tagoltak. A Corvin János utca felőli szakasz alulbordás födémmel fedett, egy ponton kilátást nyitottunk a múzeum kertre. A második múzeumi tömeg nyitott fedélszékkel rendelkezik, kilátást engedve a templom tornyaira. A múzeumi tereket a múzeumpedagógia zárja, ennek külön vizesblokkot alakítottunk ki.

A pedagógiai tér külön is elérhető a múzeumkertből, a szerzetesi élethez is tud alkalmi oktatótérként kapcsolódni. 

A múzeum feltöltése a gazdasági udvaron keresztül történik, ide nyílik az iroda, és a személyzeti helyiségek is innen elérhetőek. A gépészete két részből áll, a földszinten találhatóak a hőszivattyús fűtési rendszer beltéri egységei, HMV tartályok, hőközpont. A múzeumpedagógiai feletti tetőtérben helyeztük el a légkezelőket, melyekhez a tetőfelület gazdasági udvar felőli szakaszát lamellás megnyitással tervezzük.

Látogatói útvonal

A turisták a Látogatóközpont előterében gyülekezve a fogadótérbe érkeznek, majd jegyvásárlás után az egykori rendház romjának tetőteraszára mennek. Itt a túravezető ismerteti a látnivalókat, összefoglalja a templom történetét. A kilátópontról továbbhaladva megtekintik a főhomlokzatot, majd a kerengőhöz érkeznek. A templomba a kerengőről nyíló északi kapun át jutnak, itt kezelik a jegyeket. A templom megtekintése után a látogatóközpontba térnek vissza, ahol a földszinten ismertető filmet láthatnak, majd végigmennek a kiállításon. A múzeumpedagógiai teremben további ismeretterjesztés, interaktív játékok, érzékenyítés történhet, majd vagy visszatérnek az épületen belül, vagy a múzeumkertbe tudnak kimenni, és a domboldalon visszajutnak az épület főbejáratához, kávézóhoz.

Rendház

A szerzetesi élettérnek a közforgalomtól használati rétegről-rétegre történő leválasztására törekedtünk. Az épületet egy kerengőhöz hasonló udvar köré szerveztük. Az udvart két reprezentatív tér zárja. A látogatókkal a szerzetesek az udvar keleti végén lévő fogadó térben találkoznak, a nyugati végén pedig az étkező található. Az udvart északról a kiszolgáló területeket tartalmazó épülettömeg határolja, délen pedig a szerzetesek szobái és a munkatermek találhatóak. A déli épületszárny teljesen a klauzúra része. A rendház földszintjének nyugati területe a terepszintbe van süllyesztve, a terek megvilágításáról és szellőzéséről egy patio gondoskodik. A kis udvar mellett halad el a terepszint alatti folyosó, ahonnan a szerzetesek a sekrestyébe jutnak. A patiora nyílik a kiszolgáló személyzet pihenő helyisége is. A rendház épületét is a templommal megegyező anyaghasználattal terveztük, kifejezve az épületek összetartozását. Külső falburkolata fűrészelt mészkő, mely helyenként a belső felületeken is megjelenik. A CLT tartókat is alkalmazzuk a fedélszéknél, a belső terekben látszó szerkezettel.

Kerengő

A szerzetesek rendházainak legjellegzetesebb eleme és egyben szervező ereje a kerengő, melynek alapfalai Zsámbékon is egyértelműen láthatók. A templom és a rendház egykori kapcsolatának megjelenítése szempontjából, és egyben a régi-új élet szimbólumaként is javasoljuk a kerengő tömegének megjelenítését. Értelmezhetővé teszi a templom egykor zárt északi falát, összeköti a templomot az egykori rendház pincéjének kiszolgáló tereivel, és egyben a látogatók számára is térszervező erővel bír. A Premontreiek idejében valószínűleg fa anyagú építményt ragasztott fa tartókból, korszerű, alul befogott egylábas szerkezettel javasoljuk megidézni.

Műemlékvédelmi koncepció

A tervpályázat célja, a templomrom műemléki elveknek és előírásoknak megfelelő megújítása, funkcióba állítása, a romemlék jelentőségének megtartásával, valamint a környezetének rendezése. Látogatóközpont kiépítése a premontreiek új rendházának kialakításával a templom melletti zöldfelület rendezvényi lehetőségeinek megtartásával. Mindezen szempontok teljesítését a műemléki környezet tiszteletben tartásával tervezzük megvalósítani.

A templomrom látványa a község meghatározó morfológiai eleme a 19. század óta. Helyreállítása, állagmegóvása már ekkortól datálható és egészen a 20. század 90’-es évekig tartott. Az eltelt időszak sok jelentős építésze hagyta kéznyomát a jelenleg látható templomromon, így a különböző helyreállítások ma már szervesen hozzátartoznak a védett templom műemléki „életéhez", nem egy esetben gazdagítva azt.

A tervezett helyreállítás elsődleges céljának tekintettük ezen eredeti és hozzátett lenyomatok teljes megtartását és olvashatóságát oly módon, hogy a templom funkció helyreállítása mellett, ezek minden szemlélő számára értelmezhetőek maradjanak. Az új hozzátételekkel ennek a hatásnak a kiegészítését céloztuk meg, korunk építészeti eszközeivel. Ezért a helyreállítás elsődleges szempontja volt oly módon létrehozni a kiírás szerinti zárt térélményt, hogy az új hozzátételek ne csorbítsák a meglévő különleges hangulatot, hanem felerősítsék azt. Ennek megoldására a templom boltozott tereinek bemutatását céloztuk meg, a teljes tömeg és részlet rekonstrukció elkerülésével (Ezt egyébként a kőtári anyag megismerése is igazolta, ahol a jelenleg megismerhető ásatási anyag nem ad biztos információt a templom és kolostor belső tereinek kiképzésére vonatkozóan.) Fontos szempont volt továbbá mind az egész, szerkezeti, mind a részletképzésekben a teljes terven átívelő koherens tervezési metodika és anyaghasználat. A főhajó teljesen elpusztult északi pillérsorának, az északi oldalhajó és boltozatának, valamint a főhajó boltozatának bemutatására a ragasztott faszerkezetet választottuk. A hiányzó épületfalak a belső tér felől szintén faburkolattal rendelkeznek.  főhajó és az északi mellékhajónál a boltozatok megjelenésének a látványa a meghatározó, ezért nem törekedtünk az elpusztult fedélszerkezet teljes megjelenítésére. Ezt a főhajónál valósítottuk meg teljes mértékben, ahol a szertartások kivételével meg kívánjuk őrizni a jelenleg érzékelhető, a romterület feletti ég látványát. A szertartások alkalmával a tér mozgatható lefedését javasoljuk. A mellékhajóknál megtartottuk a lenyomatok alapján olvasható fedélszerkezeti tömeget. A boltozati és pillér rekonstrukció esetében nem törekedtünk a feltételezett, de nem ismert műrészletek bemutatására. Ugyanezt az elvet követtük a főhajó szentélykarélyánál és a részlegesen fennmaradt, illetve kiegészített nyugati rózsaablaknál is. A kiegészítéseket, lett légyenek akár hitelesek is, keményfa kiegészítésekkel készítettük, ahol lehetett ott az eredeti szerkezet mögötti síkon. (nyugati rózsaablak). Ugyanezt az elvet követtük a belső terek burkolatánál. Az elpusztult részletek sima faburkolattal kerültek bemutatásra. A főszentély faburkolata, folytatólagosan átfolyik a szentélybe a szerzetesek stallumainak érzékeltetésével. Az elpusztult északi mellékhajó szentélyét mai állapotában kívánjuk megőrizni, csak a tér lezárását valósítjuk meg. A nyugati karzat mellvédjét szintén faszerkezettel zárjuk. Ugyanez az elv a ma csak alapfalaiban ismert északi sekrestye bemutatásánál is. A déli és az északi mellékhajók térlefedését a lenyomatok alapján meghatározható pozícióban terveztük, fedésük sima kőlapburkolat a megmaradt torony lefedéséhez igazodva. Ugyanez a sima, matt felületű, fűrészelt kőlapburkolat alkotja a külső homlokzatburkolatot is. A szerzetesek, a térszín alatt kiépített zárt folyosón juthatnak el a templom sekrestyéjéig, a valamikori (a tetőteret megközelítő) csigalépcsőig. A sekrestye belső kiképzése, utal valamikori funkciójára, azonban annak teljes kiépítése nélkül. Belső terét csak térben álló berendezési tárgyakkal érzékeltettük. A sekrestye fedését kőlap burkolatú tetővel valósítjuk meg a tömegrekonstrukció elhagyásával. 

Nem ismert a templomhoz tartozó kolostor és kolostorudvar teljes külső és belső kiépítése sem. Ezért, a meglévő és feltételezett épületszárnyak kiépítését nem tervezzük. Elsődleges célként, a kapcsolódó kolostor érzékeltetésére, annak kerengőjének megjelenítését tartottuk fontosnak, a műrészletek bemutatása nélkül. Az egykori pillérek kiosztását, a meglévő pillérek alapján ragasztott fatartókkal jelöltük. A kerengő bemutatásának fedése szintén fűrészelt kőlap burkolat. Megtartjuk az északi épületrész pinceszintjét, annak kiegészítése nélkül.  Felújítása után, egy külső lépcső által biztosított megközelítéssel, továbbra is kilátóteraszként üzemel, hiszen innét tárul fel legteljesebben a templomrom látványa. A pincehelyiség a terület kiszolgáló funkcióihoz kapcsolódóan üzemel tovább.

Az új funkciók elhelyezése, a teljes terület műemléki környezetként való figyelembevételével történt. Az alig ismert kolostorrom kiépítése helyett, a terület beépítéséhez alkalmazkodtunk. A templomdombot körülvevő épületek léptékéhez igazodva terveztük meg a különböző funkciókat befogadó egyes épületrészeket. Az épületek anyaghasználata alkalmazkodik a templomromnál felhasznált anyagokhoz. Csiszolt kőburkolat, nagy elemes kőlap jellegű fedés a magastetőkön és üvegezett szerkezetek.

kollektív műterem