A bankrendszerről, a bankárról, a bankról és a bank épületéről a Magyarországon regnáló politikai berendezkedések és az állam által támogatott ideológiák különféleképpen vélekedtek, folyamatosan újra és újradefiniálva a bankokkal kapcsolatos társadalmi képzeteket. A bank funkciója és a bankban zajló munka természete szintén jelentősen átalakult az elmúlt száz évben. A Magyar Nemzeti Bank székházának jelenlegi felújítása ezeknek a kulturális és funkcionális átalakulásoknak a sűrű építészeti lenyomata. Bár a bankról alkotott kép és az intézmény működése folyamatosan változik, Alpár Ignác Szabadság téri épülete 1905 óta áll és ad otthont a legjelentősebb magyar pénzügyi intézménynek.
Az épületet 1902 és 1905 között tervezte Alpár Ignác. Eredetileg is banknak épült, az Osztrák-Magyar Monarchia jegybankjának budapesti központja volt. Azon kevés jelentős középületeink egyike, melyek az eredetileg tervezett funkciójukat folyamatosan megőrizték. Jelentős sérüléseket nem szenvedett a második világháború alatt, túlélte az ostromot, és az ‘56-os forradalmat. 1948-ban jelentős átalakításokat végeztek az épületen. Az első két emelet térszervezését jelentősen átalakították, födémbeépítésekkel felosztották és a csarnokszerű nyitott tereket munkacellákra osztották, a belmagasságot az új födémmel gyakorlatilag megfelezték, szűkös és sötét terek közé szorítva a munkát. Az eredeti ablakok jelentős részétől megváltak, a Róth Miksa által tervezett jellegzetes, színpompás üvegfelületeket szintén kicserélték vagy befalazták. A belső udvart befedték, itt kapott helyet a könyvtár. A banki tisztviselők számára tervezett lakótereket szintén átalakították és a belső udvar körül futó loggiát befalazták.
Az elmúlt száz évben az épületet nem újították fel. Kisebb állagmegőrző beavatkozásokat leszámítva, sem műszaki, sem esztétikai rehabilitációt nem végeztek az épületen az 1905-ös átadás óta. A jelenlegi megújulás ebből a szempontból kiemelten fontos. Az eredeti ablakkereteket, tokokat, kilincseket, nyitó és zárószerkezeteket a néhány fennmaradt példány alapján újragyártották. A Róth Miksa ablakokat szintén. A loggiát ugyan felszabadították a jelenlegi felújítás során, de be is üvegezték. Az első két emelet térkiosztását az eredeti tervezői koncepció alapján felszabadították. Az utólagos födémbeépítések eltűntek, helyreállt az épület természetes belmagassága, ugyanakkor ismét munkacellákra osztották a nyitottnak tervezett irodatereket és a belmagasságot álmennyezettel csökkentették.
A felújítás egészét egységesen véleményezni lehetetlenség. Egyszerre találunk tűpontos és hű rekonstrukciókat, amelyek az eredeti Alpár-féle épületbelsőt, illetve annak részleteit visszaállítják; mintaszerű műemlékvédő-építézetet, amely megérti az új funkcionális igényeket, de igyekszik minél részletgazdagabban megőrizni mindazt, amit meg lehet őrizni. Ugyanakkor jelen van a múltat újraálmodó, a múlt mély ismeretére támaszkodó és a százhúsz éve használt formakészletet imitáló szemléletmód is. És van giccs, lakberendezési divathullámokat meglovagló bazári belsőépítészet, valamint sajnos ott van még az utcáról, a belső udvarból és az épület számos pontjáról is jól látható két üvegezett emeletráépítés, arany bádogtetővel, többnyire lehangoló térélménnyel és az emberben felmerülő elemi értetlenséggel: ha már muszáj volt, miért nem lehetett finomabban?
A jelenlegi felújtás legvitatottabb kérdése, a székház eredeti struktúrájának jelentős átalakításával és a tetőszerkezet elbontásával járó üvegezett emeletráépítés.
Az épület felső két emeletén kapott helyet a gépészet jelentős része, számtalan kiszolgálótér, edzőterem, kávézó és étterem. Kitekintve remek panoráma nyílik a városra. Ennek a látképnek külön előnye, hogy a frissen megújult Nemzeti Bank üvegemeletei nem szerepelnek rajta.
A Postatakarékpénztár Zsolnay majolikái találkoznak az arany bádogtetővel. Sűrű gépészet, kis kertszerűségek és pazar panoráma. A tetőn is körbejárható az üvegezett belső udvar.
A belső udvarba ékelve, az épület alapozásának áttörésével, a pinceszinten egy nagyobb előadótermet alakítottak ki. A tér természetes fényt kap a belső udvaron keresztül.
Az tárgyaló tetejét finomra csiszolt fával és élő növényzettel borították. Egy korábban befalazott Róth Miksa abakot kibontottak, rekonstruáltak és ajtóvá alakítottak, melyhez keskeny üveghíd csatlakozik. Ez vezet a lesüllyesztett konferenciatér mesterséges tetőkertjére.
A főlépcsőház egyik átalakított ablakából léphetünk át a belső udvar üveghídjára és végül a pihenőkertbe.
Alpár Ignác az eredetileg központi bankfióknak tervezett épületben a trezort a kép jobb oldalán látható kváderköves, tömbszerű szárnyban helyezte el. Ahelyett, hogy elrejtette volna, épphogy kiemelte, a bankfiókban tartózkodók szemével őrizte a polgárok vagyonát. Készpénzt már jó ideje nem tárolnak az épületben, de a zárt, durva kőfelülettel burkolt monolitikus belső homlokzati rész változatlanul felidézi a bank legprózaibb funkcióját.
A harmadik elemeti körfolyosók körül futó, szecesszióba hajló korláttól a gang felszámolása során nem váltak meg. Részleteiben megmaradtak a beüvegezett körfolyosóknál, de néhány "szeletben" felkerültek a legfelső emeleti üvegstruktúra köré is.
A gépészetet eltakaró álmennyezet ismét nem hagyja érvényesülni az eredeti belmagasságot. A nyílt irodacsarnokot mintás üvegfelületek osztják kisebb terekre.
Eredeti formájában születet újjá a Lámfalussy-terem is. A födémről lelógó világítótestek és hangszórók némiképp gyengítik az összképet.
A bank legreprezentatívabb tanácstermeinek és irodáinak falait borító falikárpit százhúsz éves számlája előkerült a felújítások során. Mivel az eredeti textileket készítő milánói manufaktúra máig működik, lehetőség nyílt arra, hogy pontosan ugyanazt a modellt, az eredeti anyagokból és gyártási körülmények között újraalkossák.
Az eredeti alapján rekonstruált nyílászárók, a kárpit és a kortárs jelölésrendszerek finom találkozásai.
Az enteriőrök kortárs berendezése, az irodabútorok és a rekonstruált tér, valamint eredeti belsőépítészeti elemek találkozása sokszor kiábrándítóan hat a látogatóra. A fehér műanyag és a milánói selyemtapéta nem várt párosítás.
Az ajtók savmart üvegfelületein látható virágmotívumok kortárs üvegművészek munkái. A rézszerelvények az eredetinek megfelelően lettek helyreállítva.
Megrendelő: Magyar Nemzeti Bank, RAW Development
Tervező: TIBA Építész Stúdió
Vezető tervező: Király Zoltán
Projektvezető építészek: Honti Viktória, Kócsó Dániel
Építész tervezők: Asztalos Gergely, Beczner Balázs, Csányi Zita, Csépányi Diána, Czibulyás Fruzsina, Darida Mónika, Fehér Márk, Gaál Mariann, Gyuris Anna, Hajdú Csongor, Haraszti Roxána, Hajas Veronika, Jakó-Andrejkó Zsófia, Jobbágy Ágnes, Kakas Norman, Laczka Áron, Lourdes Marcano, Mester Anita, Miljanovits Kíra, Molnár Enikő, Molnár Zsolt, Móring Boglárka, Novák Máté, Reviczky Marcell, Szenes Georgina, Szmetana Dávid, Tóth Tünde Krisztina, Zádori Márton (TIBA Építész Stúdió)
Projektmenedzser: Rusznák Klára (TIBA Építész Stúdió)
Belsőépítészet: Csavarga Rózsa (SANDROZA), Török-Szabolcs Bence DLA (T1 STUDIO)
Tartószerkezet: Kovács Olivér, Dr. Szendeffy János, Czuczi Fanni (EFERTE Kft.)
Épületvillamosság: Kapitor György, Havasi Miklós, Visnovszky Péter, Ritzl András, Kerek Gyula, Paragi László, Volár Ferenc, Balogh Géza, Sztankó Renáta, Dálnoky Zoltán, Pataki Dániel (Zone-Plan Kft.)
Épületgépészet: Csöppenszky Gárbor, Makáry Csaba, Németh Dániel, Kaczur Bence, Kalmár Zoltán, Mottl Tamás, Englert Georgina, Bíró Attila (AGOREX Kft.)
Tájépítészet: Balogh Péter István, Major József, Patka Zsuzsa Kincső (S73 Tájépítész Tervező Iroda Kft.)
Restaurátori tervek: Seres András (MentArtis Kft.)
A műemléki felújítás vezetője a projekt utolsó évében, valamint a kiviteli tervek és a megbízó á
