A Margit híd díszvilágítása

Az elmúlt években örvendetesen kibővült a budapesti Duna-part esti látványa, többek között a hidak megvilágításával. Sokáig sötétedés után közülük csak a Lánchídban gyönyörködhettünk, de immár a Szabadság-híd és az Erzsébet-híd után a Margit híd díszvilágítása is elkészült.

Az elmúlt években örvendetesen kibővült a budapesti Duna-part esti látványa, többek között a hidak megvilágításával. Sokáig sötétedés után közülük csak a Lánchídban gyönyörködhettünk, de immár a Szabadság-híd és az Erzsébet-híd után a Margit híd díszvilágítása is elkészült.

Sokan talán nem is sejtik, hogy milyen régóta húzódik ennek a hidunknak a díszvilágítási ügye. Még a hetvenes évek első felében írtak ki egy olyan világítási pályázatot, aminek eredményeként 1974-ben a győztes pályamű megvalósításáról döntöttek. Akkor úgy tűnt a Margit híd lesz a második megvilágított híd Budapesten.

A későbbiek történéseit kissé misztikus homály fedi. Annyit tudni lehetett, hogy a munka elkezdődött, sőt időnként dolgoztak is a hídon, de valahogy sosem akart kész lenni a világítás legalább is működni nem látta senki. Bár olyan hangok is hallatszottak, hogy a terv szerint elkészült berendezéshez nem sikerült megszerezni a hatóságoktól a használatba vételi engedélyt.

Arról, hogy nem legendáról van szó, vagy húsz évvel ezelőtt győződtem meg, amikor ismét előtérbe került a díszvilágítás ügye, és egy híd alatti bejáráson a hajdani, soha nem működő díszvilágítási fényvetőket megláttam.

Utólag lehet, nem is kell sajnálnunk, hogy akkor díszvilágítás nélkül maradt a híd. Mai szemmel nézve ugyanis otromba méretű és teljesítményű fényvetőkkel akarták a híd íveit végigsúrolni és egy méternél is hosszabb kinyúlású karokról a szobrokat visszavilágítani.

Persze akkor még más világítási anyagokkal lehetett dolgozni, mint napjainkban. Nem voltak például külsőtéren használható vonalas lámpatestek és a világításra is alkalmas LED fényforrást még fel kellett találni. A mostani világításnak ugyanis ez a két fő alkotója, ami LED-es vonalas lámpatestekben testesül meg. És itt mindjárt jelzem is, hogy a Szabadság-hídhoz képest, ahol a felső hosszanti öveket vonalas LED-es lámpatestek láttatják, a LED vonatkozásában továbblépés történt, hiszen az itteni ívek „meghúzása" mellett az andráskereszteket is LED-es fényvetők láttatják.

A Margit híd építészeti kialakítása döntően különbözik a budapesti városközpont többi hídjától, itt ugyanis nincs felépítmény. Az eddig megvilágított hidaknál éppen a felső tartószerkezetek egyedi világítása adta az esti látvány leghangsúlyosabb elemét.

A Margit híd jellegzetes látványát a pillérekre támaszkodó ívek láncolata és a pilléreket díszítő szobrok alkotják. Emellett a híd vonalvezetésének törése, a szárnyhíd csatlakozása még egyedibbé, még rejtelmesebbé teszi az összképet. Azt is mondhatjuk, hogy másképp éri el azt a romantikus hatást, amit például a Szabadság-hídon élvezhetünk.

A világítás kialakításánál arra törekedtek, hogy ezt a nappali érzetet minél precízebben lehessen sötétedés után is reprodukálni. Elsődlegesnek tekintették a látvány megalkotói, hogy a szobrok, pillérek kiemelésén túl az ívek egyenletes megvilágításával, azok lüktetése is megragadja a szemlélőt. A járószint, illetve az ezt szegélyező korlát megvilágítását már a kezdeti fázisban is elvetették, viszont a visszapótolt andráskeresztek kiemelését mindenki fontosnak tartotta. Ugyancsak lényegesnek gondolták a mellvédekre kerülő kőcímerek derítését is.

A híd díszvilágítása a parti pilléreknél kezdődik, lényegében az alsó rakparti utakat még bekeretezi, de kijjebb már nem nyúlik. A szárnyhídnál szintén a szigeti pillér határolja a díszvilágítást.

A híd mindkét oldalát megvilágították. A világítást igyekeztek szimmetrikusnak kialakítani, de ez építészeti okok miatt csak részben sikerülhetett. Az északi oldalon például a kerékpárúttal kibővült, kiszélesedett híd alkalmasabb pozíciókat teremtett a szoborvilágításokhoz. Ugyancsak különbséget jelent, hogy míg a déli oldalon minden pillér felett kőcímereket helyeztek el, északon ez elmaradt.

A próbavilágítások alkalmával nemcsak a világítás erősségéhez, egyenletességéhez választották ki a legmegfelelőbb lámpatesteket, hanem legalább ilyen hangsúllyal tesztelték a fényforrások megfelelő színvisszaadását is. Ugyanis fontosnak tartották, hogy az acélszerkezet melegsárga színe este is érvényesüljön. A fényforrásválasztás így a 2800 K színhőmérsékletű fehér LED-re, illetve a 3000 K színhőmérsékletű fémhalogénlámpára esett.

Az előbbiekkel a már említett íveket, valamint az andráskereszteket világították meg, míg az utóbbiak a hídfőket, a pilléreket és a szobrokat derítik. Felmerült annak lehetősége is, hogy először Magyarországon egy ilyen komoly műemléket kizárólag LED-es világítással lássanak el, de az említett szituációkban a fémhalogénlámpás fényvetők jobban tervezett optikájukkal, lencsézési lehetőségükkel még jobb hatást keltettek, mint vetélytársaik.

Érdekessége a világítás színének, hogy ezzel a megoldással illeszkedik az általános Duna-parti koncepcióba. Amíg ugyanis a parti épületek, szobrok zömében melegsárga színű nátriumlámpás világítással rendelkeznek, a hidakat mindenütt fehér színű világítással látták el. Így valójában mindenütt a nappali színhatást adják vissza este is.

A világítás megépítése és majdani karbantartása is különleges feladat, mivel főleg alpinista módszerrel lehet kezelni a berendezést. A híd alatt ugyan kezelőjárdák húzódnak végig, amiken a törzskábelek vezetését meg lehetett oldani és a csatlakozó szekrények, a működtető egységek is idekerülhettek, de szinte az összes lámpatest olyan pozícióban van, amit ezekről a járdákról nem lehet elérni.

A 608 m hosszúságú híd teljes hosszában a déli oldalról látható, így a világítás monumentalitása talán innen ítélhető meg leginkább. Az 1. képről az előbbiekben vázolt világítási felépítés is követhető. Az íveket felül elhelyezett különböző hosszúságú LED-es lámpatestek világítják meg. Az általában 2 m hosszú és 17,5 W teljesítményű lámpatesteket a különböző ívhosszak közötti eltérés miatt kellett rövidebb egységekkel kiegészíteni.

 

 

A 2. felvételen nemcsak a vonalas lámpatestek közül fedezhetünk fel néhányat, hanem azokat kisméretű 15 W LED-es fényvetőket is láthatjuk, melyek az andráskereszteket emelik ki. Minden X kereszttartót alul elhelyezett két lámpatest átlósan világít meg. E lámpatestek világításának periférikus hatásaként a felettük húzódó hídszerkezet is derítést kapott.

A pilléroldalak világítása kétszintű. A 3. felvételen felfedezhetőek azok a lámpatest csoportok melyek egyrészt az acélszerkezet alatti, másrészt az e feletti falrészeket emelik ki. Minden lámpatest aszimmetrikus optikás szélesen sugárzó 70 W fémhalogénlámpás fényvető.

 

 

A mederpillérek világítása a 4. kép alapján jól elemezhető. Az oldalfalak derítése mindenütt azonos, de a pillérélek kiemelése szokatlan. A furcsa megoldás a hajózás zavarásának elkerülése miatt történt.

Ugyancsak e képen látható a déli oldal pillérdíszeinek világítása is. Kicsit közelebb hozva a pillért (5. kép) az is kivehető, hogy a kőcímert és környékét vonalas LED-es lámpatestek emelik ki.

 

 

A Niké szobor világítása is innen elemezhető. Két-két átlósan, a járószint peremére felszerelt, fémhalogénlámpás fényvető a fél-fél szobrot (lényegében a két profilt) világítja meg. Miután a fényvetőkre a partról valamilyen helyzetből bizonyosan rálátni, a lámpatesteket a kisebb kápráztatás miatt lencsézték, továbbá a világítás hatásának rovására is beljebb állították őket. A lencsézés persze egyben a szobor plasztikus megjelenítésére is szolgált. A szobrok világításának esetleges korrigálására még lesz mód, hiszen felújításuk még hátra van, és ahogy a 4. képről is kitűnik, egy Heraklész szobor hiányzik, amelynek pótlására a jövőben kerül sor.

A híd fókusza a középpillér. A soha nem tapasztalt aszály most lehetőséget ad a pillér körbejárására (6. kép), ami normál esetben csak csónakkal tehető meg. A világítás is úgy készült, hogy a legalsó lámpatesteket ne érje el a víz. A középpillér alsó traktusa szögben csatlakozik a felső szakaszhoz, ami kizárja, hogy felülről súrló fénnyel meg lehessen világítani. A tervezési szakaszban felmerült a párkány vonalában egy leheletfinom kezelőjárda felszerelésének ötlete, ahonnan föl- és lefelé is lehetett volna világítani, de ezt elvetették. Most négy 1 m-re kinyúló falikarról derítik a pillért a lámpatestek.

A felfelé világító lámpatesteket a domborművek jó szintű láttatása érdekében átlósan kellett beállítani, míg fent a szélső koronákat vonalas, a középsőt kisméretű spot fényvetők emelik ki.

Különleges világot sejtet a szárnyhídi csatlakozás csomópontja este, és a 7. kép jelzi, hogy a világítási motívumok a szárnyhidat is végig kísérik.

 

 

Talán az északi oldalon jobban élvezhető a híd tükörképe, amely olyan benyomást kelt, mintha lejjebb is folytatódna a szerkezet. A 8. képen feltűnhet, hogy a szoborvilágítás fényvetőit nem látjuk. Ez annak köszönhető, hogy a kiszélesített járószint túlnyúlik a szobrokon és a szélükről szemből vissza lehet világítani azokat.

Az összesen 1101 (ebből 893 LED-es) lámpatestet magában foglaló, 34 kW teljesítményű világítási berendezés önmagában is szép alkotás. Ha azonban a Duna-parti környezetben látjuk sötétedés utáni Margit hidat, végképp jó érzéssel tölthet el bennünket az, hogy e hidunk esti látványa is hozzájárul a remélhetően egyre nagyobb hírnévnek örvendő esti budapesti városképhez.

 

 

Ezt pozitív benyomást erősíti az a különleges élmény, amikor a híd ívei alatt áttekintve megjelenik előttünk a Mátyás templom a Halászbástyával (9. kép), vagy a közelmúltban átadott Országház új világítási köntösében (10. kép).

Deme László