A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga helyreállítási tervei

2005. a Rumbach utcai ingatlan újra a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) tulajdonába került, s ezzel lehetővé vált, hogy a zsinagóga újra visszanyerje eredeti rendeltetését, a Rumbach utcai lakóház pedig múzeummá alakuljon.

Előzmények

A Rumbach utcai zsinagóga Otto Wagner tervei szerint 1870-1872 között épült. A száztíz év múlva életveszélyessé vált épületet később az Alba Regia Építőipari Vállalat vásárolta meg, hogy abból irodaházat és konferenciaközpontot alakítson ki. Az átépítés az 1980-as évek végén kezdődött és a kilencvenes évek elején a vállalat tönkremenetele miatt leállt. Az épület készültségi foka a leállás idején már igen magas volt, az utcai - irodai - szárnyban már a beépített bútorok is leszállításra kerültek, a templomtér konferenciateremként való helyreállításából többek között a földszint munkálatai voltak hátra.

Történeti összefoglalás, a munkák célja

A Rumbach utcai zsinagóga az európai zsinagóga-építészet kiemelkedő darabja. Otto Wagner (1841-1918), a régi századforduló legkiemelkedőbb bécsi építésze tervezte 1868-ban, s 1870-72-ben építette fel Kalina Mór másodtervező és Buzzi Bódog építőmester. A zsinagóga a Dohány utcai templom párjának és ellentétének épült: azt az „újítók" a későbbi neológok építtették, emezt a konzervatív zsidók. A tervező – keresztény létére – pontosan érzékelte azt, hogy mit várnak tőle: a nyolcszög alaprajzra épített épületben a bíma köré csoportosított centrális tér ideális változatát alkotta meg. Jellemzők a megegyező vonások is: a nagyon karcsú vasszerkezet, amely az épület modernségét fejezi ki, a kiegyenlített látási viszonyok, a kiváló akusztika, s nem utolsó sorban a falak gazdag keleties – mór stílusú – díszítése, amely a kortársaknak a zsidók keleti eredetéről, s a salamoni templom egykori fényéről beszélt. A kiemelkedő alkotást kiegészítette - kísérte a Rumbach utcai épület, amely rabbi-lakásoknak és iskolának nyújtott jó elhelyezést.

Az épület – csekély modernizációk segítségével – épen élte át az első háromnegyed évszázadot, s a vészkorszak rettenetes eseményei – itt volt az „idegen zsidók" koncentrációs tábora 1942-ben, s a gettó része volt 1944-ben – is kevéssé sértették. Megfogyatkozott hívei 1947-ben újra kijavították és használatba vették, hogy aztán számukat az 1948-49-es és az 1956-os kivándorlási hullámok csökkentsék véglegesen. A zsinagógát – életveszélyes állapotára hivatkozással – 1959-ben zárták be véglegesen, a lakóházban pedig még két évtizedig voltak kicsi lakások.

Az elhagyatottság, s kezeletlenség 1979. októberére beomláshoz vezetett: a zsinagóga keleti bővületének teteje és födéme szakadt be akkor. Az épületet, amelynek helyreállítását különböző szervek sürgették, a MAZSIHISZ 1988. márciusában eladta az Alba Regia Építőipari Vállalatnak.

1988 – 1991. között a vállalat a lakóházból irodaházat, a zsinagógából rendezvénytermet akart kialakítani. Értékes munkát végeztek: rendbe rakták az épület szerkezeteit és megújították az utcai homlokzatot és a zsinagóga falainak díszítését. Munkájuk félbe maradt: a vállalat csődbe ment, s ingatlanjaik adósságaik fejében a magyar állam kezébe kerültek

2005. októberében a Rumbach utcai ingatlan – épületcsere keretében – újra a MAZSIHISZ, illetve a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) tulajdonába került, s ezzel lehetővé vált, hogy a zsinagóga újra visszanyerje eredeti rendeltetését, a Rumbach utcai lakóház pedig – eredeti alaprajza jórészének visszaállításával – a zsidóságot megjelenítő múzeummá alakuljon.

Finom szakipari és restaurátor munkák

A Rumbach utcai épületek homlokzata gazdagon tagolt és ornamentált. 1988-1991. között a homlokzat jó részét gondosan helyreállították, felső szintjeit teljes igénnyel, földszintjén azonban sok munka maradt elvégzetlen: az ajtók és ablakok nem készültek el, a kőlábazat hiányzik, s töredékes a bejáratok lépcsőzete is.

A zsinagóga nyitott nartexében kőműves- és festőmunkák, a márványmozaik padló restaurálása, az asztalos szerkezetek javítása ill. rekonstrukciója és történeti ízű világítótestek készítése a feladat. A zsinagóga belső előcsarnokában falburkolatokat, kőműves- és festőmunkát, a padozat készítését, a kézmosók rekonstrukcióját tartalmazzák a becslések. A zsinagóga terében az oldalfalak gipszburkolata 1988-1991-ben jórészt elkészült. A felületek egy része azóta beázások nyomán károsodott, ezek részben cserélendők, részben javítandók. A gipszburkolatok festése is károsodott: a nedvesség meglazított egyes festett rétegeket, mások elszíneződtek, vagy elpiszkolódtak különböző okokból. A teljes felület átvizsgálása, a festékrétegek lekötése, s felső rétegük újrafestése a feladat. Hiányzik a karzatok mellvédjének gipszburkolata, amely újonnan készítendő el, s újonnan festendő. A zsinagóga mennyezetének két szintjét fagerendákra támaszkodó festett deszkafelületek alkotják. Ezek átvizsgálandók, s szükség szerint javítandók. A nyugati karzatalján lévő festett deszkákat csupán konzerválták 1988-1991-ben. Ezek eredeti hatása állítandó vissza a konzerválás felülvizsgálata és javítása, s a festett felületek gondos retusálása útján. A zsinagóga falburkolatait és vas tartószerkezeteit eredetileg aranyozták, az 1988- 1991 közti években azonban – költségkímélés végett – metallt alkalmaztak arany helyett. A most tervezett rekonstrukció a függőleges tartóelemek aranyozásával számol. A zsinagóga oldalfalait a földszinten és a karzatszinten egyforma tölgyajtók díszítették, amelyek közül több hiányzik, s a meglévők mintájára pótlandó. Az oldalfalak aljára tölgy lambéria készül.

A zsinagóga berendezésének legfontosabb elemei: a bíma, a duchan és az azon emelkedő Tóraszekrény, valamint a szószék. Ezeket 1988-1991-ben elbontották, s felméréseken, s fényképeken kívül csak egyes – bár fontos és jellemző – részleteik maradtak fenn. Ebben a rekonstrukciós munkában kőfaragó-, asztalos- és gipszmunka, öntött vasrácsok készítése és restaurálása egyaránt helyet kap. A fémmunkák között jelentős az egykori világítótestek restaurálása és rekonstrukciója: kandelábereké a bíma és a duchan sarkain, függő csillároké és karzatvilágításé. A zsinagóga mobil berendezése nem rekonstrukcióként, hanem a történeti adatokat felhasználó új tervek szerint készül el: a földszinti padsorok, a karzat két padsora, a rabbi- és kántorszék, az omed, a bíma felovasópultja, az Elijáhu-szék.

Funkcionális kérdések

A jelenleg tervezett rekonstrukció az épület számára végleges és megnyugtató helyzetet kíván teremteni, biztosítva a rendkívül értékes műemlék szakrális és kulturális épületként való újjáéledését. A templomtér és a hozzá közvetlenül csatlakozó helyiségek újra zsinagógaként fognak működni, kiegészülve az udvaron szabadon álló gyülekezeti teremmel, mely nyitható tetejével esküvők, ünnepek, egyéb családi és közösségi összejövetelek helyszínéül fog szolgálni.

Az utcai szárny - az egykori lakóépület - fő funkciója a Kárpát-medence zsidóságának néprajzát bemutató múzeum lesz. A múzeum működését műtárgy- könyv- és emléktárgy üzletek valamint egy kávézó-étterem segítik illetve egészítik ki. Az étterem és a két üzlet az utcáról (is) megközelíthető, ezért a múzeumtól és a zsinagógától függetlenül is üzemeltethetőek. A múzeum részletes szakmai programja kialakítás alatt van, jelen javaslatunk a kiállítási- és az üzemi területek (raktárak, műhelyek, adminisztrációs helyiségek) között körülbelül 50-50%-os arányt tételez fel. A kiállító terek kialakításánál a lehető legnagyobb flexibilitást igyekszünk lehetővé tenni. A tervezett funkcionális elrendezés, valamint a jellemző alapterületek a mellékelt alaprajzokról olvashatók le.

A jelenlegi állapot

Az épület fő szerkezetei, szerkezeti rendszerei meglévőnek tekinthetők, a múzeumi szárnyban egyes esetekben még visszabontásukkal is számolnunk kell, részint a gépészeti és elektromos vezetékek cseréje, részint a funcionális változások miatt. A templomtér földszintje és karzatszintje, a restaurátori munkákon kívül szerkezeti munkákat is igényel, az utcai homlokzat földszinjének felújítása is elmaradt korábban. Az épület évek óta üresen áll, állapotát a tetőszigetelés hiányosságaiból, illetve egyes helyen történt sérüléseiből, valamint a tetőablakok hibáiból adódóan elsősorban a bejutó nedvesség rontotta. Az épületszerkezetek zöme azonban jó állapotban van, alapos vizsgálatot követően felhasználható, ill. javítható. A pince utólagos szigetelését a felújítás során elvégezték, ennek állapotát és az esetleges teendőket külön szakértői vizsgálat tárja föl. A tartószerkezetek jelenlegi szabványoknak való megfelelőségét a tartószerkezeti fejezet részletezi. A templomtér nedvesség okozta hibáinak kijavítására a restaurátori munkarész a mértékadó.

Templomtér

A templomtér eredeti állapotában kerül helyreállításra, a restaurátori munkákat be kell fejezni, illetve az utóbbi évtizedben keletkezett károkat ki kell javítani. A padlót talajnedvesség ellen szigetelni kell, majd lépésálló hőszigetelést és aljzatbetont kell beépíteni. Az aljzatbetonban kapnak helyet a padlófűtés vezetékei. A padlóburkolat római mozaik illetve helyszíni terazzo lesz. A bima, a szószék és a tóraemelvény a tóraépítménnyel együtt eredeti állapotában kerül visszaépítésre. A padok egy része az eredetiek nyomán készül, a templomtér középrészében azonban mobil - sorokká összeépíthető- székeket tervezünk elhelyezni, jó minőségű modern darabokat. A templomtéri restaurátor munkák kúlön fejezetben szerepelnek.

A templomtér kiegészítő helyiségei funkciójuk szerinti kialakítást kapnak, a földszinti irodák (rabbiszobák) és raktárak fapadlót, az emeleti öltözők linóleum illetve kerámia padlóburkolatot és csempe falburkolatot. Az itteni – a karzatok kiürítésére szolgáló - lépcsők a későbbi tűzrendészeti egyeztetés függvényében egyenes karú vagy csigalépcsők lesznek.

Múzeumi szárny

Az utcai szárnyban található műemléki tereket, melyek a zsinagóga nyitott, illetve zárt előcsarnokaként funkcionálnak, a restaurátori dokumentáció szerint kell felújítani, ugyanez vonatkozik az utcai homlokzatra is, melynek földszinti része (az osztópárkányig) eddig nem került helyreállításra. A fölsőbb részek állapotát ellenőrizni kell, különös tekintettel az ázásból eredő károkra. Azoknak javítását és egyúttal a cserép- és fémlemezfedés és a bádogozás átvizsgálását és szükséges javítását el kell végezni.

A megépült válaszfalakat szinte teljes egészükben, valamennyi padlóburkolatot, álmennyezetet le kell bontani, tekintettel arra, hogy a tervezett funkció szempontjából többnyire használhatatlanok. A pincei bontásokat szigetelési szakértő útmutatásai szerint kell előirányozni. Bontásra kerülnek a liftek is, helyükre új, nagyobb teherbírású korszerű felvonókat tervezünk be. A pinceszinti konyhaüzem ellátására teherfelvonó, az akadálymentes közlekedéshez a földszinten lépcsőkisérő tolószékfelvonók készülnek.

A padlóburkolatokat az egyes egységek rendeltetésének megfelelően tervezzük, a fő közlekedők hidegburkolata kő, a melegburkolatok a reprezentatív terekben fából készülnek. A vizes helyiségek jó minőségű kerámia padló- és falburkolattal készülnek, a múzeum üzemi helyiségeiben linóleum padló lesz.
Az új válaszfalak , akárcsak az álmennyezetek, fémvázas monolit gipszkarton szerkezetek, felületük üvegszövet tapétézással és festéssel lesz ellátva. Az egyszerű, semleges kialakítás lehetővé teszi a kiállítások igényeinek megfelelő installáció, világítás, színezés, stb. megvalósítását.

Gyülekezeti terem

Az udvaron újonnan épülő gyülekezeti terem fémszerkezetű, részben üvegfalú, nyitható tetős pavilon lesz, melyet a visszaállított kapuátjáróhoz (és egyúttal a zsinagógához is) csatlakozó fedett-nyitott átjáró tesz védetten megközelíthetővé. A pavilon a mintegy hatvan fő befogadására alkalmas termen kívül előcsarnokot, ruhatárat, wc-blokkot, befogadó rendezvénykonyhát és egy kis raktárat fog tartalmazni.