A szemünk előtt cseperedett – Társasház a Margit utca 9-ben

A budai Margit utca 9. számú telek történetének alakulását az Építészfórum is évek óta nyomon követi: volt itt színházi előadások tere és piac is, ma pedig egy emberi léptékű társasház áll a területen. A BLOKK Építész Műhely munkáját Gulyás Levente mutatja be. 

Egy város átalakulása lassú folyamat, sokszor emberöltőkön keresztül ívelő változás, amely során számunkra megismerhetetlen tényezőknek kitéve alakulnak át tereink, épületeink. Szerencsések lehetünk, ha van alkalmunk testközelből végigkövetni egy hely alakulásának folyamatát. A Margit utca 9. alatti telek esetében egy olyan szerves fejlődéstörténet szemtanúi lehettünk, ami szerénységével, őszinteségével és kerekségével kitűnik a ma példái közül. A 2021-ben ide épült társasház esetében az a sokat emlegetett klisé töltődik meg valódi tartalommal, mely szerint egy háznál sokszor a történet legalább annyira meghatározó, mint a konkrét építészeti végeredmény.

A telek megtalálásának történetét az Építészfórum is bemutatta még a 2010-es évek elején. A csapat egyik tagja, Szakál Andrea építész prágai díszlettervező tanulmányai alkalmával kísérletezett városi, romos foghíjtelkek helyspecifikus színi előadások helyszínévé alakításával. Magyarországon aztán a fiatal csapat a BLOKK építésziroda megalapításával egyidőben az építőipart érzékenyen érintő válság okozta kiszolgáltatottság hatására saját kezébe vette sorsát, és a korábbi kísérletező hozzállást kamatoztatva többek között saját alkotóműhelyük befogadására alkalmas helyszínt kerestek. Így indult útjára a hely modern kori története, 2011-ben a TÁP színház előadásával életre hívva a Margitutcakilencet.

A hely történetének következő lépcsőfoka az a BLOKK által jegyzett koncepcióterv, amely az egészen a Türbéig felkapaszkodó telekrésszel kiegészített hosszúkás terület felső részének zarándokszállásá alakításáról szólt, a Türbéhez legközelebb eső részen egy kiszolgáló épülettel, a mai telekrészig leereszkedve pedig kisebb léptékű, kabinszerű lakórészekkel. Habár a felvetés eredeti volt és a tervezett funkció hiánypotló lett volna, a telek pénzügyileg kitűnő adottságai által szabott realitás nem engedte meg a idelista felvetés megvalósulását. Az építészcsapat közreműködésével a zarándokszállás helyett végül egy szabadtéri, nyitott, többfunkciós közösségi tér nyílt az addigra helyreállított romok, a rendezett telek és az újonnan, fából épült tetőszerkezetek alatt. Az üdítő urbanisztikai kontraszt, a sűrű lakófunkciók közvetlen közelében, azok közé beékelődött, már-már falusi léptékű közkedvelt közösségi tér azonban nem volt hosszútávon kifizetődő az árak által szabályzott ingatlankörnyezetben, a telek tulajdonosa a helyzet változásával visszatért eredeti szándékához, és a jól sikerült, de szükségszerűen időszakos kísérlet után társasház építésére szánta el magát.

Általában itt kezdődik a legtöbb ingatlanberuházásból születő társasház tervezésének története. Tiszta lap, új tulajdonos, új tervezők, és jóformán a nulláról induló, viszonylag rövid idő alatt teljesítendő koncepcióterv a terület minél inkább megtérülő kihasználására. A Margit utcai ház esetében azonban a beruházó mellett álltak azok az építészek, akik a kezdetektől indulva alakították, egyengették, figyelemmel kísérték a telek alakulásának történetét. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően tudott megmaradni a feltétele annak, hogy mindaz a gondolati előzmény és tapasztalat sikeresen át tudjon hagyományozódni az új házra, ami a hely történetéhez hozzátartozik.

A Margit körút 7-8 szint magas, sűrű beépítési jellegét hozza magával a szomszédos telken Turányi Gábor Mecset utcai társasháza. A Margit utca azonban a Rózsadomb irányába már egy felszakadozó, maximum 5-6 szintes, kevésbé zsúfolt beépítési sűrűséget mutat, az Apostol utca fölött pedig már szinte csak a szabadonálló villaépületek pöttyözte minta a jellemző városszövet. A Rózsadombra felkapaszkodó helyszínen egyrészt a Margit utca viszonylag meredek emelkedése, másrészt a a telken belül a Gül Baba Türbéje irányába egyre fokozódó tereplejtés a meghatározó. Igazi gyöngyszem, már a Margitutcakilenc esetében is karaktert meghatározó előzmény egy szabályozási tervben maradt “hiba", amely alapján a telek utcai határa a szomszédoktól egy-egy traktus szélességben jópár méternyit, a középső traktusban pedig még többet visszahúzva lett meghatározva.

Ezáltal a társasház esetében is indirekt módon adódott egy cour d’honneur-szerű utcai homlokzat, ami egyrészt szerencsésen osztja magasságilag a tömeget az utca felől, másrészt a korábban már említett piac ölelő gesztusa is képes volt megmaradni. A telek hosszanti háromosztatúsága a tömegen keresztül a lakások szerkesztésében is továbbél, a hátsó, kert felőli homlokzatnál már nem érzékelhető. Az épület tömegalakításában talán pont itt lehet némi hiányérzetünk, a telek lejtéséből fakadóan itt az egy szinten feljebb kezdődő kert irányába néző zártsorú homlokzat talán csak a bejárati rész eseménydús mozgalmasságának tükrében érződik kissé konvencionálisnak. A lépcsőház által keletkezett központi kürtő osztja a kétirányba lejtő nagy nyeregtetőt, a felső szinteken a tető alá beköltöző teraszok, átmeneti terek erősítik a ház emberléptékűségét, miközben szép fenti lezárását adják a tömegnek.

A Margit utcán felfelé bandukolva a régi jól ismert piac helyén álló új jövevény láttán tehát az első rövid meglepetés helyét kis idő után bizsergető ismerősség veszi át. A korábbi, hívogató, ölelő gesztus mellett a tömeg okos mozgatásával formáról formára építkező utcai tömeg emberi léptékű bejárati helyzetet eredményez. A tömegugratás gesztusát aláhúzó anyagváltás artikulálja az utcáról megközeíthető alsó szinti közösségi funkciók különválását a fenti lakásokétól. Az U-alakú visszahúzás a ház kontúrja mentén jelöli ki a magán és közös határát, a földszinten azonban mintha a régi Margitutcakilenc közösségi terei folytatódnának az áttört kapu mögött. Közelebb lépve a bejárathoz a régi élettel teli piactér helyén földalatti teremgarázs üres végfalát pillantjuk meg. Az eredeti tervezői szándék szerint a garázs végében a földszinti passzázs folytatásaként fényforrásként is működő nagyvonalú lépcső vitt volna fel a hátsó kertbe, amely a régi térhasználatra utaló gesztusként működhetett volna.

A tömegben keletkező szünet, azaz a közös tér pozíciója és keresztirányú beállása a helyszínrajz, így a telek és a szomszédok láttán elsőre talán nehezen értelmezhető, de a kisebb összefüggésektől a nagyobbak fele haladva minden értelmet nyer. Az utcafronttól indulva az ésszerű lakásméretekből és megfelelő benapozottságból adódó traktusmélységet követően a korábbi térhasználatban is fontos szerepet játszó tűzfalakból kaphatunk egy kimetszett pillanatképet, ami így a kellő hangsúllyal megfogalmazott lépcsőházzal élettel teli magja a háznak. A lépcsőház szerkezeti kialakítása önmagában is kuriózum, a legfelső födémlemezről öntöttvas elemekkel függesztett emeletközi lépcsőkarok légiessége segíti a tér átláthatóságát, így egységesen, teljes valójában tárul fel elénk tűzfaltól tűzfalig ez a szabadon hagyott térszelet. Az indirekt módon közös(ségi) teret generáló “meghagyó" vagy “feltáró" gesztus az, ami az egyik legjobban képviseli a régi piac szellemi-téri örökségét. A középső közlekedő így tiszta, 2x2-es lakásosztást eredményez a szinteken, a felosztás szellősségéből fakadóan is bőséges benapozottságot és jó kilátást eredményez a viszonylag szűk foghíjszituáció ellenére is.

Többek között ezek a kihívások voltak azok, amik megugrásával méltó folytatója tud lenni az új társasház a telek történetének. Nem biztos, hogy evolúcióról, mint inkább egy hely történetének következő lépcsőfokáról lehet itt beszélni. Mindenesetre ha építészetileg valamilyen közös, a fázisokon átívelő viselkedést keresünk, talán ezt a magát nem túl komolyan vevő, elsősorban a lakók igényeit szem előtt tartó, belülről kifelé építkező építészeti jelleget lehet megemlíteni. Jóleső ez az ismerős derengés, ami azáltal vált lehetségessé, hogy az iroda személyében egy gazdája volt végig a hely alakulásának, aki a beruházóval együtt hol kisebb, hol nagyobb hozzányulással, de legfőképp a közösség szempontjait meghallgatva egyengette a telek alakulását. A BLOKK építész iroda műterme az új ház földszintjén található, az utca és a belső udvar felé is kitekintő helyiségben, látszólag jól érzik ott magukat. Úgy tűnik, minden a helyére került.

Gulyás Levente

Szerk.: Paár Eszter