A vágányok hallgatnak

@lecsó: A hatvanas években nem volt igazi lazulás, csak a felszínen.61-ben még akasztottak embert 56 miatt. És mi ültünk a szoc.szigorúan ellenőrzött vonatán. EP. a „Javított kiadás"-ban” mindent rögzít erről az időről. Az építészet továbbra is párthatározatokkal működött, mint az élet minden területe. És igen, voltak ennek ellenére kitörési kísérletek és ezekből születtek előremutató épületek, sokban annak köszönhetően,hogy az Angliából hazatérő építészek itthon munkába álltak. Az állami tervezőintézetekben komoly szellemi műhelyek alakultak. Amikor megépült a Domus áruház,(Reimholz Péter, Lázár Antal Iparterv) csak néztünk,mert bizonyítást nyert,hogy tényleg nem egy keleti birodalom marginális széle vagyunk,hanem egy kontinens nagy kultúrájának része, (egyidejűleg Louis Kahn és Kenzo Tange is átsuhant a levegőben) .Ha arra járok, ma is ezt érzem és nagyon rossz látni lassú elmúlását használat híján.

Nem, nem kell kidobni az épületeket 30-40 évenként. És ha már közlekedés, akkor nem kell kidobni a régi metró állomásokat sem, minden próbát kiálltak, ma is komfortos érzés a használatuk. Minden bizonnyal a tévedéseket sem kell mind kidobni, de kijavítani,átformálni igen. Mies van der Rohe 1967-es írása szerint az építészet alapja a funkció, a szerkezet és a forma egysége, de ezt egy negyedik dimenzióként kiegészíti a rugalmasság, az átalakíthatóság igénye. A Déli esetében ez nem lesz egyszerű. 1980-ban, amikor egy furcsa gazdaságpolitika döntéseként egy 13 éves új állomást részben ledózeroltak és épült helyette a ma is látható épület, már korszerű liftek működtek a paneles lakóépületekben ( melyeket szintén nem kell és nem lehet kidobni).A Déli ehhez képest egy rövid, de meredek rámpát és emeletnyi lépcsősorokat nyújtott az utazóknak, ahol csomagokkal, gyerekkel idősekkel lehetett (és lehet ma is) felmászni a peronokra. Az elcseszett ívű lépcsők közül egyik sem mozgott, pedig a technika  már működött ott alul, a metróban, viszont kapaszkodásra alkalmatlan bronz fogódzók, azok voltak.

Herrman Hertzberger(83) a 2015-ös építészkongresszuson beszélt az egyre gyorsabban változó világ követelményeként megjelenő állandó megújításról.H. a strukturalista mester 80 évesen, még aktív építészként megérte, hogy emblematikus épületét az utrechti Tivoli Vredenburg Concertgebouw-ot megette az idő. Ez a ház a hetvenes évek Európájának egyik jelentős koncertterme volt. Nemcsak funkciójában, de építészetileg is meghatározó minőség. Nem bontották le. A mester közreműködésével „tolták” bele az új épületbe, tisztességgel megőrizve, továbbfejlesztve. Az eredmény egyszerre látványos és megnyugtató. Nem veszett el a város egyik kultikus eleme. Hertzberger lelkesen támogatta a megújítást és az átépítést nyilvánvalóan megelőzte az a gondos felmérés, amit István is említ. Az új ház a zenészek, a zenehallgatók és Utrecht város lakóinak igényei szerint készült el, a velük való konzultációk sora után.

Nem kell egészen Hollandiáig mennünk jó példáért, Veszprém sokat vitatott, a 70-es években megépített városmagjának egyik részét, a kiüresedett funkciójú, túlméretezett mozit sikerült újraöltöztetve, békából tündérkirálynővé varázsolni. A 2014-ben átadott Hangvilla kulturális programközpont hangversenyeknek, könnyűzenei koncerteknek, színházi előadásoknak, előadóesteknek, filmvetítéseknek, konferenciáknak, gyermekprogramoknak, iskolai és városi rendezvényeknek ad otthont. A városi vegyes kar, a Pannon Várszínház és a Mendelssohn Kamarazenekar az intézmény állandó bérlői-partnerei.

De idézhetném Farkasdy Zoltán Olimpia szállóját is, a kevésbé szerencsések közül. Pedig építész zarándokhelynek számított 1972-ben. Mintha betolták volna Finnországot. a Normafához. Sajnos úgy tűnik menthetetlen. A ház betonból, az outinord alagútzsalus technológiával készült. Elhelyezkedése, az erdős területbe illesztése példaszerű. Valaha egy speciális funkcióra épült, ez a szálló fogadta be az 1972-es olimpiára készülő sportolókat. Átalakítani, de lebontani is brutális költség. Így csak ott van és eszi az idő vasfoga.Intő jelként arra, hogy az elhamarkodott, ötletszerű, netán felelőtlen építtetői döntés milyen katasztrófába torkollhat.

A Domus és az Olimpia igényes szakmaisággal épült, ugyanabban a korban,mint a Déli, ami sajnos nem volt soha egy sorba tehető akkor sem és most sem az említett házakkal.Van sok, melyek viszont igen, csak nagyon néhány, nagyon random válogatás belőlük :Pázmándi Margit balatonfüredi szállodája,méginkább az arácsi hegyoldalban megépült, a Marina szálló személyzetének szállásépülete, Hegyalja úti lakóháza,Virág Csaba OMFB üdülője Balatonfüred, Gulyás Zoltán Chemolimpexe,Tokár-Emődy Hajnóczy utcai lakóháza(A Déli könyezetében),a már idézett MÉMOSZ, Callmeyer Ferenc Tátikája Badacsonyban, Rácz Pál mártélyi üdülőépülete.....Tele vagyunk megőrzendő értékekkel.

@Pákozdi Imre: Azt, amit  Déli pályaudvarként ismerünk, már a megépítésekor is közröhej tárgya volt, a 6b-vel megrajzolt íves lépcsőkarok kivitelezése, az akkor divatos homlokzati ékítmények( beton korongok vascsővel a falra erősítve),a gödörben felállított és levandalizált  Vasarely szobor, stb.Odajártunk röhögni, mert a DBZ-ben, AD-ben,  Detail-ban, Domus-ban lehetett látni csoda épületeket a tervezővállalatok könyvtárában,( amit nyilván elérni kívánt a Déli tervezője), de azzal a műszaki háttérrel megvalósítva, ami mint az olló nyílt szét a 70-es években a folyóiratok szintjét elérni akaró tervek,építész álmok és a kivitelezés hazai anyagai, munkakultúrája,lehetőségei között, bizony szánalmas volt. A Svédországból importált térburkolat néhány tél alatt megadta magát, a márvány burkolat a lépcsők korlátján és a kaszárnyaszerű , túlméretezett irodaszárny mellvédjén az elegancia szomorú parafrázisaként csorbult, töredezett. A homlokzatot díszítő betonplecsnik pedig a rövidesen „beköltöző” homelessek brunzvinklijeként  funkcionáltak .

Pedig a Déli, helyzetét tekintve, a szívünk csücske volt (és maradt), Dunántúlra,Balatonra menve vágtában meg lehetett közelíteni, tágas csarnoka, rengeteg pénztára kárpótolt az esetlenségekért. Azzal mindenki egyetérthet,hogy valamit csinálni kellene az azóta még jobban balkanizálódott pályaudvari filing megváltoztatásáért, ez azonban koránt sem jelentheti a teljes felszámolást.Ez nem hivatkozási alap.

A Kelenföldi pályaudvar története még ennél is rémesebb. A szocializmus gigaberuházásaként megvalósított kelenföldi, majd őrmezei lakótelepekkel 60 000 embert sikerült lakáshoz juttatni, egy akkor még jó levegővel ellátott városszélnek számító részen. A Kelenföldi pályaudvar jól-rosszul, a kor színvonalán szolgálta a felszaporodott utazóközönséget.  Az ember azt gondolta volna,hogy a fejlesztés majd a megnövekedett személyforgalomra lesz tekintettel, ehelyett újabb és újabb, korábban lakott területek kisajátításával, a Kelenföld hatalmas teherpályaudvarrá növesztette magát. A korszerű, megnövelt tömegű teherforgalom és a régi alépítmény nehezen szokta egymást, a lakótelepek lakói idegtépő érces vísításokra, házaikat rengető dübörgésekre ébrednek ma is, amikor a végtelen tolatási manőverek megindulnak hajnalonként. De a több civil szervezettel tiltakozó őrmezeieknek, kelenföldi panel lakóknak nem ér véget a mámor, mert északról már várható a giga intermodális, ami egy hatalmas buszpályudvar beceneve. A környező területekre kiírt pályázatok ezenközben lezáródtak (nem tudván a jövőbeli más irányú tervekről) és 170 millió eurós beruházással további 750.000 m2 lakó- és irodaterület megépítését tervezik ugyanide.

Ehhez jönne majd a megszűnő Déli teljes forgalma, annak minden örömével.

Bécs városatyái öt évet elpepecseltek az új főpályaudvar megtervezésével. Lehet, hogy ők tudnak valamit, amit mi nem? Majd elfelejtettem, nálunk nincsenek városatyák...

De van egy összeesküvés elméletem is. A Déli ledózerolása  utat nyit az immár belbudai térségben, egy hatalmas ingatlanfejlesztésnek, a Délitől Kelenföldig húzódó „zöldmezőssé” tett sávban. Báró Podmaniczky sem volt rest fölvásárolni a nevét viselő utca környékét egészen a Ligetig, (amiből aztán ingyen engedett át területeket a megnyíló körút számára). De a  báró tett is valamit,hogy emlegessük, Közmunkatanácsi és a közt szolgáló városrendező,kultúratámogató érdemei mellett a hajléktalanok menhelye egyletének és az országos honvédegyletnek is több évig volt elnöke. „De legfényesebben igazolja a nemes báró hazafias jellemét azon 20 512 forint alapítványai, melyeket hazai közcélokra adományozott.”Amúgy ő is jogot végzett. 

@FenyvesiHK: A Déli pályaudvar, beleértve a felvételi épületet, egészen az alagútig egy műszaki-funkcionális romhalmaz. Ezeket megtartani nem indokolt, de ez nem azt jelenti, hogy a pályás forgalmat innen ki kellene zárni. Szerintem átgondolható, de a meglévő épületállomány ne legyen szempont, kivéve az egyetlen építészeti értéket képviselő irányító tornyot, az megérdemelné a rekonstrukciót.

@Huszti István: István, szomorúan olvasom a szakvéleményedet - szerintem azért nem ennyire rossz a helyzet. Van valami tennivaló a főépülettel, mert akármilyen állapotban is van, tovább kellene élnie, akár funkcióváltással is. Szeretjük, nem szeretjük az anyagait, nekünk ez ikonikus épületünk. Nem lehet az épületeket 40 évenként eldobni. (A múltkor állt bent egy villanymozdony, amire valaki azt mondta, hogy 1964-ben készült. Az épület ennél fiatalabb. A mozdonyokat nem kellene sűrűbben cserélni, mint a házakat?)

Sokszor elő fog jönni ez a kérdés a közlejövőben - nem csak a Déli pu. kapcsán.

(Itt próbáltam kicsit részletesebben megofgalmazni: http://magyarnarancs.hu/lokal/degradalva-98455 )

 

@EZ: Szia Zoli!

Értem a megközelítésed, de amit a műszaki állapotról mondtam, az tény. A Déli pu. esetén azért nem csak a felvételi épületet kell nézni, hanem a többit is, legalább az alagútig. De maradjunk a felvételi épületnél. Igazad van abban, hogy egyfajta ikonná vált, de ennek az oka nem az építészeti érték, hanem egy sztereotípia megjelenítése. Függetlenül műszaki megoldásitól, minőségétől, állapotától (ezek tragikusak), szerintem egy tökéletesen "unfunkcionális" épület. Csak néhány dolog sorolva - egy perontető kivételével (az is külön építmény) a vágányokat nem lehet fedett területről megközelíteni, nincs hely infrastruktúrára, eredmény épületen belüli bódék, fontos funkciójú elemek a pálya alatt (beáznak, karbantarthatlanok), a fő arculatot adó csarnok az üveghomlokzattal túlméretezett légtér, az üveg a kiesés határán van. Az üzemi épületek régi romok szinte, semmilyen szerves kapcsolattal nem rendelkeznek a főépülettel.

Nem jó példa egy 1964-ben készített mozdony, az egy műalkotás, a Déli nem.

Függetlenül a Délitől valóban mérlegelni kell, hogy egy leromlott épületet mikor kell megmenteni, még akkor is, ha az többe kerülne, mint egy új. Pont a vasútnál vannak erre kiváló példák pl. Istvántelek, Kapagyár, de mondhatnám a Podmaniczky utcánál lévő - tervezett Nyugati park - jegynyomdát, amit már leselejteztek.

Szóval nem a felvetésed igazát akarom cáfolni, de az szerintem a Délire nem igaz.

ui.

Nagyon hasznos lenne ezekről az épületekről egy műszaki értékelemzés alapját adó diagnosztikai rendszer felállítása, van ilyen szisztéma - pl. fuzzy analízis -, csak jó lenne, ha lennének értő fülek. Ekkor talán a döntések nem dilettáns ötletelésen alapulnának, mint liget (a liget esetében az a tragikomikus, hogy a menedzsment viszont jó).

@Huszti István: A Délire szerintem szükség van, ugyanakkor a Huszti I. által írottakkal maradéktalanul egyetértek. 

@EZ: 'There is Hope in Honest Error, None in the Icy Perfection of the Mere Stylist'

(Charles Rennie Mackintosh, 1901)

@Lazzlo: A Déliben azért nem jószándékú botlásokról van szó, hanem tervezői nagyralátásról, a funkciók iránti érzéketlenségről. A tervező a vágánysor lezárásának hajdani, mi tagadás, provinciális módját (egy íves, terméskő támfalat) akarta gyökeresen felülírni ezzel a grandiózus csarnokkal. Amelynek mindössze a berendezése, a funkciói maradtak ki a számításból, a nagy funkcionalista lendületben.

@Pákozdi Imre: A Fortepan képei szerencsére megőrizték azt a látványt, ami a néhai Déli állomásépületét is tartalmazza.  A képeken jól látható, a hármas tagolású, az egész monarchia területén érvényes vasútépítészeti standard szerint kialakított épület miként illeszkedik a környezetébe,még a távoli budai hegyvonulatot is figyelembe véve.  A távlati képen (a várból letekintve így láthatták eleink ) megfigyelhető, ahogy  az épület tömege követi a hegy tömegét,azzal párhuzamosan elhelyezkedve.

A Kővári féle új épület ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, mintegy felülírta, a csarnok fő nézetét keresztbefordítva, így az a hatalmas üvegfelületekkel mintegy „ránéz” a Vérmezőre és a Várra. Ellenpontnak kevés, drasztikus szembefordulásnak sok. Emellett a korabeli építészeti(és politikai) felfogás szerint, a tűrt kategóriába sorolt, a környezetet alkotó térfal, az Alkotás utca  építészetileg nem igazán értékes eklektikus épületeinek  láncolatával sem vállal semmiféle közösséget, holott ez az utcakép egységében mégis közvetít egy vizuális értéket, ami a város sajátos hangulatát adja.  Ez különösen akkor vált nyilvánvalóvá, amikor megkezdődött a szlömösödés útjára terelt századeleji épületek helyreállítása. Nem a homlokzati díszleverős korszakban, hanem napjainkban. Hirtelen előtűnt valami polgári méltósága ennek a lakókörnyezetnek, amit olyan sokszor bámulva néztünk Párizsban vagy a szomszéd Bécsben, hogy jé, mégsem kell mindent a szemétre hajítani?

Az új Déliről szinte mindig egy, talán a legelőnyösebbnek gondolt nézetéből ismerünk képeket. Holott a korábbi tengelyre merőleges, mesterségesen szembefordított főépület az Alkotás utca felől mégis kénytelen volt a hosszanti tömeget is produkálni és ez a nézet sohasem tudott szervesen illeszkedni semmihez, funkciójáról nem is beszélve, a fedett, de mégis széljárta, nyitott, bódésorral övezett rész idegen test ma is. A hosszú, monoton kialakítású, már a maga korában is gazdaságtalan, pazarló módon kialakított irodaszárny előnyére vált,hogy  az azóta felhúzott hatalmas irodaépület, szálloda diszkréten kitakarta az addig uralkodó látványt.

 

 

 

a régi Déli pályaudvar, előtte a Vérmező

 

Így kezdődött 1967-ben, háttérben  az Alkotás utca házaival.

 

És ez lett belőle….1980-ra

 

Az Alkotás utcai szárny. Mit is tanultunk a ház ötödik homlokzatáról,amit a környező magasabb épületekből látni lehet...? Továbbá: egyáltalán tudja maga mi az a CSOMÓPONT?! kérdezte volna prof.Messinger tőlem hasonló helyzetben...

 

 

Itt együtt minden, tessék megfigyelni, ahogy a sokat ígérő grandiózus üvegcsarnok ebbe a hm....szerény (hátsóudvari) peron képbe torkollik.Hogy valami jó is legyen, valamely eszméletvesztés következtében a MÁV megkegyelmezett 3(azaz)három db fának a korszerűségnek ezen tengerében

 



És akkor még nem beszéltünk a gödörről, sem a forgalom, sem a nagy leburkolt (nem zöld) süllyesztett tér nem bizonyította létjogosultságát ebben a formában.

 

Akkor mégis mi a jó a Déliben? Csak néhány a használói szempontokból, a kiváló kapcsolata a 2-es metróval, a városi megközelítés legelőnyösebb formája, nincs szükség hatalmas parkoló zónára, akár nagy tömegek egyszerű kötöttpályás rendszerben történő mozgatásával a legrövidebb idő alatt elérhetőek a város belső kerületei és viszont. Az új 4-es metróval két fő irány osztja szét az utazóközönséget.(A Kelenföld-Déli reláció, városi közlekedésre is igénybevehető funkcióval, a város "Nyugati Kapuja"-ként aposztrofált, a közeljövőben épülő hatalmas iroda- és lakókomplexum, valamint a kelenföldi intermodális buszpályaudvar közönségét is segítene megosztani.)  A kötöttpályás városi közlekedés formái egyre jobban közelítenek egymáshoz, a villamos, elővárosi vasút, vasút, metró szerelvényei,állomásai,felhasználói kezelése egyre hasonlóbbak és egyre inkább fonódó rendszerben képesek ellátni a feladatukat. A Déli egy meglévő fejpályaudvar, elhelyezkedése ma is ideális a városszerkezetben, ezért és történelmileg is nagyfokú érzelmi kötődésünk van hozzá,( ez az érzés valóban ikonikus!) miért kellene ezt a szempontot mindig és következetesen, vélt vagy valós gazdasági érdekeket lobogtatva figyelmen kívül hagyni ? A Déli pályaudvar tehát kell nekünk, kell a városnak, csak a kor kívánalmai szerinti megújításra vár.

@FenyvesiHK: Klassz fotók és tanulságosak, feltétlenül figyelembe veendők az új, hyperloop-ot is integráló XXI. századi intermodális "Déli" központ tervezésénél.

@Lazzlo: amen

@Huszti István: István, szerintem itt kezdődik a beszélgetés - és azutána kreatív válasz keresés.

Én azt gondolom, hogy ikonikus épületként nem csak feltétlenül a legtökéletesebb alkotásokra tekinthetünk, hanem azokra is, amelyek valamiért meghatározóvá váltak. Én a Délit a kor jobbjai és jelentősebbjei közé számítom - minden gyarlósága ellenére is.Itt van pl. a Moszkva téri metrólejárat - amit sokan utáltak, mégis örülök, hogy megmaradt és megfrissült.

Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne/kellene a Délit átépíteni, pl. már csak a funkcionális kapcsolatok javítása érdekében is.

Azt azonban tisztelettel szeretném jelezni, hogy bármely jelenkori alkotást is percek alatt amortizálni lehet, ha olyan bánásmódban van része, mint a Délinek. Ne legyenek illúzióink, hogy a mai alkotások karbantartás és zsibvásárosítás révén mivé lesznek. (Ld. pl. a Gödör és környezete esetét)

@EZ: Tisztelettel vitatkozom EZ-al, aki napjaink egyik legjobb(ha nem a legjobb) kortárs magyar építészeti ikonját jegyzi, a 4-es metró állomásainak generáltervezőjeként, hogy a Déli is egy ikon lenne.

Azoknak, akik akkoriban születtek, amikor ez a ház is épült, nagyon nehéz elmagyarázni, hogy egy akkori építész vajon miért ambicionálta, miként lehetne a Fémmunkás profilokból (nem rozsdamentes acélból)és az orosházi üveggyár üvegeiből ( nem olyan edzésűek,nem olyan táblaméretben gyártottak,nem úgy szállíthatóak,nem úgy befoghatóak,nincs akkora hajlítószilárdságuk stb stb….).olyan üvegfalat építeni(tervezni),hogy az megszólalásig hasonlítson mondjuk Mies van der Rohe  Farnsworth House-ára, ahogy  ez Kővárinál a Déli esetében is történt. Ezt a kortárs építész megítélés nem díjazta, mert ami ebből kijött, az « olyan mintha » nem őszinte tettnek számított. Nem a példa csábításával volt a baj. A dolog nem volt tisztességes. Becsapás volt, saját magát és a használókat is becsapta valamivel a tervező, egy építészeti nagyot akarással, ami akkor és ott csak olyan kompromisszumok árán valósulhatott meg, amit a kész épületben, nem múló disszonanciaként  a mai napig látunk. Azt a hamis képet igazolta, amit az akkori politikai rezsim magáról mutatni óhajtott kifelé. Nevezetesen azt a nem igaz vélekedést, miszerint  mi, az un. létező szocializmusban, ugyanolyan szinten volnánk, nemcsak  építészetileg, de iparilag is, mint a világ vezető államai.

Hogy egy korabeli ellenpéldával éljek, Jurcsik Károly szekszárdi városközpontjában és egyéb megépített házaiban fedezhető fel fentiekkel ellentétben, az a szakmai tisztesség, ami valódi építészeti értéket hozott létre, ha úgy tetszik ikonikus jelentőséggel bír a mai napig. Pedig azokat is megviselte a fenntartás magyaros hiánya. Az, hogy ez neki sikerülhetett, egy etikus építészeti magatartás eredménye. A Londont megjárt generáció képviselőjeként, Jurcsik egy gondolkodásmódot hozott haza. A valódi építészeti értékekbe vetett hitet, azt a magatartást, hogy a háznak egy valódi, hiteles, igaz gondolatot kell hordoznia arról a funkcióról, amire készül és amit a kor politikai kívánalmai sem téríthetnek el. Jurcsik nem nyüzsgött politikai fórumokon,nem volt tagja a vállalati négyszögnek,nem kapott kiemelt prémiumot, csak jó és tisztességes, mai napig ható építészetet csinált. Ő és a hozzá hasonlók alkották meg koruk ikonjait, amit valóban becsülni lehet, pedig nekik is csak ugyanazok az eszközök és anyagok álltak rendelkezésre, építészeti gondolataik megfogalmazására, mint azoknak, akik a hamisítást szolgálták ki.

Nagy munka (és harc) állt e mögött, egy egész műteremnyi ember dolgozott éjt nappallá téve, hogy mindent megrajzoljon (kézi technikával tus+pausz) az utolsó technológiai szögig. Mert ezek a házak abból építettek, amit a kor helyi színvonala adni tudott és sok (tervezői) munkával mentek el addig a feszített határig, amit technikailag még meg lehetett valósítani, egy igényes építészet számára. Gányolás és buhera nélkül. Kőművesek, vasmunkások, ácsok szakmai tudásának korlátai között. Ebben rejlett a tisztesség. Amit egy kőműves  meg tudott falazni, amit egy ablakgyártó le tudott gyártani. Ott és akkor. Azok az épületek egy kicsit sem voltak nevetséges erőlködések, de  még mai szemmel is bámulatra méltó teljesítmények.

Hát ezért nem ikon számomra a Déli pályaudvar épülete.

A korabeli reklámpropaganda(MTI) képei szerint, divatos kiskosztümben, jól vasalt öltönyökben koccintanak talpas poharaikkal az utasellátó vendégei a büfékocsi hófehér abrosszal terített asztalai mellett a 60-as évek magyar vonatain. Azokon a vonatokon, ahol a valóságban ragadós koszban, jobbára  megfáradt ingázó melósok utaztak, leginkább zsírpapírból ettek és olcsó üveges sört ittak. A méregdrága utasellátó kétes tisztaságú asztalainál legfeljebb műbőrkalapos elvtársak fogyaszthattak rántott szeletet, miközben az egész objektumot orrfacsaró bűzgátakon át lehetett megközelíteni, ami a vagon mellékhelyiségeiből éjjel-nappal áradt. Ebben a valóságban a Déli pu.grandiózus üvegtáblái  igencsak hamisan csillogtak. Ikonként, ha mégis annak nevezzük, az épület egy olyan ideológiát rögzít, ami el akarta hitetni az emberekkel,hogy minden rendben van, gazdagság, elegancia, korszerűség vesz körül bennünket. Ez még ma is hamisan cseng, ezért ezt az épületet jelen formájában a legkevésbé sem megőrzendő emlékeink között kellene számontartani.

 

 

Mies van der Rohe, Fansworth House

 

 

 

 

 

 

Jurcsik Károly épületei

 

@EZ: Kedves Zoli!

A napokban találkoztunk és téma volt az építési minőség. Itt összekapcsolnám a két dolgot. A kérdést úgy vetem fel, hogy lehet-e építészeti ikon az az épület, ami mérnökileg nem korrekt? Régi lerágott csont ez, érdekes módon periódikusan előjön, általában akkor, mikor a szakma tévúton van, és előadásokon azon rágódnak, hogy a tervező művész-e, vagy mérnök.

Lehet, hogy szigorúan ítélem meg – köszönhetően Vámossy tanár úrnak én az építészetet a pozitív fogalmak körébe sorolom -, a válaszom nem. Még akkor sem, ha egy adott kor embereinek valamilyen szinten az élete részét képezi. Elfogadom viszont azt, hogy annak ellenére, hogy építészetileg nem ikon, egy közösség részére lehet az. A dolog kulcsa szerintem itt van. Sem nekem, sem neked nincs jogunk pálcát törni, lehet véleményünk, de dönteni az érintett közösségnek kell. Erre még nincsenek kialakult megoldásaink, fórumaink.

Ami a dolog „mérnöki értelmességét” illeti, annak abban van szerepe, hogy az a döntés megalapozásának elengedhetetlen része. Csak egy példa, nem a Déli esetében. Napokban volt a kezemben egy anyag, ahol egy jelentős műemléki épület rekonstrukciójáról volt szó. Szépen táblázatokban leírták, hogy mit kell tenni, várhatóan mekkorák lesznek a költségek. Egy dolog hibádzott a dologból, senki nem végezte el az épület állapotfelmérését, műszaki diagnosztikáját, azt egy későbbi fázisban gondolták teljesíteni.

Visszatérve a Délire – de írhatnám a Ligetet, a Várat, stb. -, úgy, ahogy neked és nekem sincs jogom pálcát törni, senkinek sem lehetne joga a leírtak figyelembevétele nélkül dönteni.

@FenyvesiHK: ismét csak azt mondom: itt kezdődik az érdemi beszélgetés. A Déli persze az apropó.

Nem vagyok benne biztos, hogy az "ikonikus" épület fogalmát valamilyen egyértelmű konszenzus talaján használjuk. Én magam talán kissé vegyítem a "landmark épület", a jellegzetes, meghatározó, identitást adó épület fogalmával is. Próbáltam jelezni, hogy én nem is vagyok olyan szigorú az építészeti minőség terén a "fontos épület" esetében, mert valami nem csak az építészeti minősége miatt tekinthető "fontos"-nak.

Készséggel elismerem, hogy a Déli talán nem a leges-legjobb épület, nem olyan tökélyre csiszolt gesamtkunst, mint a fent említett példák.

Mégis, mostanában szerintem egyre többször fog előkerülni az a kérdés, hogy mit kezdjünk a 60-70-es évek házaival, kellene választ találni arra, hogy milyen eszköztárral lehet ezekhez hozzányúlni. Egyfelől biztos vagyok abban, hogy NEM SZABAD mindent tetszés szerint eldózerolni, különösen nem egyfajta politikai utálatra hivatkozva. Másfelől biztos vagyok benne, hogy NEM LEHET annyi épületet eldózerolni, ahánynak hőhidas az ablaka, módosult a funkcionális rendszere, elkopott valamije.

Ebben a felhozatalban a Déli nem a legrosszabb épület, még ha nem is 5*. (A funkcióról, a belső városi vasútállomás hasznosságáról pedig meg vagyok győződve - nem is csak az elővárosi, hanem a távolsági vonatok is megérdemlik ezt a helyet.)

@Huszti István: Kedves István,

Egyetértünk a mérnöki korrektség fontosságában, és nem is bánom, hogy szigorú itész vagy ebből a szempontból, de.

De nem sok ház fog fennmaradni a rostádon a 60-70-es évek terméséből, hiszen sokszor még azok is rossz minőségű vagy kísérleti szerkezetekkel készültek, amelyek építészeti remekek. Tudjuk, hogy a MÉMOSZ székház is igen rossz szerkezetekkel készült - ettől még ikonikus volt és szerintem ma is az. Tudjuk, hogy a 70-es évek eleje, Budapest 100 éves születésnapjának hajrája nagyon sok csapnivaló minőségű épületet, közművet, csodalétesítményt hozott magával. Akkor most mi legyen velük?

Kicsit feljebb írtam, hogy nem fogunk tudni mindent eldobni 30-40 évenként - előbb utóbb át kell gondolni, hogy hogy is nyúljunk hozzájuk. Ez pedig - egyebek között - mérnöki kérdés is. A városrehabilitáció  sorón - értelmesebb helyen - mindig érvelni lehet az elsődleges energia- és nyersanyagforrások védelmével is. Nyilván van különbség az eldózerolás és a felújítás lábnyoma között is.

(Megj.: Azt gondolom, hogy az 1960-as évek egyik, mérnöki szempontból is remek műve az Erzsébet-híd - minden részlete a helyén van. Kivéve, amit azóta sikerült rajta elvacakolni. Akár műemlék is lehetne, mint a Lánchíd.)

@EZ: Kedves Zoli! (azért itt, mert Te amúgy is tudod)

Olvasva a hozzászólásokat azért azt meg kell jegyezni, hogy a 60-70-es években nem a mérnöki tudás hiányáról volt szó. Épültek akkor is igen korrekt jó épületek, a tudás is megvolt hozzá. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a saját korához mérve az akkori alkalmazott ismeret jobb volt, mint most.

Nagyon hiányoznak a Te általad fentebb említett kísérleti épületek, akkor ennek szabályozott keretei voltak, előrébb vitték a szakmát, még ha voltak rossz eredmények is – a kísérlet erről szól.

A minőségi problémák két dologból fakadtak. Egyik valóban szakmai hiányosság, pontosabban a létező ismeret alkalmazásának hiánya, a másik jellemzően politikai volt – mennyiségi teljesítés, szakma feje felett átnyúló utasítások. Saját magam is megéltem, hogy egy építkezésre személyesen kijött a párttitkár és utasítást adott, hogy gyorsabban kössön a beton.

Az „ex katedra” kijelentésekről annyit, hogyha mondjuk, egy vasbeton falból kézzel szétmorzsolom a betonvasat (a Déli ilyen), akkor az rossz, ki lehet jelenteni, semmi helye filozofálgatni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell arról elgondolkozni, hogy érdemes-e megjavítani, ezt senki nem állította. A vitában és a kommunikációban pedig nem árt, ha objektív dolgok is megjelennek.

@Zolker: Elkezdtem ezt olvasni, de amikor odáig jutottam, hogy "a gödöllői és fertődi kastélyokat a teljes pusztulásból kellett visszahozni", akkor elment a kedvem a választól. 

@bardóczi: Kár, hogy én a gödöllőire írtam, ami tény. Megmaradt persze sok eleme, de még többet a pusztulásból kellett újrateremteni.

De Fertődnél például ott merül fel a "populizmus", hogy mint ismert, a színezés a döntéshozók szerint "nagyközönségnek jobban tetsző" lett végül, nem pedig a kutatásokon – szakemberek munkáján! – alapuló... Mindez az akkori KÖH és Varga Kálmán hathatós közreműködésével (és a kastélyt ma vezető Bardi Teréziáéval, lám, a szálak mindig össze- és körbeérnek!).

Azért is kár, hogy nem olvastad, mert felmerülnek még kérdések: ha szerinted a királyi palota és társainak rekonstrukciója "populista historizmus", továbbá "a faszádizmus meghaladása" és "a kulissza építészet mesterfokozata", akkor igazán kíváncsi lennék, hogy a palota jelenlegi állapota szerinted micsoda.

Szerintem igazi "kulisszaépítészet", ultragagyi faszádizmus meghaladva.

A különös kupolával, a lebutított tetőformákkal, a lebarmolt homlokzatdíszekkel még mindig kvázi barokk jellegű külső (a belső udvarokban még erősebben megmaradt jelleg) kontra a vérbeli kádári vörösmárvány-belsőépítészet fullba nyomva.

A vár "demokratizálása" - a rekonstrukciót ellenzők egyik kedvenc szava – ótvar módon. (Nem a demokratizálással van a baj, hanem a módjával.)

A múzeumtechnológiai kérdésekről már nem is beszélve (például a raktározás, a restaurálás, meg a kiállítások installálásának problémái), amelyek rendre nagy kihívást jelentenek a palotában (feltehetően 1975-ben is így volt, de akkor épp letojták).

Mindezeket figyelmen kívül hagyni elég nagy felületesség, mert ezek mentén lehet érdemben vitát kezdeményezni például a palota jövőjéről. Építészeti és technológiai értelemben egyaránt.

@mzsblogger: oké, de ez röviden múzeumtechnikai katasztrófa :-)