Agóra Tudományos Élményközpont

"A napszakok és az évszakok változásával a környező fák árnyékai finom, állandóan változó mintázatot rajzolnak a nagyméretű tömör homlokzatokra, különleges, természetes mintázatot adva, és egyúttal oldják a szikár tömbök zártságát, keménységét is." Egyedülálló látványossággal gazdagodott Debrecen és az Egyetemváros. A 2014 őszén megnyílt „Tudományok Palotája" elsősorban a fiatalok érdeklődését szeretné felkelteni a különböző kutatási területek iránt, de a felnőttek számára is tartalmas időtöltést kínál – mindezt egy Kovács Péter DLA és Lengyel István tervezte friss, kortárs épületben.

Játszva, élményszerűen tanulni – ez akár a 21. század egyik jelmondata is lehetne, hiszen már a hagyományos iskolai oktatásban és azon túl is egyre nagyobb teret hódítanak a különféle modern, multimédiás eszközök, amelyekkel az oktatók könnyen befogadható formában igyekeznek közelebb hozni a tudományok sokszor elvontnak tűnő világát kicsik és nagyobbak számára. Hazánkban az egyik első ilyen kezdeményezés a Csodák Palotájának létrehozása volt, ezt követte most egy jóval nagyobb szabású vállalkozás, amely a Debreceni Egyetem szakmai hátterére alapozva a természettudományok különleges területeit (fizika, kémia, orvos- és hidrobiológia, botanika, robotika, valamint csillagászat) mutatja be a látogatóknak.

Az Agóra Pólus programra pályázó város vezetése az Egyetem területét, azon belül az 1928-ban alapított Botanikus Kertet választotta a Tudományos Élményközpont helyszínének. A telepítés érdekessége, hogy a közelben található az Egyetem 1932-ben átadott főépülete (tervező: Korb Flóris), amelynek főtengelye az Egyetem sugárútra illeszkedik. Ezt az Korb által megrajzolt útvonalat a Nagyerdő rendezésével együtt a város 1930-as rendezési terve rögzítette, amely Borsos József városi főmérnök nevéhez fűződik. A sugárút irányát folytatva a főépület mögött, egy korábbi csillagda helyére épült a hatvanas években a napfizikai obszervatórium, valamint később, tőle északabbra a pálma- és növényház együttese. A Tudományos Élményközpont ezzel az együttessel szöget bezáróan, az Egyetemi Sporttelep mögött, a Botanikus Kertbe „rejtve" épült fel.

A tervezők az új központ főtengelyét úgy választották meg, hogy az párhuzamos legyen a kert határát adó Móricz Zsigmond körúttal, képzeletben meghosszabbítva pedig pont az obszervatóriumig vezessen. (Ez a gesztus áttételesen, kissé elforgatva emlékeztet az Egyetem főépületének elhelyezésére.) A telepítést nagyban meghatározta, hogy a 12 hektáros Botanikus Kert egésze természetvédelmi terület, északnyugati része pedig kiemelten védett gyöngyvirágos tölgyes, ezért az új épület döntően a hatvanas évekbeli, napjainkra igen elavult izotóp-labor helyére került, így a zöldfelületekből csupán egy kisebb, kevésbé értékes akácos területet kellett „feláldozni". Nagy kihívást jelentett az évek óta használaton kívül álló, számos veszélyes anyagot tartalmazó épület bontása.

A Tudományok Palotája új, önálló - az épülethez hasonlóan eléggé rejtett - bejáratot és portaépületet kapott a Móricz Zsigmond körút felől; innen, a parkolóktól erdei ösvényt idéző, emelt pallóborítású, szögtöréses gyalogút vezet az épületig (síkvidéki formában emlékeztet a Skardelli-féle pannonhalmi fogadóépülettől az apátsághoz vezető erdei ösvényre). A megérkezés izgalmát fokozza, hogy egy tó felett áthaladva léphetünk be az épületbe, amelynek tömegformálása ebből az irányból rendkívül tagolt. A körúttal párhuzamos, a gyalogösvény és a híd által is jelzett főirányra merőleges az épület hossztengelye, ez alkotja a többszintes, galériás közlekedő és zsibongó, ún. kreatív (többcélú) teret, erre fűződnek fel a különböző funkcionális egységek. Méretüket a tervezés alapját képező tudományos program határozta meg, az építészek ezen tércsoportokat egymástól elkülönülő, az épületnek változatos megjelenést adó kubusokba rendezték, köztük keskeny hasítékokkal, beengedve a fényt és az erdei környezetet a belső térbe. „Komoly munkát jelentett a tervezési programban rögzített szintterület ésszerű elrendezése. Egyes funkciók terepszint alá helyezésével sikerült elérni, hogy a központ épülete ne feszítse szét a botanikus kerti környezet léptékét" – emlékszik vissza a tervezés időszakára Kovács Péter.

Az obszervatóriumig vezető látványtengely az előtéren át, a túlsó oldalon egy félkör alakú, mesterséges domb oldalába „fúrva" ismét előbukkan. Ez a forma az Alföldnek ezen a részén gyakori, szélhordta homokbuckák képét is felidézheti a látogatók előtt, amely - ebből az irányból nézve - a ház jelentős részét szinte „eltemette" maga alatt: a teljes, nagy belmagasságú pinceszintet, valamint a két szint magasságát átfogó, negyedkör alaprajzú előadótermet, a ház egyik központi terét. A domb vonalvezetése az előtér és a nagyterem félkör alaprajzú, parabolikus héjszelet szerkesztésű monolit vasbeton lefedésében is visszaköszön, amely szerkezeti szempontból az épület egyik legattraktívabb részlete. A külső megjelenéssel konzekvens módon a belsőben is a fehér, valamint az üvegfelületek, illetve a rajtuk keresztül elő-előbukkanó természet látványa, valamint a folyton változó átlátások sorozata a meghatározó.

Az épületet dél-nyugati oldalról övező tekintélyes nagyságú (1200 m3-es) mesterséges tó nem csupán esztétikai és a mikroklíma javítását célzó megfontolásból született: a hidrobiológiai kutatásokhoz létrehozott óriási „akvárium" a víz alatti élővilág tanulmányozására szolgál, ahová a látogatók is betekinthetnek egy konzolosan kinyúló födémről. Az erdei környezetből egyedül a csillagvizsgáló 24 m magas kupolája és a hozzá kapcsolódó lépcsőtorony emelkedik ki, amelynek előírás szerint a környező fák lombkoronája felé kellett nyúlnia. Ez a nagyjából középen elhelyezkedő, a régi obszervatórium felé mutató hasáb vertikális tengelyként „megfogja", egyensúlyban tartja a tó partján hosszan elnyúló, tagolt épületet, amely a domb felől viszont összefogottabb, monolitikusabb hatást kelt.

Az építészpáros több korábbi debreceni alkotására jellemző a fehér, vakolt felületek alkalmazása (például a Mag-ház, az In-Vitro Diagnosztikai Tömb és az Informatikai Kar épülete). Itt a letisztultság, a nyers plasztikusság kifejezése és a modern építészeti utalások mellett elsősorban az erdei környezetben a megfelelő kontraszt elérése miatt döntöttek a „fehér ház" koncepciója mellett. A napszakok és az évszakok változásával a környező fák árnyékai finom, állandóan változó mintázatot rajzolnak a nagyméretű tömör homlokzatokra, különleges, természetes mintázatot adva, és egyúttal oldják a szikár tömbök zártságát, keménységét is.

A pályázat keretén belül megújulhatott a régi obszervatórium, illetve a kísérleti állatház épülete, a pálma- és növényház pedig kismértékben bővülhetett is, így a Botanikus Kert minden építménye újjászületett. Elkészült a Tudományos Élményközpont, most már „csupán" a belső minőségi tartalommal való megtöltése és a látogatók bevonzásának nem kis feladata van hátra. Ismét beigazolódott: érdemes újra és újra ellátogatni Debrecenbe, hiszen a város és az egyetem folyamatosan megújuló és bővülő területei, épületei számos érdekességet tartogatnak.

Garai Péter

Többek között az Agóra Tudományos Élményközpont is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.