Alba Aréna, a rejtőzködő ikon

"Elkészült az épület, amely bizonyosan a város ikonikus alkotásává lesz" – írja Skardelli György a Balázs Mihály és Tarnóczky Tamás Attila által tervezett, a napokban immár hivatalosan is átadott Alba Arénáról. "A lényeg, hogy megszületett egy jól befogadható, ikonikusan egyszerű, szerethető forma" – fogalmaz a szerző.

Hosszú idő telt el a megvalósulásig. Több mint tízéves történet eredménye áll előttünk. Az alkotóknak meg kellett élni olyan pillanatokat is, amely a megvalósulás végleges meghiúsulását vetítette eléjük. Nem kell különösebben taglalni, mit jelent ez az építésznek a befektetett munka ismeretében, és annak tudatában, hogy bizony számos munka végzi a fiókban, akármennyi energiát fektet bele az alkotó. Ebben az esetben szerencsére nem ez történt.

Az előképek, az alapvetések, a koncepcionális gondolatok egy jottányit sem veszítettek erejükből az évek múlásával. Az ebből kibomló terv kiállta az idő próbáját. Elkészült az épület, amely bizonyosan a város ikonikus alkotásává lesz, és amelynél csak azt lehet sajnálni, hogy nem egy olyan kitüntetett helyet talált magának, ahol a városba érkezők szeme megakadhatna rajta. Pedig az épület minősége rászolgál erre.

A jégverem metafora nem csak szép, de a funkció ismeretében helyénvaló is. A vázlatok olyan útkeresést mutatnak, amely már az első pillanattól átgondoltan irányított volt. Persze minden metafora belemerevedhet magába, ha a jókezű építész nem lép túl a munka előrehaladtával rajta. Itt a téma kibontása sikeresen megtörtént és meg is született egy valódi kortárs épület. Már egy szakmabeli sem keresi, hogy honnan indult a terv, hát még a laikus néző, minden esetben a végeredmény minősít. A lényeg, hogy megszületett egy jól befogadható, ikonikusan egyszerű, szerethető forma. Az enyhén íves, négyzetes alaprajzú épületre szerkesztett tető formálása egyedi, dinamikus tömeget eredményez, amely akár egyetlen vonallal is lerajzolható. Mind a napsugarak okozta árnyjáték, mind az esti órákban a díszvilágítás színes homlokzatfestése kiemeli a megejtően nagyvonalú képet.

Az épülethez érkezve már a belépés pozíciói is meglepőek. A dinamikusan meghajlított tetőforma legalacsonyabb pontjain, a sarkoknál jutunk be az épületbe. Szokatlanságával ez mindenképp feszültséget teremt az érkezőben. Ezt a feszültséget oldja fel a belső tér karaktere. Az épületbelső alapvetése az átláthatóság. A beérkező a galériás előtérben azonnal megkapja a kitáguló csarnoktér, a küzdőtér és az azt övező lelátókaréj látványát. Érdekes ellenpontozása annak az építészeti viselkedésnek, amikor egy nagyvonalú előcsarnoktérből szűk lelátói bejáratok után robban be az aréna bowl látványa. Itt azonban az átláthatóság a főszereplő a belépés első pillanatától fogva, sőt már a belépést megelőzően is. A belsőben körbefutó közönségforgalmi tereket üvegfal választja el a külső tértől, megteremtve a vizuális kapcsolatot az érkezők és már az épületben lévők között. Az épület minden ízében kommunikál a környezetével. A belső térben tovább haladva az arénatér lelátó formáját lekövető üvegfal hasonló hatással fogadja a lelátóra igyekvőt. Szinte észrevétlenül jutunk el a helyünkre. A külső forma nagyvonalúsága beköltözik a belső téralakításba. A küzdőtér süllyesztett helyzete és a kristálytisztán szerkesztett funkcionális rend megteremti a lehetőséget ennek érvényesülésére. A sávokba fogalmazott kiszolgáló funkciók mind a külső, mind a belső tér felé felszabadítják a látványt.

A megérkezőt négy tágas lépcsőn vezeti le a küzdőtérre, vagy a felső lelátószintre. A lelátó kétszintes és ha épp nem egy sportesemény a program része, akkor a hőszigetelt burkolattal levédett küzdőteret is elfoglalhatja a közönség. A háttér funkciók – büfé, ruhatár, vizes csoportok – mindhárom szinten fegyelmezetten, egy kiszolgáló sávba rendezve nyílnak a közönségforgalmi térből. Jól meghatározott és egyértelmű a helye mindennek.

A felső lelátószinten az egyik oldalon kaptak helyet a VIP boxok. A számuk úgy tűnik, alul lett kalkulálva, mert már felmerült utólagos bővítésük. Több mint húsz évvel ezelőtt ugyanezt éltem meg a Budapest Arénánál, minden érvünk hiábavaló volt annak idején a megrendelőink felé. Pedig ezek működése alapvető a gazdaságos működéshez, hiszen a bérleti díj előre fizetendő egy-két-három évre, akár kihasználja a bérlő, akár nem.  Ezen a szinten kaptak helyet az irodák, bérirodák, előadó termek és egy elegáns étterem is. Az átláthatóság és a környezettel való intenzív kapcsolat itt is dominál, sőt minden helyiségből ki lehet lépni a homlokzaton körbefutó körfolyosóra. Ez a lehetőség nem csak a dohányosok számára nyújt élményt.

A lesüllyesztett küzdőtéri szint könnyen érhető el a térszinti előcsarnokból. A küzdőtéri nézők kiszolgáló helyiségei mellett itt találhatók az egész épület működését biztosító funkciók: gépészeti területek, központi konyharész és azok az öltözők, amelyek a hat jégkorong csapatöltözőn túl a játékvezetőket, az itt fellépő sztárokat, az őket kisérő stábtagokat szolgálják ki. Minden átgondoltan, minden a helyén.

Az épület gazdája a székesfehérvári önkormányzat, elsődleges használója az ország legjobb jégkorong csapata, amely nemzetközi szereplései révén rászolgált a nagyobb befogadóképességű épületre. Az új csarnok közel kétszer annyi néző (6.000 fő) befogadására alkalmas, mint korábbi otthona, a vendéglátás módja pedig egészen más szintet képvisel. Multifunkcionális használat során a befogadóképesség elérheti a 8.300 főt. Mostanában több olyan csarnok épült az országban, amely kifejezetten egy csapatigényt szolgál ki (lásd Veszprém, Szeged), de ezek az épületek egyúttal az adott város legnagyobb befogadóképességű létesítményei, így mindenképp multifunkcionálisak kell legyenek. Egy "jeges" épület esetében ez külön felkészültséget vár el az üzemeltetőktől, hiszen a jeget máról holnapra sem eltüntetni, sem újraépíteni nem lehet, azaz az eltérő funkció rá kell települjön a jégfelületre. Számos külföldi példa akad erre is, különösen az NHL városaiban, Észak-Amerikában. Nálunk ez az első ilyen jellegű épület. A multifunkcionalitásnak számos követelménye van. Ebbe beletartozik az küzdőtér gyors átépíthetősége, amelynek lehetőségét a pinceszintre lehajtó kamionok és a küzdőtérhez tartozó manipulációs terek biztosítják. Bizonyos produkciók megkövetelik a külső fényhatások teljes kizárását az előadótérből. Erre biztosan készülni kell a jövőben, mert a teljes átláthatóság ennek ellenében dolgozik. A tető acél rácsostartó szerkezete speciális méretezettségével tudja kiszolgálni a különböző igényű produkciók riggelési igényeit. Nincs külön kiépített mother grid szerkezet a rácsostartók alatt, de ezt itt túlzónak is érezném. A szerkezet alsó övhálója megoldja ezt a feladatot, a szerkezetben kiosztott macskajárda rendszer megadja erre a lehetőséget, a többi a szerkezeti rendszer dolga.

Érdemes néhány szót ejteni az alkalmazott anyagokról, felületekről, színekről. Vélhetőleg harmonikus lehetett a kapcsolat az építész és belsőépítész alkotók között, mert a belső téri viselkedés erősíti az alapvető tervezői szándékot. Az üvegfalak, világos szürkére pácolt betonfalak, a rozsdamentes felületek, a fehér és világoskék bútorok mind-mind a könnyedséget, a fény érvényesülését szolgálják. Az egész belső teret áthatja ez az érzet, bárhol is járunk a bejárat feletti épületrészben. Egy kicsit kilóg ebből a négy bejárati galéria korlátmegoldása. A külsőben a tető ezüstös felülete a fényviszonyok tükrében fénylik fel, vagy olvad egybe az ég színével. Az árnyékoló lamella rendszer megformálása telitalálat, szerepe alapvető az épület megjelenésében mind a nappali, mind az esti órákban.

Már háromszor jártam az épületben, de vár még rám egy negyedik látogatás is, mert esemény közben is szeretném megtapasztalni az épület működését. Ajánlani tudom ezt mindenki számára, és nem csak az építészeknek. Székesfehérvár egy olyan épülettel lett gazdagabb, amelyet joggal tehet a kirakatba.

Skardelli György építész

Szerk.: Hulesch Máté