Alvaro Siza kapta a XIII. Velencei Építészeti Biennále életműdíját

A 2012. augusztus 29-től - 2012. november 25-ig nyitva tartó XIII. Velencei Építészeti Biennále tanácsa - Paolo Baratta elnökletével - hozta meg a döntést, hogy idén az Arany Oroszlán életműdíjat az idén 79 éves portugál építésznek, Alvaro Siza Vieirának adományozzák.

A 2012. augusztus 29-től - 2012. november 25-ig nyitva tartó XIII. Velencei Építészeti Biennále tanácsa - Paolo Baratta elnökletével - hozta meg a döntést, hogy idén az Arany Oroszlán életműdíjat az idén 79 éves portugál építésznek, Alvaro Siza Vieirának adományozzák.

 

 

„Kevés olyan kortárs építész van, aki Alvaro Sizához hasonlóan ennyire következetes szakmai jelenlétet tudott fenntartani. S ezt egy olyan építész tartotta fenn, aki az Atlanti óceán extrém európai szélén él és dolgozik, és csak a tekintélyt és a státust szolgálja."

„A Boa Nova étterem és a Leca de Palmeira úszómedencéi utáni korai megbecsülése, valamint korai házai által megerősített hírneve óta Siza az építészeti galaxisban különleges pozíciót tart fenn. Ez a pozíció tele van ellentmondással. Siza a legmagasabb minőséget tartja meg a munkák állhatatos létrehozása során, ugyanakkor a legcsekélyebb jelét sem mutatja a nyilvánvaló professzionalizmusnak és promóciónak, amely időközben a kortárs építészeti eszköztár részévé vált. Látszólag a szakmával ellentétes irányba halad, úgy tűnik, mintha nem lenne az elsők között, mintha tiszta és rettenthetetlen lenne a gyakorlati és intellektuális kihívások által, amelyeket maga állít fel."

„A hely elszigeteltsége általi biztonságában - világi bölcsességet áraszt. Extrém geometrikus formákkal kísérletezve nagyszerűen szigorú házakat képes létrehozni. Olyan építészeti nyelvet fejleszt, ami csak az övé, s amivel úgy tűnik, hogy mindannyiunkhoz képes szólni. Miközben munkái a döntés biztonságát árasztják magukból, a körültekintő reflexió által tisztán felerősödnek. Míg elkápráztat minket épületeinek könnyűsége, érezzük anyaguk komolyságát.  Mi, akik voltuk olyan szerencsések, hogy hallottuk őt építészetről beszélni, olyan szavakat, mint a takarékosság ugyanolyan pontossággal használva, mint amilyenek rajzainak finom vonalai, tudjuk, hogy ezek nem egy konvencionális tehetség, hanem egy olyan elme munkái, amelyet kifinomultan edzett ilyenné a tudás biztonsága és a kétségek bölcsessége." (David Chipperfield)  

Az Arany Oroszlán díjat hivatalosan a Giardini-ban, a XIII. Velencei Építészeti Biennále megnyitó és díjátadó ünnepségén 2012. augusztus 29-én 11 órakor adják át. 

---

Rövid biográfia - Álvaro Joaquim Melo Siza Vieira

Álvaro Joaquim Melo Siza Vieira Porto mellett, Matosinhos-ban született 1933-ban. 1949-55 között a portói egyetem építészkarán tanult. Első megépült házát 1954-ben fejezték be. 1955-58 között Fernando Távora építészirodájában dolgozott. 1966-69 között tanított az építészkaron (ESBAP), ahol 1976-ban kapott professzori állást, mint a szerkezettervezés professzora. Vendégprofesszor volt a lausanne-i (Ecole Polythéchnique of Lausanne), a pennsylvania-i (University of Pennsylvania), a bogotá-i ( Los Andes University of Bogotá) egyetemeken és a Harvard-on (Graduate School of Design of Harvard University), illetve a portói egyetem (School of Architecture of Porto) építészkarán tanított.

Sok épület alkotója, többek között a Boa Nova étterem, Malagueira-ban és Évora-ban 1200 lakás, Setúbal-ban oktatási felsőfokú iskola, a portói egyetem építészkarának  új épülete, az Aveiro Egyetem könyvtára, a portói Modern Művészetek Múzeuma, Marco de Canavezes-ben templom és plébánia, az 1998-as és a 2000-es hannoveri EXPO portugál pavilonjai (az utóbbit Souto de Moura-val közösen jegyzik), Lisszabonban a „ Terraços de Bragança" nevű de lakó- és irodakomplexum, 1988 óta dolgozik a Lisszabon leégett negyedének, a Chiado újjáépítésén, ahol több épülete is van, mint pl. a Castro e Melo, Grandella, Chiado Stores. 1985-től koordinálta a hágai Schilderswijk helyreállítását, amelyet 1989-ben fejeztek be. 1995-ben Maastricht-ban befejezte a  Ceramique Terrein 6-7-8-as blokkját. 

Spanyolországban épült épületei többek között a Villa Olimpica Meteorológiai Központ Barcelonában, a galíciai Kortárs Művészeti Múzeum, az informatikai kar épülete Santiago de Compostellában, az Alicante Egyetem rektori tömbje, iroda- lakó és kereskedelmi funkciójú Zaida-ház Granadában, valamint Barcelonában a Cornellà de L’lobregat sportközpont.

Brazíliában az Ibere Camargo alapítványnak tervezett kulturális központot és előadótermet, az argentínai Rosario városházi központját, Cap Vert-ben Velha városának rehabilitációja során apartmanokat, a 2005-ös Serpentine pavilont Eduardo Souto Mourával, valamint a dél-koreai Mimesis Múzeumot Carlos Castanheirával közösen.

Előadásokat tartott Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Norvégiában, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában, Angliában, Kolumbiában, Argentínában, Brazíliában, Japánban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Romániában, Görögországban, Dél-Koreában és Svédországban.

Olyan meghívásos nemzetközi pályázatokon vett részt, mint pl. a Schlesisches Tor Berlinben, amelyen első díjas lett, és amely már megépült, vagy a velencei Campo di Marte felújítása (1985), a salzburgi Winkler kaszinó és kávéház felújítása, Madridban a La Defensa kulturális központ (José Paulo Santos-al közösen, 1988/89), a kaliforniai Getty Múzeum (Peter Testával közösen, 1993), Milánóban a Sforzesco Castell Pietà Rondanini Room (1999), Madridban a Recoletos-Prado speciális terve ( Juan Miguel Hernandez Leon e Carlos Riaño-val közösen, 2002), a toledói kórház (Sánchez-Horneros építészirodával közösen, 2003), „Atrio de la Alhambra" terve Spanyolországban (Juan Domingo Santos-al közösen, 2010), Olaszországban a „Parco delle Cave" terve (Carlos Castanheirával közösen, 2010). Részt vett a sevilla-i EXPO pályázaton 1992-ben (Eduardo Souto de Mourával és Adalberto Dias-al közösen), az olaszországi „Un Progetto per Siena" pályázaton (José Paulo Santos-al közösen, 1988), a párizsi „Bibliothèque of France" pályázaton 1989/90-ben, a Helsinki Múzeum pályázatán (Souto de Mourával közösen, 1992/93), illetve a spanyolországi „Flamenco City of Xerez de la Frontera" pályázaton (Juan Miguel Hernandez Leon-al közösen, 2003).

A Pritzker díjas (1992) építész 1982 és 2010 között számos rangos nemzetközi díjat nyert, és több országban is különféle kulturális kitüntetésekkel jutalmazták. Szerte a világon több egyetem díszdoktora. Tagja az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának (American Academy of Arts and Science), valamint tiszteletbeli tagja több szervezetnek, mint pl. a Royal Institute of British Architects, AIA/American Institute of Architects, Académie d'Architecture de France, European Academy of Sciences and Arts, Royal Swedish Academy of Fine Arts, IAA/International Academy of Architecture, illetve az American Academy of Arts and Letters szervezetének.

(forrás: sajtóanyag)