Anaptár – Farkas Anna a Red Dot Award Best of the Best díjasa

Farkas Anna grafikusművész az egyik legelismertebb magyar grafikus, aki már korábban többször kapott Red Dot díjat, így 2015-ben az Anaptár plakátnaptáráért is. De ez a helyzet most más, több! Az Anaptár, művészet és tudomány metszéspontja címmel idén megvédett DLA értekezése, egy egyedileg, kézzel hímzett borítójú könyv, 2020-ban a Red Dot díjak kitüntetettje, Best of the Best díjasa lett.

Farkas Anna több intézmény (többek között a Magyar Nemzeti Múzeum, a Zeneakadémia) több kiállítás (pl. a Seuso-kincs kiállítás) cégarculat (pl. Magvető és a Magvető Café) és számos könyv alkotója. Batisz Miklóssal tervezett Starry Light lámpája olyan egyedi fejlesztés, amely a látványvilág mellett egyedi technológiai innovációkkal is büszkélkedik. Grafikájában Anna kézjegye a finom és elegáns tipográfiai megoldásokban és sok esetben kalligrafikus elemekben ismerhető fel. Logóalkotásaiban a centrális szerkesztések és a körbe rajzolt betűk, vonalas ábrák jellemzőek: egy tiszta, lényegét tekintve modern szemléletű, de a díszítéseket érzékenyen és okosan használható vizuális világ az övé. Annát régóta ismerem és látom, hogy valahogy a folyamat végére minden munkája nyugodt és elegáns lesz, pedig a grafikusok világa ugyanolyan hektikus, feszültségekkel teli és a megbízó ízlésvilágának kiszolgáltatott, mint minden más kreatív szakmáé. 

A nagy munkák, a hosszan elnyúló megbízások között az elmúlt több mint egy évtizedben mindig maradt egy kis hely annak, hogy Farkas Anna belső indíttatású projektjein is dolgozzon: az Anaptár néven megjelent naptár gondolatával 2009-óta foglalkozik. Azóta alakul, fejlődik évről-évre az időbeliség láttatásáról való gondolkodása. A kördiagramszerű, finom kalibrálású naptár a földrajzi hely figyelembevételével készül. Anna évről-évre újraszerkeszti – egyfajta rítusként folytatva a korábbi ciklust ott, ahol az abbamaradt – kinyomtatja, termékként árulja azt. Lassú és folyamatos építkezés eredménye az idő láttatásának újszerű módja, amely a tervezést megelőlegező keresgélésekkel indult, a naptárok megtervezésével folytatódott, majd a DLA munka készítése során a témát történeti kontextusban is értelmező alapos naptárkutatással teljesedett ki. A kutatást összefogó könyv 2020-ban Farkas Annának egyrészt doktori fokozatot, másrészt a Best of the Best díjat hozott. 

A díjazott könyv alapfelvetését első megközelítésben adatvizualizációnak kell nevezzük: hiszen a tervezőgrafikának ez az ága foglalkozik azzal, hogy „száraz" adatokat olyan módon mutasson meg, hogy a néző gyorsan, pontosan alkothasson képet a folyamat, vagy helyzet lényegéről. Ebben az esetben arról, hogy milyen az idő természete. A közérthetőség azonban csak az egyik fontos eleme az adatvizualizációnak: a legtehetségesebb alkotók ebben a kifejezetten funkcionalista műfajban is megtalálják a lehetőséget, hogy sajátos, izgalmas, figyelemfelkeltő, sőt művészi módon jelenjenek meg. 

Farkas Annát a kutatókhoz hasonlatos kíváncsiság terelte a naptárkészítés felé,   kiindulópontja valójában a meg-nem-értés vagy az el-nem-fogadás személyes élménye: a lineárisan szerkesztett, január 1-től december 31-ig a napokat egymás után sorjázó naptárak Anna számára valahogy nem tűntek megfelelőnek az idő megmutatására. „Mindig is körnek éltem meg az évet. körben követem az eseményeket, én így gondolok a fontos eseményekre. A hagyományos naptárba nem tudtam elrendezni az életemet." Feltehetően ezzel többen is így vagyunk – hiszen újévi fogadalom ide, szilveszteri ünneplés oda – a napok, hónapok, évszakok ciklikus változása erősebb és természetesebb tapasztalás, mint ahogyan azt a lapozható naptárak sugallják. Azonban csak kevesen vannak a világon – ez Farkas Anna disszertációjából tudom – akik el is gondolkodtak és alternatívát is mutattak arra, hogy hogyan lehetne az időt másféle naptáron ábrázolni.

Hogyan néz ki az Anaptár? Elsőként is holdnaptárról van szó, ami a szoláris évet veszi alapul és ennek láttatására körkörösen szerkesztett. A fényfázisok mellett a Hold és a Föld távolságának ciklikus mozgása és a Hold csúcspontváltozásainak  (amikor a Hold „delel") hármasából adódik össze az a koordinátarendszer, ami Farkas Anna számára értelmessé, így megmutathatóvá tette az égen megfigyelhető folyamatot. Hogy mennyiben más így érzékeltetni az időt? Hát, teljesen. A hold 28 napos ciklusának, növekedésének–fogyásának a periodicitása nem az egyetlen és talán nem is a legfontosabb hatása a naptárnak: számomra izgalmasabb a női princípium karateréhez sorolt hold jellegnek, a folyamatos változásnak a szemléltetése. Annától megtudtam, hogy az Anaptárat többen már évek óta természetes módon használják életeseményeik rögzítésére, ami így személyes történetek, időben zajló folyamatok kirajzolódására is alkalmas, ilyen értelemben akár önismereti eszközként is értelmezhetem.

A repetitív idő, a folytonosságérzet a leglátványosabban a Hegyvidék Galériában Farkas Anna firmamentumacímű DLA kiállításon volt megélhető, amikor az elkészült, mögöttünk lévő évek naptárait egymáshoz kapcsolva, függőlegesen belógatva egy spirális installáció született meg: térbe fordult az idő. A teljes holdciklus persze így sem rajzolódhatott még ki, hiszen 2009-óta még nem telt körülbelül 18 és fél év, de az elmúlt évtized naptáraiból is pontosan érzékelhető egy olyan lassan alakuló belső mozgás, amely valami lényegit tesz átélhetővé az idő karakteréből. 

A most díjazott mű, a DLA dolgozat, önálló és egyedi könyvtárgy. Bár megjeleníti a saját tervezésű naptárat, de ennél tágabb, kultúrtörténeti kutatás, ami korábban kevéssé ismert példákon keresztül mutatja be a lineáris időfelfogás mellett létező cirkuláris időábrázolásokat. Így Abraham Cresques Atlas de cartes marines (1370-1380) kozmográfiai diagramja szintén körkörös szerkesztésű és a zodiákus ábrázolások is ebben a szemléletben készültek az örök visszatérés mítoszának érzékeltetésére. Az inspirációk között szerepel az elsőként 1410-ben felállított prágai asztronómiai óra, az Orloj; Humboldt német természettudós izometrikus diagramja és számos csillagász, asztronómus és meteorológus kozmosz értelmezése. A könyv kézzel hímzett egyedi borítójának körábrázolása ezeknek az előképeknek szép, stilizált analógiájának tűnik, te több ennél, maga is adatábrázolás: a köralakban megjelenő motívumok a nappalok és éjszakák hossza az északi 47. szélességi körön.

Farkas Anna újszerű látásmódja és láttatásmódja a Red Dot Díjat odaítélő grémium számára  meggyőző volt: Best of the Best díjat kapott. Nézve a könyv borítóját vagy a saját tervezésű naptárakat, a legfontosabb hatásnak a mozgásillúziót érzem. Így például a naptáron a belső és külső körfelületen futó adatsorok és az őket összefüggésbe hozó színes felületek forgó küllőként, időkerékként érzékelteti a holdévet. Az Anaptár kutatás és terv láttán nemcsak egy más minőségű idő-koncepció képe tűnik elő, nemcsak az villan be, hogy érdemes rákérdezni az olyan kulturálisan örökölt, mára intézményesült modellekre, mint amilyen egy naptár, tehát nemcsak a kétkedés hasznossága jön elő, hanem egyfajta megnyugvás is amiatt, hogy érzékelhető dinamikus rend a kozmoszban. Maria Mitchell kiváló amerikai csillagásznő gondolatait ide emelve a DLA disszertációból: „A csillagászati megfigyelések alkalmával semmi sem derül ki világosabban, mint az univerzum hatalmas működése. Minden változás, nincsen veszteség, forradalom az egész."

Somogyi Krisztina