Arata Isozaki kapja idén a Pritzker-díjat

Az építészet Nobel-díját a már régóta építészeti látnokként tekintett, kortársaira hihetetlenül nagy befolyással bíró Arata Isozaki nyerte el, aki több mint 100 elkészült munkájában a nemzeti hagyományok és a futurisztikus tervezési megközelítések szintézisét igyekezett megtalálni.

Arata Isozaki világképét két alapvetően két esemény formálta: 12 éves volt, amikor a II. Világháború során Hiroshimára és Nagasakira atombombát dobtak, amelynek során az ő szülőfaluja is porrá égett. Egész gyermekkorát meghatározta a gondolat, hogy vajon milyen módon lehet újrateremteni a házakat, városokat, életeket. A másik, döntő momentum, hogy a Tokiói Egyetemen, 1954-ben szerzett, friss diplomájával felvették Kenzo Tange irodájához. Ő lett Isozaki mestere. Tange is tanítványaként tekintett Isozakira, számos projektjén szinte társtervezőként kérte ki a véleményét. 1963-ban végül létrehozta saját irodáját, jó kapcsolatuk azonban Tange haláláig fennmaradt, Isozaki nagy szerepet vállalt abban, hogy a mester 1987-ben megkaphassa a Pritzker-díjat. Saját irodájának alapításával egyidőben némileg változott stílusa is, e folyamatos változás szinte védjegyévé vált a későbbiekben.

Japán ekkoriban hatalmas változások és újjászületések időszakát élte. „Annak érdekében, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb módot e problémák megoldására, nem tudtam egyetlen stílusban alkotni" – foglalta össze ezt az időszakot Isozaki, aki visszatekintve hozzátette: „Az állandósult változás paradox módon a saját stílusommá vált."

Isozaki munkáinak nagy részét - a metabolizmus és a brutalizmus kombinációjának sajátos építészeti nyelve jellemzte A formális nyelv e fúzióját Kenzo Tangéval közösen alakították ki, akit a japán metabolizmus alapítójának tekintettek. Burnt Ash School-nak nevezték el azt az iskolát, amelyből a metabolizmus a szerves fejlődést ötvözte a futurisztikus megastruktúrákkal. Isozaki komolyan részt vett a metabolista esztétika gondolati tisztázásában és megszilárdításában, amit kiválóan reprezentál az Oita Prefektúra Könyvtára, az Iwata Leányiskola vagy a Fukuoka City Bank épülete.

A mai világ építészetének egyik legbefolyásosabb figurája Arata Isozaki, akinek élete az állandó kutatás; nem fél változtatni a bevált építészeti eszközökön, gyakran próbál ki új ötleteket. „Isozaki heterogén életművében a nemzeti nyelvtől a csúcstechnológiáig találunk példaértékű megoldásokat" - fogalmazott a Pritzker-díj zsűrije indoklásában. Építészetének alapja az építészettörténet, a filozófia, a történelem, az építészetelmélet és a japán, valamint a nyugati kultúra mély megértése. Keletet és Nyugatot közötte össze, de alkotásai nem másolások vagy kollázsok: új utakat igyekezett találni, hogy hidat képezzen e kettő között. Példamutató nagylelkűsége kiválóan tükröződik azon, hogy rendszeresen támogat más építészeket, és bíztatja őket, hogy pályázatok vagy együttműködések által tanuljanak egymástól.

Az idei díjátadót májusban tartják majd a Versailles-i palotában.

Néhány, fontosabb munkája:

• Sant Jordí Sportpalota (Palacio de Deportes Sant Jordi) (Barcelona, Spanyolország)
• Szépművészeti Múzeum (Takaszaki, Japán)
• Arch, University Bond (Gold Coast, Ausztrália)
• Team Disney hivatali épülete (Orlando, Florida, USA)
• Volksbank épülete a Potsdamer Platzon (Berlin, Németország)
• Edificio del Hombre (La Coruña, Spanyolország)
• Kortárs Művészetek Múzeuma (Stuttgart, Németország)
• Külügyminisztérium (Rijád, Szaúd-Arábia)
• Palasport Olimpico (Torinó, Olaszország)
• Centre of Japanese Art and Technolgy (Krakkó, Lengyelország)
• Nara Centenáriumi Központ (Japán)
• Qatar National Convention Centre (Qatar, Egyesült Arab Emirátusok)
• Shanghai Zendai Himalája Központ
• Oita Prefektúra Könyvtára (Oita, Japán)
• Iwata Leányiskola (Oita, Japán)
• Fukuoka City Bank (Fukoaka, Japán)