Árpád-házi Szent Erzsébet kék ruhája — A Budai Erzsébet-apácák Szent Ferenc Sebei templomának felújítása

Épp egy ismertebb Bach-darab, a № 4. e-moll orgonaszonáta (BWV 528) harmadik tétele szólalt meg az felsővízivárosi késő barokk templom Rieger-orgonáján, amikor egy drón zúgása törte meg a zenemű harmóniáját. A belső térről készültek digitális felvételek, hogy 3D fotogrammetriai felmérés készülhessen. A Szent Ferenc Sebei templom története során egy újabb felújítás ért véget idén nyáron, egy korábbi műemléki rekonstrukció szerves folytatásaként. A Z. Halmágyi Judit, Tóth Tamás és Miklós Bernadett építészek által tervezett felújítást Molnár Ádám történész mutatja be.

A történet 2016-ra nyúlik vissza. Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegyének lehetősége nyílt több fővárosi műemlék templomának a rekonstrukciójára, amely szerencsés módon kerülhetett összhangba az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK 2020) való méltó felkészüléssel, amelyet a járványhelyetre való tekintettel azóta elhalasztottak. Ám e lehetőségnek köszönhetően találkozhatott ismét az Érsekség részéről a megrendelői igény az építészek, különösen Tóth Tamás, a templom korábbi belső felújítását vezető építész személyes indíttatásával: a Duna-parti barokk templom sokáig váratott külső homlokzati rekonstrukciójával.

A Batthyány téri barokk épületegyüttesben megbúvó rendi templomnak hányatott sors jutott a XX. század második felében. Budapest 1944–1945-ös ostromában súlyosan sérült a templom, teljeskörű szerkezeti és esztétikai helyreállítására csak évtizedekkel később kerülhetett sor. Lassan fél évszázada már, hogy 1971 és 1973 között renoválták a külső homlokzatokat, míg a barokk belső akkurátus restaurálása és rekonstrukciója 1981-ben indult el, amely egy tízéves munkafolyamat eredményeként csak 1992-ben fejeződhetett be.

Az idén elkészült homlokzati rekonstrukcióra már nyilvánvaló szükség volt: a XVIII. század közepén alkotott részletgazdag, barokk templombelsőt egy omladozó, díszeitől szinte megfosztott külső rejtette — egészen mostanáig. A megvalósult eredmény Z. Halmágyi Judit és Tóth Tamás vezető tervezők, valamint Miklós Bernadett építész munkáját dicséri.

 A budapesti Duna-partok UNESCO világörökségi magterületén elhelyezkedő és az egyedülálló barokk műemlékegyüttes szerves részét is képező Szent Ferenc Sebei templom külső homlokzati rekonstrukciója komplex feladatot jelentett az építészeknek: a hosszú, alkotói munka materiális és szakrális síkon is folyt egyaránt. A műemléki felújítás nemcsak a homlokzat 1945 előtti állapotának, egykori épületplasztikai kialakításának teljes helyreállítását — a szobrászati és architektonikus elemeinek visszaállítását, díszítményeinek restaurálását — jelentette, hanem cél volt a templomnak mint szakrális „szigetnek" a profán világban elfoglalt helyének felerősítése is. Szükség volt tehát arra, hogy a templom erősebb hangsúlyt kapjon a budai városszövetben, közvetlenül a Duna jobb partján. 

Mivel a korábbi kutatások alapján a Szent Ferenc Sebei templom homlokzatain nem maradtak fenn eredeti barokk kori színmaradványok, így az építész-alkotóknak lehetőségük adódott egy szimbolikus tartalmú, építészeti alkotásra: a homlokzati szín és árnyalatának pontos kiválasztására. Ehhez viszont a templom múltját kellett feleleveníteni:

A ferences szerzetesrend a harmadik világi rendjeként 1626-ban, Aachenben hozta létre a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek rendjét, amelynek egykori tagjai, a budai Erzsébet-apácák¹ 1785-től egészen az 1950-es feloszlatásukig élték a Batthyány téri kolostorukat és gondozták a női betegeket Isten kegyelméből. A rend égi pártfogója, Árpád-házi Szent Erzsébet (1207–1231) alakja így kulcsfontosságú motívum a templom történetében. Kék ruhás alakjának, vagyis attribútumának köszönhetően merült fel az acélkéknek „egy" bizonyos árnyalata, amelyet a templom belső teréből digitális színazonosítással és a lehetséges árnyalatok egymással történő harmonikus megfeleltetése útján választottak ki az újjászülető homlokzatokra. Ez a bizonyos paszteles, fémes árnyalatú kék a napszak változásával újabb és újabb tónusaiban tud kibontakozni, miközben képes egyensúlyban maradni az egykori kolostorépület — ma a Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés-háza — markáns, mély vöröse mellett. Ez a kék ugyanakkor egy reflexióként is értelmezhető: utalás a Dunára, a fővárost kettészelő folyóra. A kék szín mindemellett egy másik mementóként is jelentős: azoknak az apácáknak is emléket állít, akik az önfeláldozásukkal 1944-ben számos zsidót rejtegettek és mentettek meg a környékről, illetve az óbudai téglagyárból.

A templom rekonstrukciója során egy másik kivételes lehetőség is adódott a kortárs építészeti gondolat kifejezésére, mégpedig a Szentlélek-ablak újraértelmezése kapcsán. Ahogy erről korábban már írtunk az Építészfórum honlapján,  a Z. Halmágyi Juditnak és kollégájának, Miklós Bernadettnek köszönhető alkotói szándék Bokor Gyöngyi és Csizmadia Zsolt iparművészek által valósulhatott meg. A Szentlélek-ablak szakrális hátterét érdemes röviden kibontani:

Mint ismert, a templom titulatúrájában Assisi Szent Ferencet (1182–1226) tisztelhetjük, akit egy ismeretlen barokk mester a stigmatizációjának pillanatában ábrázolt a főoltárképen. A Szent a számára kedves Porziuncola kápolna² előterében térdel, látomása pillanatában pedig Krisztus sebeinek „felvételével" magasztosul. A festmény egy gazdagon megformált oltárépítmény része, melynek felső traktusa az említett Szentlélek-ablakhoz komponált: a plasztikusan kidolgozott, aranyozott fából készült fénynyalábokon és a Szentlélek galambján keresztül árad a napfény a templom belső terébe, mintegy barokkosan materializálva a Világosságot. Az építészeknek pedig itt, az oltárszerkezet mögötti nagyméretű oválablak rekonstrukciójával adódott az alkalom, hogy létrehozzanak egy különleges kristályüveg ablakszerkezetet, mellyel reflektálhatnak az Eucharisztiára és felhívják a figyelmet a templomra és az általa közvetített lelkiségre.

A műemléki rekonstrukciónak további üzenete is van számunkra. A templom példája kapcsán megérthetjük, hogy a kulturális értékvédelem nemcsak az épületalkotó matéria konzerválásáról szól: fontos üzenetet is közvetít, interakcióba lép a tágabb közösséggel. Az épített örökség egykori szellemiségének a megismerése és mai nyelvünkre fordítása a kulcspont ahhoz, hogy valóban meg tudjuk óvni és továbbadni azt, ami ránk maradt. Ezáltal őrizhetjük meg a szellemi és lelki üzenetét.

Molnár Ádám

¹ A budai Erzsébet-apácák 

² Porciunkula-kápolna

Szerk.: Pleskovics Viola