Aszklépiosznak szentelve – Dialízis Központ és Nephrológiai Akadémia

A Szent Imre Kórház fokozatos terjeszkedése újabb és újabb, egymásra rakódó koncepció-rétegek kialakulását eredményezte. Ezek közül az egyik legfiatalabb épület a Varga Tamás DLA által a BBRAUN nemzetközi cégcsoport számára tervezett Dialízis Központ és Nephrológiai Akadémia. A finom ellentétek sorolásából alkotott házat Mizsei Anett mutatja be.

Ellenpontok harmóniában – BBRAUN, XI. kerület

A XI. kerületi Szent Imre Kórház területén számos épületen ütközik körülbelül ugyanennyi stílus és forma. A kórház fokozatos terjeszkedése újabb és újabb, egymásra rakódó koncepció-rétegeket hozott létre.

 

 

Az egyik legfiatalabb, és talán elmondható, hogy szemléletében is legfrissebb épülete a kórház északi oldalán található Dialízis Központ és Nephrológiai Akadémia. Telepítésében és tömegformálásában nem kisebb feladatot vállal magára, mint a nyolc-tízemeletes korábbi szárnyak és az egy-kétszintes, szabadon álló beépítésű családi házas környezet közti átvezetést. Varga Tamás DLA olyan megoldást választott, ami megnyugtató választ ad a felvetett, nagyon is nehezen kezelhető kérdésre.

Földszint + kétemeletes beépítéssel magassági átvezetést ad az utcai nézetből. Monolitikus, fajsúlyos, ugyanakkor finoman formált épületkubust helyezett el, melynek hosszabb oldala fekszik az utcával párhuzamosan, így – a szigorúbb, telkes beépítéssel szemközt – határozott térfalat képezve a lazább, oldottabb beépítésű kórházi tömb előtt. Nemcsak az utcai oldalon van fontos kiegyensúlyozó szerepe. A kórház parkjának is jó lezárása, ellensúlyozva az utcára merőlegesen futó nagyon magas és nagyon hosszú klinikai épületeket. Az utca felől érkezve, perspektivikus érzékcsalódásként, a sokemeletes tömböket kisebbnek érzékeljük a közelebb fekvő kétemeletes épület mögött.

 

 

Takarékos, egyszerű, letisztult hatást kelt a ház. Megjelenésében finom ellentétek feszülnek a tömör és átlyukasztott, a matt és fényes, a sima és érdes felületek közt. Pozitív és negatív formák váltakozása adja a tömeg mozgalmasságát, az egyszerű, homokszínre vakolt felület pedig az egységességét. A nyílások képzésénél kétféle eszközzel élt az építész. A falba simuló ablakok kissé mélyített, bemetszett fülkébe kerültek, a metszés síkján az érdesített homlokzati vakolatstruktúra sima felületbe vált, ezzel pontos éleket és finom árnyékhatásokat eredményezve. Más nyílások játékosan kiugranak a síkból, vastagabb, szürke kerettel. A bádogos szerkezeteket átgondoltan, a kompozíció részeként igyekezett kezelni az építész. Negatív betonlábazattal elemelte a vakolt tömeget a talajtól, ezzel könnyedebbnek mutatva azt. A homlokzati kiugrók az alaprajzzal összhangot alkotnak, ezáltal az egész épületet a hitelesség érzete hatja át.

 

 

A ház szerkesztése, alaprajzi rendszere tiszta, világos, funkcionális. A földszinten gépkocsitároló található, fedett, de félig nyitott megoldással. Itt található a bejárat, porta és az üzemeltetéshez szükséges egyéb funkciók egy része is. A bejárati fogadótér attraktív eleme az üveglamellás mennyezetszerkezet. Az emeletre egyenes karú lépcsővel juthatunk, amely két tömör fal közé ékelődik feszesen. A kívül már bemutatott, visszametszett lyukarchitektúra jelenik meg itt is, ezzel a lépcsőt kitüntetett szerephez juttatva, afféle „ház a házban" hatást keltve.

Az első emeleten találhatók a kezelőhelyiségek, amelyek szigorú előírások szerint a tulajdonképpeni technológiának biztosítanak hátteret. A kezelők sora a homlokzatra finoman döntött fallal határolt kiugróval „érkezik meg". Nagy ablakaik az utcai főhomlokzat ritmusát adó legfontosabb elemekként jelennek meg, sötétebb, előrelépő négyzetes formában. A páciensek számára esetlegesen kellemetlenül erős napfényt az északi tájolás teljesen kiküszöböli. Ezen a szinten az épület összeköttetésben van a klinikai tömbbel, hogy a fekvőbetegek házon belül maradva juthassanak el a kezelőkig.

A második emeleten a Gáspár Géza szobrászművész által készített kisméretű Aesculap bronzszobor fogadja az érkezőket. (Aesculap vagy Aszklépiosz görög orvos), akit i.e. VII. századtól istenként tiszteltek, templomai orvosképző kórházak voltak.) Ez a szint teljes egészében az Aesculap Akadémia irodai és oktatási funkcióit látja el. Mobilfallal kettéválasztható nagyelőadó, irodák és tárgyalók találhatók itt, a főhomlokzattól erősen hátrahúzva, ezáltal tágas, részben növényzettel telepített tetőteraszt kialakítva. Így az utcafront magasságát egyemeletesre mérsékelte az építész, csökkentve az intézményi épületek és a lakóházak közti léptékváltás hatását.

 

 

 

A beltérben az érdes, rusztikusabb külső felületekre sima és fényes burkolatok reagálnak. A finoman strukturált beltéri üvegfalak fényt, átláthatóságot és oldottságot visznek az egyébként szigorúan szerkesztett belső terekbe. A nagy belmagasságú, reprezentatív tárgyalóban keskeny, lőrésszerű ablakokkal a kilátást, belső árnyékolókkal ellátott mennyezeti felülvilágítókkal a bevilágítást oldotta meg. A nyíláskiosztás itt is a funkcióból ered: tárgyalás közben nem volna ideális, ha nagy falfelületeken helyezte volna el az ablakokat, hiszen a tárgyaló felek számára ez igen kellemetlen fényhatásokat eredményezhet.

 

 

Összességében elmondható, hogy a II. kerületi Szépvölgyi úton fekvő épület mellett újabb hasonlóan nívós, visszafogott, mégis reprezentatív létesítményt mondhat magáénak a BBRAUN nemzetközi cégcsoport magyarországi leányvállalata.

Mizsei Anett

---

BBRAUN Dialízis Központ és Nephrológia Akadémia
Szent Imre Kórház, Budapest Tétényi út

vezető tervező: Varga Tamás DLA V.T. Arch Kft.
beruházás vezető: Bábiczki Sándor ACC Beruházó Kft.
szakmai konzulens: Fabók József
kórháztechnológia: Kerese János Procont Kft.
tartószerkezettervező: Bősze Béla BőszeTerv Kft.
üvegfödém terv: Dr. Becker Gábor
épületgépész tervező: Bokor András Vizaterv Kft.
épületvillamosság tervező: Somlai Zoltán Procont Kft.