Az 1950-es évek építészeti hagyatéka: a pécsi Olympia étterem

A pécsi Olympia étterem azon kevés II. világháború után készült épületünk közé tartozik, mely műemléki védelem alatt áll. Kiemelkedő építészeti értéke ellenére pusztuló emlékünk, aminek egyik oka, hogy a szakma erőfeszítései ellenére ez az építészeti stílus még mindig nem nyerte el méltó megítélését a köztudatban. Sztankovics Sarolta írása.

A Lechner Tudásközponton belül működő Dokumentációs Központ által őrzött terv-, film- és fotótári gyűjteményben található a 20. század második felének magyar építészetére vonatkozó források jelentős része. A felajánlásokból, hagyatékokból és megszűnő, átalakuló tervezővállalatok archívumából jelenleg is bővülő állományában többek között olyan fontos építészirodák tervei kutathatók, mint az Általános Épülettervező Vállalat, a Budapesti Városépítési Tervezőiroda, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat, az Ipari Épülettervező Vállalat, a Győri Tervezőiroda, a Tervezésfejlesztési és Típustervező Vállalat, az Út-Vasút Tervező Vállalat, valamint a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság. Gádoros Lajos Olympia éttermének tervdokumentációja az Általános Épülettervező Vállalat anyagával került a Lechner Tudásközpont gyűjteményébe. Az étterem itt őrzött kiviteli tervanyaga tartalmazza az épület szöveges leírását, az építészeti terveket és a berendezésből egy szék tervét.

Gádoros Lajos életrajzának rekonstruálásakor a Magyar Építészeti Múzeumnak adományozott visszaemlékezései¹ nyújtják az elsődleges forrást. 1910-ben született Erzsébetfalván, 1926-tól az Iparművészeti Iskolán tanult bútortervezést, 1929-től a stuttgarti Technische Hochschule diákja volt, 1930-tól a düsseldorfi akadémián tanult építészetet. Hazatérve, a ’30-as évek második felében megkezdte szerteágazó tervezői tevékenységét. Épületek, bútorok, kirakatok és kiállítások tervei maradtak fenn ebből az időszakból.

1932-től az Iparművészeti Iskolán tanított a dessaui Bauhaus iskola elvei alapján oktató Kaesz Gyulával.² Ekkor Kozma Lajos, később Kaesz Gyula tervezőirodájában dolgozott. A Németországban és itthon szerzett tapasztalatait a háború utáni évtized lakás és bútor típustervezésében hasznosította. A Preisich Gáborral 1946–1949 között közösen vezetett tervezőiroda irányítása mellett részt vett az Országos Építésügyi Kormánybizottság, az Építéstudományi Központ, majd a Magasépítési Tervező Intézet munkájában. Ekkor tervezte azt a függőfolyosós épülettípust, ami alapján a csepeli Béke téren, Salgótarjánban és Kaposvárott épült fel egy-egy lakóház. 1949–57 között a Középülettervező Vállalat igazgatója, 1957-től pedig az Általános Épülettervező Vállalat főépítésze volt. A ’30-as évektől egészen haláláig tanított az Iparművészeti Iskolában és a Budapesti Műszaki Egyetemen. Számos szakmai szervezet tagja volt, elméleti munkái könyvekben jelentek meg, ám jelen írás terjedelme sajnos nem engedi meg ezek további részletezését.

A magyar építészet több korszakán átívelő, sokrétű életművéből a megvalósult alkotásokból csupán nagy vonalakban állítható össze épületlista. Az Olympia étterem tervezését közvetlen megelőző és követő években alkotott művei a Szinkron Műterem, a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonja és a Pécsi Orvostudományi Egyetem Klinikai Főépülete. A két előbbiért 1953-ban, majd 1958-ban Ybl-díjat kapott. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezeket teljesen eltérő – szocreál és modern – stílusban tervezve részesült a korszak legmagasabb szakmai díjában. Mindezt az utókor megítélése is igazolja: az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 2000-ben kiadott kiállítási katalógusának szerzői³ a ma számon tartott, a II. világháború után saját, vagy társtervezésben készült összes munkáját műemléki védelemre méltónak tartják. A katalógus listájából jelenleg a MÉMOSZ-székház, a Szinkron Műterem és az Olympia étterem védett műemlék.⁴

A pécsi Olympia éttermet Gádoros Lajos 1957 szeptemberében kezdte tervezni ifjabb Módos Ferenccel. A statikus tervező Marossy Ferenc volt, a belsőépítészeti kialakítás Fekete György tervei alapján készült. Az étterem Pécs nyugati területén, az új, „Nyugati városrészként" is nevezett Uránváros parkos környezetében, a mai Esztergár Lajos utcában épült fel. 1957-ben a Pécsi Uránércbánya Vállalat megnyitásakor a város nyugati területeinek kiépülése az olyan korabeli kiemelt állami vállalkozások között volt, mint Dunaújváros, vagy a közeli Komló új városrészeinek létrehozása. Az ÁÉTV Uránváros számos típusházának építkezésében generáltervező volt. Az itteni munkáik közül kiemelkedő ezen kívül a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikája, ami akkor igen korszerűnek számított, és szintén Gádoros Lajos tervezte.

Az éttermek és cukrászdák a munkásosztálynak új kikapcsolódási lehetőséget biztosítottak. Ezt egészítette ki az a szintén új szituáció, hogy a dolgozó nők háztartásra fordított ideje drasztikusan lecsökkent, s megnőtt az igény a kifőzdék és az éttermek iránt. Ahogyan arra Borbiró Tamás az épület ismertetésekor rámutat, a II. világháború előtti társadalom polgári életmódjának egyik eleme került új közegbe, s az ennek okán kialakult új stíluskövetelmények miatt izgalmas, úttörő művészi feladat elé állította az építészeket.⁵ Az előírt építészeti programnak megfelelően⁶ az Olympia egy építményen belül négy részből, egy közös előtérből megközelíthető nagy alapterületű étteremből és kisebb cukrászdából, egy saját bejáratú söntésből, valamint ezeket egy tálalófolyosóval összekötött, a főút felé több hátsó bejárattal nyíló kiszolgáló helyiségek sorából állt. Az épület része volt a teraszon elhelyezett, különálló, üveg táncpavilon. A cukrászüzem és a konyha elkülönült egymástól, mivel tervezésébe bekalkulálták, hogy később ezeket külön álló cégek is üzemeltethetik.

Az együttes egy kisebb dombon kapott helyet, az egyes vendéglátó egységeket közös terasz fogta össze, míg a nagy üvegfelületek a külső zöld területet és a belső tereket nyitották egybe, a rusztikus támfallal körülvett terasz kiegyenlítette a telek felszínét, s mellékesen pódiumra is állította a szórakozóhelyet. A helyválasztás ígéretes kezdeményezés volt, mivel az eredeti beépítési tervben a szomszéd telken egy közfürdőt terveztek, kiteljesítve a terület rekreációs egységét. Ez az egység építészetileg is megvalósult volna: a két épület egyes tömegei összecsengtek. Ám a terv az étterem kivitelezése közben megváltozott, a fürdő nem épült fel. 

Az étterem épülete a homlokzaton és az enteriőrökben is megmutatott szerkezetével, lapos tetejével, egymástól világosan megkülönböztetett tömegeivel modern stílusú volt, illeszkedett a közvetlen szomszédjában már megépült lakóházakhoz. A magyar építészek 1957-re már elhagyták az ’50-es évek elején rájuk kényszerített szocreál stílust, s újra a modern formakincsből indultak ki. Ismerve szakmai karrierjét, feltehetően Gádoros Lajosnak sem jelentett a modernhez való visszatérés nehézséget. Viszont építőiparunk igen elmaradott volt, és a tervezőknek olyan korlátokkal kellett szembenézniük, mint az előregyártás fejletlensége és az anyaghiány. A hazai megvalósult épületek többsége igen szerény méretű volt. Maga Gádoros is ír ezekről a körülményekről: egyik ekkor keletkezett cikkében az általa is szívesen használt üvegtáblák alkalmazásának nehézségeiről számol be,⁷ visszaemlékezésében pedig a brüsszeli magyar pavilon gördülékeny építése és az ott megismert anyagok magas minősége felett időzik.⁸

Az eddig ismert írásaiban nem került szóba, hogy az Olympia milyen kapcsolatban állt a nem sokkal korábban, 1956 tavaszán építészcsoportja által az 1958-as brüsszeli világkiállításra tervezett, s Gádoros Lajos személyes felügyelete mellett kivitelezett magyar pavilonnal, ám az építészeti megoldások párhuzama egyértelmű. A pavilon étteremét és cukrászdáját homlokzatuk teljes magasságában ablakok nyitották meg, a cukrászda ferde, a homlokzat elé kilépő tetőkialakítása, látszó pillérei és rusztikus kő lépcsőkorlátja is rokoníthatók az Olympiáéval. Az alapanyagok kivételével a nyolcszög alaprajzú, ismeretlen funkciójú sátornak a pécsi táncpavilon a pontos mása. Bár nem tudni, hogy a hasonlóság mögött milyen szándék állhatott, a brüsszeli részvétel 1958-ban, az 1956-os forradalom után igen fontos, konszolidációt hangsúlyozó diplomáciai üzenettel bírt. Lehetséges, hogy a megbízó vagy a tervező a világkiállításra ki nem jutó átlagembernek kívánta hazahozni a pavilon egy részét, de az a felvetés is megállja a helyét, hogy építészként Gádoros Lajos hasonló feladatra hasonlót alkotott.⁹

A modern stílustól eltér a főbejárat előtt álló Borsos Miklós körplasztika és Paál Miklós három domborművével díszített homlokzat. A művészi alkotások alkalmazása az ’50-es évek első felében vált szinte kötelezővé, ám Gádoros a MÉMOSZ-székház tervezésekor is beemelte a társművészeteket, sőt egy 1961-es nyilatkozatában kiállt azok szabadon választhatósága, valamint fontossága mellett.¹⁰

Az Olympia étterem 2006 óta műemlék. Ám e jelentős 20. századi építészeti emlékünk a műemléki védelem ellenére folyamatosan pusztul. Teraszai elhanyagoltak, a táncpavilonból már csak a betonpillérek maradtak meg. Jelen állapotában a Cseh Tamás által megénekelt pezsgő szórakozóhelynek otthont adó együttes csupán árnyéka régi önmagának. Az épületben a konyha és a cukrászda funkciót váltott, eredeti berendezése elpusztult. Szerencsére a használat ez esetben is biztosítja az alapvető karbantartást. A tervezőt dicséri, hogy az egymástól szétválasztott egységek miatt az épület romos állapota ellenére is működőképes maradt.

Sztankovics Sarolta – Lechner Tudásközpont

Hivatkozások

1. Róka E. 1995. ’Gádoros Lajos. Gádoros Lajos (1910-1991). Önéletrajz. Részletek. A hagyaték főbb tételei’ in: Hajdú V. –   Prakfalvi E. Lapis Angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Budapest, 347-373.

2. Mezei O. 1981. A Bauhaus magyar vonatkozásai: előzmények, együttműködés és kisugárzás. Budapest.

3. Lővei P. 2000. A műemlékvédelem táguló körei. Budapest. 74-90.

4. http://www.muemlekem.hu/muemlek?egylapon=20&any=G%E1doros+Lajos&nev=&helyseg_nev=&cim=&torzssz=&id=&submit_text=Mehet&statusz_Helyi_v%E9delem=i&statusz_Ideiglenes_m%FBeml%E9ki_v%E9delem=i&statusz_M%FBeml%E9ki_v%E9delem=i&statusz_Regisztr%E1lt_m%FBeml%E9ki_%E9rt%E9k=i&statusz_V%E9dett%E9_nyilv%E1n%EDt%E1si_elj%E1r%E1s_alatt=i&utolso-log-napok-min= (2016.02.10. 14:39)

5. Borbiró T. 1961. ’A pécsi „Olympia" étterem’ in: Magyar Építőművészet 1961/1, 22.

6. Borbiró T. 1961. ’A pécsi „Olympia" étterem’ in: Magyar Építőművészet 1961/1, 23.

7. Gádoros L. 1958. ’Üveg az építőiparban.’ in: Magyar Építőipar 1958/7, 283.

8. Róka E. 1995. ’Gádoros Lajos. Gádoros Lajos (1910-1991). Önéletrajz. Részletek. A hagyaték főbb tételei’ in: Hajdú V. – Prakfalvi E. Lapis Angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Budapest, 367.

9. Pesti Monika, szakújságíró szíves szóbeli közlése alapján.

10. Művészet 1961. november 18-19.

Felhasznált irodalom

• Borbiró T. 1961. ’A pécsi „Olympia" étterem’ in: Magyar Építőművészet 1961/1, 22-26.
• Gádoros L. 1958. ’Üveg az építőiparban.’ in: Magyar Építőipar 1958/7, 281-286.
• Gádoros, L. 1959. ’Magyarország’ in: Magyar Építőművészet 1959/1-2, 54-67.
• Gádoros, L. 1961 ’Pécs, nyugati városrész, "Olympia" étterem’ in: Magyar Építőipar 10/1, 35.
• Győr A. 2006. ’Szocreál műemlékek Magyarországon. Félelem és védelem’ in: Műemlékvédelem 50/5, 207-214.
• Lővei P. 2000. 'A műemlékvédelem táguló körei.' Budapest.
• Mezei O. 1981. 'A Bauhaus magyar vonatkozásai: előzmények, együttműködés és kisugárzás.' Budapest.
• Róka E. 1995. ’Gádoros Lajos. Gádoros Lajos (1910-1991). Önéletrajz. Részletek. A hagyaték főbb tételei’ in: Hajdú V. – Prakfalvi E.Lapis Angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Budapest, 347-373.
• Művészet 1961. november 18-19.