Nézőpontok/Vélemény
Az Alakor ötletgazda válasza az építészek tiltakozására - nem csak építészeknek
2014.06.06. 07:21
Az építészek szerint nem képviselheti ez a pavilon Magyarországot. A képzőművész szerint igen. Sárkány Sándor válasza a kritikákra.
Személyes reflexiók:
Sárkány Sándornak hívnak, és részt vettem a Milánói Expo magyar pavilonjára kiírt látványötlet pályázaton. Alapvetésem az volt, hogy nem épületet, hanem egy nagy díszletet, vagy installációt kell tervezni. Úgy gondoltam, a világkiállítás egy nagy nemzetközi produkció – világelőadás -, amelyben az országok díszletei állnak, és ezek között folynak az előadások.
A káptalantóti piac inspirált, ahogy a pavilonok között emberek járnak-kelnek, termelők mutatják portékáikat, közben a porban népzenészek zenélnek. Minden kis pavilon olyan, mint a termelő maga. Izgalmas és színes látvány. Az élet látványa.
Szakmai segítséget kértem Ertsey Attila építésztől, és Herczeg Ágnes kert- és tájépítésztől. Szóval beadtuk a pályázatot. Mi hárman úgy láttuk, egyet gondolunk arról, mi közelít felénk, milyen kihívások várnak a következő generációra, és mi mit tudunk üzenni számukra, mi a megoldás. Egyszerűen ennyi történt. Majd a közönség szavazatok alapján elég nagyszámú szavazattal másodikak lettünk, és később ezt a helyezést kaptuk a zsűritől is.
Jó volt másodiknak lenni.
Nem akartak meglincselni, mert második helyre került egy „nem építész" ötlete. Nem a huszadik vagy harmincadik lett a negyven valahány tervből! Sokan gratuláltak, és szinte mindenki hozzáfűzte: örüljünk, hogy nem lettünk elsők, mert a szakma, jujj, nagyon sok csúnyaságra képes, kicsináltak már egypár nagy nevet is, nemhogy egy „nem építészt".
De hiszen én nem épületet terveztem, hanem egy díszletet, amiben az ország népzenei, gazdasági, komolyzenei, színházi, piaci, stb. előadásait lehet megrendezni - mondtam nekik.
A pályázatra kidolgozott tervünk nem az aktuális építészeti trendet képviseli, és ez nem baj. Ha nem csupán a látványtervet nézi valaki, hanem elolvassa a koncepciót is, előtűnik számára, hogy az életet, a természetet képviseli Magyarország a kiállításon, azt a természet közeli életet, amitől kezdünk elszokni, olyannyira, hogy van, akit ez már irritál.
Abban a művészvilágban nőttem fel, ahol az építész szabadon tervezhetett díszletet (pl. Rajk László, Makovecz Imre), és ez ünnepnek számított a színházi életben. A tanár dramaturggá vált, majd rendezővé, a képzőművész összeállt egy táncossal, és elindította a mai kortárs táncművészetet, vagy a szakácsból színész lett, a nyomdai szakmunkás pedig nemzetközi képzőművészként ért el sikereket.
Nem kívánok építésszé válni, és nem is akarok épületet tervezni.
Ezért nem bánthattam meg az építész szakmát, és ezért nem érthető, miért bánt az engem.
Bár nem értette a szakma anno azokat sem, akik úgy gondolták, hidat terveznek ég és föld között, vagy egy megfordított hajóból tornyok állnak ki - mindezt a világ közönsége nyitottan fogadta. Most engem bántanak, mert úgy gondoltam, két sámán dob között legyen egy hordó, aminek bordáiban víz lüktet.
Sárkány Sándor
14:03
Kedves Ertsey Úr!
(Itt írok, mert a június 4-i írásához nem engedi a honlap.)
1: Minden mondatával egyetértek.
2: Köszönöm, amit Magyarországért (és most az építészekért) tesz.
3: Szerencsét és sok támogatót kívánok ebben az ügyben is, mindkettőjüknek.
4: Esetleg hasznos lenne egy aláírás-sor az Önök mellett állóktól is?
Tisztelettel:
Sámsondi Kiss Gergely
építészmérnök és népzenész
10:14
Tisztelt Sárkány Sándor!
Amennyiben csak a pályázati alkotásukat vizsgálom, mondhatom, hogy jó az ön által felvázolt alap elképzelés. (Bár az „úgy gondoltam, két sámán dob között legyen egy hordó, aminek bordáiban víz lüktet” koncepció már egy kicsit sántít számomra.)
A probléma az, hogy a látványterveken ez az alap elképzelés nem látszik. Nem látom a megálmodott élettel teli forgatagot, poros vásári hangulatot, melyben ott rejlenek a válaszok a jövő kihívásaira. Azokon egy kusza motívumokkal terhelt fura alakú ÉPÜLETET látok tetőkerttel. (Egyéb építészeti kérdésekbe részletképzés, anyaghasználat… már bele sem gondolva.) Hogy ez miért alakulhatott így – hol veszett el az elképzelés – önöknek, alkotóknak kell megfejteni. A művészi alkotás folyamatában az elképzelés csak egy csíra, amit fel kell „nevelni”. Ez a tudás oktatható, elsajátítható. Úgy gondolom, ilyen esetben az építész szakma ezt a tudást számon is kérheti az alkotókon.
Most erre ön mondhatja, ha ez a pályázati terv valóban ilyen minőségű – ahogy én azt gondolom – hogyan kaphatott második díjat? Véleményem szerint ez csakis egy ilyen pályáztatási rendszerben lehetséges. Amelyben szakmai kérdésekben a közvélemény döntését kérik. Majd azt hangoztatják, ez a tömegek akarata. Számomra ez olyan, mintha a vakbélműtét előtt nem egy orvosi stáb döntene, hanem megszavaztatnák az Egészségügyi Minisztérium honlapján mi történjen.
Üdvözlettel, "csak egy építész"
20:06
A témával kapcsolatos cikkek kommentjeiben magam is többször hivatkoztam az építész szakma mérnöki mivoltára, aminek kis hazánkban máig tradíciója van, a BME-n is többnyire építészMÉRNÖK diplomát kapnak a végzősök. Ebben hangsúlyt kap az egyébként eléggé összetett építész szakma mérnöki oldala is, szemben bizonyos nyugati országok bizonyos iskoláival. Egy ilyen felállásban, együttműködésben szükség van a mérnöki szemre is. Lehet együtt dolgozni művészekkel, festőkkel, szobrászokkal, de a mérnök mindig kell oda, "nagyon is!", mert építményekről beszélünk. Egy színházi díszletnél, lehet hogy nem feltétlen fontos, hogy azt a festett utcaképet fa vázszerkezetre, vagy esetleg egy acélvázra rögzítik. Ellátja a feladatát így is, úgy is. De pl. egy ilyen jellegű épületnél, aminek az üzenete az, ami ("fák, virágok, fény", öko-bio, stb.), annál inkább, mert minden eleme mesél. Ahogy Kalmár László is említette: "Ugyanarról kell szóljon az alapgondolat, az épülettömeg, a belső tér és a legkisebb részlet." - az ilyen üzeneteket magába sűrítő épület attól működik, hogy IGAZ! A Malom minden egyes eleme, részlete, gondolata az volt (a poézis is, és a épület is). Az Alakor poézise igaz ugyan, de az épület maga már nem az, és ez nagy baj, emiatt mondják sokan, hogy giccs...emiatt baj, hogy nekem el kell olvasnom valamit, hogy megértsem, mi az üzenete...Utolsó kérdésem: az expo, mint műfaj építész terület?...
18:13
"De hiszen én nem épületet terveztem, hanem egy díszletet...""A pályázatra kidolgozott tervünk nem az aktuális építészeti trendet képviseli..."Most akkor díszletet tervezett, vagy épületet? Kavarodást érzek. Hiába tervezett díszletet, ha - nevezzük építménynek - az építmény megítélése építészeti és az is marad. Nem csak kis hazánkban, hanem Milano-ban is. Ennek oka egyetlen dolog, hogy ez egy épület, nem pedig díszlet. Építészként - feltehetőleg ízléssel, arányérzékkel rendelkezve - díszletet tervezni nem ugyanolyan, mint díszlettervezőként - építészeti rálátás nélkül, mert hát ugye segítség kellett építészeti oldalról - építményt tervezni, amelynek sok éves célja van. Ugyebár. A válasza pedig nem hogy nem kielégítő, de kerülgeti a forró kását, s lerí az írásból, hogy építményét a túlnyomó szakmai és társadalmi negatív visszhangok ellenére máig a célnak megfelelőnek tartja. Hibásan. Kár. Sajnálom, mert minket minősít majd. Népzenénket, gazdaságunkat, komolyzenénket, színházainkat(!), a piaci kofákat, nem utolsósorban építészetünket, építészeinket. S azt, hogy "itt tényleg elment az esze mindenkinek."
13:32
Nekünk Mohács kell!
Igazat kell adjak a tervezőknek. Nem a Ő bűnük, hogy "megnyerték" a pályázatot.
Azt sem lehet számon kérni rajtuk, hogy nem mondják le a tervezést. Ha már nagy nehezen elsők lettek, már mért mondanák vissza? Hiszen rengeteg munka van benne.
A legjobb, ha felépül az épület, és hirdetőoszlopot állít a magyar politikai/ jogszabályi viszonyoknak, ami megengedi azt, hogy:
1. a pályázatíró kibújjon a jogszabályi környezetből, és egy szófordulattal átverjen mindenkit, hiszen ez csak egy látványötlet pályázat.
2. a pályázat kiírójának , (bár a jogszabályokat az Ő oldalán írják, vagy Ő találja ki), hivatkozási alapja a magyar jogszabályi háttér legyen.
3. A pályázat felügyelője, egy személyben felülbírálja a szakmai zsűri munkáját, és a második helyezetnek adja az aranyérmet. Hiszen attól, hogy valaki elsőként ér célba, a Főtitán még bárkinek adhatja az aranyérmet. Itt legalább a győztes elindult a versenyen.
Nekünk Mohács kell! A nemzeti színház épülete kevés volt ehhez.
11:52
Tisztelt Sárkány Úr,
nem ez volt a kérdés. nem az Ön motivációinak őszinteségét kérdőjelezik meg a tiltakozók, hanem alapvetően két dolgot, és mindkettő szakmai kérdés, az építész szakma lelkiismeretét és felelősségét teszi próbára.
Ón válaszában az építészeti kérdéseket bagatellizálja, és pusztán arra reagál, hogy nem érti, miért bántják az építészek. az egész ügyet belső szakmai torzsalkodásnak igyekszik beállítani, melynek hátterében az organikus irányzat elleni ellenszenvet sejti, befejező passzusa erről szól - itt ismét a Magyar Nemzetben megszólaló organikus tanÍtvány cikkére hivatkoznék, (http://mno.hu/egigero/a-milanoba-tervezett-szittya-szajenszfikson-epiteszeti-kritikaja-1228814?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201405)
Az ügy annyiban valóban az építész szakmára vonatkozik, hogy egy épület és az azt érintő kormányzati döntés nyomán fogalmazódtak meg a kérdések, egy épület ürügyén, amit jelesül ön tervezett, és amit - és engedtessék meg az építészeknek, hogy építészeti kérdésekben véleményük perdöntő legyen - az egész szakma, minden stílusbeli és polotikai megosztottsága ellenére is - elutasít. és teszik ezt az átlegemberek közül is sokan - már aki hallott róla, mert sajnos ez azért korántsem közügy, holott annak kéne lennie. alapvető kulturális kérdéseket, és a döntéshozók ehhez való viszonyát modellezi ugyanis.
az első kérdés az egész döntési folyamat - a látványötlet pályázattól kezdve a végkifejletig - etikusságára vonatkozik, azt járja körül, különös tekintettel ebben a folyamatban a szakma lehetőségeire, felelősségére a politikával szemben, mentén, együttműködve. ez a kérdés számtalan kínos előzménnyel és belső ellentmonmdással terhelt, amit a döntéshozási mechanizmus jelen esetben kihasznált - ez valóban nem az ön dolga, bár személyesen etikai felelősség önt is terheli.
a második kérdés a terv építészeti színvonala. egy épület nem mese a koncepcióról, hanem a műfaj által megkövetelt készségek segítségével létrehozott alkotás, és akként kell a helyét megállnia, ahogy Makovecz Imre sevillai pavilonja ezt meg is tette. az ön munkája nem teljesíti ezt a kritériumot, őszinte szándékai ellenére sem. lehetnek szép gondolatai annak is, aki nem tud verset írni - költőként mégsem tanácsos próbálkoznia. hogy ezt a szemmel láthatóan egységes véleményét miként tudja az építész szakma artikulálni és főleg érvényesíteni, az persze megint csak nem az ön sara, ám a produktum annál inkább.
Önt és a döntéshozókat a szakma arra kérte, gondolja át kritikusan, hogy alkotása megfelel-e arra, hogy épületként Magyarországot képviselje, és figyelembe véve a döntéshozás körülményeit, mérlegelje, hogy visszalép. Kalmár László sokak által kritizált szubjektív hangvételű levele arra intette, hogy döntésekor fontolja meg, hogy barátját, - akinek tevékenységét egyébként ezidáig elhivatott és őszinte kolléga lévén ha nem is egyértelmű egyetértés, de sok oldalról tisztelet kísérte - most a szakma kiközösítése fenyegeti.
erre a kérdésre nemmel válaszolt, innentől megint az építészeknél a labda. az ön válasza - vagyis nem válasza - azt sejteti, hogy maga mögött tudja a döntéshozók támogatását, ami a lehetséges lépéseket értelemszerűen korlátozza, ám a szakma véleményének igazságtartalmát nem kérdőjelezi meg.
üdvözlettel
zöldi anna
11:32
A Millenárison megrendezett sajtótájékoztatón Fórizs Zoltán, a CARPATHIA Nemzeti Kreatív Gazdaságfejlesztő és Innovációs Kft. ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy az egész épületet (ők így nevezték, nem díszletnek) szét kell majd szerelni az Expó után, majd át kell szállítani Szombathelyre, ahol újból fel kell építeni és ott, a kiadott április 4-i sajtóközleményből idézve a Kreatív Örökségvédelmi és Értékfejlesztő Központ részeként egy kutatásfejlesztési és oktatási célú épületként működik majd. Ezt a szét- és újraösszeszerelhetőségi követelményt, mint az egyik indokot jelölte meg, ami miatt nem a ragasztott fa szerkezetű első helyezett Malom pályaművet, hanem a második helyezett Alakort választották. Az ügyvezető igazgató úr elmondta, hogy tudomása szerint a faszereketi csomópontokat szét- és összeszerelni nagyon problémás, szemben az acélszerkezettel, amelyben nem okoz károsodást a bontás, többek között ezért is döntöttek az Alakor mellett.
Mindezekből az elmondottakból/leírtakból két dolog következik:
1. Ez a pavilon, ez egy épületként áll tovább egy magyar városban ki tudja meddig. Használhatóság, funkciók, épületszerkezettani követelmények, városkép szempontjaiból meg kellene feleljen az épületek felé támasztott kritériumoknak. Ez tehát nem lehetne egy díszlet, erre csak egy épület képes.
2. Megtudhattuk, hogy mindezt acélszerkezetből építik majd, minden amit látunk rajta, tehát a fa is csak burkolat, patyomkin, ezt az ötletgazda, Sárkány Sándor is most megerősítette: mégiscsak díszlet.
Épület és díszlet. Egyszerre. Mit nem értenek kollégák?
Csontos Gyula
díszítészépítész
10:10
"A pályázatra kidolgozott tervünk nem az aktuális építészeti trendet képviseli, és ez nem baj." - Ez így önmagában valóban nem baj.
"Ha nem csupán a látványtervet nézi valaki, hanem elolvassa a koncepciót is..."- fontos a látvány, hisz a helyszínen sem fogja senki a koncepciót olvasni.
És itt a baj. Nekem (és másoknak is) a formáról sokminden, de nem a természetközeli élet jut eszembe... és itt még csak nem is esztétikai minöségröl van szó, arról, hogy szép-e az épület, pusztán sok építész és laikus (igen, mindkettö) benyomásairól, asszociációiról.
Egy ilyen pavilon pedig nem tud csak díszlet lenni - kicsit olyan, mintha egy színházépülettöl azt várnánk el, hogy díszlet legyen...pedig nem az.