Az átlátható irodaház - E.ON

Hosszas előkészítés után készült el a budapesti Váci út „irodasugárútnak" nevezett szakaszának nyitóépülete, a Lehel tér sarkán álló E.ON irodaház. A Szerdahelyi László és Gulácsi Norbert tervei alapján megvalósult épület nagyvonalú, szellős tereivel üdén emelkedik ki környezetéből. Bán Dávid írása.

A Váci út az alatta végigfutó metró harminc évvel ezelőtti átadása óta sokat változott. A folyamat, az út arculatváltása azóta is tart, s egyértelműen kezdenek kirajzolódni annak irányai. A korábbi ipari tengely helyén ma már határozottan a kereskedelmi és irodafunkciók dominálnak. Néhány ipari épület ideig-óráig ugyan képes volt életben maradni, bennük – bár ideiglenes jelleggel – nagy helyigényű kereskedelmi egységeket alakítottak ki, ám mára többségük bezárt, bontásra ítéltetett, bizonyságául annak, hogy egy korszak végleg lezárult.

Sajnálatosan kevés ipari épület talált méltó, új funkciót és ezzel lehetőséget arra, hogy mementóként továbbélhessen. Az is igaz, hogy a Váci út maga az eklektika. Találunk itt mindent: az ipari téglaépületek mellett egyszintes, alacsony komfortú lakóházakat, magasabb, gangos bérházakat, esetlen emeletráépítéseket, sőt még házgyári paneleket is, de ugyancsak itt néz farkasszemet egymással az ELMŰ pompás, palotaszerű székháza a Vízművek toronyházával.

Az elmúlt három évtized során ez az eklektikus világ bolydult fel. Sorra jelentek meg az irodaházak: eleinte csak egyszerű térkialakítású, zárt tömbök, ám idővel az elképzelések és a tervek egyre finomodtak. Elindult egy új generációs, a korábbinál szellősebb - talán humánusabb - s a fenntarthatóságot is egyre jobban szem előtt tartó építkezés. Ennek a sorozatnak ez egyik legfrissebb eleme a Váci út 17. szám alatti, átadásakor a legnagyobb bérlője után E.ON irodaháznak nevezett épület. A Lehel tér szélén, a Bulcsú utca sarkán, Szerdahelyi László és Gulácsi Norbert (Aspectus Architect Zrt.) tervei alapján megépült, a XIII. kerületi irodasugárút első darabjának szánt épület karakteres indítást ad ennek a szakasznak.

Hogy ez mennyiben vált az út kapujává, nehéz lenne egyértelműen kijelenteni, hiszen megépülésekor erre a címre törekedett a Westend City Center – jogos analógiát használva a szomszédos Nyugati pályaudvarral mint modernkori városkapuval –, de egyfajta nyitánynak tekinthető a Rajk László tervezte Lehet téri piac ellentmondásos tömbje is. Kétségtelen, hogy a Lehel térnél egyenesbe forduló sugárút most egy markáns, kvázi nyitóelemmel bővült.

A nemrég átadott irodaház története hosszú időre nyúlik vissza. A fejlesztő sokáig a telken korábban álló volt postaépület átalakításában gondolkodott, de az eredetileg telefonközpontként működő tömb funkcióváltása, belső tereinek – főként géptermeinek – a kötöttsége feloldhatatlan kompromisszumok sokaságát hordozta magában. Ezért döntöttek végül a bontás és egy teljesen új épület felhúzása mellett. Visszatérve az említett eklektikára, az építendő ház közvetlen környezete is vegyes képet nyújt: a karakteres Lehel téri piactól, a hagyományos századelős bérházak közé ékelődött arctalan, négyemeletes házgyári paneleken át, az 1960-as, '70-es évek hatalmas kocka tömbjeiig széles a paletta.

Szerdahelyi és Gulácsi nagyvonalú terve ezt a zártsorú beépítést szerette volna megtörni az utcasarkon elhelyezett szellős, levegős, mégis nagy volumenű építménnyel. Az irodaház határozott érdeme, hogy résztvesz az utca és a tér életében, valóban kaput nyit a gyalogosforgalomnak, átjárhatóságot biztosít a metró felől érkezőknek. A nyitottság lehetősége az ék alakú telekben már eleve megvolt, s a megvalósult terv jól élt az ebben rejlő lehetőségekkel. A forma kirajzolódása mellett a homlokzat és a kapuzatok kialakítására számtalan koncepció született. Az első vázlatokban elképzelt játékos, mozgalmas homlokzati kép idővel visszaszelídült, ebből végül csak a két dőlt pillérmotívum maradt meg, amelyek a bejáratot jelölik ki. A ferde motívumok szerves részeként domborodnak ki az azokat összefogó, hangsúlyos sarokpillérek, valamint konzolos zárópárkány. 

Az ingatlan két irányból, a metró és az út felől közvetlen feltárást kapott. Ez a megközelítés reflektál az iroda korábbi, szintén a Váci úton megvalósult projektjeire, amelyeknél az épületek zárt-nyitott játéka jelenik meg, erőteljes nyitottsággal az útra. Jelen esetben a piac és a metrólejáró felé létesült nagyobb kapuzat, amely betekintést enged a belső kert irányába, egyben optimalizálja a gyalogosközlekedést az épület főbejáratához. Az út mellett futó, taximegállót és BUBI-állomást is magában foglaló, fákkal – melyek remélhetőleg túlélik a Váci út e szakaszának fakivágási hullámát – kellemesen árnyékolt, szélesített járdáról is bejárás nyílik az épületbe. Ez a két kijelölt főbejárat már a tervezés kezdeti stádiumában végigmetszette a tömeget: a Bulcsú utcai és a Váci úti egység itt jól érzékelhetően elválik egymástól. 

A ház egyik legfontosabb eleme a hatalmas, 24 méter magas, a teret vertikálisan egybenyitó és szinteket összekötő belső átrium. A földszinten itt alakították ki a recepciót, illetve innen léphetünk az átrium által elválasztott két épületrészbe is. Mivel a liftek ebbe a levegős térbe nyílnak és az emeleti irodákba is innen léphetünk be, lényegében nem találkozunk közlekedőterekkel. A szintenkénti megérkezésnek a liftek kilépői adnak helyet, ettől a ponttól kezdve azonban minden iroda saját, belső életet él. 

A homlokzat téglavörös Alpolic kompozit alumínium panelekkel kapott jellegzetes, határozottan mai arculatot, ugyanakkor színvilága megidézi a Váci út korabeli ipari építészetében sokat használt tégla világát. A felső két szint síkból beljebb léptetett homlokzatán a téglahatás véget ér, az alsóbb szintek összefüggő ablaksorait itt már üveghomlokzat váltja fel, amely előtt, a Váci úti és - részben - a Bulcsú utca felé beforduló oldalon egy zöld, zöldkazettákkal felosztott terasz fut végig. Ellépve a homlokzattól, az átrium felett egy belső tetőteraszt alakítottak ki, amelynek egyes szegleteiből pompás kilátás nyílik a városra. 

Az irodák belső kiképzésének legnagyobb része Szekér Ferenc és Heppes Miklós tervei alapján igen színesre, vidámra sikerült, számos játékos térelválasztó elemmel. Ügyeltek arra is, hogy az olyan, általában barátságtalan terek is, mint a garázs, szintén színes, felüdítő kiképzést kapjanak. Az ipari világra szolidan utaló, szellős, ugyanakkor erőteljesen funkcionális E.ON irodaház üdén, mégsem hivalkodón emelkedik ki környezetéből. Legfőbb erénye a nyitottság, ami remélhetőleg a napi szintű üzemelésben is megmarad.

Bán Dávid