Az egykori MÉMOSZ székház kongresszusi tömbjének felújítása

A "műemlékvédelem táguló körei"* témájának egyik első védett emléke volt a MÉMOSZ székház – ma Liget Center –, melybe az RTL főhadiszállása költözik hamarosan. A kongresszusi tömb építészeti felújítása és bővítése a TIBA Építész Stúdió kihívása lett, akiknek építészei már a Dózsa György úti tömb felújításán is dolgoztak az ezredfordulón. Új idők, új elvek, és egy másfajta felújítási logika lesz leolvasható a mostani projektről.

Szrogh György, Gádoros Lajos, Perényi Imre, Perczel Károly és Preisch Gábor közösen jegyezték az 1946 és 1950 között felépült együttes terveit, akik kollektívában is működtettek praxist a tervezőirodák államosításáig. A belsőépítészet Gábriel Frigyes és Vass Antal munkája volt. A székház a modern építészet teljes formai arzenálját bevetette: Le Corbusier hatásán túl a kongresszusi tömb előadóterme konkrét utalás volt például Alvar Aalto 1927 és 1935 között épült Viipuri Városi Könyvtárának auditóriumára is, mely formai ötvözet a háború utáni Magyarországon elég vagány dolognak számíthatott. Éppen ezért ironikus, hogy a kezdetben etalonnak számító komplexum rögtön átadása után már másnak lett a mintaképe: annak, hogy hogyan ne építsenek épületeket Magyarországon. Beköszöntött ugyanis a szocreál dogmája, a székház pedig egy nagy fordulattal a „dekadens nyugati építészet elrettentő" példája lett.

Az 1999 óta védett műemlék három egységre osztható: a Dózsa György út mentén húzódó ötemeletes irodaházra, az egykor 1300 főt befogadó kongresszusi tömbre, és a két részt összekötő szárnyra. Hajdan az együttestől északnyugatra húzódott a SZOT székháza is, melyen ma Erick van Egeraat jól ismert irodaháza áll. Annak idején az volt a megállapodás, hogy az építtető lebonthatja az ING székházért a régi SZOT épületet, de csak akkor, ha a MÉMOSZ Dózsa György úti és az összekötő szárnyát is felújítja cserébe. Megszületőben volt tehát a mai Liget Center 1998 és 2002 között Egeraat irodájának tervezésével¹, mely stúdió akkori munkatársaiként – még a TIBA Építész Stúdió megalapítása előtt – a projektet Tiba János, Király Zoltán és Gyüre Zoltán vezette. A „régi-új" tervezők jól ismert terepen dolgoznak, és a korábbi szakági gárda is visszatért. A fejlesztő egyik zászlóshajó-irodafejlesztési projektjének számító projekt kivitelezése így viszonylag könnyített úton indult, ám akadt bőven új kihívás is.

A kongresszusi tömb, azaz a Liget Center Auditórium rehabilitációja

A rehabilitáció kifejezés a megfelelő jelen esetben, mert nem pusztán felújításról van szó, hanem egy új funkcióra is adaptálni kell a Tar István Építők művével díszített ikonikus tömböt. Az épületszárny földszintjén és második emeletén a tartalomgyártáshoz szükséges stúdiók kerülnek kialakításra. Az előcsarnokba lépve az alaprajz magjában elhelyezett, üvegfallal határolt vezérlőn keresztül feltárul a tér két oldalán elhelyezkedő műemléki lépcső. Az épületrész bejárata megmarad régi pozíciójában, azaz a fasor felől fog nyílni közvetlen rálátással erre a vezérlőre. A földszinti magot közrefogó folyosók nyitottak lesznek egészen a hátsó udvarra néző üvegfalig, így egy átlátható térélmény, nyitott atmoszféra fogadja a látogatót.

Az összekötő szárny megnyitásainak köszönhetően a földszint is visszanyeri régi kapcsolatát az iroda-szárnnyal. Az 1998 és 2002 között zajló, Dózsa György úti projekt a régi burkolatokat lecserélte, a kivitelezés során az eredeti ablakosztások helyett pedig osztás nélküli nyílások határozták meg a főhomlokzatot. Megváltoztak a homlokzati burkolatok kövei is, és az eredeti hengerlift lecserlését is felróják legtöbbször a korábbi revitalizációnak. Most, hogy az összekötő szárny újra kapcsolódni fog a kongresszusi tömbhöz, feltárul a két projekt közötti kontraszt is a jövőben. Felmerülhet a kérdés, mihez is kellene tulajdonképpen igazodni: alkalmazkodjon az épületszárny a korábbi felújításhoz egy egységesebb esztétika érdekében, vagy egy másfajta szemléletnek köszönhetően vizuálisan is külön egységek jöjjenek létre az épületegyüttesen belül?

Ezúttal megmaradhatnak olyan részletek, mint az említett műkőlapok vagy mondjuk a beltérben elhelyezkedő, déli oldal loggiájához kapcsolódó áttört lépcsőszerkezet. Ezzel együtt az auditórium eredeti kőanyaga a Városligeti fasor felől annak ellenére is megtartásra kerül, hogy sérülékeny porozitása a homlokzat időtállóságát veszélyezteti.

Az „Alvar Aalto Viipuri Városi Könyvtár" termére reflektáló előadóterem viszont átalakul.  Ez a rész egy nyitott, átriumos irodatérnek ad ezentúl otthont, a dolgozók természetes fényhez való jutása érdekében pedig meg is kellett nyitni a tömb zárt szerkezetét. A Városligeti fasor felőli oldalon, a korábbi pódium mögötti felületen, a loggia teljes horizontális megnyitásán túl., a szervízút melletti oldal is kap majd egy a szigorú homlokzat kőburkolat rendszerébe integrált, egyedi mintával printelt, tükröződés mentes szalagablakot. A hátsó udvar felé néző, ferde síkú homlokzat nagy üvegfala is megújul, mögötte a korábbi funkcióval állítják helyre a Büfé terem műemléki terét. (Itt egyébként az auditórium felőli lépcsőházak fa-üveg szerkezetes elválasztóját is dicséretes módon helyre fogják állítani.)

A természetes fény maximalizálásra a legnagyobb megnyitás a tetőszerkezeten történik majd, amelyet az átriumos irodatér megvilágításához hoznak létre. A szintén egyedi mintával printelt  üvegtető alatt, az eredeti, rácsos tartószerkezet megmarad, azt ugyanis szintén megőrzendő értéknek tartották.

Az Aalto ihlette, kubai nád burkolatú, függesztett vasbeton héj álmennyezete helyén (pontfelhős felméréssel operáló dokumentációja fennmarad az utókor számára) említetten egy galériával kialakított irodatér jön létre. A hajdani előadó hátsó traktusában a nézőtér egy része megmarad közösségi időtöltés helyszínének, illetve a karzat tetején egy tárgyalót is kialakítanak rálátással a hatalmas irodakörnyezetre. A Viipuri Városi Könyvtár termére azért majd történik utalás a mennyezeti világítótestek, plexicsövek állmennyezetszerű hullámzásával, amely nappal a nyitott mennyezettel átengedi a természetes fényt, éjjel viszont ismét a hullámzó mennyezet határozza meg a tér sziluettjét elődjéhez hasonlóan. Bozsik Zoltán bevallása szerint ezt a megoldást a Frank Lloyd Wright által tervezett, S.C. Johnson & Son Company kutatólaboratórium „éjjel-nappal" világító homlokzati megoldása inspirálta.

Az épület tehát transzparens, a dolgozók számára élhető terek prezentálására törekszik majd, és az örökségvédelmi előírások által javasolt bizonyos részletek is megmaradnak, kiegészülve olyan értékes térkapcsolattal, mint az első emeleti átrium tér összekötése a Büfé teremmel. Ezáltal az első emeleten is megvalósul a teljes épületszárnyon keresztüli átlátás, ami a földszinten is tetten érhető.  Ahol a funkció miatt hozzáépítésre vagy átalakításra van szükség, ott olyan szerkezeteket és anyagokat alkalmaznak, hogy azok egyértelműen megkülönböztethetők legyenek az eredetitől. Az enteriőr koncepciójára jelen írás nem terjed ki, de az RTL új székházának belső miliőjét és dolgozótereit a felhasználó megbízásából a LAB5 tervezi majd – hamarosan ezen munka bemutatóját is szeretnénk közölni.

Mind a fejlesztő, mind a tervezők kiemelték, hogy ezt az újjászületést az örökségvédelmi hatóság szakembereivel, szakrestaurátorokkal, a bérlővel és a kivitelezőkkel folytatott építő párbeszéd határozza meg minden szempontból. Látni kell, hogy a piac tartja fenn e műemlék létét, annak pedig reflektálnia kell az új funkció feltételeire. A tervezők ennek ellenére a lehető legtöbb autentikus elem megtartásával hozzák vissza az életbe a modern kor egyik műemlékét ahelyett, hogy a totális romlásig várhatnánk örökké egy bérlőre, vagy akár az államra, hogy fenntartsa azt bevétel nélkül. Reméljük, hogy ezek után az együttes karbantartása is vitán felül áll majd, és példa lehet arra, miként lehet egykorú épületeket kortárs kultúránk részévé tenni az ideológiai vagy üzleti indokokon alapuló teljes bontásuk helyett.

Pleskovics Viola

* Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tartott ezzel a címmel egy meghatározó kiállítást 2000. április 7. és július 16. között. A kiállítás katalógusában a MÉMOSZ székház is szerepel.

1 A terveket akkoriban a MÉRTÉK Építészeti Stúdió honosította.

2  Hajdú Virág, Prakfalvi Endre, Fehérvári Zoltán: Budapest VI. Dózsa György út 84/a. – Városligeti fasor 50-52., A volt MÉMOSZ székház, Tudományos dokumentáció, Hild-Ybl Alapítvány, 2020., 47.o.