Az ember csak vendég - Borterasz és Venyige Spa Eger mellett
A Nagy Eged-hegy lábánál a szőlőtőkék közt épült fel Gereben Péter, Marián Balázs és munkatársaik tervei nyomán a Csutorás Pincészethez tartozó borterasz, borkóstolók helyszíne, valamint a venyigék közt megbúvó négy kisebb kunyhó. Táj, szőlő és építészet harmóniája a bor jegyében.
Dűlő
A patinás egri borvidék egyik évtizedeken keresztül parlagon heverő dűlőjének különlegessége az az ott talált „érseki" szőlőfajta, ami megihlette a helyi borászt és társait ezen, több évszázados művelés eredményeként létrejövő érték megmentésére és bemutatására. Az újratelepített szőlőből utánozhatatlan bor készült, a dűlő pedig az ősi szőlőre, a sajátos aurájú tájra, vagy csupán az ellazulásra fogékony vendégeket fogad.
Kunyhók
A dűlőn a szőlősorok közé kis építmények épültek: maga a borterasz egy fedett, nyitott fogyasztótér, amit minimális méretű alvókunyhók, elvonuló kilátó, valamint hűsölő medence terasz együttese egészít ki. A helyi, középkori eredetű „lábaskunyhó" a lépték és az anyaghasználat előképe: kisméretű, bádog magastetős, vastag monolit földfalaival a szőlősorok közé búvó, abból csupán a tetőkkel kilógó, védelmet nyújtó és megpihenést szolgáló egyszerű építmények. A Borterasz formája végeredményben a hagyományos léptékű kunyhók összetoldásának a hozadéka, fedett nyitott és szellős tere a nyári forróságot enyhíti.
Földbeton
A vidék meghatározó anyaga a tufakő, ami egyúttal a helyi pincék készítésekor, azaz a tufa sziklák kivájása során kőzúzalék formájában előálló hulladék is volt. A megépült építmények vastag falai e kőhulladék újrafelhasználásával készült, rétegesen rakott és manuálisan kevert döngölt földbeton falak, amely a kivájt pincék klímáját, falstruktúráját és anyagszerűségét idézik.
Újrafelhasználás
A hulladékként kezelt tufakő anyagon kívül egyéb szerkezetek, mint például az ajtólapok, az évszázados tégla- és cementlapok és külső járófelületek, valamint egyéb felhasznált berendezések mind a minimál költségvetéshez igazodó újrahasznosított anyagok. A Borteraszhoz kapcsolódó kézmosó "vályú", a rézcsövekből hajlított csapok, lámpák, információs rendszer is non-standard: nem a kereskedelmi forgalomban kapható termékek, hanem a helyi és egyedi, az építés folyamata során született rendhagyó megoldások.
A dűlő a természeté maradt: az ember csak vendég.
A projektről a 10. Média Építészeti Díja alkalmából az Építészet XII magazin stábja által készített videó:
Többek között a Borterasz és Venyige Spa is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.
20:14
Ez az együttes nagyon szép. Olyan terv, amely megtiszteli az építtető gazdát és vendégeit, egyaránt.
Az egri borterasz és az SPA létrehozásának szándékáról, ethoszáról eszembe jut egy barátom hajdani esete az ország másik nagy bortermelő vidékén elhelyezkedő Tóti hegy derekán. Vettek ott egy jó nagy szőlőt - még a kilencvenes években -, azzal a bevallott szándékkal, hogy kis nyaralót építenek rá nagy medencével, amelyből rálátnak a Badacsonyra és a Balatonra. A dolog nem a szabályozási terv és az övezeti besorolás vagy éppen a vízjogi engedély miatt akadt el: a terület elég volt a ház jelentette 3% legitimálására, a vízközmű kiépítését pedig ők maguk finanszírozták volna. Csakhogy egyszerűen kiáltó volt az ellentmondás a környék általános művelési és hasznosítási módja, az arrafelé lakók életformája és a "piscine", az SPA, a medence léte között. Barátaim meghőköltek és helyesen: a családi élménycentrumot - elsőrendű építészek bevonásával - máshol valósították meg.
Mára, hálistennek, elérkezett az idő, amikor a jóval szegényebb egri régióban is magától értetődő egy ilyen élvezeti csoda létrehozása. Le a kalappal a terv visszafogottsága, pontosabban csöndes fényűzése előtt. Kunyhókba bújtatott élvezet, ami a táj, az építészet, a bor és az élményfürdés toposzán eloszolva, egyszersmind megsokszorozva érvényesül. Gratulálok és remélem, hogy borozás és fürdőzés közben a szemérem etikailag igazoltan hull le a vendégekről, mert ők legalább annyit adtak a közösségnek - például vállalatuk exportjának, esetleg részvényeinek a külföldi vevők által, valutában befizetett ellenértéke formájában - mint a Badacsony melletti Tóti-hegy valamikori, szemérmes szőlőtulajdonosai.