Az Építészmérnöki Kar 2021 után / Alföldi György – 2. rész

A BME Építészmérnöki Karának megújulása hosszú évek óta nagyrészt stagnáló folyamat. Bár a változást a diákok és a tanárok is örömmel fogadnák, a reformintézkedések részleteiről zajló viták sokszor parttalanná válnak és zsákutcába futnak. Alföldi György, a kar dékánja a nyitott együttműködést és a logikus, de a fejlődést nem gátló kompromisszumok megtalálását tartja a változás kulcsának. Véleménycikkének második részében az általa elképzelt, modern, friss, a minduntalan változó külvilágra reagáló és a szakma szerteágazó rész- és határterületeit integráló képzés alapvetéseiről olvashatunk. 

Bazsa György egyetemi oktatás-kutató nyomán leírható, hogy az egyetemi kar „– az oktatás, a kutatás, a sokoldalú társadalmi szerepvállalás összefüggő funkciói következtében – egyedülállóan komplex, intézménye a társadalomnak, a szintetizáló komplexitás és a generációkat átfogó alkotó kultúra csak itt van meg. A fiatal generációk színvonalas egyetemeket igényelnek képzésükhöz, jelenükhöz és jövőjükhöz, …" (1)

Mit kell tehát tenni annak érdekében, hogy a Karon létrejöjjenek a változások? Mire kell reagálnia a képzés változásainak? Amíg a Karon belül akarjuk „lejátszani" egymást, addig nem fog sikerülni a változás. Mindenki tudja, hogy új dolgokba belevágni kockázat. Nem biztos, hogy tökéletesek lesznek az első lépések, de a felek közötti bizalomra épülő visszajelzések nyomán fokozatosan lehetne a képzést olyanná alakítani, amilyenné közös felelősséggel akarjuk. Ez a kar és szinte valamennyi tanszék jövőképében is szerepel, mégsem tudjuk a változást meglépni. Vajon miért?

David Hume-t idézi Robert Putnam A prosperáló közösség – A társadalmi tőke és a közélet című tanulmányában: 

„A te kukoricád ma érik be; az enyém holnap. Mindkettőnk számára kifizetődő lenne, ha ma én dolgoznék veled, holnap pedig te segítenél nekem. Ám én nem kedvellek téged, és tudom, hogy te sem kedvelsz engem. Nem fogok tehát fáradozni érted; ha pedig magam miatt tenném – viszonzás reményében – tudom, csalódnom kellene, mert függenék nagylelkűségedtől. Hagyom tehát, hogy egyedül dolgozz; s te is ugyanígy bánsz velem. Váltakoznak az évszakok; s a kölcsönös bizalom és biztonság hiánya miatt mindketten elveszítjük termésünket." (2)

A képzés jövőjét több szempont metszetében kell megfogalmazni. Ezek között vannak átfogó kérdések (például: a Föld klímaváltozása; az IoT és a digitalizáció, Magyarország társadalmi-gazdasági-környezeti helyzete és a magyar építészet feladatai); oktatási szempontok (például a magyar felsőoktatási rendszer változásai; a BME versenyképessége és elhelyezkedése a nemzetközi mezőnyben; a világ és a szakma oktatás-módszertani változásai); kari szempontok (a BME építészmérnök képzés vonzereje és elhelyezkedése a magyar szakmában; a kar felépítése, a tanszékek és a kar viszonya, a szervezetek közötti együttműködések kialakítása) vagy a hallgatói szempontok (a hallgatói visszajelzések az egyetemen töltött időszakról, a jelentkezők elvárásai és a megcélzott életútmodellek).

Az építés/építészet változása korok szerint másképpen, de állandóan a minták (idea készletek) és a technológiai változások közötti keresztúton haladt. Ez a meghatározottság ma ugyanúgy megvan, viszont az építés egyre szerteágazóbb. A társadalmat formáló erők folyamatos változása mellett a technológiák fejlődése és az egyes épületekkel kapcsolatos fokozott elvárások erősítik a technikai háttér iránti igényeket. A posztmodern után a hagyományos „építész szerepek" drámai változásnak indultak, az okleveles építészmérnök képzésnek ezeket kell szolgálnia. Az „építés" folyamata ma már nemcsak a termék (pl. épület) elkészültekor érdekes és fontos a társadalom széles rétegeinek, hanem az elejétől: az épület felépítéséről szóló döntések és viták megszületésétől kezdve, (mely összefüggésben van azzal, milyen települési környezetet szeretnénk magunk körül) egészen a tervezés, a társadalmasítás, az épület átadása és felépülte utáni használatról is rengetek vita zajlik ma a világában. Ebben a nehéz rendszerben építészmérnökként (dolgozzanak bármely szegmensében az építőiparnak), elég nehéz eligazodni, hiszen egyszerre kell a társadalmi és megrendelői igények, a szakma fejlődése (és az építőipari innováció), valamint a társadalmi-politikai változások terében is navigálni. Erre kellene az egyetemnek felkészíteni a hallgatókat, a folyamatos fejlesztéshez/fejlődéshez való alkalmazkodási képességet kellene megtanítani az egyetemen. A Kar feladata a képzés során a tervező specifikus spektrumában megjelenő „építészmérnök" kép szélesítése, a kimeneti szakmai elvárások és a különféle szakágak megmutatása, a lehetséges szakmai életutakban való eligazodás segítése, a hallgatók közötti tehetség és képességek szerinti elrendeződés moderálása.

Szükséges az oktatás-módszertani váltás az alapozó elemek esetében annak érdekében, hogy megtörténjen az előrelépés. Nagyon fontos, hogy a hallgatóknak legyen elég idejük, hogy érdeklődésük és tehetségük alapján tudjanak elég időt tölteni az egyes tudások megszerzésével. Ehhez elengedhetetlen az elvégzendő tárgyak számának csökkentése, nem lehet a figyelmet és az energiát túl sok felé szétforgácsolni. Ehhez kapjanak személyes és digitális támogatást tekintettel az ismeretek állandó bővülésére/változására. A „remote" oktatás jelentős lehetőségeket villantott fel számunkra azzal együtt, hogy a személyes jelenlét hiányát az oktatók és a hallgatók közötti interakciókban elementáris erővel érezzük.

A kar évek óta tervezi a műtermi oktatás bevezetését. Ahogy a COVID után visszamegyünk az egyetemre ezt meg kell tennünk. A kar tervezési műhelyeket, önálló „műtermeket" biztosít az állandó közös alkotói-kutatói léthez, a különféle tervezésekhez: építészeti, urbanisztikai, épületszerkezeti, tartószerkezeti, folyamatmenedzselési, építészettörténeti, vizuális megjelenítési tervezéshez. A felépülő alkotói-gondolkodói műhelyek a tanszékek bázisán alakulnak ki, azok feladataiba kapcsolódnak be, akár több tanszék munkájának összefogásával. Az órarend is ezt szolgája majd.

Az együttműködésre és nem az alá-fölérendeltségre építő képzés elismeri, hogy az életben több helyen (tervezés, előkészítés, kivitelezés, irányítás, fejlesztés, kutatás) többféle szervezeti közegben (nagyvállalati, KKV, startup, …) többféle időszakban (személyes, környezeti, szervezeti változásokkal teli) kell tudni alkalmazni a megszerzett tudásokat. Oktatásunkba mindenképp be kell építenünk a kísérletezést, innovációk kialakítását, a sűrű változásokra való reagálást, az integrált gondolkodás képességét, és a technológiaváltás iránti figyelmet.

Már 2018-ban is jeleztem, hogy ki kell alakítani a kari visszajelzési rendszert, mely a nyugat-európai sztenderdekhez hasonlóan tartalmaz hallgatói kimenet mérést és oktatói teljesítménymérést is, amelynek része az akadémiai rendszer, és az OHV is.

Szintén már 2018-as vállalás volt a hallgatók „boldogságának" elérése – nem pontos a szó, de sok amúgy szükségtelen stressz éri őket az 5 év alatt. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a hallgatók ideje felszabaduljon az universitas lényegének használatára. Én azt vallom, hogy az egyetem a világmindenségre való nyitásnak a lehetőségét adja. És a visszajelzésekből az érezhető, hogy az oktatói elvárásoknak való megfelelés hatására szűkül be.

Hiszek a kísérletezésben, abban, hogy nem lehet mindent előre kitalálni, ezért az olyan megoldások érdekelnek, melyek a kísérletezés irányába fordítják a Kart. Ilyen kísérlet például a K épület 255-ös termének elfoglalása (#occupy55) és önszerveződő hallgatói térré alakítása, ahol az egyetemi szervezetektől függetlenül lehet együtt gondolkozni, ötletelni, kísérletezni és innovatív megközelítéseket létrehozni! Emellett a Campus területén, közvetlenül a K épület mellett a két Solar Decathlon versenyház – 2012, 2019 – megújításával lehet innovációra/kísérletezésre/fenntarthatóságra inspiráló, helyet/teret teremteni, mely coworking helyszín jellege miatt segíti a szokásos építész-építész párbeszéd kibővítését akár más egyetemi karokról érkező kollégákkal is. A hely szolgálná a doktori iskolák, a Kar, a Tanszékek, a hallgatók és külső szereplők bevonásával felépült „Fenntartható épített és települési környezet laboratórium"-ot mely a 2018-as döntéseinkben rögzített kari fő célok megvalósításához tud hozzáadni; a Föld egységes ökoszisztémájának alakításához szükséges képzések, oktatói-hallgatói képességek, felelősségek kialakításához.

Alföldi György

Irodalomjegyzék:

(1) Bazsa György: Egy emberöltő sikerei és gondjai a magyar felsőoktatásban. Felsőoktatási Műhely, 2014. 2. sz. 15–32. [web:] https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/FeMu/2014_2/femu_2014_2_15-32.pdf
(2) Péterfi Ferenc szíves közlése, David Hume-t idézi Robert Putnam: A prosperáló közösség - A társadalmi tőke és a közélet - című tanulmányában

Szerk.: Winkler Márk