Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága ismét kiosztotta a 2013-as ICOMOS-díjakat és Citrom-díjakat

Idén a Zsolnay Kulturális Negyed és a Szent Lukács Gyógyfürdő kapta az ICOMOS-díjakat.

2013. évi ICOMOS-Díjat kapott a Pécs, Zsolnay Kulturális Negyed és Zsolnay-mauzóleum együttese, a különleges értékű ipari együttes kiemelkedő és példamutató hasznosítása, helyreállítása és revitalizációja elismerésére

Évtizedek óta várt helyreállítás valósult meg Pécsett: olyan komplex beruházás, amely összetettsége és nagyságrendje (35.000 m2, 33 épület, ebből 16 műemlék) miatt aligha jöhetett volna létre az Európa Kulturális Fővárosa cím és programsorozat égisze nélkül, amelynek legnagyobb szabású eleme volt. A beruházás egyik legdicséretreméltóbb aspektusa azonban éppen az, hogy nem készült el 2010-re, csak egy évvel később, vagyis hogy a beruházó – Pécs Város Önkormányzata – nem kapkodta el a „soha vissza nem térő alkalmat", kellő időt engedve a sokféle kihívást jelentő feladat kellően átgondolt előkészítésére és méltó színvonalú kivitelezésére.

A projekt másik legfőbb erénye, hogy a szokásos „barnamezős" beruházásokkal ellentétben sokoldalú, jellemzően közösségi és azon belül is elsősorban kulturális funkciót adott a helyszínnek, azt az oktatás és közművelődés szolgálatába állítva (egyetemi művészeti karok, bábszínház, kávézó, kiállítótermek, turisztikai központ, üzletek, szálláshelyek, koncertterem), amelyek együttesen biztosítják azt, hogy az egykori gyár mára pezsgő élettérré válhatott.

Kiemelendő a történeti és új épületek, valamint a múzeumbelső egyenletesen magas színvonalú kialakítása (MCXVI Kft. Herczeg László, Csaba Kata, Pintér Tamás vezető tervezők, kivitel: Reneszánsz Zrt. és Magyar Építők Zrt.), amelyek a Zsolnay család örökségéhez méltók, s azt egyúttal kellőképpen reprezentálják. Az összetett műemlék-együttes jellegzetességét adja a helyszínen gyártott kerámiaelemek sokféleségének jelenléte külső és belső terekben egyaránt – ezek restaurálása és bemutatása önmagában is figyelemre méltó. Egyedül a gyárhoz szervesen kapcsolódó, annak hangulatát egykor meghatározó történeti kert műemléki felfogású helyreállítására lehetett volna jobban törekedni.

A gyárral szemközti domboldalon található Zsolnay-mauzóleum és környezete színvonalas helyreállítása (tervező: Müller Mária) szervesen egészíti ki a valóban városnegyedet képező „gyár-campus" mértékadó revitalizációját.
Az Pécs, Zsolnay Kulturális Negyed és Zsolnay-mauzóleum együttesének hasznosítása és helyreállítása kitűnő példa a műemlékek tulajdonosai, hasznosító, használói számára elhagyatott iparterületek revitalizációjára, bizonyítva a barna mezős beruházások páratlan lehetőségeit.

2013. évi ICOMOS-Díjat kapott a Budapest, Szent Lukács Gyógyfürdő,
a gyógyfürdő-együttes kiemelkedő és példamutató helyreállításának elismerésére

A budapesti gyógyfürdők felújítási folyamatában példamutató fejezetet jelent a budai Szent Lukács Gyógyfürdő múlt év végén lezárult helyreállítása.
A Lukács fürdő neobarokk architektúra mögötti épületegyüttese több évszázados spontán építési folyamat, középkori, törökkori, 19. századi, többféle rendeltetésű, illetve női-férfi épületrészek város- vagy labirintusszerű összeolvadásának eredménye. Az épületegyüttes évtizedek óta műemlék, többször részlegesen fel is újították, értékei azonban a használók és a szakemberek számára is jórészt rejtve maradtak, az elmúlt években zajló műemléki felújítás megkezdéséig hatalmas területek álltak kihasználatlanul és romosan. Ugyanakkor a hajdani, ún. „Lukács atmoszféra" még ebben a leromlott állapotban is megmaradt.

A Lukács rekonstrukció szakmailag azért emelkedik ki a többi, az elmúlt években lezajlott budapesti gyógyfürdő felújítások közül, mert itt, ezen az aránylag szűkös, zegzugos térszerkezetű területen sikerült a legtöbb és legkorszerűbb plusz szolgáltatást megvalósítani, olyan tervezési koncepcióval, amely megőrizte a Lukács jellegzetes épületeinek helyről-helyre változó stílusát, bonyolult térszerkezetét és léptékét. Ugyanakkor a modern építészet lehetőségeinek kihasználásával, jó arányérzékkel fejlesztették az együttest. Az építészeti és műemléki koncepció biztosította a tudományos kutatások eredményeinek érvényre jutását és korábbi (török épületrészek, kádfürdők, kápolna, csempekabinok), illetve későbbi (elektromos kapcsolótér, modern lépcső, VIP kabinsor, stb.) műemléki értékeket kibontását.
A példamutató helyreállítás megvalósítására csapatmunkára, a jó építészeti koncepció, a tudományos megalapozottság és a szigorú szakmai felügyelet mellett a tulajdonos, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. szemléletváltozására, valamint műemléki munkák kivitelezésében és fürdőépületek felújításában jártas kivitelezőre volt szükség. Úgy sikerült 21. századi szolgáltatásokat nyújtó, a Lukács atmoszférát is megőrző fürdőt varázsolni, hogy a felújítást folyamatos üzemmenet mellett, rendkívül rövid határidőn belül kellett elvégezni.

Az I. ütemben végzett munkák közül a Nappali kórház, a Termálfürdő és a Wellness részleg megújítása, a II. ütem munkái közül pedig a kádfürdők műkő burkolatának megőrzése, a kádfürdő folyosók gépészeti vezetékeinek kiváltása-, a tetőre vezető modern lépcső felújítása, a „Szaunavilág" építészeti megfogalmazása, az uszodatéri homlokzatok felújítása, valamint a modernista ivókút helyreállítása külön említést érdemel.
A fürdő kertje megújulása után méltán pályázhatna a Budapest legszebb kertje címre.

Remélhetőleg a jó példa segíti, hogy a hajdan az együtteshez tartozó, kritikus műszaki állapotban lévő ORFI Kórháznak helyet adó Termál- és Nagyszálló felújítása is hamarosan megkezdődik.

Építész tervezők: Beke Csilla, Bujdosó Győző és Bor Tamás (Ybl Tervező Kft), a kivitelező: Kalotherm Kft, műemlék felügyelő: Lampert Rózsa.

MŰEMLÉKVÉDELMI CITROM-DÍJAK

2013. évi Műemlékvédelmi Citrom-díjat kapott a a Kölesd, Felsőhídvég-puszta, Hiemer–Jeszenszky-kastély az értékes épület felháborító elhanyagolásáért, a hasznosítás és helyreállítás hiányáért, különös tekintettel a végveszélyben lévő falképeinek állapotáért

A felsőhídvég-pusztai Hiemer–Jeszenszky-kastély siralmas állapota az évek során beérkezett jelölések közül talán az értékpusztulások egyik legmegdöbbentőbb példája. Az együttest 1760 körül építtette Hiemer Ignác, székesfehérvári kereskedő Fejér megye alispánja – az ő idejében, valamivel később készült a lakóépület rokokó kifestése is. Az uradalmi központot a 18-19. század fordulóján építette ki Hiemer Ignác. A 20. század első negyedében (1908, 1918) a három legfontosabb helyiségben a korábbi falképeket feltárták és kettőben restaurálták. Az utolsó tulajdonos báró Jeszenszky Ilona, illetve férje, Bernáth Béla volt. Az államosítást követően a majort az Állattenyésztési Kísérleti Gazdaság kezelte, a restaurált falképeket 1950 után lemeszelték. A falképeket már 1908-ban megismerte Éber László, a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) előadója, de a művészettörténeti irodalomba csak lemeszelésüket követően – fényképek alapján – kerültek be. A falképek a későbbi átfestések alatt helyenként még ma is láthatók. A kastély körüli gazdasági épületek teljesen elpusztultak.

A becses épületegyüttes helyreállítását évtizedeken át tervezték, de a tervek közül egy sem valósult meg. Ma az egész uradalom erősen pusztulófélben van, sorsa reménytelennek tűnik. A terület tulajdonosa, a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt., amely az ország egyik legnagyobb és legismertebb mezőgazdasági nagyüzeme. A vállalkozás bizonyíthatóan rossz gazdája a műemlékileg kiemelt együttesnek. A tulajdonos láthatóan semmit nem tesz a birtokában lévő, európai jelentőségű műemlék és faliképeinek állagmegóvása, a becses építészeti emlék helyreállítása ügyében. 2011 októberében a Dalmand Zrt. a műemléki park növényzetének egy részét kivágatta, és az ajkai erőműnek adta el. A kiirtott részen ma már csupán a magában álló Szentháromság-szobor alapján következtethetünk, a kastély és birtok egykori fényes múltjára.
A Citrom-díj „adományozásával" fel kívánjuk hívni a hazai közvélemény figyelmét az értékek pusztulására, egyúttal ösztönözni kívánjuk a tulajdonost, hogy legalább az állagmegóvási munkákat végezze el.

2013. évi Műemlékvédelmi Citrom-díjat kapott a Budapest V. kerület, Hercegprímás utca 5. szám alatti épület, az értékes épület helyreállítás helyett hasznosítása ürügyén történt, és az életveszélyre hivatkozó bontásáért

Tipikus példája annak, hogy a sok bába között elvész a gyermek: egy épületet lebontottak a pesti belváros kellős közepén, a Szent István Bazilikától egy sarokra, hogy helyére szállodát építsenek. A lebontott épület Pollack Mihály tervei alapján 1836-ban épült, 1870 körül koraeklektikus stílusban átalakították, majd 1988-ban helyreállították. Sem a világörökségi zóna, a műemléki jelentőségű terület, sem a szomszéd műemlék ház miatti műemléki környezet, sem a kerületi utcaképi védelem, sőt az V. kerület szabályozási terve sem volt elegendő az épület életben tartásához.

Esetünkben a hazai épített örökség és az „ingatlanfejlesztés" építéshatóság által is felügyelt viszonyának szinte összes betegsége diagnosztizálható. A korábban megtartandónak tervezett első traktusból csak a megtámasztott homlokzatot őrizték egy darabig, mint egy Patyomkin-falat, ami mögött felépülhetett a tekintélyes méretű új szálloda szerkezete, majd az eredeti homlokzatot is eltüntették, mivel - természetesen szakértői véleménnyel alátámasztva - közben életveszélyessé vált. Az előkészítés időszakában elmaradt anyag és szerkezetdiagnosztikai vizsgálatok megállapíthatták volna, hogy a többszörös át- és ráépítést megélt műemlék milyen mértékű beavatkozást tesz lehetővé.

Ezután megkezdődött a lebontott épület homlokzatának újjáépítése, „természetesen" vasbetonból, vasbetonból, hiszen olcsóbb az eredetivel elvileg azonos geometriai méretekkel való rekonstruálás a különösebb szakértelmet nem kívánó beton, vagy műanyaghab alkalmazásával, mint az élőmunka-igényes hagyományos anyagokkal.

Az örökségvédelem terén nemrégiben bekövetkezett változások hatására, vagy ellenére a hasonló esetek azt a kialakuló közvélekedést erősítik, hogy a megszűnt Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hiányában nincs már „akadékoskodó" hivatalnok, megkönnyítették és egyszerűsítették a befektetők dolgát: csak életveszélyesnek kell nyilvánítani valamit, és az életveszély előzetes engedély nélkül is elhárítható, azaz le lehet bontani az új épület helyét elfoglaló régit, és így a hasznos szintterület akár meg is duplázható.

A Citrom-díj „adományozásával" fel kívánjuk hívni a hazai közvélemény figyelmét az értékek pusztulására, amikor jogszabályokra való hivatkozással tűnik el egy épület a többszörös védettség ellenére a Világörökségi területről.

PÉLDAADÓ MŰEMLÉKGONDOZÉST DÍJAK

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság 2013-ban „Példaadó Műemlékgondozásért" Díjban részesítette a Tápiószőlősi Hollandi-ház üzemeltetőjét, a Ganz ÁSZ Kft-t, a műemlék felújításáért, környezetének alkalmas megújításáért és az azzal összhangban lévő fenntartás szemléletéért.

Az 1920 körül Török József által épített népi-szecessziós kúria építéstörténetéről szinte semmit nem talált a kutatás. A kúria feltehetően a szőlőbirtok fő épülete volt, mely az 1930-as években az uradalmi élet központja lett. 1945 után továbbra is a majorság központi épületeként szolgált. 1985-ben kapott az épületegyüttes műemléki védettséget, mégis az ezredfordulóra az akkor már magántulajdonú majorság épületei életveszélyessé váltak. A tetőzet, a födémek beszakadtak, könnyező házigomba támadta meg az épületet, végső pusztulás fenyegette. 2007-ben az új tulajdonos, a Ganz ÁSZ Kft lehetőséget látva a majorság felélesztésében, az eredeti funkció megtartásával közösségi-idegenforgalmi célra hasznosította az épületeket a villaépület megmentése érdekében.

Az épület környezete igazodik az eredeti állapothoz, a funkcióhoz. A mellette álló magtárból rendezvényházat, a melléképületből szálláshelyet alakítottak ki. A területen egy ökumenikus kápolna is épült.

A műemlék szakszerű helyreállítását követően a Tulajdonos komplex szemléletének köszönhetően alkalmas programmal és a hely eredeti funkciójához is illő, mai igényeket szolgáló ajánlattal tartja fenn a műemlék együttes iránti érdeklődést, visszaadva a településhálózatban elfoglalt hajdan volt rangot. Egy műemlék megőrzésének előfeltétele, hogy a helyreállítást követően a fenntartás, és az üzemeltetés az épület eredeti értékeihez alkalmazkodó szemléletet képviseljen.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság 2013-ban „Példaadó Műemlékgondozásért" Díjban részesítette a Falufejlesztési Társaságot a régi mesterségek továbbörökítésért szervezett „Nagyapám háza" mester-inas program megvalósításáért

A Falufejlesztési Társaság dolgozta ki a „Nagyapám Háza" mester-inas minta programot a népi építészet iránt érdeklődő és elkötelezett középiskolások, egyetemisták, főiskolások számára. A program célja, a tradicionális építőmesteri munkák megismertetése, összehozva a népi építészet értékei iránt érdeklődő fiatalokat és azokat az építkezőket, akik a népi épületek állagmegóvását végzik. A Falufejlesztő Társaság képzési programja során kihaló félben lévő mesterségek szakismeretének továbbéltetése a cél. Fogadó mesterek és érdeklődő fiatalok kerülnek kapcsolatba egymással. A kiválasztott fiatalok mester-inas rendben 4 hetes képzésben sajátíthatják el gyakorlatban a népi építőmesteri technológiákat, a mesterek így adják át tudásukat a fiataloknak.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság 2013-ban „Példaadó Műemlékgondozásért" Díjban részesítette Terény község önkormányzatát a település értékmentő megújulása segítségével a hagyományos kultúra felélesztéséért és élővé tételéért létrehozott programért.

Terény Nógrád megye települése, ahol a településrend megőrizhette régi arcát. Számos épület a palóc vidék népi építészetére jellemző érték hordozója. A 2002-ben készült rendezési terv fektette le a helyi védelem alapjait, fogalmazta meg a településszerkezet, a településkép védelmét és ennek eszközrendszerét. Ennek alapján mind az újonnan épülő házak mind a régiek a település értékeit tisztelve, a jellegzetes építészeti jegyeket megújítva, illetve megőrizve épültek vagy újultak meg.

2004-ben 105 épület került helyi védelem alá. A lakosság a megkötéseket a rossz állagú épületek felújítására elnyerhető pályázat révén nem kényszerként élte meg, hanem értékeik biztos védelmeként. Példaadó együttműködés alakult a tulajdonosok és az önkormányzat között. Az önkormányzat készíttette a terveket, kiviteleztetett, a tulajdonosok pedig gondozzák a felújított épületeket. Tudatosan olyan új funkciók kerültek a régi épületekbe, amelyek a helyben élő, hiteles ember tudásából fakadnak így a település kulturális élete, szellemisége is a régi értékek alapjain sikeresen megújult.