Az összeomlás felé és azon túl - könyv a fenntartható építészetről

Egy olyan könyv született, mely egyfelől alapismereteket foglal össze, építészek, építtetők és bárki számára, akit akár saját háza és tágabb környezete fenntarthatósága érdekel, másfelől néhány "best practice" példával illusztrálja is azokat. Ertsey Attila és Medgyasszay Péter Fenntartható építészet könyve a globális lépték felől indít és figyelme a legutolsó tégláig terjed. 

Egy katasztrófa felé haladunk, gyorsuló tempóban és nem akarunk tudomást venni róla. Az összeomlás ma már elkerülhetetlennek látszik, nem a távoli jövőben, hanem egy bő évtized múlva, azaz 2030 körül tetőzik és előjelei már érzékelhetőek. 

De az építészet is úgy tesz, mint a Titanic utasai, akik látják már a jéghegyet, de a zenekar játszik tovább. A fenntarthatóság még mindig hiányzik az egyetemek főoktatásából, a választható tárgyak közt találjuk, a katasztrófa viszont nem lesz szabadon választott. E tekintetben az építészet nem kivétel, mert az összeomlás egyszerre lesz környezeti és szociális. Az okok mélyén elsősorban a sok évtizede halogatott paradigmaváltás húzódik, középponti elemével, az uralkodó közgazdaságtannal és az erre épülő profitelvű gazdasággal, mely egyaránt felemészti a természeti és az emberi erőforrásokat.

Egy olyan könyv született, mely - szemben az online építészeti magazinokban napi szinten megjelenő ökolátványterv-víziókkal, melyek többnyire a szakadékba rohanó paradigma zöldre festését űzik - egyfelől alapismereteket foglal össze, építészek, építtetők és bárki számára, akit akár saját háza és tágabb környezete fenntarthatósága érdekel, másfelől néhány "best practice" példával illusztrálja is azokat. Mindezt globális léptékből indítja és figyelme a legutolsó tégláig terjed, amennyire a műfaj és a terjedelem korlátai megengedik. A problémafelvetést követően felvázolja a kivezető út valamennyi lényeges elemét, de ezekből csak azt részletezi, ami a lakhatáshoz tartozik: a ház teljes életciklusától kezdve az önfenntartó kerten át a közlekedésig.

Az alapkérdés tehát: miért kell / érdemes fenntartható házat építeni? A válaszhoz a fenntarthatóság tartalmával kell tisztába kerülni. Van ökológiai fenntarthatóság. Erre a válasz az, hogy az emberiség nem fenntartható erőforrás-használatot folytat. Hogy túléljük vagy a katasztrófa mértékét mérsékeljük, át kell térnünk egy fenntartható erőforrás-használatra, azonnal. Az idő elfogyott. Erre pedig a létező legoptimistább forgatókönyvek szerint is leghamarabb 2040-2050 körül kerülhet sor. Tehát elkéstünk.

Van gazdasági fenntarthatóság. Ez azt jelenti, hogy a fenntartható megoldásokra való áttérés költségeit csak életciklus-szemlélet mentén lehet kalkulálni, nem rövidtávú gazdasági érdekek és banki hitelezési szempontok alapján.
És van társadalmi-szociális fenntarthatóság. Ami a külső világban ökológiai katasztrófaként jelenik meg, az a társadalmon belül szociális katasztrófaként, egy közelgő háborús krízisként. A válság közeledtét a jövedelmi olló nyílása jelzi: csillagászati jövedelmek a tőketulajdonosok oldalán és növekvő nélkülözés a másik oldalon. Ebben kulcsszerepet játszik a technológia, annak túlfejlődése, a robotizációval és az okosházakkal bezárólag, melyek az emberiség végveszedelmét vetítik előre.

Minderre egy átfogó paradigmaváltás a válasz - amire a könyv csak utal -, mely tekintetbe veszi az emberiség rendelkezésére álló erőforrásokat - a természeti alapokat - és alapjaiban reformálja meg a társadalmi élet három fő területét, a szellemi életet, a jogi-politikai életet és végül a ma mindent uraló gazdaságot. Helyreállítja a gazdaság eredendő feladatát, mely nem más, mint a valós emberi szükségletek kielégítése, továbbá megszünteti a pénz, a munka és a tulajdon (föld, termelőeszközök, tőke) Rómától örökölt árujellegét, és a materialista-darwinista alapokon álló piacgazdaságot felváltva, egy új tőke- és értékfogalom alapján megreformálja a jövedelemképzést. Ez kizárólag a társadalom organikus szemlélete alapján lehetséges. A változást nem lehet várni sem az államtól, sem a nagytőkétől, csak a szabad individualitásoktól. Ez egy önigazgató társadalom születését jelenti, mely a fenti mindhárom aspektust teljesíti. A felismerés késlekedése a katasztrófák szükségszerű bekövetkezését fogja hozni.

Az építészetre szűkítve a cselekvés fókuszát, térjünk vissza az alapkérdéshez, mi lehet a fenntartható ház leglényegretörőbb megfogalmazása? A fenntartható ház építésében az a törekvés rejlik, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt ember és természet, ember és társadalom közt. Ez materiális, lebutított formája annak a valóságos célnak, amit az égi és a földi történések közti összefüggés helyreállításának, azaz harmóniának nevezünk. A könyvben a fogalmak tisztázását követően a tervezés első lépéseitől a használatbavételig kíséri a megvalósítás folyamatát, majd áttér az épületkoncepciókra, melyek tükrözik azt az útelágazást is, mely előtt a mai tervezés áll:

• a technokrata irányt, mely a csúcstechnológia legújabb eredményeit hajszolja, végpontjaként az elektromos autóval együttműködő okosházzal, melynél a fenntarthatóság bizonyos aspektusokból igazolható, más aspektusból nézve pedig egyre kérdőjelesebb,
• és a valóban fenntartható, reziliens - alkalmazkodóképes, autonóm, katasztrófabiztos - házig, mely ahonnan lehetséges, száműzi a gépészetet és az elektromosságot, beleértve a valóban alternatív - sem elektromos, sem fosszilis - hajtású járműveket.

A könyv a lehetséges megoldások minden elemére - épületszerkezetek, gépészet - ad valamilyen választ, segítséget, a kiadás pillanatában naprakész tudás alapján. És bár a tárgyalás középpontjában a lakóház áll, a lépték tetszőlegesen tágítható, a teljesség felé.

Ertsey Attila DLA
Medgyasszay Péter PhD