Emberek/Portré
Az ötödik torony – Dévényi Sándor
2018.12.14. 16:00
Csúszkálva-oldalazva, szokatlan hosszú fékezéssel érkezünk. Szinte bezuttyanunk a járda mellé. Már csak a súlyos fotóapparátus miatt is muszáj ezen a szikrázó, vakító fehér havas napon merészen megközelítenünk a meredek utcákkal körülvett pompás svájci villát, mely jó százötven éve biztosan ott áll a Früchweiss közepén. Csak a ház magában, meg a belső terei mesélnek egy életmódról, ami valaha jellemző lehetett errefelé. Mitha ezt a jelentős időt visszaugranánk, mialatt vendégóráinkat töltjük Dévényi Sándornál. Bojár Iván András írása.
Nem kell nagy képzelőerő hozzá odalátni a kiterjedt szőlőst, mely pár évtizede még körbevehette. Bent a házban az idő is megtorpant. Sűrűvé, ólmosan csordogálóvá változott. Meg azonban sosem áll. A házon belüli lassú folyású időnek érezni vitális jelenlétét.
Dévényi Sándort mindenki ismeri. Sokan, akiknek Pécsről legfeljebb felületes és távoli képzeteik vannak, elmúlt négy évtizednyi építészeti tevékenysége miatt biztosan összekapcsolják a várossal. A kortárs világban ők ketten egymás nélkül már nemigen képzelhetőek el. Jogos is ez, hiszen Dévényi igazi tüke. Így nevezik errefelé a tőzsgyökös pécsieket. Tükék mindazok, kik tükékkel, szőlőtőkékkel rendelkeztek. Talán. Van ilyen olvasat is. Réges-régen Pécset elsősorban a svábok lakták, meg bosnyákok. A magyarok leginkább kint a hegyoldalt, a szőlőket és pincéket uralták - kitűnő stratégiai érzékkel. Dévényi famíliája is ilyen, legalább is anyai ágon. Apai felmenőit tekintve délszláv, horvát származású. És nemcsak felmenői tükék, ő maga is az. Élete majd minden pillanata Pécshez köti. Csak a Budán végzett egyetem, majd utána két év Iparterven belüli munkálkodás tartotta távol az otthontól. Az első adandó alkalommal visszatért. Most, amikor otthonában találkozunk, mindenekelőtt ez az itthon levés, a kizökkenthetetlen pécsiség a legjellemzőbb rá. Körbemegyünk a házban, majd kilépve az emeleti teraszra, a szikrázó hóban körbenézünk. Lelátunk a városra. A friss és nagy hó csendet parancsol a környékre, autók sem járnak.
2/17
Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság.Darabos György fotói.
Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság.Darabos György fotói.
Szplínes siker
Kortárs építészettel foglalkozva Dévényi Sándor neve hallatán évtizedeken át a nagy jelenkori pécsi építész képe jelent meg előttem. Most azonban ahogy leülünk dolgozószobájában, néhány vázlat, rajz fölé hajolunk, az építész korántsem a befutott és pályáját kiteljesített alkotó szerepét hozza. Keserűség árad szavaiból. Már a Konrád György féle pécsi portrékötetben is a korábbi Toller-adminisztrációtól, most a sajátjaitól marad benne beteljesületlen várakozás. A meg nem értettség és el nem fogadottság rosszérzése. Hiába az összes létező díj, a Kossuth-tól az Ybl-ön át a Prímáig, nincs benne megnyugvás, nincs az elfogadottság érzése. Az elmúlt évtizedek posztmodern építészetében nagy feladatokkal vett részt, legfeljebb e munkákat nem az állam vagy valamely hatóság rendelte meg, hanem befolyásos magánszemélyek. Pécs mellett a főváros is fontos köztereken meg hegy-dombvidéki villákkal öregbíti hírnevét.
Elszomorít. Hiányérzete igazi. Szplínje is. Nyilván mert ma is nagy léptékben, összefüggésekben lát és gondolkozik. Építészek azon nemzedékéhez és szerepfelfogásához tartozik, kik nem házat, hanem társadalmat építenek. Hazát, ha tehetik. Ő ehhez szokott. S képviselni mindezt ma az egyetemi katedrán tudja leginkább. Műemléki meg köztérrekonstrukciós munkákkal teltek évei. S ilyenekkel, amilyen Pécsett a színház tere vagy a Jókai tér, Budán a Gellért tér akár, s főleg a Kistelegdy Istvánnal közösen kialakított Kálvária-dombi alagút, valóban mélyebben hat a társadalom működésére, mint egy kertben eldugott mégoly hatalmas villaépület. De ez utóbbiak kapcsán sem lehetne oka panaszra. A Lakodalmasház, a Villámsújtotta ház, a Makár tanya, ahol egy este csíptetett pontyot kaptunk, netán a Római udvar, csupa városképi jelentőségű épület. Némelyik több is annál: legenda, mítosz, máris lappangó várostörténet.
8/17
Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság.
Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság.
Azért a bosszúság nem bánat. A rosszkedv körein hamar túlesünk és a mester körbevisz minket a házban. Hiába a ritka terebélyes terek és arányok, elsősorban mégsem ezek hatnak, hanem a szobák derűje. Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság. A Zsolnay-kályha és az étkező ónémet tálalója akkora ünnepélyes templomi hanggal zeng, hogy a táplálkozás máskor prózai gyakorlata itt fenkölt rítussá nemesedik. Szerencsénk van. A város különböző pontjairól apránként hazaszállingózó családtagok ebédhez készülődnek. Meghívást kapunk. Dévényiék asztal köré ülnek, s mint a házban tán mindig az idők során, ők is imát mondanak evés előtt. Ennek itt helye van, hiteles. A ház ura a kedvünkért kiszolgálja a családot. Máskor ugyanezt a felesége, a Zuglóból ideszármaztatott Lugosi Ágnes végzi. Néhány fogalom kitüntetett helyet foglal el náluk: Isten, haza, család. Meg bor és építés. Szépség, múlt, közösség, s ha nem lenne ezerszer komprommitált, kevésbé félve írnám le: szeretet. Ez utóbbi tán kimondva sincs gyakorta, de a tárgyakhoz fűződő viszonyon, az unokák ajtófélfán megőrzött magasságvonalain átsüt. Egy kis polc fölött, hol a Kossuth-díj filigrán oszlopa áll, a falon a dédmama tányérja lóg. Zsolnay-tányér az, hiszen az anyai dédmama és annak fia is művészi festője volt a híres üzemnek. A pécsiség sejtekben él a házban.
10/17
Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság.
Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság.
Sok kedvesség, játék, néha fajsúlyos dráma
Mégsem csupa ájtatosság és fenköltség ez a pécsi mivolt. Dévényi építészete a magyar építészet humorral leginkább átitatott iránya. Sok kedvesség és játék van benne. Néha, mint a villámsújtotta ház esetében, fajsúlyos dráma is, ami aztán szellemesen van építészetileg elmondva benne. Pécsisége akkor is átütött, mikor többnyire a kiváló Dobány Sándor kerámikus művésszel közösen formálta városi házai homlokzatát. A mester egykor a legjobb kortársaktól tanulta alkotó módszerét. Amikor kellett, amikor érdemes volt, a nagy időkben került kapcsolatba a hetvenes évek elején Csete Györggyel és a progresszív Pécs Csoporttal. Aztán a nagy mágus, Makovecz Imre lett választott mestere. A magyar organikus építészet oktató és szervező csoportját, a Kós Károly Egyesülést már közösen alapították, s ha az iskolateremtő Makovecz helyét teljesen nem is lehet, ma úgy tűnik, az organikusok társadalmában azt leginkább Dévényi foglalja el.
11/17
Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság.
Az egész ház jókedvű, joviális. A kreativitás tökéletes ingergazdag és bátorító helyszíne. Minden részlet megélt, belakott. Semmi nem öncélú, mégis ott él benne a szépség, a választékosság.
Ebéd után kiállunk a kertbe. Cipőink nyomában hó ropog. Hátul megnézzük még a nagyszabású lépcsőházat, csodáljuk emelkedett terét. Dévényi tudja, hol él. Sőt. Tudása több ennél. Nem passzív ismeret. A hely kérdése sokszorosan aláhúzott, kontúrosra rajzolt motívum itt. A kert éke most, a hóban is egy római oszloptöredék, a hegyoldal kétezer évvel ezelőtti borkészítő társadalmának emléke. De a pontos helymeghatározást mégsem ez teremti meg. Kifelé menet búcsuzóul Dévényi az ötödik toronyramutat fel. Tudod, mondja, a város német neve Fünfkirchen. Ha itt lenézünk, velünk szemben az utca tengelyében ott a Dóm. De annak csak négy tornya van. Én megépítettem magunknak az ötödiket, ha keresné valaki.
Bojár Iván András
A cikk eredeti változata megjelent: Nagy Pécs Könyv (szerzők: Bojár Iván András - Darabos György; megjelenés: 2017-12-19, ISBN: 9786155773006, Kiadó: ITTHON VAN OTTHON SZOLGÁLTATÓ NONPROFIT KFT.) A könyv megrendelhető az alábbi a linken.
23:14
Aki látta a New Orleansban lévő Piazza d' Italiat, akár a saját szemével, akár képeken, annak nem kétséges, hogy Dévényi S. mit érzett magáénak. Hogy Pécsett, mindezen érzületekbõl, mi válhatott valósággá, jó kérdés - egyébként meglehetősen sok és jól.
14:43
@Pákozdi Imre: Jajj! Könyörgöm, ne!
Az omlettben van liszt is meg tojás is, mégsem palacsinta....Elnézést kérek.
15:07
@gádor: Az omlettben nincs liszt. És kb. ez a baj a maga hozzászólásaival, gádor.
http://www.google.hu/amp/s/m.nosalty.hu/recept/klasszikus-francia-omlett/amp
15:18
@Pákozdi Imre: Húúú, tényleg nincs...(gyermekkoromban rakott bele Édesanyám, azóta nem ettem), úh Önnek igaza van! Gratulálunk! Dévényi Sándor posztmodern építész, mert a new orleansi Itália tere olyan, amilyen....Ha legközelebb találkozom vele, igyekszem meggyőzni az Ön igazáról...Szerencsére a róla szóló könyv szövege még formálódik, egy lábjegyzet erejéig igyekszem az Ön korszakos felfedezését is belecsempészni a szövegbe. Kérem, hogy küldjön egy fotót az említett térről, bizonyára készített a helyszínen...
Az Ön hozzászólásaival csak annyi a baj, hogy vannak, mégha néha azonnal el is tűnnek. Könyörgöm, legyen tekintettel az oldal építészethez értő olvasóira!
15:48
@gádor: Ez a hang és az ön vitastílusa nem tartozik az oldal olvasóira - és amit szívem szerint válaszolnék, az sem :-). Kérem, hívjon fel, hogy személyesen tisztázhassuk az irántam érzett ellenszenvét és próbáljunk békésen éldegélni egymás mellett. A telefonszámom a szerkesztőségben elérhető.
16:09
@Pákozdi Imre: Azt gondolom, hogy sokak érzését tolmácsolom: az Ön "mérsékelten megalapozott" véleménye sem feltétlenül tart számot széleskörű érdeklődésre. Sőt, sokakat elriaszt a szakmai vitától itt, az Építészfórumon. Higgye el, hogy nem csupán a saját véleményemet interpretálom. Ezt már személyes e-mailjére válaszul is megírtam korábban.Én lennék a legboldogabb, ha ez nem így lenne, de így van...
Legutóbbi, az építész felsőoktatáshoz fűzött hozzászólása, sajnos hamarabb eltűnt, minthogy reagálhattam volna rá.
Még egyszer elmondom: Ön nem velem áll vitában, hanem egy építész életmű tulajdonosával, ha szabad így fogalmaznom. Totális magabiztossággal kinyilatkoztat és amikor valaki helyreigazítja, vagy ellenvéleményt fogalmaz meg, ne adj' Isten felhívja figyelmét tévedésére, akkor személyes útra tereli a vélt ellenszenvet....Tegye, ha akarja, de ha csacsiságot ír és reakcióidőmön belül nem távolítja el (valaki) a hozzászólását, akkor ki fogom igazítani Önt. Különösen, ha egy olyan, számomra fontos emberről van szó, mint Dévényi Sándor, akinek első kézből tudom a véleményét az Ön által írtak valótlanságáról.
A legjobb szándékú üdvözlettel:
Erhardt Gábor építész
06:31
@gádor: Gádor, ez eddig nem volt jó kör. A hozzászólásaival begyűjtött egy szerkesztői és egy főszerkesztői neheztelést, majd lisztet javasolt az omlettbe, végül megkísérelt kiebrudalni engem az Építészfórumról. Kérem, higgadjon le.
Amúgy a posztmodern építészet jellemzői a rendkívül alapos angol nyelvű Wikipédia-cikk* szerint: 1. a formai jellemzők: a szoborszerű ékítmények, a homlokzati díszek, antropomofrizmus (emberalakúság, emberi tulajdonságok megjelenítése), a trükkfestészet (trompe l’oeil) eszköztárának alkalmazása, az élénk és bőséges színhasználat, a formák töredezettsége. 2. jelentéstanilag, avagy lényegileg pedig a pluralizmus, azaz sokféleség, a kettős jelentések kedvelése, az ironikus látásmód, sőt a humor, a komplexitásra és ellentmondásosságra törekvés. Ezek a sajátosságok így, együtt, persze nem kérhetők számon minden, posztmodernnek tekintett épületen, de nagyjából jellemzőek. És Dévényi Sándor - akivel nem állok vitában, hiszen a műveit** szeretem, az Országépítőben várható írást pedig nem olvashattam, mert még nem jelent meg - tehát D. S. általam látott épületei ezeknek a kritériumoknak nagymértékben megfelelnek. Hogy ezen túlmenően ki, milyen mögöttes jelentéstartalmat tulajdonít a "posztmodern" szónak, nem tudom.
*https://en.wikipedia.org/wiki/Postmodern_architecture#Theories_of_postmodern_architecture
**ld. akár a Google által, Dévényi Sándor neve alatt mutatott gazdag épületkép-galériát.
08:12
@Pákozdi Imre: Tisztelt Pákozdi Imre,
Látom, nem adja fel a felesleges harcot, tisztelem a kitartását... Nincs okom lehiggadni, bármennyire is szeretné, nem fogom hagyni, hogy személyes ellenszenv megnyilvánulásaként próbálja észrevételeimet feltűntetni. Hozzászólásainak szakmaiságával kapcsolatos, tárgyilagos mondandómat kizárólag az Ön iránti jószándék diktálta. Megtettem ezt a nekem kéretlenül írt, meglehetősen bántüó hangú e-mailjére válaszolva, megtettem most is.
Nem gondolom, hogy a wikipédiáról citált definíciói, amik a posztmodern építészet egy szegmensének formáira vonatkoznak, vélt vagy valós szerkesztői és főszerkesztői neheztelésekkel megtámogatva Dévényi Sándor építészetére érvényessé válnak. Kérem, hogy higgye el: feleslegesen hajtogatja ezt az okosságot, ha maga az alkotó véleménye és a hazai organikus építészet története mond ellent ennek.
Sajnos, nagyon jellemző, hogy a hazai építészeti közbeszéd kizárólag klisékben tud gondolkodni. Divatos klisékben. Eddig a (különböző jelzőkkel érvénytelenített) regionalizmusok voltak a divatban, mostanában pedig Smiló Dávidék működésének köszönhetően a posztmodernre illik hivatkozni. Nincs evvel gond, személy szerint örülök annak, hogy újra felfedezik azokat az épületeket, amelyek az én egyetemi éveimben voltak igencsak népszerűek.
Az élet és Dévényi Sándor építészete azonban jóval sokszínűbb és érdekesebb ennél. Sokáig ez számomra sem volt egyértelmű és látható, de az elmúlt évek személyes és szakmai tapasztalatai erre a felismerésre vezettek. Ettől még a posztmodern építészet is nagy kedvencem, bár annak inkább az újracionalista vonalát kedvelem. (Abba most inkább nem mennék bele, hogy a modern építészet fogalmunk is mennyire szűk, leegyszerűsítő, mondhatnám, kirekesztő....)
Összegezve a fentieket: nagyra becsülöm az építészet kommentálásába fektetett erőfeszítéseit, de kérem, hogy higgye el: egy hatalmas életművű építész alkotó hetvenedik születésnapjára publikált köszöntő szöveghez fűzött hozzászólása az alkotó felszínes ismeretéről árulkodik, akárhányszor ismétli is el a véleményét. Ráadásuléppen az ünnepeltet bántja meg vele....
Üdvözlettel:
Erhardt Gábor építész
10:51
@gádor: Kellemes ünnepeket.
18:14
07:58
Feltételezésem szerint e kiváló írás (újra)közlésének oka - a Nagy Pécs Könyv promózásán túl - a mester hetvenedik születésnapja lehet. Talán érdemes lett volna egy mondattal kiegészíteni e történelmi léptékben is egyetemes textust... Ezúton is köszöntöm (ismét) a Mestert jókívánságaimmal!
Aki esetleg e szubjektív gondolatfüzéren túl továbbiakat is meg szeretne trudni Dévényi Sándor építészről, pályájáról, gondolatairól, emberi kapcsolatairól, az egy terjedelmes interjút olvashat vele az Országépítő című folyóirat hamarosan megjelenő 2018/4-es számában (x).
ui.: az affinitás- és ismerethiányból származó kötelező posztmodernezéstől pedig feláll a szőr a hátamon...! Hajrá Építészfórum!
12:09
@gádor: Tisztelt Véleményíró,
Attól, hogy valaki organikus, még lehet posztmodern is, függetlenül attól, hogy az Ön hátán feláll a szőr vagy sem. Dévényit a Wikipédia és más fórumok is posztmodernnek nevezik. Az egy tág kategória, nem pedig ismerethiányból táplálkozik. Mint ahogy a kortársba is belefér sok minden. Viszont nem találom túl ízlésesnek a mi felületünkön reklámozni más orgánumot, különösen, ha Ön is ezt teszi szóvá.
A szerkesztő.
15:19
@gádor: Tisztelt Erhardt Gábor Úr!
Szeretném megnyugtatni, az írás megjelentetésének nem a Nagy Pécs Könyv promózása a célja. A könyvkiadó kért meg, hogy amikor a kötetbe írt szövegeimet publikálom szélesebb körben, ahogy ez korábban Pelényi Margit esetében is megtörtént ezen az oldalon, legyek szíves jelölni az eredeti megjelenés helyét. Nem láttam aggályosnak a kérést, ezért eleget teszünk neki. Azt, hogy Dévényi posztmodern-e, avagy sem, szívesen körbejárjuk ezen a felületen. Várjuk az Ön vitairatát, amely érvekkel, argumentumokkal megy neki ennek a mind szélesebb körben elfogadott nézetnek. Itt nincsenek lecsavarozott álláspontok, törzsi vagy szektaérdekek. Ez az oldal az építészetről gondolkozás terepe. És a minőségé. Színvonalas gondolatoknak örömmel biztosítunk helyet.
Üdvözlettel:
Bojár Iván András főszerkesztő
14:55
@Kozár Alexandra: Tisztelt Bojár Iván András!
A hozzászólásom lényegére nem reagált, persze, nem is fontos.
A posztmodernnel kapcsolatos kérdést, pedig a hivatkozott Országépítőbeli interjúban a Mester maga fogja tisztázni. Ebben a kérdésben nem velem vitatkozik, bár én Dévényi álláspontjával értek egyet.
A "leposztmodernezés" veszélyét Pákozdi Imre "minőségi" hozzászólása tökéletesen illusztrálja. Önnek egy fél mondat, meg wikipédia, másnak pedig az élete....
Üdvözlettel:
Erhardt Gábor építész