Baranyai Balázs - interjú

Hauszmann-díjas 2004-ben

A diplomavédésed óta eltelt időben merre dolgoztál? milyen nagyobb projekteken? milyen tapasztalatokat szereztél az egyes munkahelyeken?

A diplomavédés óta nem sok idő telt még el, még igazából nem is helyezkedtem el irodában. Azt a munkát folytattam, amit már az egyetem alatt is csináltam. Korábban dolgoztam már több helyen is. Volt építészetileg kevésbé nívós hely is, ahol lakóparkot kellett tervezni, viszont arra nagyon jó volt, hogy beletanuljon az ember a munkába (hogyan néz ki egy engterv, kiviteli terv, tárgyalni a beruházókkal, társtervezőkkel). Egy ideje Bach Péter irodájában dolgoztam (illetve a diploma kezdete óta szabadabban). Csináltunk társasházat, családi házat, kiállítási pavilont, legutóbb egy kis falu fejlesztési tervét, faluközpontjának kialakítását új óvoda, közösségi ház, nyugdíjas ház, kereskedelmi létesítmények koncepciótervével.

Most hol dolgozol? milyen projekteken? Milyen beosztásban?

Most ebbe a faluba tervezzük a régi, nem használt kultúrház felújítását, átalakítását polgármesteri hivatallá.

Mennyi időt töltesz munkával átlagosan? csak a munkahelyen, vagy haza is viszed?

Mivel pillanatnyilag 'szabadúszó' vagyok, és DLA-zok is, ezért nagyon változó - 0-16 óra, és főképp otthon.

Milyennek látod a szakma megítélését magyarországon? milyen a mindennapi szakmai gyakorlat az egyetemi elképzeléseidhez képest? azon belül a fiatalok helyzete?

Rossz, de ezt már sokan leírták. Építészeti kultúra nem létezik, egy átlagember nem igazán hall az építészetről, a gimnáziumokban sincs szó a képzőművészetek mellett építőművészetről. Jó, ha az emberek legalább két építész (Makovecz és Finta) nevét hallották már. (Nem, mintha a kortárs képzőművészetet sokkal jobban ismernék.)

Ha esetleg a citromsárga-ballusztrádos újgazdag-barokkon túl újságokban, tévés műsorokban megjelenik az építészet-belsőépítészet, akkor sem a valódi értékek, hanem a tömegkultúrának megfelelő, kevés értéket felmutatni képes "trendi dizájn", amely a divathoz hasonlóan félévente változik, és teljesen értékét veszti, jöhet más.

Az építészeti kultúra hiányából következik a szakma "megbecsülése" is. Ahogy a focihoz, és a politikához, úgy ehhez is mindenki ért, mindenki le tudja rajzolni a saját házát innen-onnan vett példák alapján. Az építész egy ház építése folyamán csak a szükséges rossz, plusz pénzkiadás (hisz csak pár rajzot produkál). Az emberek, mint minden másban, ebben is rövidlátóak, csak azt nézik, hogy pillanatnyilag mennyibe kerül, az nem érdekes, hogy egy életen át egy rosszul használható házban laknak. Ehhez sajnos az "építészek" jelentős része is hozzájárul, akiknek csak a pénzkereset számít, valahogy elvégeztek egy egyetemet, főiskolát, építészethez nem értenek (vagy egyszerűen csak prostituálódtak), és kritikátlanul kiszolgálják a megrendelőt, lerajzolnak mindent a kívánsága szerint, és valódi munka nélkül, nagyon olcsón előállítanak egy hét alatt egy engtervet. Mivel az ilyenek az árakat is leszorítják, az emberek pedig nem tudják megítélni, hogy egy tervben mennyi munka van, ezért azt nem fizetik meg, ha valaki lelkiismeretesen, magas színvonalú munkát végez.

Persze van szerencsére egyre több pozitív példa is, ahol a megrendelőnek az is fontos, hogy a pénzéért egy jól működő, építészeti értéket képviselő ház szülessen.

Mint más szakmákban, itt se könnyű a fiatalok helyzete, van a szakmán belül generációs zártság. A pályázatokon a fiatalok ismeretségek, és tapasztalatok (mikor, hogyan kell a kiírónak megfelelni esetleg az építészeti minőség hátrányára) hiányában jelentős hátrányban vannak. Az irodákban pedig a frissen végzettek többségét általában "rajzolófiúnak" alkalmazzák számítógépes feldolgozásra. Ami egy jó irodában nem is olyan rossz, ha meg lehet tanulni a szakmát, és ez lassan kisebb-nagyobb alkotó munkával is párosul, csak sajnos a többség egy alacsony színvonalú irodában beleszürkül a munkába, és később se tud kitörni belőle. Míg régen különböző végzettséggel lehetett valaki rajzoló, szerkesztő, tervező, addig ma egyetemi diplomával is csak számítógépes feldolgozóként boldogulnak sokan (persze ez köszönhető az egyetemek felhígulásának, a rengeteg végzettnek).

Dolgoztál külföldön? milyen volt (a fentiekhez hasonlítva) a tapasztalat?

A fiatalok helyzete külföldön se jobb, mint itthon. Ismeretségek nélkül ott se megy, a bemutatkozó levelekre ott is ritkán szokás válaszolni. Külföldiként meg plusz hátrányban van az ember a helyi viszonyok ismerete hiányában. Ráadásul egyetemistaként nagyon keveset (vagy semmit se) fizetnek a szakmai gyakorlaton, ha már felvették az embert a portfoliója alapján. Egyébként például Németországban még kevesebb a munka a rengeteg építészre, csak ott kevesebb megbízásból is meg lehet élni, így jut is idő és energia a tervezésre.

Mit tervezel a karriereddel kapcsolatban a jövőben? más munkahely, még iskola, hobbi, pályamódosítás?

Most kezdtem a DLA-képzést a Műegyetemen, ezt befejezni. Szeretnék még esetleg külföldön is tanulni, illetve dolgozni. Szeretnék (továbbra is) olyan munkahelyen dolgozni, ahol magas színvonalú munka folyik, olyan Mester mellett, aki mellett fejlődhetek, akitől tanulhatok. Pályamódosításra addig nem gondolok, amíg megfelelő színvonalú munka végzésére van lehetőségem, mert csak a mi szakmánk a legszebb.

Mivel foglalkozol az építészet/a munka mellett?

Fotózok, olvasok, focizok.

Hogy vagy?

Kösz, megvagyok.