Két világhírű építész ”találkozása” Berlinben – megújult a Neue Nationalgalerie

Az egykori Nyugat-Berlin területén épült meg 1968-ban a Ludwig Mies van der Rohe tervezte Neue Nationalgalerie. A különleges "lebegő pavilon" 46 évnyi működést és számos jelentős kiállítást követően azonban bezárt, hogy elindulhasson a mostanra szükségessé vált felújítás. Korunk egyik leghíresebb építésze, David Chipperfield tiszteletben tartva Mies van der Rohe örökségét láthatatlan rekonstrukciót tervezett, melynek célja az épület funkcióinak megfelelő korszerűsítés, minél kevesebb vizuális beavatkozással.

A berlini Neue Nationalgalerie a 20. századi építészet egyik legjelentősebb alkotása. 1968-ban épült az egykori Nyugat-Berlin területén Ludwig Mies van der Rohe tervei alapján. A múzeum Mies van der Rohe egyetlen épülete, amely az Egyesült Államokba való kivándorlását (1938) követően Németországban felépült. A felkérést 75. születésnapja alkalmából, 1961-ben kapta azzal a céllal, hogy egy új kulturális központ születhessen Berlin nyugati felén, mivel a Museuminsel a második világháború utáni kettéosztás következtében a keleti blokk részévé vált.

A Ludwig Mies van der Rohe építészetére jellemző, légies, pavilonszerű kialakítás (Farnsworth House, Barcelona Pavilion) a Kulturforum területére megálmodott Neue Nationalgalerie esetében is megjelenik. A Neue Nationalgalerie egy klasszikus formát idéz meg modern technológiákkal, modern építőanyagok felhasználásával. A tervezésnél szükség volt a múzeum-funkció miatt egy nagyobb terem kialakítására, illetve kisebb termekre, irodákra, műhelyekre és raktárra. A négyzet alaprajzú, 54 méter hosszú üveg függönyfalakkal határolt épületre fém tető került. Az alsó szintre, ahol az állandó kiállításoknak egykor otthont adó négyzetes kiállítóterem található, lépcsők vezetnek le. Innen nyílik a szoborkert, illetve a kiszolgáló helyiségek is itt találhatók. Az épület 1968-ban készült el, ám Mies van der Rohe már nem láthatta a kész múzeumot.

A múzeum több kiállításnak adott helyet a következő évtizedekben, ám az intenzív használat során felmerültek épületszerkezeti, funkcionális problémák. Mies van der Rohe elsősorban esztétikai szempontokból mindenképpen szerette volna alkalmazni az acélvázas, üvegpaneles kialakítást, ám az egyrétegű üveg homlokzat a vékony ablakkeretekkel a funkció tekintetében nem bizonyult a legoptimálisabb megoldásnak hosszabb távon. A berlini időjárás és a beltér páratartalma miatt az üveg belső felületén víz csapódott le, valamint a fém ablakkeretek hőtágulás okozta mozgása miatt több alkalommal is megrepedtek a hatalmas üvegpanelek.

Különböző ideiglenes intézkedésekkel, beavatkozásokkal próbálták orvosolni a következményeket, ám a kiinduló problémaforrások elhárítására nem került sor. Közel ötven év után a Neue Nationalgalerie bezárta kapuit, hogy elindulhasson a múzeum átfogó felújítása. Az ikonikus műemlék épület rekonstrukciójához kapcsolódó tervek elkészítésére az ismert brit építészt, David Chipperfieldet kérték fel.

A meglévő struktúrát felújították és a jelenlegi műszaki szabványoknak megfelelően korszerűsítették. A funkcionális és technikai fejlesztések magukban foglalják a légkondicionálást, a mesterséges megvilágítást, a biztonság technikaifejlesztéseket és a látogatók igényeihez kapcsolódó szolgáltatásokat, például a ruhatárat, a kávézót és a múzeumi üzletet, valamint az akadálymentesítést.

A szerkezet javítása és a műszaki megújítás szükségessége komolyabb beavatkozást igényelt, ám a folyamat közben próbáltak egyensúlyt tartani a régi megőrzése, a műemlékvédelem és a korszerű, mai elvárásoknak megfelelő átalakítás között. A héjszerkezet "feltárása" után, mintegy 35 000 eredeti épületelemet, például kőburkolatot és minden belső berendezést szétszereltek. (Többek között 14 000 gránit lapot, 3 500 világítás rögzítő elemet, valamint még egy Mies van der Rohe által tervezett hamutálat is.) Helyreállításuk, katagolizálásuk után azokat az eredeti módon helyezték vissza az épületbe. 

Az eljárás során az elkerülhetetlen beavatkozásokat össze kellett egyeztetni az eredeti forma, anyag lehető legmagasabb fokú megőrzésével. A felújítási projekt nem egy új értelmezést jelent, hanem az eredeti építészet tiszteletre méltó javítását. A felújítás terveinek középpontjában az áll, hogy az épület használatának követelményei és a fizikai építmény közötti konfliktustényezőket csökkentsék.

„Hogy őszinte legyek, itt nem igazán nyerhetünk: mindössze annyit tehetünk, hogy hibázunk." -  mondta David Chipperfield a berlini Neue Nationalgalerie 100 millió eurós helyreállítási projektjének záró eseményén.

A tervező legfontosabb célja volt, hogy 2021-ben úgy nyithasson újra a múzeum, hogy működését tekintve jobb, de a külleme olyan, mint korábban. Chipperfield egy olyan láthatatlan felújítást akart elvégezni Mies van der Rohe épületén, melynek köszönhetően a korszerű elvárásoknak megfelelő helyszín születik, úgy hogy az ő munkája közben szinte észrevétlen marad. Úgy vélte, nincs olyan jelentőségű beavatkozásra szükség, amely indokolttá tenné, hogy saját „ismertetőjegyeit" rajta hagyja.

Chipperfield szerint azzal, hogy őt érte ez a megtisztelő feladat, az építészetnek olyan formája bontakozik ki, melynél minden meghozott döntés kiemelkedő fontossággal bír. Érdekes együttállás, ahogy a 20. századi építészet világhírű tervezőjének alkotása találkozik korunk egyik legismertebb építészének munkájával és az eredeti művet tisztelve, ismerve születhet újjá a múzeum egy másik évszázadban. Az Építészfórum hamarosan részletes projektbemutató formájában is foglalkozik a Neue Nationalegalerie rekonstrukciójával.
 

Forrás: bdonline.co.uk, Archdaily