Borászat Gyulakeszin - Boros Judit diplomaterve

Tágabb környezetére is pozitív hatást gyakorolna Boros Judit (BME Ipari- és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék) borászatával. A Csobánc lábánál elterülő szőlőbirtokra tervezett épület a hely szellemiségéhez igazodva idézi meg a hegytetőn álló várat és nyit a szemünknek kedves Balaton-felvidéki panoráma felé.

Tervezési helyszín, helyszíni adottságok

Gyulakeszi község a Balaton-felvidéken, a Tapolcai kistérségben, a Csobánc hegy nyugati lábánál fekszik. A település szőlői a Badacsonyi borvidékhez tartoznak. A borvidék jellegét, az itt termő borok különleges zamatát az egykori vulkánokból itt maradt lepusztult bazaltkúpok kedvező talaja adja meg. A talaj persze önmagában kevés lenne. A borvidék klímája kiegyenlített, mentes a szélsőségektől. Az alacsony hőmérséklet okozta fagykárok a borvidék szőlőültetvényeit nem sújtják. Különösen a déli, délnyugati lejtők napfényes védett területein alakul ki kedvező mikroklíma a szőlő számára. A Balaton nagy víztükre igen kedvező, a nap sugarát megsokszorozva veri vissza, kiegyenlítő hatással van a klímára. A nagy víztömeg meggátolja a hőmérsékleti szélsőségek kialakulását, valamint biztosítja a levegő magasabb páratartalmát. A hideg északi széltől a bazaltfalak védenek. Nincsenek forró nyarak, de túlságosan zord telek sem. A badacsonyi borvidék a fehérborok termőterülete. Jellegzetes szőlőfajtái az olaszrizling, a rizlingszilváni, a szürkebarát, az ottonel muskotály, tramini és a csak erre a tájegységre jellemző kéknyelű. A borvidék borai jellegzetesen testesek, tüzesek, zamatosak, magas extrakt-, alkohol- és savtartalmúak.

Csobánc, a tanúhegy

A tanúhegyek egy korábbi lepusztult, lekopott terület eredeti magasságát mutatják. Ezek a hegyek nem láncolatok, hanem egymagukban álló és egy sajátos rétegződést megőrző úgynevezett szigethegyek, amelyek kiemelkedtek az egykori Pannon-beltengerből. Évmilliókkal ezelőtt a Balaton-felvidéket, sőt az ország szinte teljes területét beborító Pannon-tenger legmélyén heves vulkáni tevékenység zajlott. E vulkanikus tevékenység során jött létre a Balatoni-felvidék tanúhegy-hármasa a Badacsony, a Szent-György hegy és a Csobánc.

A csonka kúp alakú Csobánc 376 m tengerszintfeletti magasságával a legkisebb közülük, mégis csupasz, lapos teteje lévén erről a legszebb a kilátás. A többi tanúheggyel ellentétben nem parcellázzák fel, így a minőségi szőlőtermesztés újraélesztése megoldható volt a hegy lejtőin. A rajta található XIII. században épült vár romjaival a tapolcai medence egyik gyöngyszeme. A vár régészeti feltárása 1953-ban indult meg, ám napjainkra rettenetes állapotba került. Megóvása, felújítása érdekében 2003-ban egy helybeli baráti társaság létrehozta a Csobánc Váráért Alapítványt.

A borászat épületét a Csobánc hegy déli lábánál elhelyezkedő, 3 telek összevonásával létrehozott telekre terveztem. A telkek a 7313. számú közútról lekanyarodó dűlőútról érhetők el, jelenleg beépítetlenek.
Összevont telkek területe: ~ 21 212 m2 = 2,1 ha

Az épület általános leírása

A magyar szőlő- és borágazat jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. A rendszerváltás utáni látványos változások egyike a borászat és a gasztronómia legújabb kori egymásra találása, másik a minőségi magyar borok előállítása. Az elmúlt 20 évben a szőlőültetvények telepítés üteme elmaradt a kívánatostól. A szőlőültetvények kiöregedésének veszélye különösen az Alföld és a Balaton-felvidék borvidékein jelentős. A tervezési helyszín is ide esik, sok az elhanyagolt mezőgazdasági terület. Figyelembe véve ezt és más szempontokat, köztük, hogy a minőségi borok előállításához egy technológiailag és építészetileg megfelelő épület dukál, döntöttem egy borászat tervezése mellett. Az épülettel célom felhívni a figyelmet a várra, az örökségvédelemre és cél a vári turizmus fellendítése is.

A környéken a hegyoldalban találunk pár régi présházat, egyszerű geometriájú nyeregtetős épületet. A föld alá rejtett technológiai terek felett a domboldalban csak két, a környezet léptékéhez igazodó archetipikus tömeg jelenik meg. Az épületek a terroir szépségét hirdetik. Az üzemi épületben a borkészítés racionális vonalát tematizáltam. A szerkezet és a terek így a termelési folyamat sorrendjében követik egymást mind vertikális, mind horizontális értelemben. Emellett az épület belső szervezése teljes egészében a borász és a terroir-bor kívánalmainak megfelelően gravitációs rendszerben épül fel.

A szőlőfeldolgozás az üzemi épület nulladik szintjén folyik, terepszintű csatlakozással. Az itt lévő bogyózó és préselő „galérián" történik a szőlő fogadása, bogyózása, az áztató tartályokba, vagy közvetlenül a présbe való juttatása és a must átmeneti tárolása, kezelése. Az acéltartályos erjesztők a „galériával" egy légtérben, de egy szinttel lejjebb helyezkednek el, így ez a rész két szint magas, és a felette lévő feldolgozó résszel közvetlen kapcsolata van. Belső terét - a déli homlokzat kő lamellái által - szűrt fény járja át. E térben egyik szintről töltik, a másik szintről ürítik a tartályokat. Ebből következik, hogy a gravitációnak megfelelően e tér alatt található a hordós pince. Ezen, vagyis a – 2. szinten történik a palackozás is a palackozó és címkéző helyiségben, innen a raktárakba kerülnek palackos érlelésre a borok. Ilyen helyiségből többet is kialakítottam különböző méretekkel és klímával, mivel a palackozóhelyiségből nem piackész termékek kerülnek ki. A címkézés után a késztermék a teherliften keresztül távozik.

A másik épület nulladik szintjén helyeztem el az irodát, a labort, a teakonyhát, és mint említettem itt távozik a késztermék. Ebből következik, hogy itt van a függőleges közlekedés is megoldva. E szint alatt, a -1. szinten találhatóak a szociális blokkok, raktárak. Az épületek a -2. pinceszinten összekapcsolódnak. E két épület úgy magasodik az említett pinceszinten, mint egy vár két bástyája, ebből asszociálhatunk Csobánc várára. A -2. szinten a hordós pincéhez közvetve, zsilippel kapcsolódik egy nagyobb borkóstoló helyiség. A zsiliptér a klimatikus viszonyok kiegyenlítését is szolgálja. A borászat borkóstoló része nem kíván konkurálni a „présházakkal", avval ellentétben nem épületként jelenik meg, hanem támfalként, ami teljesen megnyílik a kilátás irányába. Előtte egy kóstoló teraszt helyeztem el, mely szintén reagál a gyönyörű panorámára. 

A technológiai és funkcionális követelmények kielégítésén túl fontos szempont volt a borkészítés folyamatának bemutathatósága az érdeklődők, vendégek számára. A borászati üzem – funkcionalitásából eredően – nem igényel mindenhol természetes megvilágítást. Mégis a föld alatti beépítés barátságosabbá formálásához a palackozó és címkéző helyiségbe felülvilágítókat terveztem, ami ugyan a fényigényt nem tudja kielégíteni, mégis kellemesebb hangulatot teremt a belső térben.

A domináns anyagok: külső felületeken kő, a belsőben vasbeton. A belső tereket a bennük megvalósuló funkcióhoz igazítva alakítottam ki, de mindenütt az egyszerűség és racionalitás elve mentén. A helyiségek látszóbeton minőségű monolit vasbeton szerkezetei nyersen maradnak. Ehhez csiszolt beton ill. önterülő műgyanta padlóburkolatok készülnek. Ezek könnyen tisztíthatók, de egyben az üzemi és használati vízzel, vegyi anyagokkal szemben is ellenállók. A lejtett felületekről a folyadékot a résösszefolyókban vezetem el. Mind a kóstolóban, mind az irodában egyszerű fa bútorok kerülnek beépítésre. A homlokzati nyílászárók közül a gőzölt tölgyfa kaputáblák és alumínium nyílászárók jelennek meg láthatóan. A telken belüli térburkolat a homlokzatokkal azonos. A borászat épülete mind külsőleg, mind belsőleg romantikus felhangok, múlt-hazudás nélkül kísérel meg alkalmazkodni a különböző elvárásokhoz.

Köszönetet szeretnék mondani a többéves konzultációért és támogatásáért Dobai Jánosnak, a diplomamunkámhoz nyújtott segítségükért a szakági konzulenseknek, valamint az opponenciáért Pásztor Józsefnek.

Boros Judit

OPPONENSI VÉLEMÉNY
Boros Judit diplomatervéhez

Boros Judit olyan építészeti témát választott diplomája témájának, melyben a magyar építészet és építészek az elmúlt jó évtizedben igen sikeresek, sokszorosan díjazottak, külföldön is jegyzettek – nevezetesen a borkészítést, a borászatot. Tiszteleghetünk a megépült példák és az alkotók előtt Tokaj-hegyaljától Pannonhalmáig, Sopront, vagy Villányt bejárva, de koncentráljunk a badacsonyi borvidékre, a Csobáncra, Gyulakeszire – a diplomaterv helyszínére.

A házról, mint technológia befogadójáról

A Diplomázó az előkészítés során alaposan és példásan körbejárta a borkészítés témakörét – hegybírókkal, borászokkal beszélgetve részletekbe menőkig tanulmányozta a borkészítés nagyüzemi technológiáját. A megismerés folyamatában érzékenységét nem hagyta figyelmen kívül sem a terroir, mint helyi érték, szépség, sem Csobánc hajdani vára; szinte lokálpatriótaként mesél a helyszínről. Affinitása tervét biztos alapra helyezte. Még az olyan járulékos témára, mint a birtokméretre is figyel a szerző; a borászatot egészséges méretű szőlőültetvény vegye körül. A borászat funkcionális felépítését a terepre ültetett, háromszintes kialakítással biztosan kezeli. A telepítés, a használati szintek, a megközelítési útvonalak szépen elválasztottak; meggyőztek arról, életszerű a ház. Szüretkor befogadja a hegy termését, Márton napjától kínálhatja az újbort, fogadva a vendégeket.

A nagyüzemek reduktív eljárásához jól illeszkednek a célszerűen megválasztott építőanyagok. A rozsdamentes acél anyagú borászatai technológia baráti viszonyban van a puritán vasbeton szerkezetekkel és a műgyantával. Persze ha nagyon kutakodunk, találunk apróbb javítanivalót, amitől az üzemszerű működés döccenőmentesebbé válhatna. De ezek csekélységek, amelyeket a későbbiekben megszerzendő rutinnal biztosan kezelni lehet. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a borászat működését tekintve, azaz mérnöki szempontból rendben van.

A házról, mint megjelenésről

Boros Judit házában a nagy térfogatú és helyigényű pincéket, az érlelődő borokat a hegy gyomra fogadja be. Ebből az alapépítményből, mint a hegyből kinövő felépítményt a Diplomázó „várbástyáknak" jellemzi, rokonítva a Csobánc tetején lévő várrommal. Az elv és az ábrázolt szerkesztés szépsége mellett néhány vonatkozásra felhívom a figyelmet.
- Talán a Laposa pincészet (Badacsony, építész Kis Péter) közelsége, talán annak erős kisugárzása teszi, de túl direkt a két épület felépítése közti párhuzam.
- A szerző az általa „présházak"-nak nevezett terepszint feletti felépítményekkel sajátos viszonyban van.

Az épületkubusok hasonlóságán kívül minden más párhuzamot elvet, ami a hagyományos borospince présháza és a tervezett épület közt lehetne. A présházak a modern technológia részei a tervben, a közönség a támfali bevágásban kóstolhatja a hegy levét. A két épületrész még anyaghasználatában (burkolt-burkolatlan falak) is üzenget egymásnak, ezzel is elkülönültségüket hangsúlyozzák. A bazalt hegyből kinövő ház falait bazalt fedi. A Diplomázó terve készítése idején helyi kőfaragó mesterrel egyeztetett, így került tervébe a 3 cm vastagságú bazalt lapka, hátbeton szerkezet elé. A tervből kiolvasható, hogy a Diplomázó elgondolkodott a megvalósításon, de lehet, hogy egy kb. félarasz vastagságú kőfal azonos ráfordítással többletet tudna adni.

A házról, mint ízről

A tanúhegyek borairól Hamvas Béla a Bor filozófiája című könyvében mint hímborról ír: „…A férfilény minden árnyalata megvan benne, az önmagában gyönyörködő Narcisszusztól az aszkétáig; és a királyi előkelőségtől a bohémségig. Nagy szó. Mert mindegyik hegy egész kozmosz."
Ha elfogadjuk a fenti meglátást, azt, hogy a hegy egy egész kozmosz, a bor pedig egy széles spektrumú markáns karakter, akkor az lehet a következő kérdésünk, milyen legyen a ház, melyben megszületik a nedű?

Nagyon hosszan lehetne értekezni erről. A szerző műszaki leírása ad útmutatást a ház hangulatáról: „…A borászat épülete mind külsőleg, mind belsőleg romantikus felhangok, múlt-hazudás nélkül kísérel meg alkalmazkodni a különböző elvárásokhoz." A tervező tisztaságra törekvő szándékával maradéktalanul egyetértek. Viszont egy kicsivel több következetesség (savgerinc), valamint ízesítő-gazdagító hangulati elem (gyümölcsös aromák) is megférne a kitűzött cél keretein belül. Olyanokra gondolok, mint pl. a gőzölt tölgy és alu nyílászárók egyidejűsége a homlokzatokon, vagy pl. az árnyékolás-világítás. A szerző ez utóbbiról így ír: „…A borászati üzem – funkcionalitásából eredően – nem igényel mindenhol természetes megvilágítást. Mégis a földalatti beépítés barátságosabbá formálásához a palackozó és címkéző helyiségbe felülvilágítókat terveztem, ami ugyan a fényigényt nem tudja kielégíteni, mégis kellemesebb hangulatot teremt a belső térben."

Ilyen és hasonló rafináltságok által lehetne több egy kötöttségektől mentes diplomaterv. Persze ez már az a szint, ami arról szól, miként jöjjön létre építészeti csúcsminőség, vagy a borászatnál maradva csúcsbor szülőérlelő-áruló helye. Ez csak a kiváltságosoknak sikerül és nekik sem rendszeresen. Mindezek alapján – és hangsúlyozottan építészeti értékei mellett – a diplomatervet elfogadásra javaslom.

Az opponencia készült egy pohár asztali fehér (nem csúcs)bor társaságában, Óbudán, 2013-ban, Szent Iván napján

Pásztor József
építész