A budai várba vezető tucatnyi lépcső közül talán a Korlát utcai a leghangulatosabb. A nyugati oldalon, a Déli Pályaudvar homlokzatának vonalából induló útvonal a várfal tövéig vezet.
A várhegy oldala itt az egyik legmeredekebb, ezért a lépcső maximális meredekség mellett is iránytörésekkel épült.
A várfal nyugati oldalára párszáz méterrel délebbre lehet feljutni, a Gránit lépcsőn. Mellé a TAAT Építész Műterem tervei alapján 2015-ben épült lift, három másik budavári helyszínhez hasonló stílusban.
A budai vár kétségtelenül legismertebb lépcsős bejárata a Halászbástya. Építésének fő oka az újjáépülő Mátyás-templom környezetének rendezése volt, de Schulek Frigyes tervei szerint önálló értéket képviselő, a turizmus számára is értékes megoldással.
A neoromán stílusú, és természetesen kőből épült épületegyüttes és lépcső 1905-re készült el. A kor építészetének érdekessége, hogy ekkor már épült például Szeged csúcsmodern vasbeton víztornya.
A vár keleti oldalába vezető tucatnyi lépcső jellegzetes példája a Ponty utcai. A szűk és meredek utcában minden talpalatnyi hely remekül kihasznált, legyen szó az első emeletre nyíló bejáratról, vagy apró parkról.
A Ponty utca szomszédságában áll a vár egyik legújabb épületegyüttese, a Bastion Residence. Tervezője, a várnegyed több meghatározó modern épületét is megálmodó Reimholz Péter, akinek a nevét hamarosan az itteni lépcső viselheti.
Budafok dombon fekvő régi, és a dunaparti új városrészét köti össze a Dietzl-lépcső. Mellette esővíz-árapasztó gátak sora.
A régi lépcsősor 2011-ben teljesen megújult, a járófelület, eredeti, de kopott köveit megfordítva építették be. A kép akár az 1980-as években is készülhetett volna, ha nem árulja el a jelent egy Hello Wood Workstation kabin (jobboldalt).
A lépcső névadója Dietzl József, aki 1849-ben elsőként alapított Budafokon borászatot, majd 1890-ben pezsgőgyárat, megalapozva az itteni borok hírét. Egykori háza közvetlenül a lépcső tetején áll.
A Stáció utcán végighaladva, az út legmagasabb pontján, a Fekete-dombon túl, a következő lépcső már lefelé, Budafok legrégibb utcájába vezet.
A lépcső aljában megbúvó Péter Pál utca igazi különlegesség a mai Budapesten: az egykor önálló településként létező Budafok egykori főutcája, amelynek kétszintes - alul présház, felül lakószint - házsora ma is eredeti formában áll.
A két lépcső közti Fekete-dombon áll a lépcső stációsorának utolsó állomása, a 2016-ra megújult kálvária. 1808-ban még kopár dombtetőre épült, ma már a régi városközpont része.
A szomszédos lakóházak jellegzetessége az eredeti, helyben bányászott mészkő építőanyag. A kiválóan alakítható követ nem csak Budafok építésénél használták, de hajókon szállítva egészen a mohácsi építkezésekig eljutott.
A Rózsadomb legdélebbi nyúlványa egészen a Nagykörútig ér, ami a 20. századra már szinte végig beépült tömbös bérházakkal. A domboldal rendezett lezárására 1911-ben épült hatalmas támfalrendszer, három szerpentinnel és hét lépcsővel.
A környéken bányászott mészkőből épült falak a dombra vezető új, kis emelkedésű szerpentinút elvezetését segítették, meglehetősen szűk keretek közt, az addigra már jórészt beépült területen.
A falak által körbezárt, apró mellékcsúcs fennsíkján alakították ki a Margit-parkot, középpontjában a Beck Ö. Fülöp által 1938-ra befejezett Ifjúság Kútjával.
Az eddig látott lépcsők közül méretével emelkedik ki a Kissvábhegy oldalába felfutó Csaba utca. A megszakításokkal együtt bő négyszáz méter hosszú lépcsősor 85 métert emelkedik.
Az út szépségét a panoráma mellett az épített környezet változása adja: a hegyre felfelé az 1920-as évekre beépült alsó szakasztól a hetvenes évek modern lakóházaiig lépked előre az idő.
A Kissvábhegy tetejének különleges épületei az 1980-as években épült, kör alakú szegmensekből összeálló lakóházak. A tévés házak néven is ismert épületeket az akkori Magyar Televízió szakszervezete építtette.
A házak mellett a lépcső folytatása a Kis-Sváb-hegy 258 méter magas csúcsán elterülő rétre is felvezet.
