Közélet, hírek
Budapest város maga a múzeum
2015.04.14. 12:37
Eredmény született: a Sanaa és a Snøhetta mögött a Nieto Sobejano S.L.P., valamint Balázs Mihály csapata és a BME Építészmérnöki Kara közös terve nyerte az Új Nemzeti Galéria - Ludwig Múzeum épületére kiírt, meghívásos tervpályázatot. Ennek alkalmából bemutatjuk egy másik pályázó, Zoboki Gábor és csapata Budapest örökségalapú múzeumi koncepcióját: nagy meglepetésre eszerint az új épület nem a Városligetbe kerül.
Budapest város érdeke, hogy a megfelelő arányban fordítsuk az erőforrásokat műemlékek felújítására, hasznosítására, és új városrészek kialakítására. Zoboki Gábor építész meglátása szerint az új múzeumi negyed rejtve már létezik a turisták által kitaposott útvonalon, a pusztuló vagy alulhasznosított műemlékeinkben. Kurátorokkal és gyűjteményi szakértőkkel együttműködve örökségalapú múzeumi koncepciót dolgozott ki, miután meghívták a városligeti múzeumi negyed kapcsán kiírt pályázatra. A beadott tervekben azonban a Magyar Nemzeti Galériát a Városliget helyett a Budai Várba helyezi, a Szent György térre. A Szent György tér történelmünk, valamint kulturális és építészeti örökségünk egyik legfontosabb helyszíne egyedülálló városi elhelyezkedésének és múltjának köszönhetően. A II. világháborús pusztítások óta nem nyúltunk méltó módon ehhez a helyhez, és talán ezért nem kapcsolódik organikusan a budapestiek által használt közterekhez. Pedig rengeteg turista innen indul el a Lánchídon át, a Bazilikát érintve, az Andrássy úton át egészen a Hősök teréig.
2/14
Magyar Nemzeti Galéria, 1. tabló, forrás: Zoboki Építésziroda
Magyar Nemzeti Galéria, 1. tabló, forrás: Zoboki Építésziroda
A Zoboki Építésziroda alkotóközössége az utóbbi 15 év megbízásainak köszönhetően itthon és külföldön is elmélyülten foglalkozott kulturális beruházásokkal. Úgy vélik, hogy városrendezési kérdésekben a szakmának kell kezdeményeznie, eddigi munkásságuk pedig kötelezi őket arra, hogy a múzeumi negyed kapcsán kibontakozó párbeszédben magas szintű dokumentáció elkészítésével vegyenek részt. Pályázati anyaguk így szándékosan nem felel meg a formai követelményeknek, mert céljuk - a pályázat megnyerése vagy a pályázati anyag beadásáért kiírt magas díj megszerzése helyett - Budapest urbanisztikai diskurzusába való bekapcsolódás volt. Érdemben kívánnak hozzájárulni ahhoz a szakmai vitához, amely a közberuházásokat érintő városstratégiai megfontolásokat is figyelembe veszi.
“Az építész nyelve a terv, leghatásosabban így fejtheti ki a véleményét. Ezért nyújtottuk be múzeumi koncepciónkat, amely egyaránt tekintettel kíván lenni Budapest múltjára és jövőjére. Konstruktív segítő szándékkal, minőségi vita során szeretnénk véleményt formálni egy olyan kérdésben, amely a városban élőket érintő fontos döntésekről szól, ám még hiányzik belőle a szakmai konszenzus." - mondja Zoboki Gábor.
6/14
Magyar Nemzeti Galéria, 5. tabló, forrás: Zoboki Építésziroda
Magyar Nemzeti Galéria, 5. tabló, forrás: Zoboki Építésziroda
A múzeumi koncepció városi és építészeti tervből áll, és az iroda korábbi munkáihoz, a Müpa és a sencseni Nanshan Kulturális Központ és Múzeum tervezéséhez hasonlóan programalkotással kezdődik: annak átgondolásával, hogy a városlakók és turisták szempontjából az elkövetkező évtizedekben mi lesz a legkedvezőbb, legműködőképesebb modell, amely Budapest épített örökségének jövőjét is felelősen kezeli. Éppen ezért a Zoboki Építésziroda a múzeumi műtárgyak és enteriőrök mellett figyelembe veszi az építészeti örökséget, illetve a közterek és az utcák hagyatékát és hangulatát. Urbanisztikai és ingatlanfejlesztési szempontokat is összesítve arra jutottak, hogy az új múzeumi negyed rejtve már létezik a turisták által kitaposott útvonalon. A pusztuló vagy alulhasznosított belvárosi műemlékeinkben tökéletesen megoldható a múzeumi negyed programja.
10/14
Magyar Nemzeti Galéria, 10. tabló, forrás: Zoboki Építésziroda
Magyar Nemzeti Galéria, 10. tabló, forrás: Zoboki Építésziroda
Különösen fontos a Budai Vár esetében, hogy visszakerüljön a város vérkeringésébe, ezért át kellett gondolni jövőbeni szerepét. A Zoboki Építésziroda és nemzetközi elismertségű szakértőik abban hisznek, hogy a turizmus alappillérei, a kulturális, kereskedelmi és vendéglátási funkciók egymást erősítő hatása tölti meg a városrészeket élettel.
Az iroda terve megoldást ad a Magyar Nemzeti Galéria ügyének méltó elrendezésére a Várban, és ezzel alternatív lehetőséget kínálnak a döntéshozóknak a Városliget túlépítésével szemben. A Sándor Palotával átellenben található telken a mai kor követelményeinek megfelelő, új múzeumi épületet terveztek, hiszen a felújításra váró Palota mindig is alkalmatlan volt erre a célra. Ezzel a Szent György tér újjáéled, és a nemzet legjelentősebb képzőművészeti gyűjteményét a teljes Csontváry-életművel, értékes barokk szárnyas oltárokkal, és egy időszaki kiállításra alkalmas pavilonnal egyesíti.
11/14
Magyar Nemzeti Galéria, 11. tabló, forrás: Zoboki Építésziroda
Magyar Nemzeti Galéria, 11. tabló, forrás: Zoboki Építésziroda
A Zoboki Építésziroda tanulmánya a Városliget sorsára is kitér. A világon elsőként civil kezdeményezésre, közadakozásból létrejött közpark Budapest első számú rekreációs helye, nagy értékű zöld tüdeje, csodás millenniumi építészeti örökségekkel. Mindezekre tekintettel az alkotóközösség szakmai véleménye szerint a források egy részét inkább a Városliget eredeti formájában való felújítására kell fordítani.
Zoboki Gábor vallja, hogy felelősen kell gondolkodnunk Budapest épített örökségének jövőjéről. A múzeumi negyed fejlesztési lendületét és forrásait a városligeti építések volumenének csökkentése révén inkább a műemlékek felújítására és hasznosítására kell koncentrálni. Álláspontját április 17-én a Magyar Tudományos Akadémián, a Magyar Urbanisztikai Társaság által szervezett „Mindent a maga helyén", Múzeumliget vagy tudatos városfejlesztés című konferencián is képviselni fogja mint felkért hozzászóló.
Az eredetileg a Városligetbe tervezett Új Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum épületére nyílt nemzetközi tervpályázatot hirdettek, amire a beérkezett 80 pályamű közül a bíráló bizottság nem talált megvalósításra alkalmasat. A második, tervezési szakaszra a kiírók úgy határoztak, hogy 9 külföldi - és a szokatlanul nehéz gazdasági, jogi és referenciákra vonatkozó minősítési feltételek okán - csak 2 magyar pályázót hívnak meg, amelyek egyike a Zoboki Építésziroda volt.
12:11
És itt van újra írásban is: http://nol.hu/belfold/harcolni-szeretek-balhezni-nem-1528597
Különösen ez a rész tetszik: "Füleky Zsolt építésügyi államtitkár két nappal ezelőtt bejelentette a Karmelita Kolostor átépítéséről szóló bizottsági megbeszélésen, hogy a Szent György tér beépítésére is hamarosan ötletpályázatot írnak ki. Ha felkérnek, szívesen részt veszek a zsűri munkájában, ezzel egyúttal ki is zárnám magam a lehetséges pályázók sorából."
Ez nagyon korrekt! (És egyben válasz is arra, ammit Zikkert Zoli felvetett)
10:33
Zoboki megszólalt:
https://www.youtube.com/watch?v=FZjoHP67GV8&feature=youtu.be
08:15
Zobokiék ellenterve a pályázati rendszer felrúgásának is(!) számít (Skardelli stadion tervéhez hasonlóan), és ilyen módon az jövendőbeli tervpályázatok sírját ássa tovább. Minden ilyen eset egyre erősebben azt bizonyítja a döntéshozók számára, hogy nincs szükség a pályázatosdira. Minek az egész nyűg, pénz- és időkidobás, harc a szakmai szervezetek hiúságával, ha a rendszeren kívül lehet jobban dönteni?
Ugyanakkor milyen más módszer lenne egy hamis, rosszul feltett kérdésre választ kereső tervpályázat esetén? És hol a határ a rossz tervpályázat és a jó között?
Az óriási méretű épület park közepére pottyantásának mikéntjére választ kereső pályázat szerintem rossz kérdés. Sok okból, amiket már sokan kifejtettek. Most csak a szófordulatom kapcsán arra utalnék, hogy nem pottyani fog az ekkora épület, hanem bombaként robbani a legkímélőbb építési technológiák és legletisztultabb organizáció mellett is.
Tehát a fenti, pályázati rendszert féltő gondolataim ellenére is örülök, hogy van ellenterv! Azonban ennek a következménye nem az kellene, hogy legyen, hogy Zoboki megkapja a tervezést, hanem hogy a felmerült új szempontok mentén új pályázat kerül kiírásra új helyszínre.
A Múzeum Liget projekt egyik befolyásos szereplője mondta egy-két éve, hogy egy projekt legfontosabb hozzávalója, hogy legyen benne "kraft", legyen mögötte erős politikai támogatás. Az illető azt mondta, hogy gondolhat bárki bármilyen alternatív helyszínre, más típusú kulturális fejlesztésre, sorolhatja a jó helyeket, kihasználatlan épületeket Ráday vagy Schneller, de azok nem lesznek projektek, mert nincs meg bennük ez a lényegi szikra. Kiváncsi vagyok, Zoboki tervében benne van-e? Az építészeti megformálás alapján azt is gondolhatná az ember, ezt nem ő rajzolta, hanem egy magabiztosabb, öntudatosabb, magasan elhelyezkedő, vezetéshez szokott kéz. De ha csak a kéz jó ismerőjeként (lásd még Nebbien kapu esete) megfelelési kényszer szülte is a formát, akkor is van esélye megszerezni a "kraftot".
10:47
@zikkertzoltan: A Liget Budapest és a Várnegyed hivatali negyeddé alakítása egyaránt attól szenved, amiről Ön, hozzászólásának utolsó passzusában ír. A politikai szándék lehet Budapest két hiányzó (Építészeti és Fotóművészeti) és két törött szárnyú (Népművészeti és Közlekedési) múzeumának megépítése és az sem baj, ha ez a szándék nem az önkormányzattól, hanem közvetlenül a kormánytól ered. Az azonban, hogy ezek a múzeumok a városon belül hol épüljenek meg, hogyan nézzenek ki, már nem a kormány és különösen nem a kormányfő illetékessége. Ezt a szándékot az önkormányzat kell - szükség esetén várostervezési szakmai vita után - beillessze a már elfogadott városfejlesztési tervek láncolatába, amit követően célszerű tárgyalásokba bocsátkoznia a kormánnyal, az EU-val és a bankokkal. Az előzetes finanszírozási keretmegállapodások megszületése után múzeumonkénti programalkotás következik, a múzeumi szakma bevonásával. Ezt követően jöhetnek a környezetrendezés feladatával együtt kiírt tervpályázatok; ha a koncepció múzeumi negyedről szól, akkor először külön, annak a rendezési tervére. A pályázatok elbírálása után a továbbtervezési, majd az építéssel kapcsolatos közbeszerzési pályázatok következnek. Ebben a rendben nincs helye annak, hogy bárki - akár a polgármester, akár a főépítész akár a kulturális miniszter, akár a kormányfő vagy éppen a fegyveres erők főparancsnoka kivegye a 6B-s ceruzát az építész kezéből, vagy hogy kívánalmakat sugalljon.
12:13
@Pákozdi Imre: No igen. Finoman szólva is cinikusnak tartom a fentebb általam idézett hatékonysági megközelítést arról, hogy mi egy projekt legfontosabb eleme. Remélném, hogy legalább ilyen fontos a projekt tárgya, szükségessége, hasznossága, milyensége is. Utóbbiak pedig szakmai megközelítést igényelnének.
19:27
Ellenterv? Abban a koordináta-rendszerben mindenképpen, ahol az a kiindulási pont, hogy bizonyítsa be, hogy 2x2=5. Ismerve a rendszert összetartó erőket (kormány és emberei), egyáltalán nem helytelen/téves/ellen-séges gondolat megpróbálni óvatosan amellett érvelni, hogy a végeredmény valahol 3,5 és 4,5 között lehet. A Városliget "megfejlesztése" annyira abszurd és kártékony elképzelés, hogy a legkisebb ellennek is instant legitimációt kölcsönöz. A kormány szándékosan leterelte a projektet a szakmai: építészeti, urbanisztikai, muzeológiai, kultúrafejlesztési síkról, így az erre adott reakció, ha úgy tetszik, ellenreakció is kénytelen igazodni ehhez. (Laikusként mellesleg furcsállom, hogy közben a szakma egy olyan tervet értékel legtöbbre, amelyiknek az az egyik fő "poénja", hogy a környezetének - talán még a tágabbnak is, de a szűkebbnek feltétlenül - kerülnie kell a vertikalitást, erre be van téve a fák közé. Persze lehet, hogy a fák valójában csak látványtervi túlkapások...)A zsákutcában teljes gőzzel száguldó gyorsnaszádot először le kéne lassítani, és csak utána megfordítani. Ami párbeszéd nélkül nem megy. És hátha könnyebben lehet oszlopsorral és kokárdával párbeszédet kezdeményezni.Minderre természetesen semmi szükség nem lenne, ha az illetékes testületek, Kamara, MÉSZ az első percben felállnak - a sarkukra -, és lesöprik az asztalról a Városliget mellett az ő szakmai autoritásukat is eldózerolni óhajtó törekvéseket. Ez nem történt meg, így most mindenkinek magának kell megrajzolnia a saját kis szabadságköreit.
20:33
@lecsó: A nap hozzászólása. Le a kalappal.
13:46
Mily rég is nem írtam itt. Most azonban összeszorult a gyomrom és valahogy felkívánkozik: egyre fontosabbnak érzem sok okból az "építeni vagy nem építeni" kérdést. Egyrészt mert olyan mély válság tapos immár lassan évtized óta bennünket építészeket, hogy már mindent, de mindent az etika felől közelítünk. Másrészt mert a jelen kurzus láthatóan nem ismeri fel a kultúra társadalomépítő jelentőségét. Mindezekből talán kihámozható, hogy nem hiszek a politikai szándék által generált építészeti tettben.Talán tévedek - adja az Úr -, ha ezt az "ellentervet" is ilyennek látom. (nem minősítem: látom) Okos, gesztusos, ahogy ZG ismerve van, ám mintha teljességgel nem az építészet felől közelítene. Hátat fordítani illik? Miért is? Hogy azok is megértség, akiknek szól? Rajzokon látható eszközei éppoly vulgárisak, ahogy a manapi politikai verbalitás... eképpen adekvát?Igen, én is féltem a Ligetet. Engem sem győztek meg a pályázati tervek. Együtt végképp nem. De mindezeket ismervén sem tartom alternatívának a most fentebb bemutatott tervet. A helyet, a figyelemfelkeltés gesztusát értékelem, a választott szókinccsel van nagy bajom.
HL
14:00
@hady: Egyébként mindegy, hogy mit és mivel építünk be, a rendbehozott budapesti közterek sorsa előbb-utóbb a fabódéval történő elárasztás lesz. A "Fashion street", a Vörösmarty tér és a Budai Vár valamelyik területe - minden lehetséges alkalommal és ürüggyel - és a Madách Sétány is, úgy látszik, mégis: http://index.hu/belfold/2015/04/13/marciusban_leszavaztak_de_megint_elokerult_a_madach_teri_borsetany/
Hadyval amúgy egyetértek, méghozzá igencsak: http://epiteszforum.hu/magyar-nemzeti-galeria-a-zoboki-demeter-epitesziroda-terve#comment-24026
08:20
Spártaira véve a figurát (ha már olyan (gagyi)dóros oszlopsoros ez a terv):
Zobokiék gesztusa mindenképpen üdvözlendő, jó lenne, ha a jövőben többen mernék/mernénk ilyen módon (nem csak szóban/kommentekben) felvállalni véleményünket. A ház kívül - nem szép, no.
Az Építészfórum meg olyan, amilyen. Náluk ez koncepció: nem először látunk pályázatismertetés helyett ellentervet és, hát engedtessék meg nekik.
A logikai baki a cikk elején más tészta, tanult embernek nehezen bocsátható meg, ezt azonban az első komment már tisztázta.
07:04
>szerintem< nagyon fontos, hogy valaki nem csak sír, hanem korlátozott vizuális fantáziájú vezető politikusaink számára is érthető rajzi dokumentációval igazolja, hogy van más lehetőség is, mint a Városligetbe koncentrált múzeumkupac
az, hogy ez az építész ráadásul némileg több eséllyel juttatja el gondolatait a releváns döntéshozókhoz, különösen fontos - van az a kutyaugatás, ami felhallatszik a mennybe -, bár egyúttal pikáns helyzetet is teremt
az építészeti megformálás viszont, remélem, tényleg csak egy munkaközi, konzervatív-politikus-vakító eszköz ebben a folyamatban, mert rémesen emlékeztet egy néhai építész gondolataira, amelyeknek nem lett jó vége...
a Ligetbe tervezett épületekkel alapvetően nem az a baj szerintem, hogy szörnyen beépítenék a Ligetet, ez sem szerencsés, de én nem látom olyan tragikusnak, mint itt sokan; sokkal inkább egy kihagyott városfejlesztési ziccernek látom: ezek az új múzeumok városszerte, akár új helyen, új épületként, akár eredeti helyükön progresszíven megújítva Budapest XXI. századi fejlesztésének-megújításának sarokkövei, vezérhajó-projektjei lehetnének, akár a szlömösödő belvárosi kerületekben, akár a belvárost övező rozsdazónákban
23:16
Tisztelt Szerkesztőség,
ma lezárult egy olyan meghívásos nemzetközi tervpályázat, amelyen a világ legismertebb építészirodái mellett két magyar építész is lehetőséget kapott arra, hogy hazánkat képviselje.
Az egyik alkotóközösség – Balázs Mihály és a BME Építészkara – olyan eredményt ért el, amely szinte páratlan a kortárs magyar építészet történetében: a legjobbak között is helyezést, második díjat nyert a nemzetközi zsűri döntése alapján.
Önök is tudósítottak a tegnap esti Katonában lefolyt vitáról, ahol megtudhattuk hogy Balázs Mihály és munkatársai komoly belső viták és megfontolások után döntöttek úgy, hogy a Városliget fejlesztése vállalható és vállalandó feladat. Zoboki Gábor és csapata másként döntött. Nyilván nem pályázat nélkül szeretne munkát szerezni ahogy ezt sok, nyilván rosszindulatú építész kolléga feltételezi - sokkal inkább őszintén szeretné megszolgálni helyét a Hauszmann bizottságban, valamint azt, hogy (milyen pályázattal is?) elnyerhette a Miniszterelnökség Központi Hivatala vári elhelyezésének tervezését. Ha jogában áll megtervezni a tér egyik felét, természetesen jogában áll (majd?) megtervezni a másikat is.
Az Építészfórumtól – amely már rég nem Vargha Mihály szellemiségét követi, kedves Zöldi Anna, és építész barátaim már nem is tekintik sajátjuknak, sokkal inkább Pákozdi Imre archigasztro blogger szellemi balettszínházának (legyen a ligeti múzeumból csepeli uszoda?! Uram Jézus...) – ettől az Építészfórumtól, amivé Önök tették, már rég nem is várja senki az újságírói etika alaptételeit: az objektív tájékoztatást, az egyes témák kiegyensúlyozott és sokoldalú bemutatását. Nincsenek már Önökkel szemben minimális elvárások sem – így nem is különösebben fontos az amire szeretném felhívni a figyelmüket: ma egy magyar építészcsoport – egy valódi pályázaton - és nem internetes szavazáson vagy valamely szerkesztőség véleményrovatában – szó szerint világraszóló sikert aratott.
Ez azonban láthatólag Önök számára nem jelent semmiféle értéket. A Szerkesztőség ezt az alkalmat – a magyar kortárs építészet és Balázs Mihály e jelentős sikerét – arra használta fel, hogy saját régóta ismert és kifogyhatatlanul ismételgetett ellenvéleményének tapsikova örülvén szó szerint megjelentesse a Zoboki iroda közleményeit és kritika nélkül együtt, sálat lobogtatva ugrabugráljon a mesterrel Zoboki önimádatának verőfényében, – miközben a Pákozdi – Bardóczi – Zöldi trió (az első a magyar építészet megmondó percembereként, utóbbi kettő pedig szerkesztőként) a véleményrovatban veregetik egymás vállát, és a Ráday-féle „A város maga a múzeum” bolondsággal etetik egymást. Ha a város maga a múzeum, akkor a múzeum meg maga a város, és akkor maga meg maga – csak tovább kell fűzni egy kicsit ezt a magvas hülyeséget. Mindeközben a Zoboki-féle megváltás felett örvendve fittyet hánynak azon kiváló építészek munkájára is, akik már számtalan tervjavaslatot készítettek a Szent György tér beépítésére (jó reggel kívánok!).
Szerintem ez olyan fokú érzéketlenség Balázs Mihállyal és alkotótársaikkal, általában a magyar építészekkel, valamint a pályázaton induló, annak kiírását elfogadó és munkájával alátámasztó, a világ legjobbjaiként számon tartott külföldi építészközösségekkel szemben, ami tőlünk Nyugatra elképzelhetetlen ordenáré magatartásnak számítana. Mi ezt már csak sajnálkozással - vagy már azzal sem, de meglepődve semmiképp sem – vesszük tudomásul.
Ezért engedjék meg - ha már Önöknek, az „Építészfórum” szerkesztőinek a saját magukra fordított energiáik miatt nem futotta rá – hadd gratuláljak, remélem sokak nevében - a pályázaton elért kiemelkedő nemzetközi sikerhez Balázs Mihály építésznek és a BME Építészkarának, és kérjek elnézést azért, hogy a magyar építészek fórumán nem tudjuk közösen együtt ünnepelni ezt a sikert, mert hát ilyenek vagyunk…
Munkájukhoz - a magyar kortárs építészet és építészoktatás további megújításához - jó egészséget és optimizmust, kitartást kívánok.
00:55
@Haussmann: Kedves Haussmann, nem tudom ki Ön, mert nevét véleményéhez nem merte felvállalni, de nagyon szépen köszönjük, hogy figyelmeztetett minket arra, hogy Balázs Mihálynak gratuláljunk. Mihály tervét remélem, hogy hamarosan be fogjuk tudni mutatni itt (is), ha megkapjuk az anyagot, ahogyan Zoboki Gábor volt olyan kedves, és eljuttatta hozzánk az övét.
Vargha Misit elég jól ismerve pedig úgy vélem, hogy ha itt lenne közöttünk, nem örülne egy ekkora épületnek a Ligetben. Ahogyan a Nemzeti Színház és sok más ügyben - sokszor egyedüliként - felszólalt, véleményt formált, úgy ebben az ügyben sem hallgatna. Mihály többször is elmondta a halála előtt, hogy új épületet csak nagyon indokolt esetben lenne szabad építenünk. S azt kell Önnek írnom, hogy korát jóval megelőzve mondta ezt. Ahogy kiveszem soraiból, Ön nem ismerte Mihály ezen véleményét, és azt sem tudja, hogy a mutyi-gyanús ingatlanfejlesztési gigaprojektekre pedig kifejezetten dühös tudott lenni.
Lehet, hogy egyébként nem a szellemisége szerint mennek tovább itt a dolgok, bár Bardóczi Sándor és Zöldi Anna is az ő "felfedezettje". Az elmúlt öt évben sok minden változott. Nem csak az építészeti környezetben, hanem itt az interneten is. De talán az nem változott, hogy nyíltan, szemtől-szembe felvállalunk és teret adunk olyan ügyeknek, amelyekben hiszünk: Nemzeti Színház, Bécsi utcai házak, Liget Budapest. Szakmai elkötelezettségből. Azért, mert nem illik a Duna partra egy "olyan valamit" építeni, nem illik a Belvárosban öt házat "csak úgy" lebontani, és nem illik a Ligetbe építeni.
Üdvözlettel, Erika
05:22
@Haussmann: Báró úr: a Snøhetta terve egyelőre még nem ligeti múzeum és remélem soha nem is lesz az. Viszont szívesen bejárnám Önnel és a Snøhetta csapatával Csepel ill. Észak-Pest dunaparti rommezőit, hogy együtt fedezzük fel azt a kb. összesen 10 helyszínt, ahová ezt a nekem nagyon tetsző, első díjas épületet értelemmel fel lehetne húzni. Uszodaként vagy múzeumként, de mindenképpen a környezetét hat lépéssel előrevivő, értékes építészeti cselekedetként.
Helyspórolás céljából itt ejteném meg Bardóczi Sándor felvetésére is a válasz-piruettemet. Ez a Snøhetta-féle épület nem az oslói Operaház utánérzése, egy lelőtt poén újraélesztése*. A tető ilyesfajta, emberbarát kialakítása követésre méltó gondolat, mindenhol, de főleg ott, ahol ennek a teret követelő tömegnek az érvényesüléséhez szükséges tér rendelkezésre áll, és a tetejéről van is mit nézni. Nagyvárosi környezetben ritka az a fajta tágasság, egyszersmind táji változatosság, amely Budapesten, a Duna elhanyagolt, külső parti szakaszán, a budai hegyek látványával adott. Ez az az épületfajta, amely jelentős, ikonikus, szinte természete szerint megköveteli a vízpart tágasságát, de nem magasház. Ráadásul megfelel annak a Budapest fejlesztési terveiben többször megfogalmazott kívánalomnak, hogy a fejlesztések a Dunára felfűzve történjenek, az eddig elhanyagolt külvárosi Dunapart-szakaszokon.
* hosszan lehetne sorolni a lényeges különbségeket, kezdve a Snøhetta tervének két, ellenkező égtáj felé tájolásán... Amúgy is: két vagy éppen kétszáz nagykörúti bérház sokkal jobban hasonlít egymásra, mint ez a terv az oslói Operára.
21:02
@Haussmann: pontosítanám az elhangzottakat - korántsem azzal a szándékkal, hogy kihátráljak az építészfórum mögül. de ha igyekszünk a tényekhez ragaszkodni, bármilyen megtisztelő is, hogy trióba terel - nem vagyok az építészfórum szerkesztőségének tagja. külső munkatárs vagyok, amilyen akár ön is lehetne, ha írással is meg tudná keresni a kenyerét, illetve nem vágyna valami annál finomabbra, amit írással aligha keresne meg.
Sem anyagi sem szervezeti függés nem gátol tehát, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig a saját véleményemet képviselhetem, mivel azonban tartom magam a szakmai etikához, jelen esetben - fájó szívvel ugyan - de tárgyilagos tudósítást írtam a Katonában lezajlott estről, amit az éf közzé is tett. ez esetben Bardóczi kolléga szubjektív beszámolója nagyobb visszhangot váltott ki, így ez alá biggyesztettem én is szubjektív véleményemet, amit továbbra is vállalok. ha én is szubjektív beszámolót írhattam volna, megírom, hogy elkeserítő este volt, totális szellemi mélypont, minden szempontból. sajnos az erre utaló mondatokat utólag a cikkből kihúztam.
Ami a felvetését illeti: számomra - meg ne sértődjön senki - teljesen közömbös mind a pályázat, mind az eredménye - bár szeretnék egyszer már egy pályázatnyertes építész szájából nyilvánosan az építészetet, mint örömteli szellemi alkotást dicsőítő mondatokat hallani ahelyett, hogy azon siránkozunk, hogy az építészet természeténél fogva bűntény a teremtett világ ellen. amellett, hogy hülyeség, finoman szólva célt tévesztett mondat egy olyan folyamatban, ahol épp a szakmánk értékeit igyekeznek semmibe venni.
a lényeg azonban nem ez - de ezzel már előző bejegyzésemet ismétlem: hanem a folyamat maga Vártól a Ligetig és vissza. engem ez érdekel, és nem a házak - ahogy történetesen Vargha Mihályt is mindig ez érdekelte.
Mihály pedig nyugodjék békében, szégyellje magát, hogy a nevét ide citálja. ő lenne az első, aki kikérné magának.
05:26
@Zöldi Anna: Kedves Anna, a Haussmann-féle névtelen kommenteléssel nincs semmi baj, amíg az nem személyeskedő. A "báró úr" azonban sértősdit játszott, ami legitim műfaj, de illik névvel művelni. Már csak azért is, mert egy ilyen, igencsak korlátozott személyi körben, mint az építészfórum hozzászólóié, könnyű egymást azonosítani. A rokon- és ellenszenvek, a szóhasználat, a fordulatok és a témaválasztás erővonalai szinte redundáns biztonsággal kimetszik a hozzászóló személyét, akinek helyzete ettől kezdve akár visszájára is fordulhat. Hiszen az, aki azonosíthatatlansága tudatában olyan fordulatokra és ítéletekre ragadtatta magát, amelyeket szemtől-szembe nem vállalt volna, árnyalakként, kénytelen lenne a viszonos durvaságot is tudomásul venni. Erről persze szó sincs. H. úr meggyőződésével ellentétben ugyanis nem szellemi balett vagy öncélú lökdösődés céljából publikálunk itt - én pl. négy év alatt 22 cikket is a hozzászólásaim mellett - hanem mert mondandónk van.
17:11
@Haussmann: "Az Építészfórumtól – amely már rég nem Vargha Mihály szellemiségét követi, kedves Zöldi Anna, és építész barátaim már nem is tekintik sajátjuknak, sokkal inkább Pákozdi Imre archigasztro blogger szellemi balettszínházának"
Ezzel nagyon egyet tudok érteni, azóta egyre kevésbé olvasom az Építészfórumot, amióta a Pákozdi úr a ceremónia mester...
(szerk.: soha a büdös életben nem fogom megérteni, de lehet a szakmámból adódóan, hogy miért baj az, hogy valakinek nem tudjuk a nickje mögött a valódi nevét? Mitől lenne jobb, hogy engem most Tóth Árpádnak, vagy Mikes Kelemennek hívnak? Valakinek ez a válaszott neve, valakinek meg az, vagy csak kell valami tám(adó)pont..?)
17:43
@kronosz: "miért baj az, hogy valakinek nem tudjuk a nickje mögött a valódi nevét" - teljesen egyetértek (a hozzászólás többi részével is), helyesebben én sem értem a problémát a névtelenséggel, volt is erről hosszú (eredménytelen) vita pár éve. A dolog azért igazán kellemetlen, mert maga a honlap (mint oly sok más) kínálja fel a névtelen hozzászólás lehetőségét, alapból - hogy aztán máskor erre, azaz a névtelenségre hivatkozva hurrogjon le egyeseket, aminek egyetlen eredménye hogy (az építészet iránt érdeklődők fájdalmára) ismét NE az építészetről, az adott cikk tárgyáról, a hozzászólásról magáról, hanem a hozzászóló (vélt!...) személyéről legyen szó. Mint a épület, amin két bejárat is van, jól kitáblázva, de ha valaki "a másikon" megy be (mihez képest?), pofont kap. Miért is?...
Marosi Bálint, Ferencváros
"Az argumentum ad hominem (latinul „személy elleni érvelés”, „személyeskedés”), vagy röviden ad hominem, olyan érvelési hiba, amely a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít." (wiki)
18:33
@mB: :-).
Másrészt, évi két együtt kávézásunk alkalmával soha nem mulasztom el megkérdezni Perikát, nem tartja-e túlzásnak a jelenlétemet az ÉF-en. Ezt ui. ő illetékes megítélni: nem igazán kronosz és végképp nem én. Eleddig csak biztatást kaptam Pásztor Erikától. Nekem nagy öröm itt írni, és személyesen, négy vagy hatszemközt, időnként kapok elismerést neves, hazai építészektől is. Ugyanakkor senkivel nem ápolok, még csak igazán jó viszonyt sem; tapasztalatból tudom, hogy a barátság súlyosan gátolja a vélemény szabad nyilvánítását. Mindenesetre köszönöm a visszajelzést, kicsit ritkítani fogom a hozzászólásaimat. Csak hát pont most igen érdekes napokat élünk...
19:34
@Pákozdi Imre: Imre, nehogy magadra végy ilyen névtelen kirekesztő ostobaságokat. Írj kedved szerint - mégha én nem mindig is értek egyet - erről szól a fórum. Kirekesztéssel csak a gondolt nélküli ember él.
20:31
@Huszti István: (csak az érdekesség kedvéért pontosítok:
"névtelen" - fent két hozzászóló fogalmazta meg ugyanazt, EGYIKÜK SEM volt névtelen, én speciel direkt alá is írtam (kérésre házszámot is adok), a másik nickre is csak rá kell(ett volna) kattintani. E híján a dolog ismét csak arra jó hogy a személyekről, és ne a hozzászólásról menjen a szó."kirekesztő" - senki nem rekesztett ki senkit: a hozzászóló a SAJÁT olvasási szokásairól számolt be. Semmilyen, de semmilyen utalás nem volt arra nézvést hogy ki mennyit és hova írjon."ostobaságokat" - no, ez egy tartható magánvélemény. :-) Még ha nem is túl elegáns."Kirekesztéssel csak a gondolat nélküli ember él" - pontosan. És személyeskedéssel, vádaskodással, ferdítéssel?... ;-) )
00:03
@mB: én viszont Vargtha Mihály szellemiségét követem, a névtelen kommentelőket nem sokra tartom, és amúgy is a cikkeket kell olvasni, nem a kommenteket. adott esetben meg lehet próbálkozni cikkek írásával is - azonnal garantáltan nőni fog a színvonal
00:05
@mB: én viszont Vargtha Mihály szellemiségét követem, a névtelen kommentelőket nem sokra tartom, és amúgy is a cikkeket kell olvasni, nem a kommenteket. adott esetben meg lehet próbálkozni cikkek írásával is - azonnal garantáltan nőni fog a színvonal
06:24
@Zöldi Anna: "a névtelen kommentelőket nem sokra tartom" - akkor nyilván sok vitájuk lehetett Vargha Mihállyal, aki ÍGY (a pontos név és ellenőrzött adatok megadási kötelezetsége nélkül) hivta létre és működtette a honlapot, s aki maga is egyszerűen "rokon"-ként azonosította magát a hozzászólásaiban, külön aláírás nélkül. Mint szinte mindenki más.
07:56
@mB: Kedves mB, csak pontosítanék: Mihály nem egyedül hívta létre és működtette a honlapot. Az, hogy legyen egy ilyen lap, történetesen az én ötletem volt, és 10 éven keresztül közösen csináltuk.
11:01
@perika: Jogos, köszönöm a kiegészítést!
21:16
Azt gondolom - és feltételezem, véleményemmel nem vagyok egyedül - hogy ebben az alternatív tervben a gesztus az igazán lényeges: szakmai meggyőződés okán szembemenni egy szakmailag kezdettől fogva megkérdőjelezhető politikai döntéssel.
Amit szívem szerint üdvözlök, és kezdettől támogatok, illetve hiányolok: a kultura prioritásának megőrzése a Várban, illetve a most teljesen kihasználatlan Szent György tér téri helyezetének leginkább megfelelő, új, kulturális kapu kialakítása. A legnagyobb veszteség Budapest és az ország számára ennek tönkretétele lenne - a Liget urbanisztikai probléma, a Vár viszont - ahogy György Péter fejtegette - szimbolikus tér. Méltó szimbolikájának megtalálása koncepcionális kérdés - ebben hozott újat Zobokiék terve.
Az építészeti megformálás ehhez képest másodlagos, és nyilvánvalóan további csiszolgatásra szorul:) De értelmetlen lenne a gesztus értéket az építészeti karakter felől megítélni.
ez a terv egy vitaalap - egy újabb, értelmesenbb vitához
22:58
@Zöldi Anna: Én is ebben szeretnék hinni. Mert minden más sokkal rosszabb forgatókönyv ennél.
20:40
Bardóczi Sándor nagy tréfamesternek nevezi Zoboki Gábort a tervjavaslata kapcsán – nekem ez most inkább tűnik rossz viccnek.
Többszörös a csavar a dologban: egy nemzetközi hírű, a mostani politikai vezetés által preferált építész vitatkozik a kormányprogram pályázati kiírásával és javasol izgalmas, a vitát új mederbe terelni látszó helyválasztást – egy megdöbbentő, anakronisztikus, a jelennel semminemű kapcsolatot nem kereső historikus formanyelven.
A döbbenet mellett a dologban az az ijesztő, hogy eddig nem sejtett irányba pozicionálhatja az eddigi diskurzust: a progresszív és felszabadító hely melletti érvként nem csak a tanulmény alapos városi, múzeumi és európai kitekintéső érvelését használja fel, de a historikus formanyelv megjósolható populizmusát is.
Fájdalmas lenne he ez kellene hogy legyen egy vitában a végső érv – a gondolatnál már csak a megvalósulás rémképe ijesztőbb: mit jelentene a várban ez a sosemvolt mű-építészet? Gyönyörű épület az Altes Muesum – előképként látni egy mai épülettervnél: riasztó, sokkoló.És ne legyen kétségünk a várható népszerűsége felől.
Mit jelentene tehát – és hogyan élne? A megjelenése mellett ugyanis a működése, alaprajzi rendszere is végtelenül avítt: monoton szobák (le se tudom írni, hogy „terek”) szinte vég nélküli sorolása (addíciója), köztük az egyetlen kapcsolat a létező legprimérebb: az ajtó… Sehol egy áthatás, egy finom átmenet, sehol az akár a MüPánál, de különösen a kínai hangversenyteremnél látott téri gazdagság (csak hogy a tervező személyénél maradjunk).
„A múzeum mint nyilvános színpad működik napjainkban” – olvasható az ismertetőszövegben, de e szándéknak - a MODERN szellemiségének, a mai múzeumépületek transzparenciájának, a 21 században elvárható frissességnek, életnek - nyoma sincs a tervekben. Hol és hogyan működhet ez a belső tér a hétköznapokban, hogy működhet gyerekcsoportokkal, mennyire lehet befogadó, demokratikus, átlátható? Az üzenete pont e szóban felvillantott lehetőségek ellenkezője: a látogatót barokkos pompával, zárt rendszerként sorakozó, a transzparenciát hírből sem ismerő szobákon húzza végig az egyenajtók sora.
Kenneth Framton egy nemrégi interjúban Hannah Arendtre hivatkozva az építészetet a „nyilvános térben való megjelenéssel” azonosítja. Itt az ebben megbújó szellemiségről, felelősségéről, lehetőségről szó sincs: ünnepélyes külső tér/udvar, ettől végletesen elzárkózó ünnepélyes belső, dagályos, pöffeszkedő, elzárkózó tömeggel.
15:15
Szeretném a következő linkekre is felhívni a figyelmet:
http://epiteszforum.hu/szent-gyorgy-ter-beepites
https://sites.google.com/site/epiteszetimuzeum/
13:42
"Eredmény született: a Sanaa és a Snøhetta mögött Balázs Mihály csapata és a BME Építészmérnöki Kara közös terve nyerte a ..." Hogy lehet valaki és valaki MÖGÖTT nyerni? Egy versenyen nem az első nyer? (A második és a harmadik ELŐTT?) Most akkor ki nyert?
21:19
@istvan@berkeczi.hu: A tényleges győztesek: http://mandiner.hu/cikk/20150414_ime_az_uj_nemzeti_galeria_palyazat_elso_helyezettjei A Snøhetta terve lenyűgöző: az oslói Operaház alkotó módon történt, kiváló továbbgondolása. Az első terv, amely megingat konok, a vári MNG-t védő alapállásomban, egyszerűen azért, mert az épület csodaszép. És mert biztosra veszem, hogy a következő évtizedekben mindíg lenne jónéhány ezer ember, aki kívül-belül imádná. De nem a Városligetbe tenném! Ez a kultikus létre ítélt, Budapesten feltétlenül megépítendő építészeti csoda nem a zöld megrablására való, hanem valami olyan célra, mint dicsőséges előképe, az Opera, Oslóban: egy elrohadt kikötőnegyed és a megfáradt városközpont feldobására. Hol van ilyen Budapesten? Hát, pl. Csepelen. Vagy az úszó világbajnokság leendő helyszínén, az észak-pesti Dunaparton. Miért is nem lehet ezt az épületet uszodaként felépíteni a Dagály környékén? Lélegzetelállító, nyugat felé nyitó napozóteraszával, alatta pedig három medencével? Hogy kicsit a másik oldalról kérdezzem: miért pont múzeum ez a ház?
22:06
@Pákozdi Imre: Nekem erről más a véleményem. Nekem is azonnal az Oslói Operaház jutott eszembe, és ez pont lehangolt. Ami ott még eredeti volt, az itt már utánérzés. Az volt az eredeti kiindulása a Baán-féle koncepciónak, hogy egy kortárs (unikális) landmark épülettel Budapestre irányuló építészeti turizmust generáljon. Ha nem is értettem vele egyet, de azt legalább értettem. De ki a fene zarándokolna ide egy második Oslói Operaházért, ha az eredetit is megnézheti Oslóban? A poént már lelőtték, de itt a provinciákon örülünk egy "olyan mintha a a Circus Maximus lenne" ajándéknak? Aztán ott van az épület kontextus nélkülisége. Most komolyan és tényleg azoknak az ülőlépcsőknek a felét Keletre kell tájolni? Ahol mi is van? Ja tényleg: a Hungária körút. És Mekka. Egy épület, aminek a közösségi térré varázsolt födéme (lelátója) felerészben nem a Nagyrétre néz. Hát finom dolog, nem mondom...