Nézőpontok/Vélemény
Budavári visszaépítések: pro és kontra más szemszögből
2020.03.08. 16:36
Miért nem rökönyödünk meg egy Mies van der Rohe épület visszaépítésénél is? Miért nem építjük fel ezzel az erővel Buda középkori várát? Mik is valójában azok a karták, és tulajdonképpen min vitázunk egyáltalán? 7 pont a téma megközelítéséhez.
Január 23-án lezajlott egy civil fórum a Budavári Önkormányzat falai közt, ahol a téma a hajdani Külügyminisztériumi épületének visszaépítése volt. Az eseményen Lővei Pál és Csomay Zsófia oldaláról elhangzottak egy művészettörténész és egy építész meglátásai is, melynek hallatán ezen írás igyekszik egy másik generáció másfajta megközelítéseiről szót ejteni, habár a valódi cél igazából a felhívás volna keringőre!
Hamarosan ugyanis Szerkesztőségünk is körbejárja a budavári kiépítések témáját, ám nem csupán a neves szakemberek véleményére vagyunk kíváncsiak! Erről a roppant megosztó és izgalmas kulturális jelenségről várjuk a hallgatók, gyakornokok és pályakezdők véleményét építészi, elméleti és turisztikai menedzsment oldalról is! Miként látják ők a témát az egyetemekről, és munkahelyeikről? Hallanak-e a jelenség okairól, történetéről és jövőjéről releváns és objektív megközelítéseket a katedráról? Ne feledjük, rossz vélemények nincsenek, csak improduktív hozzáállások. A véleményformáláskor az alábbi szubjektív szempontokat is érdemes lehet figyelembe venni:
1. Tartsuk a távolságot!
Hiába van szó 19. századi - 20. század eleji épületek visszaépítéséről, a jelenséget nem szabad összemosni a historizmus korának kritikájával! Merőben 21. századi akcióról beszélünk, ezért kizárólag a mi korunkra nézve hangoztassunk indikátorokat és hiányosságokat. A historizmus épületeinek megítélését hagyjuk a korszak szakértőire!
És vice versa, a historizmus példájával sem érdemes napjainkra hivatkozni. Viollet-le-Duc kifejti, hogy egy műemléket jelenkori módon kell újjáéleszteni, ezért gótizált ő is műemléki kiegészítésein: saját korának ez volt a legkortársabb stylje. 1872-ben született meg az a miniszteri rendelet, amely a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságát életre hívta és bizony ezen első igazi magyar műemlékvédelmi szervben a legfoglalkoztatottabb építészek is főszerepet kaptak, mint például Schulek Frigyes, vagy Steindl Imre. Ma már bőven más a helyzet, úgyhogy ha a historizmus éveinek nagyszerűségét kiáltva szólalunk fel a visszaépítések terén, sokkal inkább érdemes egy nemzet forradalom utáni talpraállásának építészeti törekvéseit emlegetni. A török hódoltság, majd a forradalom és végül a világháborúk utáni, „sebet gyógyító" stílszerű kiépítéseket már érdemes egy témakörben emlegetni a budavári munkálatokkal.
4/12
Az új program szerint a Gyilokjáró és az Erzsébet-pergola rekonstrukciója is tervbe van véve, Fotó forrása: keptar.oszk.hu
Az új program szerint a Gyilokjáró és az Erzsébet-pergola rekonstrukciója is tervbe van véve, Fotó forrása: keptar.oszk.hu
2. A Velencei Charta ma már nem releváns
Számunkra a választóvonal a II. világháború, hiszen a budavári épületek java része az ezt követő évtizedekben pusztult el. Amikor ennek okán hivatkozunk a Velencei Kartára, az személy szerint olyan érzést kelt, mintha valaki Theoderik gót király 5-6. századi műemlékvédelmi elvei szerint kötelezne helyreállítani Itáliában. Ez persze erős túlzás, de a lényeg az, hogy régen született elvi álláspont nem biztos, hogy releváns jelenkorunk kultúrpolitikájára is. Ha egyesek maradinak tartanak régi módban tervezni, akkor miért nem tartanak szintén elavultnak egy 56 évvel ezelőtt született kartára hivatkozni?
Ha úgy vesszük, a Pénzügyminisztérium Rados Jenő által tervezett visszaállítása sem követi szigorúan a velencei elvet. Nem kortárs módon retusál, hanem szó szerint újonnan historizál. A karták olyan széles közönséghez szólnak, és fogalmazódnak meg, hogy egy ponton képtelenek az egyes nemzetek unikális szituációira és problematikáira választ nyújtani, ezt még az íróik is bevallották. A háború után lecsendesett évek közeledtével egyes országok tudatosan kezelték a tényt, hogy a kiépítésnek van egy sajátos üzenete. Németország sem ma kezdte a dolgot a Berliner Schloss-szal, a Velencei Karta megszületésével együtt már akadt példa historizálásra. ( pl Willy Weyres: Sankt Maria im Kapitol, Köln (1956 – 1976/1984).) Varsóban sem a hamisítás volt a cél: egy nemzet emelt mementót a hatalmas tragédiából való felépülésnek és ezt tudja minden turista, aki lefényképezi. Egy visszaépítés mindig üzenet, és ez mindig egy kortárs üzenet.
3. A dilemma örök
Ha vigyázó szemeinket a háború előtti évekre vetjük, akkor jól látni, hogy a stílszerű kiépítés már akkor ott motoszkált elődeink fejében. Az első igazán modern szellemben történt helyreállításnak sokáig a Möller István-féle zsámbéki konzerválást tanították. Pont, hogy Lővei Pál kutatásai alapján tudjuk, hogy ez a modern téglakiegészítés nem feltétlen egy új irány meghonosításáért történt. Möller ugyanúgy szerette volna stílszerűen kiépíteni a templomot, csak erre nem volt elég anyagi támogatása. Közvetlen a háború előtti évtizedeket az Athéni Charta műemléki éveinek mondják, amelyben hazánk úttörőnek volt tekinthető: az elsők között kezdtünk ugyanis modern szellemben műemlékeket kiegészíteni. Csakhogy ez viszonylag együtt történt a Trianon után felerősödő klasszicizáló, vagy historizáló törekvésekkel. Egy türjei templom, vagy egy margitszigeti Szent Mihály-kápolna kiépítése nem ütötte egymást a székesfehrévári romterület, vagy az esztergomi kápolna modern szemléletű rekonstrukcióval. Az 1930-as években például még bőven felmerült komoly ötletként a Salamon-torony Schulek-féle kiépítése is.
7/12
Sztehlo Ottó rekonstrukciós rajza a zsámbéki templomromról 1922-ből, Forrás: muvtori.btk.ppke.hu
Sztehlo Ottó rekonstrukciós rajza a zsámbéki templomromról 1922-ből, Forrás: muvtori.btk.ppke.hu
4. Mi a helyzet a modernista kiépítésekkel?
Miért nincs nagy ellenhagja a modernista, lassan szintén egy évszázada épült emlékek visszaépítésének is? Vegyük például Ludwig Mies van der Rohe híres művét, a Barcelona Pavilont. Ideiglenes épület révén mindössze alig 1 évvel a felépítése után szétszedték. Mint nagy példakép, nem létezhetett csupán képeken tovább. 1983-ban a Mies van der Rohe Foundation kezdeményezésére Cristian Cirici, Fernando Ramos és Ignasi de Sola-Morales tervei és kutatásai alapján 1986-ra újjáépítették. A matéria ugyanúgy üvegből, acélból, travertinből, márványokból, és az Atlasz-hegységből származó ónixból áll. Állandó építményre tervezett reprodukciója némelyek szerint szerint az eredeti kutathatóságát homályosítja el. A Robbrecht en Daem architecten már Ludwig Mies van der Rohe egy elfeledett tervét valósította meg, igaz, csupán ideigelenesen. A Prágai Nemzeti Technikai Múzeum és a Prágai Műszaki Egyetem Műemlékvédelem és Műemlék Megőrzés Tanszéke egy közös projekt keretében Adolf Loos egyik meg nem épült tervét építi meg a 150 éve született mester emlékére. Az Egyesült Államokbeli Indiana University művészeti kara, az Eskenazi School of Art, Architecture + Design pedig nemrég bejelentette, hogy a bloomingtoni campuson készülő új épülete Mies van der Rohe egyik el nem készült vázlata szerint épül fel. Ugye tisztában vagyunk azzal, hogy a modernizmus sem kortárs már?
5. Nevezzük nevén a gyereket!
Érdemes a megfelelő kifejezést és példákat használni (még ezen íráson belül is összemosódnak sajnos a kategóriák). Nem mindegy, hogy rekonstruálunk, vagy rehabilitálunk egy műemléket. Nem ugyanaz a műfaja az 1:1-es makettnek és egy műemlék reanimációnak. Nem egy neves szakember állt ki már a mai kiépítések mellett azzal az érvvel, hogy például a Monte Cassinoi kolostort is teljesen újjáépítették a háború után. Csakhogy más egy háborús pusztításból szinte azonnal visszaépíteni valamit, és megint más ugyanezt tenni félévszázaddal később. A füzéri vár hipotézisek alapján történő kvázi visszaépítése sem emlegethető egy lapon a fennmaradt fotók és dokumentációk alapján történő rekonstrukciókkal, ahol ráadásul az iparművészeti elemek hiteles előállítására már egy komplett szakember generáció is kiképződött.
11/12
Egy újjáépülő 19. századi mennyezet, így fest a Károlyi-Csekoncs palota épülő díszterme.
Egy újjáépülő 19. századi mennyezet, így fest a Károlyi-Csekoncs palota épülő díszterme.
6. A fejlesztői szempont
Bővebb párbeszéd csak építészek és teoretikusok, azaz a magyar társadalom nagyon-nagyon pici szegletei között zajlik. Aki nem mozgott még ingatlanfejlesztési területen, az könnyen érvel csupán stilisztikai kérdésekkel és nincs fogalma arról, hogy mennyi szempont érvelhet még a múltba tekintés mellett vagy ellen. Nem egy műemlék kiépítésénél, vagy bontásánál felmerülnek olyan okok, amiknek nem is sejtjük milyen súlya van és hány átlag magyar közalkalmazott (nem, nem politikus) munkahelye és egzisztenciája múlhat rajta. A gazdasági oldalról éppen ezért volna jó olvasni több konkrét, releváns és objektív szempontot felsorakoztató értekezést.
7. De mi lesz így a kortárs építészettel?
Nem az a kétségbeejtő, ha 2020-ban stílszerűen építünk vissza, hanem az, ha ezzel párhuzamosan nem látunk progresszív kortárs beruházásokat megszületni. Hajdan a legnemesebb anyagok, márványok, fémek, részletek és formák vallottak egy épület presztízséről, a korral pedig csak nőtt patinájuk. Hogy a jeles rekonstrukciók mellett ma meg van–e ez a kortárs párhuzam és a társadalom fel tud-e nézni kortárs építészetünkre, az egy velős kérdés. A másik szempont az, hogy e visszaépítések mellett nem maradhat el az eredetiben fennmaradt műemlékek tisztelete sem. Míg a várban újonnan épült historizáló épületek emelkednek, addig a belvárosi műemlékeken osztást és anyagot nem tisztelő műanyag nyílászáró cserék, vagy elsummázott homlokzati helyreállítások nem engedhetőek meg. Épüljenek hát rekonstrukciók, de épüljenek remek kortárs épületek is, a lényeg, hogy magas színvonalon történjen kivitelezésük. Mert a jövő e mércével fog minket vizsgálni: hogy minőséget tettünk-e le az asztalra?
12/12
Egy példa arra, hogy a múltbéli formai vonások és a kortárs építészet nem ellenségek, Fotó: Batár Zsolt, a képen a Gyarmati Dezső Uszoda látható
Egy példa arra, hogy a múltbéli formai vonások és a kortárs építészet nem ellenségek, Fotó: Batár Zsolt, a képen a Gyarmati Dezső Uszoda látható
22:07
1. Miért tekinti mindenki természetesnek, hogy a Budai Várpalota épületét a világháború után barokk helyett neoklasszikus stítusban "állították helyre"? A döntéshozó fórum kinyomozhatatlan. Komolyan nem érdekel senkit rajtam kívül? 2. Hogyan kerülhettek panorámaablakok a Citadella nyugati rondellájára a műemlékvédelmi terror legsötétebb évtizedeiben? Kapott ez a beruházás posztumusz citromdíjat a mai osztogatóktól? 3. Mikor veszi már magának a bátorságot valaki, hogy a mai átépítések döntéshozói helyett az ősbűn elkövetőjét, Schulek Frigyest támadja meg, aki felháborító módon meghamisította a primitív és érdektelen történelmi Mátyás templomot? 4. A Várnegyedben kialakult foghíjtelkek nem csak a háborús pusztítás eredményei: a Honvéd Főparancsnokság épületét a '60-as években 3 emeletről bontották vissza a földszintig (akkor már régen nem lőttek és bombáztak), a József főherceg palota "romjait" 1968-ig az ország uralkodó osztálya használta munkásszállóként, akkor bontották földig. 5. Az 1945-ös fényképek világosan mutatják: a Vár harcok során leginkább megsemmisült épülete a Sándor-palota volt, a '70-es években gyakorlatilag a semmiből építették vissza. Lenne szíves tiltakozni valaki? 6. A végvári harcok történetét olvasva egyebet sem találunk, mint olyan beszámolókat, hogy melyik várkapitány építtetett egy új bástyát vagy emeltette meg a falakat. Egy folyamatosan alakuló rendszerben értelmezhető ténylegesen az "eredeti állapot"? 7. Buda leghitelesebb "újjáépítése" a bontás és az erdősítés lenne: IV. Béla botrányosan odahamisított egy várat egy olyan helyre, ahol annak korábban semmi nyoma nem volt. Talán római hagyatékokat is megrongált... 8. Komolyan azt akarjuk mondani, hogy a mai Budapestet elszürkítő fantáziátlan modern házakért más épületek historizáló újjáépítése a hibás? Szégyenkezem a pesti szürkeségért, ha autózom egyet Bécsben. De végre egy szép ház a Szervita téren, az kiváló munka volt. 9. Röviden: hajrá Hauszmann Terv, hajrá Füzér!
12:25
A Dagályból VB úszócsarnok építését levezényelő menedzsmentet ráereszteni a Budavári Palotára láthatóan nem optimális megoldás. A tévedés itt főleg abban van, hogy nemzetközi műszaki standardra, protokollra voltak alapozva az úszó vb megrendezéséhez szükséges beruházások, objektumok építése, míg a Budavári Palota esetében ilyenek nincsenek. A Budavári Királyi Palota rekonstrukciójának nincsenek ilyen standardjai és a valós társadalmi innovációt is nélkülözi. A legutóbb kinevezett apparátusból is hiányzik ez, bár ők még legalább tiszták az elődök zűrős ügyeihez képest. Nincs egy a társadalom által nagyjából átlátható és elfogadott jövőképe a Budavári Palotának. Ilyen jövőkép pedig azért sincsen, mert a politikum egyrészt a terméketlen vitákat - mint olimpia, mint világkiállítás esetében - megtapasztalva és a kétharmad birtokában nem is akarhat. Csakhogy így a társadalmi igényt úgy írja felül a szubjektivitás, önérdek-érvényesítés, hogy azt a társadalommal társadalmi igényként láttatja vagy lenyomja a társadalom torkán. Itt azonban azonnal el kell vetni azt a másik irányt, ami parttalan, anarchizáló, produktivitást blokkoló vitákhoz, álságos pályázatokhoz vezetne. Az, aki az információs társadalom idején azt állítja, hogy az ilyen kérdéseket a társadalom nem képes átlátni a témát és nem képes dönteni, még a társadalmi csoportok képviselői sem, az nem mond igazat. De az, aki az információs társadalom idején azt állítja, hogy az ilyen kérdésekben a társadalom nem képes átlátni a témát és nem képes dönteni, az azért mondhat igazat, mert a kezében van a társadalom manipulásának minden fontos eszköze.Így lesz a gyerekjáték mondókájából: "enyém a vár, tiéd a lekvár" valóság. Más: Mielőtt továbbfolyna az a vita, hogy a korábbi történelmi korhoz illő homlokzatú épület beltartalma, ha a mai korhoz igazodik, akkor a műemléki rekonstrukció hazugság. Rengeteg-rengeteg példa van arra, hogy a vizuális élmény elválik a beltartalom vizuális és közérzeti élménytől. Ez normális, hiszen a jó közérzetet biztosító konformitás alapvető szükséglet, amit az autentikussági törekvéseknek be kell kalkulálniuk. e (lehet oldtimer autóban önvezető, légkondicionáló technológia). Már így is túl sok irodai épület áll a kormány rendelkezésére. Ez még inkább kiütközik a mostani "home-office"-os időkben. Tényleg szellemtelen, irracionális dolog egy modern irodaházi funkciót létrehozni a Dísz tér 2. telkén rekonstruálandó épületben. Miért szellemtelen, irracionális, nem kreatív ez? A Dísz tér Hauszmann idejében is sétatér volt, és valóban a Dísz térnek vissza kéne kapnia ezt a funkcióját, hogy a Halászbástya és a Palota között gyalogosan közlekedő évi mintegy 3-5 millió turista nem a közlekedő és parkoló autók között bukdácsolva érjék el az ország e két legfrekventáltabb látogatóhelyét. Kapcsolat a Dísz tér 2. sz. épület funkciójával, hogy abban az eredeti homlokzattal és szintmagasságig parkolóházat építsenek, hogy felszámolható legyen a Dísz tér és becsatlakozásoknál lévő parkolók. A gépjárműforgalom a járdaszint alá vihető a volt Hadügyminisztérium előtt kialakítandó felszín alatti körforgalommal a be- és kivezető forgalom biztosítható.
19:36
FELELŐSSÉGGEL A VÁRI VISSZAÉPÍTÉSEKRŐL Kérdés: elképzelhető, hogy ma Magyarországon jól körüljárt szakmai érvek és jogos társadalmi érdekek okán politikai döntések módosuljanak? (Az írást a Bp.I. kerület Dísz-tér 2. sz. telkével a közelmúltban történtek inspirálták) Történeti-, építészeti-, gazdasági-, funkcionális szempontokat figyelembe véve megkérdőjelezhető, ami eddig (és ami ezután) a Várban történt (és történni fog). A hatvanas években, az építészeknek köszönhetően a háborúban megsérült polgárvárosi épületeket a visszaépítés során az ott kialakult léptékben építették újjá (Pénzügyminisztérium, Korona Cukrászda épülete), és a foghíjtelkek beépítése is ezt a léptéket követte. Ezeket az új épületeket az építészek korszerű építészeti elvek mentén tervezték, figyelembe véve annak az időszaknak a műemlékvédelmi elveit és előírásait. A nem lakó-funkciójú épületekbe pedig kizárólag kulturális funkciók kerültek. A Palotát bizonyos visszabontások után visszafogott külső arculattal állították helyre (építették újra), funkcionálisan pedig tökéletesen átírták: a Nemzeti Galéria, a Széchényi Könyvtár és a Történeti Múzeum kapott benne helyet, átadva ezzel a Palota tereit a közönségnek. A Vár egésze a lakosságé és az idelátogató polgároké volt. Most egy ezzel ellenkező irányú folyamatnak vagyunk szemtanúi anélkül, hogy erről a lakosság jó időben hiteles tájékoztatást kapott volna. Építészeti, városképi hatástanulmányok sem készültek. Ma már világossá vált, hogy a cél a Vár 1944 előtti állapotának visszaépítése. A megkezdett vári rekonstrukció már visszaépült elemei: a Lovarda és az Őrségépület, elkészült a Várszínház és a Karmelita kolostor átalakítása, az előtte húzódó sétány magánkertté alakítása és a Miniszterelnökség kiszolgáló épületének felépítése. Kivitelezés előtti fázisban van a Külügyminisztérium régi épületének visszaépítése a Dísz tér 2. sz. telkén és a Pénzügyminisztérium régi állapotának visszaállítása a Szentháromság téren. Úgy hírlik, hogy ezenfelül még tervbe van véve a Hadügyminisztérium, a Teleki-palota és az Andrássy-palota visszaépítése is. Az újraépítések több ponton is megkérdőjelezhetők: - Szakmailag hamis eljárás, ahogy ezek a visszaépítések történnek. Azaz, hogy egy minden szempontból korszerű igények szerint épülő ház (funkció, szerkezet, technológiák) elé egy száz évvel korábbi homlokzat kerüljön, ami ellentétes az építészet alapvetésével. Hasonlatos ahhoz az képtelenséghez, hogy valaki egy önjáró autót oldtimer ruhába akarna öltöztetni. - Történeti és művészettörténeti okon sem magyarázható a valóságos építészeti értéket nem képviselő „motívumok” újra építése, különösen abban az esetben, mikor az épületek több, mint 70 éve elpusztultak. Ez az eljárás ellenkezik az Unesco világörökséggel kapcsolatos állásfoglalásával. Most már látható, hogy a Lovarda és az Őrség épületének visszaépítése milyen kedvezőtlenül változtatta meg a Vár délnyugati látképét. - A felépítendő épületek keletkezésük idejében sem voltak korszerűek, letűnt stílusban, letűnőfélben lévő birodalom hatalmi szimbólumaiként, s nem funkcionális okon születtek, méreteik túlhaladták a Várhegy és a meglévő épületállomány kialakult jó arányát. Ezeknek az intézményeknek a feltelepítése tökéletesen meg fogja változtatni a Vár eddigi - a lakhatásról, a kultúráról szóló - életét (a naponta feljáró több ezer alkalmazott, a szükséges protokolláris tevékenységek, az ünnepnapokon bezárt, halott épületek, közlekedés). Kérdés: Amikor a lakosság aránytalanul nagy százaléka él a létminimumon, mikor védendő városrészek pusztulnak, mikor az egészség-, és oktatásügy komoly segítségre szorulna: helyes-e, hogy a pénzünket nem a jövőbe fektetjük? Aki felelősséget érez a városért, az országért, kérjük, írja alá! Közzé teszem a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia számos építész tagja által aláírt Peticiót Roth János építész
16:45
Véletlenül elküldtem az előző, befejezetlen bejegyzést. Folytatnám. A Vár sziluettjét érintő vita szükségességét vetettem fel. A mostani állapot megőrzését támogatom. Ezt az álláspontomat erősíti a Palota nyugati képnek drasztikus megváltozása a vitatható arculatú, hajdani melléképületek (Őrség, Lovarda) visszaépítésével. Városképi kudarc, várnám az értő, építészeti kiállást, miért is volt erre szükség? Belátom, hogy reám is vonatkozik "aki nem mozgott még ingatlan ( én teszem hozzá politikai) fejlesztés területén az könnyen érvel csupán stilisztikai kérdésekkel..." Várnám ezeken a területeken otthonosabban mozgó kollégáim érveit a Palota nyugati látványának megváltozása kapcsán, de leginkább a pályázat nélkül megbízott,most kezdődő újabb "replikák"-at tervezők építészeti jövőképére lennék kíváncsi. Roth János
16:00
Nem hiszek a generációk közötti vita felvetésében, de a "felhívás keringőre" valóban a cikk józan szándéka. Építészek közötti párbeszédre szükség lenne, persze nem utólag, hanem még a visszaépítések eldöntése elött. A Frauenkirche újjáépítésének idézése nem helyénvaló lévén a polgárok téglajegyeiből, saját anyagából újjáépítve, nem pedig, kormányzati múltba révedés más célra is fordítható adóforintjaiból,megépítve. A mi replikáink, díszletépítésünk kritikáját sokan osztjuk, de ritkábban hallható az előző hozzászólás városképi érvelése.Pedig nagyon igaz korábbi "kartársaink" építészeti törekvése, mellyel a Vár sziluettjét romboló eklektika hibáit csendesítették. Legyen szó a Levéltár tornyának, a Pénzügy Fellner féle tömegének, a Dísz tér 3-4 emeletes házainak, a kupolás Hauszmann-Hültl féle Külügy és Pfaff féle Hadügy, továbbá a Palota ál-kupolájának bontásáról Külügy és
08:42
Sajnos van egy generáció, réteg aki Kádár János 50-es, 60-as éveibe bezárkozva él: politika Budán=fasizmus, politika Pesten=(népi)demokrácia. A Csomay-Lővei-Naszály trojka kb ezen a tengelyen mozog Horthy Disneylandezve, Szálasizva, csúsztatva, hamisítva, nagyon súlyosan devalválva a témát illetve minden a téma iránt érdeklődést mutató szereplőt (szakember, civil, politikus). Velük semmiféle érdemi vitára nincs esély, nettó károkozás amit csinálnak. Az viszont egy valid érv, hogy mennyire illenek ekkora léptékű középületek a Várnegyedbe, mennyire illik ilyen léptékben maga az eklektika a Várnegyedbe, stb. Ezekről a kérdésekről lehet értelmes, izgalmas vitákat folytatni, bár úgy tűnik, hogy az események ezeken a problémákon már túlléptek és ezerrel épülnek vissza a vita tárgyát képező épületek.
08:37
Nagyon örültem az utolsó mondatnak! A teoretikus vita teljesen meddő, amíg örök küzdelem, hogy az épületeink minősége sokszor vállalhatatlan. Tehát akárhogy is gondolkodunk a rekonstrukció, rehabilitáció, progresszivitás kérdésében, építészeti és kivitelezési minőség nélkül mind csak üres szócséplés marad. És ehhez még hozzá kell tenni a másik örök probléma, a karbantartás (ill. tervezői oldalról a karbantarthatóság) kérdését!
06:39
Sokak szerint a Budai Vár főleg belső tereiben szoc-reál stílusú, lecsupaszított, díszeitől megfosztott épülete ízléses felújítás, a neobarokk-szecessziós eredeti Hauszmann épülettel szemben. Mondják jobban illik a Lánchíd nemesen egyszerű klasszicista stílusához. Nos a Lánchíd valóban szép, de a Királyi Palota bántóan, hiányos, a nagy tömegéhez képest sivár látványt eredményezett. Az újjáépítés nem ördögtől való. Ezt pont a múltjától megfosztott Németországban látható, ahol pedig eretnek gondolatnak számít minden ami a német nemzet saját történelmének elfogadásáról szól: (Frauenkirche/Drezda, Schloss/Berlin). Ha egy nemzet ad magára, akkor múlt értékeit visszaépíti. Ráadásul a Nemzeti Galéria nem való palotába. Ezt a Louvre példája mutatja leginkább, ahol a hosszú termekben nem érvényesülnek a festmények. Az eredeti formájában vissza épített palota éke lenne Budapestnek, mint a Burg Bécsben, vagy a többi nagy királyi palota Európa fővárosaiban. Helyet kaphatna benne a Köztársasági elnök hívatala is, amellett, hogy a díszes termeket turisták ezrei látogathatnák. De legfőképpen azért, mert visszaadná nemzeti önbecsülésünket.
09:31
@Reki: A drezdai Frauenkirche és a berlini Schloss két, gyökeresen eltérő megközelítése a műemléki helyreállításnak. Előbbi jó példa a teljes, másolás-szerű, dacos hűséggel való helyreállításra, utóbbi, a Berlin Palace pedig nem másol, hanem idéz; a múltat a kortársi építészet szerető és tisztelő karjaiba emeli. Azért írom ezt, mert többedszer olvasom e két németországi építés felsorolásszerű említését, mint érvet amellett, amit a Budai Várban és a Kossuth téren művelnek az illetékesek. Ami egyébként a fenti, két német példa egyike sem: a Lovarda, a Dísz téri volt Külügy vagy a Szentháromság téri Fellner-féle Pénzügyminisztérium nem más mint néhány kései eklektikus épület műemlékké magasztalása. (Nem is beszélve a Kossuth téri irodaház sosemvolt eredetijének felhúzásáról.) Ezek a hazai esetek az utánérzések utánzásai, szemben a német példákkal, amelyek hajdani, XV-XVIII. századi felépítésük korába szervesen ágyazott, valódi műemlékekek újjáépítései.
00:26
Ne tereljünk! A mai műemlékvédelem gondjai nem teoretikusak hanem gyakorlatiak. Az embereket ez a premisszákról szóló elméleti bonyodalom nem érdekli. Nincs közbeszéd. Nincs értékvédelem. Nincs ember aki helyreállítja a beékelődött redőnyt. Nincs ember aki megjavítja az elvetemedett, huzatos fa ablakot. Senkit sem érdekel a homlokzat, amikor a netre figyel Senki nem akar fésült vakolat mintába csillagokat pecsételni mint a szecesszió idején, helytette inkább tik-tok pillanatokat tölt fel.
22:33
Ami pedig Mies van der Rohe barcelonai pavilonjának újjáépítését illeti, ez nem városépítés, hanem emlékgyakorlat, tisztelgő gesztus egy valaha volt, fantasztikus kiállítás előtt. Másrészt nagyon egyetértek az írás 7. pontjában foglalt aggályokkal, még akkor is, ha tudom, hogy igenis születnek itthon kortársi progresszív beruházások is.
22:02
A II. világháború során Budapestet döntően 1944-45-ben rombolták le, a Velencei Charta pedig 1964-ben született. Ezért, ami az időrendet illeti, ennek elvei joggal vonatkozhatnának a rombolás nyomainak felszámolására. A Budai Várban művelt kulisszaépítészet Budapest egyetlen középkori, valamint XVII-XVIII. századi, egységes városnegyedét rombolják, HAMIS műemlékvédelmi premisszák szerint. Hamisak ezek, mert a műemléki restaurálás alapjának a XIX. század végi, XX. század eleji historizáló, sőt eklektikus épületeket tekintik, tehát olyan alkotásokat, amelyek a maguk idejében maguk is rombolták a fentebb említett, korabeli budavári városképet. A "maguk ideje", azaz a felépítésük réadásul lebombázásuk ill. szétrombolásuk előtt alig 40 évvel volt. Ez így műemlékvédelmi nonszensz, és nem jelent mást, mint építészeti eszközökkel oktrojált nosztalgiát. Félreértés ne essék: Budapest legnagyobb építészeti varázsa, vonzereje és kivételes értéke a historizmus és az eklektika. Ám a Budai Vár polgárvárosába nem illenek (és soha nem is illettek) ilyen épületek, akárki is építette oda azokat. A Budai Vár Polgárvárosa ugyanis hagyományosan egy-két emeletes, legfeljebb 20 méteres (Dragonits Tamás szerint tipikusan 18 méteres) homlokzati szélességű házakból áll. Stílusuk barokk, klasszicista, helyenként reneszánsz és gótikus nyomokkal. Ehhez képest a XIX-XX. század fordulóján odaépült, túlméretes, eklektikus középületek, mint a volt Külügyminisztérium, a Honvéd Főparancsnokság, magas és cifra homlokzatukkal és tömegükkel megülték a teret és a Várat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Dísz tér nyugati és északi oldalán több ötszintes bérház éktelenkedett, hogy a Szentháromság tér északi oldalát határoló Pénzügyminisztérium háború előtti, Fellner Sándor-i formájában testidegen képlet volt az egyemeletes, középkori házak között – nos, érdemes elgondolkodnunk a Vár épületeinek kívánatos tömegéről és stílusáról. Ami a Királyi Palota újjáépítésének szándékát illeti, erről éles vita folyt itt, az Építészfórumon, 2011-2012-ben. Javaslom, olvassák el a Budai Vár védelmében c. írásomat, ill. az ezt megelőző és követő cikkeket és véleményeket.