Csak egy tyúklépés - FUTSAL csarnok Újpest

A dmb építészműterem legújabb munkája az UTE  Szilágyi úti sporttelepén lévő multifunkcionális sportcsarnok, képletszerűen egyszerű, más szempontból nézve viszont igen komplex alkotás. A tervezésről és az elkészült épületről szerzett élményeit Balázs Mihály építész fogalmazza meg.  

Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy ez egy véleménycikk. Nem műelemzés, nem is építészeti kritika, hanem egy építészeti élmény kiváltó okainak megfejtésére, leírására és közreadására tett kísérlet. Érzéseim és megfigyeléseim leirata. Miért fontos ez? Mert a szerzőkkel szembeni elfogultságom nyilvánvaló még akkor is, ha az építészetről folytatott belső párbeszédeinket gyakran kíméletlenül őszinte és kritikus hangnem jellemzi. Az elfogultság oka, hogy a dmb műterem vezető építészei (és munkatársaik közül is többen) egykori tanítványaim, akikkel az elmúlt évek során mindvégig együttműködtünk és akikkel jelenleg is közös munkán dolgozunk. A FUTSAL épületének történetét ezért bizonyos értelemben belülről ismerem, hiszen a tervezés és az építés egyes mozzanatait a szerzők folyamatosan megosztották velem. Véleményem megértése szempontjából ez a körülmény egyáltalán nem mellékes, jóllehet nem is különös. Annál meglepőbb azonban a házzal való első személyes találkozásom élménye, az, hogy mennyire mélyen megérintett annak egyszerűsége és összetettsége. Foglalkoztat ez a látszólagos ellentmondás.

Látogatóként a házat körül- és keresztbe kasul végigjárva meggyőződésemmé vált, hogy ez egy végtelenül egyszerű ház. Némi túlzással egy üres csarnok, a hozzá kapcsolódó kiszolgáló terekkel. Úgy tűnik nincs benne semmi újszerű, a térszervezés klasszikus tisztaságú, képlete első pillantásra megfejthető, terei átláthatók, a bennük való mozgás, tájékozódás magától értetődő. A külsőt határoló szerkezetek nyers és őszinte megjelenése első pillantásra magával ragadó. A csarnokot fedő harmincméteres vasbeton gerendák elegáns könnyedséggel jelennek meg a fejünk felett, téralkotó szerepük olyan domináns és egyértelmű, akár egy boltozaté. Éppen olyan őszinte és kendőzetlen igazságként uralkodnak a magasban. Nyugalmukat nem háborgatják izgatottan kígyózó szellőzőcsövek, a feltétlenül szükséges technikai elemek diszkréten háttérben maradnak. A falpillérek külső síkjára szerelt homlokzati panelek térhatároló szerepe is őszintén megmutatkozik. Az egész belsőt fegyelmezett redukció jellemzi.

Ebben a már-már neutrális térben aztán elemi hangulati–érzelmi erővel jelenik meg a "katlan", amelyben a játéktér és az arányos méretű nézőtér egyesül. A palánkot formázó, a sportegyesület lila színeit magán viselő faburkolat alkalmazása a tervezők talán legbátrabb, legkockázatosabb döntése, hiszen a semleges hatásúnak egyáltalán nem mondható lila és az alkalmazott pepita mintázat könnyen zavaró tényezővé válhatott volna. A színek telítettségét, világosságát azonban kellő gondossággal választották meg, a kontrasztokat nagy odafigyeléssel kézben tartották. A látogató számára megnyugtató lehet a tapasztalat, hogy itt minden az ami. Amit lát, megérinthet, ujjaival tapinthat, az mind valóságos anyag, az elérhető magasságig gyakran természetes fa burkolat. A rendeltetésből adódó tartóssági követelmény eredményeként ráadásul a használati, érintési zónában alkalmazott szerkezetek bőséges anyagtartalékkal rendelkeznek, ez látványukban, érintésükben megmutatkozik.

A látogató számára a következetes végiggondoltság a ház körül figyelmesen sétálva is feltűnik. Ezen a helyen és ebben a műfajban igazságtalan lenne bármiféle illeszkedés számonkérése. Az épület az Újpesti Torna Egylet Szilágyi utcai tornacsarnokának hátsó udvarában áll, a tágabb környezet meghatározó eleme a váci vasútvonal és a Fóti út külső szakasza: mindez kevés inspirációval szolgál. Természetes tehát, hogy az új csarnok öntörvényű építészeti döntések mentén formálódott és ekként követel helyet magának a sporttelep területén. A külső fő erénye ugyanaz a következetesség amit a belső kapcsán már említettem. A homlokzat valójában egy igényes burkolat, sajátos csomagolás, ennek megfelelő szabályok szerint szerkesztve. Az egységes és semleges szürke fémlemez burkolatot helyenként polikarbonát felületi mezők határolják. Itt is megjelenik a lila szín, a belső visszafogottságával ellentétben emblematikusan, erőteljesen. A polikarbonát felület mögött felsejlik a háttérszerkezet, benne bevilágító nyílások. Az egymáshoz képest elcsúsztatott rétegek Wiel Arets holland építész nyolcvanas években sokunk által rajongásig szeretett épületeit juttatják eszembe.

Van azonban egy másik aspektus, amelyet a látogató nem tudhat magáénak. Ez az alkotók, a folyamatban résztvevők nézőpontja, és ha korlátozottan is, legfeljebb néhány bennfentesé, köztük az enyém. A terveket nézegetve, megismerve, ha nem is bonyolult, de igen összetett ház képe tárul elénk. Lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a látszólagos egyszerűség csak az építészeti és mérnöki közös gondolkodás eredményeként állhatott elő. Egy sokszereplős, komolyan összehangolt munkafolyamat következménye, amelyben a megbízói, tervezői, kivitelezői tapasztalatok megfelelő módon összegződtek, hatékonyan hasznosultak.

Lenyűgöző például az épületgépészet és az épületvillamosság gondos megtervezése és kivitelezése, összhangja a tartószerkezetekkel. Erre az építészek elbeszélésére hivatkozva csupán egyetlen példát említek. A csarnoktér világítási koncepciója szerint a fénysávok a gerendák alsó övéhez rendelve, vonalszerűen jelennek meg. Csakhogy a már említett nagyfesztávú előregyártott, feszített vasbeton gerendák alsó övének vasalása annyira sűrű volt, hogy abba a világítás kábeltálcáját már nem lehetett rögzíteni. Az egyeztetések során elérték, hogy a vasalatot széthúzzák, helyet teremtve a rögzítési pontoknak. Ez a látszólag egyszerű művelet valójában rendkívüli figyelmességet és rugalmasságot feltételez valamennyi résztvevőtől. Olyan összhangot építész, szerkezettervező és kivitelező között, ami sokunk számára legtöbbször csak vágyálom az építészeti gyakorlatban. Az együttműködés alapja itt a közös kihívás volt, a tervezési és megvalósítási folyamat résztvevőinek jelentős része ugyanis a témában komoly referenciamunkákkal, rutinnal nem rendelkezett. A felvetődő problémák konstruktív kezelése azonban szinte minden esetben innovatív megoldásokat szült. A tervezők akár a legegyszerűbb kérdéseket, pl. egy csavarkötés méretezését is komolyan vették, ha kellett azokat gyártmánytervi szinten kigondolták és megválaszolták. A befektetett munka hasznosult, a ház ezt ékesen bizonyítja.

Tapasztalatból tudom, hogy minden építészeti munka, legyen az terv, megépült ház vagy akár csupán egy leírt-lerajzolt gondolat, friss állapotában mennyire sérülékeny. Akár egy élőlény, mely születésekor legtöbbször magatehetetlen, figyelemre és gondoskodásra szorul. Kevés dolog van, ami biztosan állítható egy vadonatúj épületről, gyakran mégis idejekorán véleményt fogalmazunk, mert a megértés vágya átlendít minket a bizonytalankodáson.

Ezzel az újpesti csarnokkal is így vagyok. Leginkább az foglalkoztat, miért hatott olyan elementáris élményként rám, amikor a tervezők személyesen bemutatták azt? Most úgy érzem sok egyéb személyes emlék mellett ennek egyetlen igazán jellemző oka, hogy ott és akkor újra megérintett az egyszerűség kérdése, amit oly sokan és sokszor elemi vágyként élünk meg ebben a bonyolult világban. Az egyszerűség és természetesség megtalálása korántsem könnyű, a tájékozódás ezen a terepen kockázatos. Kondor Béla gondolatát idézem (1): "... a bonyolultságot a zavarostól csak egy tyúklépés választja el, éppen az, amelyik a "közönséges" és az "egyszerű" között van ..."  Az újpesti csarnok bonyolult, de nem zavaros, egyszerű, de nem közönséges. Éppen olyan amilyennek egy jó háznak lennie kell, szükséges és elégséges, helyénvaló és ez igazán megnyugtató. Az építészetben számomra éppen ezek a szűk mezsgyék, pontosan kiszámított határhelyzetek a legizgalmasabbak.

Balázs Mihály 2019_09_16

(1)    Kondor Béla: Küszködni lettél. Kortárs Kiadó, 2006. (319)

Szerk: SK 

Többek között az UTE Multifunkciós Csarnok is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.