Cservenyák Eszter: Hegedűkészítő műhely Budapest - Víziváros, Szabó Ilonka u. - Kagyló u. sarok

MÉSZ - MÉK DIPLOMADÍJ 2004

Magyarországon több mint 200 éves hagyománya van a vonós és pengetős hangszerek készítésének. A múlt században hazánk Bécs-Pozsony-Prága vonalában az összekötő szerepét töltötte be e mesterségben. Olaszország neves hangszerészei mellett a hazai mesterek is jelentős sikereket értek el nemzetközi viszonylatban.

A hazai szakma központja Budapest, Kőszeg, Miskolc, Sopron volt ekkor. Ebben az időszakban kezdtek kialakulni a hangszerész iskolák is, amelyeket egy-egy mester alapított. Fiatal tanoncok kerültek ide, akik a mester irányítása mellett szerezhettek ismereteket. Ez lehetőséget nyújtott a gyors fejlődésre, megalapozott tudásra a szakmában, így később önállóan is könnyebben boldogulhattak, adhatták el saját hangszereiket.

Ma hazánkban e tanoncműhelyek száma egyre csökken. Sok önálló kis műhely tevékenykedik országszerte, de ezeknek nem elsődleges céljuk a fiatal hangszerészek támogatása, képzése. Egyre nehezebb elhelyezkedni, megtalálni a megfelelő műhelyt a tanulásra, tapasztalatszerzésre. Így a kezdeteknél hiányozni fog az a lépés, ami a legfontosabb: a tapasztalat.

Ezen problémák megoldása, helyszíne tud lenni az általam tervezett hegedűkészítő műhely, melynek célja a több száz éves hagyományok felelevenítése és megvalósítása. Ez lehetőséget teremt a frissen diplomázott hegedűkészítők mesterlevelének megszerzésére megfelelő szakmai körülmények között.

Helyszín
Budapest I. - Víziváros: Szabó Ilonka u. - Kagyló u. sarok

A választás fontos szempontjai:
- könnyen megközelíthető, nyugodt környezet
- történelmi hagyományokkal rendelkező terület, mely képes befogadni ezt a nem szokványos funkciót, és elviseli annak hatásait
- zavaró tényezőktől (zaj, nagy forgalom, sok lakos) mentes környék, mely a közönség és a mesterek számára intim környezetet biztosít
- mindenképp lejtős telket szerettem volna, ez kezdettől fogva befolyásolt

Budapest - Várlejtő - I. kerület.
A leghangulatosabb hely a városban. Hosszú keresgélés után derült ez ki, a sarkon elhelyezkedő, fákkal borított, zöldellő telek megpillantásakor. A szomszéd utcában zeneiskola, kollégium, kis járással feljebb a budai vár területe, nyugodt, csendes környezet, néha rátalál az ember egy-egy ősi foglalkozás helyszínére (árverezőház, cipész, üveges).

A telek és az utca között kb. 6m-es szintkülönbség van. Természetes rakott kő támfal határolja, amely nagyon erős és meghatározó építészeti elemként jelenik meg az utcaképben.

Program
Az épület legfontosabb funkciója a hegedűkészítés, de készítenek más vonós hangszereket is, csak kisebb mennyiségben. A létesítmény fiatal hangszerészeket fogad be felvétel alapján, akik frissen szerezték meg diplomájukat. A cél elindítani őket a szakma útján, és megfelelő körülmények között lehetőséget teremteni a mesterlevél megszerzésére. Ez idősebb, tapasztaltabb mesterek mellett történik, akik alkalmanként ellátogatnak ide, hogy figyelemmel kísérjék a tanoncok munkáját, és ha szükséges, korrigálják hibáikat. Esetenként van lehetőség közös munkák végzésére is.

Ennek megfelelően három műhelyegységet hoztam létre, mely 2 ember kényelmes tartózkodására alkalmas. Egy nagy munkaasztal kerül itt elhelyezésre.
E műhelyekhez tartozik egy-egy öltöző és raktár blokk, illetve egy pihenő-galéria. Ezek alkotnak egy kubus-egységet. A kubusok között átriumok helyezkednek el. Mindegyik egység rendelkezik egy önálló területtel, melyet hangszerek szárítására, saját kert kialakítására használhatnak.

A közönségfunkció hangszerboltot, kávézót, előadó-, kiállítóteret foglal magába.
A boltban az itt készült hangszerek, valamint az ország más területein élő fiatal mesterek hangszerei kerülnek eladásra. Az előadó-, kiállítótér koncertek tartására is alkalmas, melyben a fiatal mesterek, kisebb zenekarok, gyermekek mutathatják be tudásukat.

Koncepció
A koncepció kialakításánál alapvető szerepet játszottak a funkcióval kapcsolatos személyes élményeim. Határozott elképzelésem van a hegedűk világáról, mely meglehetősen kötött gondolkodást eredményezett. Számomra a világtól való elzárkózást jelenti e hangszer egésze, és az által keltett muzsika. Bármilyen zavaró hatás ezt az érzést megszünteti.

Az épületem is ezen gondolatokat tükrözi. Mivel úgy éreztem, ez a helyszín tökéletesen megfelel elképzeléseimnek, első látogatásomkor kialakult az épület egésze, és vele együtt a tények:

• az egyszerű, finom formák
• a kert használata, de csak a hangszerészek számára
• így a közönségfunkciók a föld alá (terepbe illesztve) kerültek, míg a műhelyek tömegei emelkednek ki a terepből, és alkotnak tömeget, épületet
• a külvilág beengedése a zárt világba:
• a műhelyektől elzártan
• a kert használata nélkül
• a kiszolgáló és közönségfunkciók elrejtése annyira, hogy érezhetővé váljék, hogy az épületben egy belső, határozottabb világ tárulkozik elénk
• a műhelyek világa legyen hangsúlyos, de mégis zárt, ez határozza meg az épület tömegét

Mivel saroktelekről van szó, az egyik legfontosabb tényező a környezethez és a szomszédos házakhoz való alkalmazkodás, a saroknak erősnek és kifejezőnek kell lennie, fontos téralkotó szerepe van. A környező házak több emelet magasak, így célom volt a keménység felbontása.

Az épületnek 3 fő egysége alakult ki:

• bolt (kétszintes galériával) - ez alkotja a saroktömeget, amely tetőformájával a szomszédos házak formáira válaszol
• kiállító-, előadótér - a föld alá került, és átrium kapcsolja össze a saroktömeggel
• műhelyek - önálló tömegekként jelennek meg a telek szintjén

Anyagok
Teljesen a területhez akartam igazodni, ezért szándékom volt a környéken jellemző anyagok (tégla, természetes kő, vakolat) használata. A közönségfunkciót szolgáló saroktömegre vörös homokkő burkolat kerül, míg a kis műhelykubusok vakolt felületűek (finomság, egyszerűség kifejezése). A műhelyeket összekötő folyosók anyaga üveg. A támfalként megjelenő külső fal burkolata a lebontott homokkő lesz természetes rakásban.