DC Offices – egy jó történet

Bár a Váci út és a Dunyov utca sarkán elkészült DC Offices lekerekített sarkával, íves homlokzati „képernyőivel", fagyi-tölcsér alakú lábaival hívja fel magára a figyelmet, egy pályaelhagyó iskolatárs elfogultságával megtett épületbejáráson a külcsín mögött sokkal több építészeti és nem-építészeti részlet kirajzolódik Vincze László vezető tervező társaságában. Pásztor Erika Katalina jegyzetei.

Kicsit izgatottan készülődtem az épületbejárásra, hiszen én ott csak helyettesíteni fogok. Mihálynak kellett volna itt lennie. Vargha Mihály már korábban felfigyelt a Dunyovra és többször is érdeklődött a projekt állása felől. Már a tervekből is látszott, hogy nem egy szokványos bérirodaház lesz belőle. Bár Vincze Lacival este fél hétre beszéltük meg a találkozót, még mindig tikkasztó meleg volt 2010. július 20-án, az idei nyár egyik legforróbb napján.

 

 

- Nincs lift, gyalog kell mennünk.
- Hány emelet?
- Hát hét. Ez az üvegfal egy térelválasztó falnak készült, Verebics Kati festőművész tervei alapján. Nagytáblás üvegre printelt fotó- és grafikai kollázs, ami elválasztja a nyitott és ellenőrzött forgalmat.

Már korábban is nézegettem a házat, készülve a személyes találkozásra. Belépve az ajtón a hatvanas évek formavilága köszönt – finoman megidézve. Az előtér valóban egy kicsit szűkösnek hat, bár rögtön balra kávéház lesz, amin még aznap az esti órákban is dolgoztak. A lobbi funkció fontosabb részét feltehetően átveszi majd a kávézó.  

- Nekem ezek a lekerekített formák a hatvanas-hetvenes évek monitor káváira emlékeztetnek. Honnan jött ez az íves forma?
- Ez az Árkádból jött legelőször. De menjünk ki.

 

 

A bejárattal szemben, ahhoz képest balra, tört vonalban elhelyezett folyosón lehet a hátsó kertbe jutni. A folyosó falburkolatán rögtön fennakadt a szemem.

- Ez milyen anyag?
- Egy ún. kalesh interflex lap, Nelli talált rá, 3 mm vastag, üvegszállal erősített nagyon vékony greslap, elsősorban falakat lehet burkolni vele. Ebből van a liftelőterek falburkolata. A hátsó rész sajnos, lehet látni, nagyon szorított. Ez egy sokkal visszafogottabb, egyszerű síkokra osztott homlokzat, amelyből ez az egy nagy rizalit ugrik elő. A burkolat alumínium lemez, pokoli precíziós munkával nem is olyan egyszerű alumínium vázra rögzítve. A cég, aki csinálta, a székesfehérvári ALUFE folyamatosan mérte a szerkezetet, amire végül a burkolat került. A kert alatt 90%-ban garázs van, fölötte földvisszatöltéses zöld tető, a telek végében van kb. egy tíz méteres szakasz, ami tiszta föld.

A szervizbejárat is igényes, csavart acél lapokból készült itt térelválasztó, ami a garázsbejárat és a hátsó bejárati folyosó közötti falat alkotja. Amikor rácsodálkozom, Laci elmondja, hogy a spanyol RCR Arquitectes egyik munkájánál, egy étterem belsőben látott ilyet, ezt a találmányt „kölcsönözték ki" a Dunyovnál. A designban az a szép, hogy sokkal előbb „open source" volt, mint ahogy egyáltalán ez a gondolat az informatikában, mint szabad forráskód megjelent.      

 

 

- Egyedi szakipari munka?
- Géppel hajlították, nagy munka volt, és egy nagyon helyes lakatos társaság csinálta. Itt vannak az egyéb szervízhelyiségek is, trafó, szeméttároló, öltözők, gázfogadó.

Nézelődünk az udvaron. Igen, ez egy viszonylag keskeny telek, ami mellett a meglévő épület kéményeit az előírások szerint meg kellett magasítani. A DC magasabb, mint a szomszéd.

- Az a kéményhosszabbítás borzasztó. Az íves dolog egyébként abból jött, hogy a sarokra egy tornyot képzeltek el a korábbi beépítési terveken a várostervezők, a főépítész is valami olyasmiről beszélt, hogy ezt a sarkot hangsúlyozni kell. S mi a torony helyett egy ívet, egy átfordítást csináltunk, s ebből az ívből származtak a keretek is a homlokzaton.

Az udvarról ki lehet látni a Váci útra, tetszik, hogy a földszinti üzlethelyiségnek mindkét oldala transzparens. Rögtön elképzeltem, hogy milyen is lenne egyszerre a Váci út non-stop autós forgalmában és a kertben is lenni, ahová egyébként semmi nem hallatszik be, az itteni nyugalom a másik oldal tökéletes ellenpontja. Izgalmas kontraszt. Visszamegyünk az előtérbe, hogy onnan a menekülőlépcsőn át felmenjünk az emeletekre. A lift még nincs beüzemelve, az előtérben az építkezés miatt elég nagy a por, a biztonsági szolgálat embere udvarias és segítőkész. Felérünk az első szintre, miközben megpróbálok lelkileg fölkészülni a hét emeletre, ami végül nem is volt akkor kunszt. Vannak dolgok, amelyek az elején mindig sokkal nagyobb erőfeszítésnek tűnnek, mint amik valójában. Sőt, azt hiszem, ez majdnem a legtöbb feladatról elmondható.  

 

 

- S ez nagyon drága burkolat?
- Nem, olyan 10-12 ezer négyzetméterenként. De az a baj, hogy talán egy kicsit túl is lett díszítve. Ahányszor itt vagyok, annál több hibát veszek észre.

Az első emeleten rögtön jobbra egy hatalmas, L-alakú egyterű iroda, pazar méretekkel. Körben ablakok, s mint egy extra széles vászonra, az egymásra merőleges Váci út és Dunyov utca egyetlen hosszú csíkra vetített képe tárul elém: meglepő vizuális élmény a hajlított sarok belsejéből.

- Na ezt kell majd berendezni. A bérlőtől függ, hogy itt mit csinál. A vizesblokk minden szinten készen van. Ezek is nagyon precízen készültek el.
- A mosdókat a belsőépítész tervezte?
- Nem, ezeket mi terveztük. Parádi Nelli vezetésével Pintér Viola, Páczelt Péter. Nelli vezette és fogta össze a teljes építészeti tervezési folyamatot a kezdetektől a végéig. Kár, hogy Tardos Tibi belsőépítészeti rajzaiból a projekt fejlesztői sokat lecseréltek takarékosság címén .A mosdó teteje Korian, alul lakkozott MDF lap, a falon kínai mozaik. A másik oldalon van a női rész. Itt minden készen van, ez egy működő gépészet, csak a végpontjait kell meghatározni. Alkalmas arra, hogy akár cellás irodákat is csináljanak. Sajnos ez a tervezési feladat része volt, s ezért került fel a rengeteg nyitható ablak is, mert feltételezni kellett, lesznek olyan bérlők, akik ragaszkodnak a cellás rendszerhez. Cellák esetében neki kell vezetni a válaszfalakat a homlokzatnak, ami olyan osztásrendszerben van, hogy kb. 3 méteres kapszulákat lehet kialakítani. Ezek kifele nyíló, nagyon jó minőségű ablakok.
- Az árnyékolást hogyan oldottátok meg?
- Árnyékolás nincs, az üveg reflexiós tulajdonságának megválasztásával, optimalizálásával kezeltük ezt a problémát.

 

 

Szemben, a Dunyov utcában a hajdani Felvonógyár épületének hosszanti homlokzata. Még így, elhagyatott állapotában is megragadja a tekintetet. Karnyújtásnyira a történelem, az éppen most fontosnak gondolt dolgok relativizmusa.

- Tima Zoliék csináltak rá tervet. Ipari műemlékként a homlokzata védett, de az összes többit le lehet bontani. A Tutto Mobili volt itt sokáig, azért van itt ez az olasz bútor shopping house felirat. Azon gondolkodom, hogy ebből loft lakásokat kellene fejleszteni, mert közlekedési csomópontban van, s az ilyenek már elfogytak. Menjünk fel.
- Mennyi itt a hasznos belmagasság?
- Kettő-hetven.
- Szerintem az alaprajzi elrendezést illetően nagyon jól kihasználtátok a sarok szituációt.
- Sok művészet nem volt ebben, gyakorlatilag centire pontosan mindent kiszámoltunk. Itt, az udvari oldalon azért ugrál a homlokzat is befelé, hogy a lehető legtöbb alapterületet nyerjük.
- S gondolom ugyanez van a következő hat szinten is.
- Igen, de a legfelső szint, a hetedik egy penthouse.

Újra a lépcsőházban, fehér falak, fekete járólap, végtelenül egyszerű fekete korlát. Nagy ablakok az udvarra, ahonnan más és más magasságból látható a szomszéd tűzfalra épített UFO-szerű kéménymagasítás. Minden nagyon visszafogott és mértéktartó, minden részlet hibátlan.

 

 

- Az utóbbi években a tömörítés, egyszerűsétés szervezi a munkáinkat. Bárcsak lehetett volna még koncentráltabb. Amikor elkezdtük a munkát, a telek beépítésére készítettem egy olyan vázlatot, amin három kenyérpirító formájú ház volt egymás mellett, s ezeket egy nyél kötötte össze. Megmutattuk a kerületi főépítésznek, kértünk állásfoglalást, de sajnos a terv ellentmondott a szabályozásban megfogalmazottaknak. Azt írták, hogy ki kell tenni a telekhatárra az épület homlokzatát, s court d'honneur-ök nem lehetnek a házban. Mit csinálsz majd ennyi rengeteg képpel?
- Egy részüket felhasználom most, a többit meg majd később. Ma például egy játékfejlesztésben pályák tervezésére alkalmas kis szoftverrel készítettem egy patchwork-öt építészeti fotókból, csodaszép lett. Egyénként meg ezzel a kis géppel nem minden kép sikerül.

A legfelső szint felé haladva egyre melegebb van. De a hetediken minden fáradságot megért az a panoráma, ami a körben íves üvegfallal határolt hatalmas térből nyílt a város tetejére.

- Elképesztő. Ezt lakásnak tervezted?
- Irodának.
- Elég jó... Milyen érzés?
- Itt például egy sokkal finomabb üvegfalat kellett volna csinálni, kevesebb osztással. Ott, azon az oldalon meg tudtuk csinálni a hajlított üveget, itt már nem. Ez a gépészet meg iszonyú. Ennek a háznak ez a leginkább kritizálható része. A tető tele van géppel.
- S ezek itt?
- Ezek is úgy utólag jöttek.
- De illenek a kéményekhez. Bosszantanak?
- Igen, nem figyeltünk eléggé, túl hamar azt mondtuk, hogy OK, legyen. Az egész ház át lett egyszer tervezve. Készen volt a kiviteli terv, a kazán ezen a szinten volt. Kisebb teljesítményű volt a légtechnika is.
- Gépészetileg lett újratervezve?
- A felső szinteket újra kellett tervezni, gyakorlatilag mindenhez hozzá kellett nyúlni, hogy egy újragondolt, nagyobb teljesítményű, igényszintű gépészet elhelyezhető legyen- a tetőn!

 

 

Hát igen, a gépek a tetőn és a penthouse teraszain valóban kritizálhatók, elfogadom, de nekem -  mint a kémények kapcsán is kiderült – bejön ez világ. Már a Pompidounál is bejött, s azóta csak többszörösére nőtt a gépészet, amit mindenki takargatni akar. Bevallom őszintén, nem pontosan értem, hogy miért. Pár évvel ezelőtt divatba jöttek például a plexi oldalfalú számítógépek. A gép belseje színes LED megvilágításában igen dekoratív tud lenni, igaz, csak annak, aki szereti ezt a fajta „organikus műszaki esztétikát". Ezek a gépek egyszerre logikusak és rendetlenek, egyszerre funkcionálisak és ormótlanok, de egy kicsit ravaszul megvilágítva bonyolultak és titokzatosak, pontosan kifejezve azt, ahogyan a nem hozzáértő látja ezt az egész high-tech világot.

- Az Angyalföldi Lakásépítő Rt. végezte a generáltervezést, mi csak az építészetet csináltuk. A koordinálást, a tervezési program kidolgozását Frey Tamásék csinálták, aki az AL Holding projektvezetője volt, s aki az építészet koncepció kialakításában is részt vett.
- Ha maximalista az ember, akkor minden apróságot hibának lát, amit mások észre sem vesznek. Ez az épület a minőségi kivitelezés kategóriájába tartozik Magyarországon.
- A kivitelezés feltétlenül. A PORR volt a generálkivitelező, és egy kitűnő társaság volt itt. Le a kalappal, ahogy dolgoztak. Amit ki lehetett hozni a tervekből, azt kihozták.
- A fejlesztő is külföldi?
- Nem, ő magyar.
- S téged ki keresett meg?
- Három vagy négy évvel ezelőtt Frey Tamás keresett meg  az AL Holdingtól. Később az Angyalföldi eladta a terveket, és elvállalta, hogy szakmai hátterére alapozva végigkoordinálja a tervezést. Így lett ő a generáltervezője a projektnek.

Mindegyik teraszról megcsodáltam a naplementét, s bár a vizuális inger határozottan erősebb volt, mint az akusztikus, nem tűnt fel, hogy az utcazaj ide felért volna. Láttam a szomszéd társasház teraszán kvaterkázó kis társaságot este nyolc körül. Ők is észrevettek minket. A városnak van egy panoráma-szintje, ahol egy másfajta élet folyik. Benne kell lenni, vacsorázni meg vörösborozgatni a város fölött. Elindultunk lefelé, a garázsba.

- Nem tudom, én a helyedben egy kicsit lelkesebb lennék. Szép lett, az általad észrevett hibák ellenére.
- Én lelkes vagyok.
- Minőségi anyagokat építettek be. Olyan gyatra kivitelezéseket lehet néha látni.
- Igen, az Angyalföldi nagyon vigyázott arra, hogy jó anyagokat használjanak. Jó választás volt ez a fekete kerámia lap is. Fortress. Amikor elvágod, akkor a vágási felület is ugyanolyan színű, mint a járófelület, nem szürkül ki. [Megáll és kinéz az ablakon.] Bevallom őszintén, nem tudom, hogy mitől áll meg, ha nagy szél van.
- Én meg nem tudom, hogy mit csinál ott fönt a kéményseprő.
- Fölülről belenéz. Ez a ház pont akkor kezdett épülni, amikor elkezdődött a válság, és voltak komoly félelmek, hogy hogyan lehet majd befejezni. Érzed, hogy milyen jó itt a klíma?
- Hány szintes a garázs?
- Kettő.
- Ide viszont nincs kártyánk.
- Akkor állj meg légy szíves az ajtóban, amíg bekukkantok. Jó ez a sárga.
- Egy sárga lett volna, de aztán három lett.

Már megint olyan dolgon akadt fenn, amit csak ő lát, bár tudom, hogy az elképzelt és a megvalósult közötti különbség feszültsége óriási teher. Elköszönünk a security service-től, s kint a Dunyov utca másik oldalán állunk meg, mustrálgatjuk a homlokzatot. Egy ilyen kritikus mellett az ember nem tud helyénvalót mondani. A ház  kiragyog a környezetéből, s nem csak az üvegen visszatükröződő napsugarak miatt. Stílusa van, egy design „tárgy" a Váci út sarkán, ami egyszerre illeszkedik és egyszerre más.

 

 

- Azok a piros pöttyök miért vannak ott?
- A tűzoltók által elfogadott jellel kellett ellátni a belülről teljesen kinyitható ablakokat. Nagyon érdekes a felirat, a DC Offices. Szintén alumíniumból van, egy picit elhúzva a homlokzati síktól, mögötte egy világító szál, ami derengő fényt bocsát ki, és a felirat az árnyékainál fogva válik láthatóvá. A homlokzaton a szürke üveg mögött beton van. Ezt ugyanolyan színűre szerettük volna, mint az ablakokat, de nem találtuk el. A függönyfal ezeken a helyeken un. shadowbox –ra vált. A festett üveg a külső üvegsíktól néhány cm-el beljebb van, így mélysége lesz az átlátszatlan üvegszerkezetnek. Arra törekedtünk, hogy az átlátszó üveggel azonos tónus szülessen, készült mintafal is, mégsem sikerül eltalálni a shadowboxok színét, világos lett…
- Így viszont a színváltás kellemesen megtöri ezt a nagy felületet. Miért volt olyan fontos, hogy homogén legyen?
- Hogy ez a feszített üveghártya ne legyen még önmagán belül is megosztva. Most azért jól néz ki, mert nincs igazán erős fény, ebben a szórt fényben összeérik.
- Érdekes, én soha nem gondoltam volna rólad, hogy egyszer irodaházat fogsz tervezni. Huszonöt évvel ezelőtt ez nem jutott volna eszembe. Bár valószínűleg azért, mert akkor egyáltalán nem gondoltuk, hogy majd valamikor bérirodaházakat kell tervezni.
- Bármennyire furcsán hangzik, sokkal több lehetőség van benne, mint pl. egy lakóházban. A lakóháztervezés annyira kötött-pályás, ezer oldalról meghatározott. Ebben nekem az a sarok tetszik a legjobban, ahol találkoztunk. Nagyon szép városi szituáció a szomszédos védett homlokzatú Felvonógyár kontrasztjával. Látod, itt egy kicsit vissza van csapva a földszinti üzlethelyiség portálja, hogy minél nagyobb hely legyen a sarkon. A gyalogos is le tudja vágni a sarkot.     
- S mi az a DC? Mit jelent?
- Dunyov Corner – jó magyarosan. Helyesek ezek a kis fák. Ez a három, ami még megmaradt itt.

 

 

- S milyen volt a lelke annak a csapatnak, akikkel együtt dolgoztál Vagy te nem is találkoztál mindenkivel?
- De, majdnem mindenkivel találkoztam. Rengeteg szakma jelen volt, fel sem tudnám sorolni.
- S mikor kezdtétek el?
- Úgy négy éve.
- S a tervezés ebből mennyi idő volt?
- Volt egy viszonylag gyors koncepció terv, amikor a beépítés hatékonyságát kellett végiggondolni, majd volt egy fővárosi tervzsűri, ahol szerencsére csont nélkül átment, aztán utána gyorsan lezongoráztuk az engedélyezési terveket, aztán meg a kiviteli terveket, s még egyszer a kiviteli terveket.
- S akkor ez egy év volt, vagy kettő?
- Inkább kettő.
- Most látom, hogy milyen rafinált a fagyi-tölcsér formájú oszlopok alja.
- Az esővíz elvezetése miatt a járdának kifelé kell lejtenie, az oszlop alja meg vízszintes. Képzeld el, hogy ennek az oszlopnak milyen bonyolult belső vázszerkezete van. A külső héj mögé rejtve egy teljesen hétköznapi, téglalap keresztmetszetű vasbeton oszlop van. Erre alumínium kosarakat szerkesztettek, s ezek tartják a külső alumínium lemez burkolatot.
- Ennek a burkolatnak milyen az öregedése? Hogy fog ez tíz év múlva kinézni? Ugyanígy?
- Valószínűleg piszkolódni fog.
- De azt le lehet mosni, nem?
- Eredetileg fehér volt a ház, teljesen olyan fehér színe volt, mint a feliratnak.
- Milyen jó, hogy nem lett fehér.
- Azért lett tudatosan kicsit beszürkítve, hogy ne látszódjon rajta a Váci úti mocsok. Az alumínium nagyon spéci porszórt felületkezelést kapott, úgy égetik a fémre a festéket. Nagyon jól bírja a napfényt, az UV sugárzást és hosszú életű.
- Ezek a nem is egyszerű formák elképesztő precizitással vannak megcsinálva. Csak gratulálni tudok hozzá mindenkinek, aki részt vett benne.
- Összességében ez egyáltalán nem egy szomorú történet.
- Nem, ez egy nagyon jó történet, mert kitűnő emberek dolgoztak benne. Ahogy említettem, az Angyalfölditől Frey Tamás, aki ezt az egész projektet velünk elkezdte, végigtervezte. Utána jött a bonyolítás, Illy Péter, majd a PORR, mint generálkivitelező sok kiváló alvállalkozóval, és egy korrektségéről híres befektető. És most nagyon kell drukkolni, hogy legyen bérlő.

 

 

Még egy kicsit bóklásztam a környéken, képeket kattintgattam és hagytam időt magamnak a saját dolgaimba való visszazökkenés előtt. Igen, itt valóban megnyilatkozik egy másfajta akarat is, mint hogy letudjuk a századik majdnem ugyanolyan fejlesztést. Itt a lélek is jelen van, itt az építői büszkeség is formált, nem csak a pénz. S nem csak annak kell drukkolni, hogy bérlőt, hanem hogy olyat találjon, aki maga is ilyen: büszke arra, amit csinál, s nem csak a maga, hanem a tágabb közösség hasznára is dolgozik, a külső környezeti nehézségek ellenére - sikerrel. Az irodaház a céges kommunikáció fontos része, az épület sok mindent elárul egy adott vállalkozásról. Ez a ház a fölöslegesen reprezentáló üres terek elhagyásával, stylish külsejével, racionális térszerkezetével és kifinomult egyszerűséggel megoldott belső részleteivel olyan innovatív cégekhez illik, akiknél a design az intellektuális tevékenység része, akik értékelik a ház részleteiben megnyilvánuló precizitást és a külső környezet átmenetiségében rejlő inspirációt, akik – ahogyan ez a ház is – elismerésre méltó „első fecskék" a maguk territóriumán. S mivel minden házba élet kell, hogy fennmaradjon, nagy kérdés, hogy elég érzékenyek és kreatívok lesznek-e a közvetítők, hogy megtalálják az ide illő lakókat. Akárhogy is, egy fejlesztési folyamatban ugyanazt a minőséget kell hozni a tervezéstől az élettel megtöltésig mindenkinek, hogy a projekt végül tényleg sikeres legyen.   

Pásztor Erika Katalina

 

---

Dunyov Irodaház (DC Offices) - Budapest, XIII., Dunyov István u. 2-4.

vezető tervezők: Vincze László, Parádi Nelli - Vincze és László Kft.
építész munkatársak: Pintér Viola, Páczelt Péter, Parragi Tamás
szakági tervezők:
építészeti látványtervek: Koncz Zoltán
belsőépítész: Tardos Tibor
belső térhatároló üvegfal terve: Verebics Katalin képzőművész
statika: Volszky Marianna, Erdélyi Tamás
épletgépészet I.: Kiss József, Sor Zoltán
épületgépészet II.: Kádas Károly
épületvillamosság: Dorgai Károly
külső világítás terve: Haász Ferenc - ERCO Hungária Kft.
kerttervezés: Bán Karolin
épületakusztika és épületszerkezetek: Csott Róbert
tűzvédelem: Varga Miklós
homlokzatburkolat: Varga Zoltán - ALUFE

Generáltervező: AL Holding - projekt menedzser: Frey Tamás
tervezés éve: 2007-2008
kivitelezés éve: 2010
építtető: Dunyov Projekt Kft.
generálkivitelező: Varjú László projekt felelős - PORR Kft.