Dobos C. József Vendéglátóipari Szakképző Intézet bővítése

A 2003-as Dobos C. József Vendéglátóipari Szakképző Intézet bővítésére és tornatermének építésére kiírt tervpályázat nyertes pályaműve 2006-ra megvalósult. Az épület tervezője Lukáts István, Kis János, Mészöly Csaba és Veres Gábor (K.L.M.V Csoport Építész Iroda).

Prológ

Azt mondják, nehéz ma fiatalon jó munkához jutni. A sokat szidott magyar pályázati rendszer hibáiról is eleget hallunk. Fiatalként pályázni is nehezebb; a magas kivételi díjak gyakran már csírájában megállítják a szándékot-, hiszen ha nehéz munkához jutni fiatalként, azt is nehéz megtenni, hogy egy tervpályázat miatt hetek kimaradjanak. Azt is mondják, Pécsett van ma a legtöbb egy m²-re jutó építész. Ez szintén nem javítja a munkához jutás és ezzel együtt a pályázás esélyeit, mert ahol sok az építész, azt a fiatalok bére is megérzi.

Aztán mégis úgy tűnik, hogy vannak kivételek. Pécsi is. Nem is mindig fehér hollók. Nem kis meglepetést okozott, amikor 2002-ben a budapesti Dobos C. József Vendéglátóipar Szakközépiskola (Dobos C. József - a dobos-torta atyja) bővítésére és új tornacsarnokának kialakítására kiírt tervpályázat eredményhirdetésén az első díjat a hátsó sorból, fiatalok csoportjából felállva Mészöly Csaba vette át, a nagy apparátust felvonultató, nagy tudású és nagy létszámú irodák előtt. Sokan talán kétkedtek is valamelyest.

A folytatás nagyreményű és a jelenhez is kapcsolható; a szerződést már a K.L.M.V Csoport Építész Iroda Kft.-vel kötötték meg (Kis János, Lukács István, Mészöly Csaba, Veres Gábor)- az eredményhirdetés hátsó sora építészszövetséggé alakult.

Helyszín

A telek Budapest XIII. kerületében, Angyalföldön áll. A beruházók most kezdik felfedezni, nagy építkezések folynak a környéken. A telek saroktelek, nagy, hosszanti telekhatárral, a szomszédos épület maga az iskola, klasszikus tömegformálással, sorolt ablakokkal, manzárd tetővel. A régi, és a létesítendő épület egy zöld udvart fog közre, növényzettel, parkolóval és sportpályával. Az intézmény megközelítése a Huba úton keresztül lehetséges, illetve hátul, az udvarból. A másik szomszéd a Kiss és Járomi Építésziroda által tervezett társasház, melyhez a csatlakozás a területre néző ablakai miatt érzékeny építészeti megoldást követelt.

Alaprajz

A saroktelek „L" alakú beépítést eredményez. Így a meglévő épület melletti épületrész az új tantermeket és a „zsibongót", míg az „L" szára – végén az autóbejáróval- az új tornatermet jelöli ki. Az alaprajz tanulmányozása közben vehetjük észre az egyik kulcselemet- mely beruházói oldalról nagyban segíthette a terv sikerét-; a tervező nem létesített új lépcsőházat, hanem a meglévőt használta fel, itt oldotta meg az akadálymentesítés problémáját is.

Tömegformálás

Az épület geometriája - szoros összefüggésben a homlokzatképzéssel - egyértelműen kijelöli a belső funkciót is, ugyanakkor mély gondolatiság is megfogalmazódik - a lapos tető tetőkertté avanzsálódik, az egymás fölé sorolt vizesblokkok nyílásai „lyukarchitektúrát" képeznek és tömbbé állnak össze. A vonalkód- ablakosztás váratlanul, komoly átgondolás után formálódott, hiszen a mögötte lévő tanterem- funkció pont a hosszanti, fekvő nyílásokat sugallja első olvasatra. Ezáltal a tantermek belső terei is különlegesekké váltak, amellett, hogy megfelel a bevilágítási értékeknek, sajátos atmoszférát bírnak.

A főbejárat alakítása rendkívül tudatos és mély tartalmú. Megközelítése két irányból lehetséges: a főhomlokzat felől egyértelmű, ünnepelt felvezetéssel, míg a mellékutcából egy diszkrét „sikátoron" át, mely anyaghasználata révén mégsem lesz másodrangú. A tornatermi tömeg hosszú, lapos formát ad, az öltözők kicsit bontanak ugyan a nehéz arányokon- a tervezők el akarták kerülni a „csarnok- hangulatot". Itt az anyagok tudatos használata vezetett végül a sikeres megoldáshoz; úgy variálódnak az anyagok, úgy formálódnak a nyílások, nyílásközök, hogy végül a perspektíva éppen előnyére fordul, az elnyújtott, horizontális anyagváltások felerősítik a hosszantiságot, és egy végtelenbe futó optikai eredményt adnak.

Anyaghasználat

Az épület mindenképpen puritán, visszafogottan ékelődik a tömbbe, de semmiképpen nem érezzük idegennek a klasszikus beépítésektől. A fehér vakolat, a rendben sorolt nyílások mind- mind komoly fegyelmet feltételeznek. Egy- egy anyag oldja ezt- fa berakások-, mások erősítik- falra felfut macskakő burkolat, az anyaghasználat néha meglepő, de mégsem idegen- palafedés. A tervezők már- már elfeledett, klasszikus anyagokat is felfedeztek és újraértelmeztek, a kopolit üveg, vagy a „TT" födémpanel nyersbeton felülete nem idegen a 21. századi épülettől. A belső terekben a fa, a kompaktlemez dominál. Figyelemreméltó a tornaterem belső formálása; jól összedolgozik a kemény raszterba rakott táblás fa, a visszafogott hangulatú sportpadló és a nyersbeton panelok. Ez utóbbi belógó elemei átértelmezik a tornatermi síkfödémről alkotott előképeinket, a térélmény különleges és mozgalmas.

Konklúzió

A beruházás mintaszerűen folyt, a lépések kiszámíthatóan következtek egymás után. A fiatal tervezőket teljes értékű partnerként kezelték, véleményük az utolsó simításokig komoly súllyal nyomott. Még az átadóünnepségre is meghívták őket - ami nem mindig egyértelmű...-, mely a 2006-os fővárosi tanévnyitó volt. Itt a nyersbeton „TT" panel – még utoljára - kisebb zavart okozott; a bejáráson az ünnepséget vezető magas rangú politikus a betonfelületet látva aggódva fordult az iskola vezetőségéhez :"ez még nincs kész? Na, akkor ezt majd orvosoljuk" ...erre szerencsére nem került sor. Az épület körüli felhajtás elmúlt, a diákok iskolába járnak, a pécsiek dolgoznak, pályáznak, a fiatalok meglepetést okoznak.

Medvegy Gabriella