Dunaalmási Gyógy- és Strandfürdő – Berzsák Barna diplomamunkája

A Tatához közel fekvő Dunaalmáson már a római korban is fürdő épült a területen található, kénes tartalmú gyógyforrásokra. Berzsák Barna diplomatervében a második világháborút követően hanyatló, majd végleg eltűnő fürdőkultúra felélesztésére tesz kísérletet egy új gyógy- és strandfürdő épülettel, amely a település határán, visszafogottan simul bele a fás domboldalba. 

Dunaalmás

Diplomatémám helyszíneként személyes kötődésem miatt Dunaalmás települését választottam. Az 1500 lelkes község a Gerecse lábánál, a Duna jobb partján terül el. Dunaalmás közvetlenül határos a mellette elhelyezkedő Neszméllyel, mely számos borászatnak ad otthont. Dunaalmás természeti kincsei közé tartoznak a Gerecse Natúrpark túraútvonalai, valamint a településen feltörő kénes tartalmú melegvizű gyógyforrások, melyek tervezésem kiindulási alapját szolgáltatják.

Dunaalmási gyógyforrások

A településen jelenleg három forrás található. A dunaparti malomépület felé vezető út mentén feltörő Dunasziget-forrás, a református templom melletti Lilla-forrás, valamint a 10-es főút és a Duna közötti területen feltörő Medencés-forrás. A dunaalmási fürdőkultúra egészen a római korig nyúlik vissza. A településen található forrásokra épült római fürdőházat a Brigetioban állomásozó római katonák használták. A fürdő maradványaira a 18. században Mikovnyi Sámuel térképész talált rá a jelenlegi református templom mellett.

Az almási fürdő történetében a fordulópontot az 1700-as évek jelentették, amikor Mária Terézia a településen tett látogatása után megbízta Torkos Justus János orvosdoktort a víz élettani hatásainak kivizsgálásával. A Dunaalmáson feltörő, 24 oC-os forrásvíz az ízületi és különböző bőrbetegségek mellett ivókúrát alkalmazva gyomorpanaszok enyhítésére is kiváló hatással van.

1914-ben nyitotta meg kapuit a dunaalmási strandfürdő, melynek virágkorát az 1926-46 közötti évek jelentették. A kénes vizű strandfürdő a kiszolgáló funkciók mellett egy úszómedencét, valamint gyermekmedencét is magába foglalt. A településen modern üdülőszálló épült, mellyel párhuzamosan egyre több nyaraló jelent meg a domboldalon. A fejlődésnek a második világháború vetett véget, lassú ütemben a strandfürdő hanyatlásnak indult. A Tatabánya környéki túlzott bányászat következtében a források elapadtak, valamint a gyakori áradások okozta károk miatt a fürdőt 1986-ban végleg bezárták.

A rendszerváltás után, a bányák bezárásával a források újra felszínre törtek, mely új lehetőséget teremt a falu számára az egykori virágzás újraélesztésére.

Tervezési helyszín

A tervezési terület a történeti falu és a hegyoldali üdülőterület határán helyezkedik el. A lejtős területet észak felől a településen áthaladó főút, valamint az azzal párhuzamosan futó bicikliút, míg nyugati irányból meredek domboldal határolja. A tervezett épület a forgalmas főúttól elhúzódva helyezkedik el, mely távolságtartás a fürdőház funkcióhoz szükséges elcsendesedést teszi lehetővé. A telek további adottságait lejtős domborzati viszonyai jelentik, mely az építészeti koncepció szempontjából meghatározó szerepet tölt be.

A tervhez tartozó, a tágabb környezetet érintő javaslat a terület határán álló, jelenleg elhagyatott barokk kori magtár újrahasznosítása szállásépületként.

Építészeti koncepció

A terv építészeti koncepciójának alapja a településen újból feltörő vizes világ hálózatának (a Duna és az Által-ér által meghatározott vonalak, valamint a feltörő gyógyforrások) bővítése egy, a gyógyforrás hasznosítását célzó fürdőházzal és strandfürdővel. A tervezett funkció önálló, a domboldal lejtésviszonyaira illesztett tereptárgyként jelenik meg. A területet az épített elemek négy egységre tagolják, melyet természetes anyagok foglalnak keretbe.

Az első elem a strandfürdő bejárati épülete, mely a keret részeként jelenik meg. Az épület elsődleges feladata a településsel való kapcsolat kialakítása. A bejárati pavilon a strandszezon befejeztével rendezvény és közösségi térként hasznosítható. A második elemet a kültéri medencéknek helyet adó strandfürdő képezi. Az udvart a gabion támfalak, a füves területek, valamint a kompozícióhoz illeszkedő útvonalak határozzák meg.

A terv harmadik eleme a terep szintvonalaira illeszkedő fürdőház. Az épület földszintje nehéz talapzatként jelenik meg, melynek külső megjelenését a kerítésként is alkalmazott gabion homlokzatburkolat határozza meg. Az épületen belüli útvonal során a kétszintes előtéren keresztül juthatunk a zárt átmeneti zónába (öltöző blokk). Az útvonal következő eleme a gabion falakon átszűrődő fényekkel megvilágított közlekedő folyosó, mely a „barlang hatást" erősíti. Az épület medencetereihez felülvilágított, egykarú lépcsőn keresztül vezet az út. A fürdőház emeleti kialakítása a földszinttel ellentétben fa szerkezetes, mely könnyed, természetes belső téri világot eredményez. A fürdő terei lineáris térsorként felfűzve jelennek meg. A térsor a gyógyvíz ivókúraként való alkalmazására reflektáló ivócsarnokkal kezdődik. Ezt követik a különböző hőmérsékletű és méretű medenceterek, melyek között az átlátásokat pálcaszerű fa oszlopok hozzák létre. A medencetereket összekötő közlekedő a fürdő strand felőli oldalán helyezkedik el, míg a szauna és masszázs terek a kompozíció negyedik elemeként megjelenő, az elvonulást biztosító hátsó, privát udvar felé tájolódnak.

A település léptékéhez való igazodás fontos szempontot jelentett a tervezés során. A funkció méretéből adódóan már a tervezési program meghatározása során is fontos volt a környezethez való igazodás, a megfelelő lépték megtalálása. A funkció egységekre bomlik, mely kisebb, tárgyszerű tömegeket eredményez. Az épületek formavilága nem próbál meg kitűnni az egyszerű, hagyományos tömegképzésű épületek által meghatározott épített környezetéből, melyet a természetes anyagok használata tovább segít.

Anyaghasználat

A település utcáin járva számos helyen találkozhatunk különböző kőből épített elemekkel, mely anyag a település történetében is fontos szerepet töltött be (a Dunaalmási kőfejtőkből szállítottak mészkövet többek között az Országház építéséhez is). Tervemben szerettem volna ezen anyaghasználat hagyományaira reflektálni, mely kortárs formában, helyi mészkővel töltött gabion falak alkalmazásával valósul meg. A másik alkalmazott anyag a fa, mely tartószerkezeti elemként, valamint burkolatként is megjelenik az épületen, egyfajta utalásként a magyarországi fürdőkultúra építészeti hagyományaira.

Berzsák Barna

Szerk.: Winkler Márk