Bemutatjuk az egri Bárány Uszoda felújítására kiírt tervpályázatra a Horváth és Patartics Építész Iroda Kft. építészei, Patartics Zorán, Hajdu Veronika, Ozsvárt András és Varga János által benyújtott művet. Az uszoda (már részben elbontott) épített elemeinek, építészeti eszközeinek viselkedését, „emlékét" igyekeztek a tervezők az új épületbe átörökíteni, a telepítésnél pedig a helyszínt inkább a park, mint a városi szövet részének tekintették.

Építészeti műleírás (részletek)

Összefüggések, megfigyelések, tézisek

A vízszintet adottságnak tekintjük, annak megbolygatását nem tartjuk indokoltnak. A medence alaprajzi helyzetét csak kis mértékben mozdítjuk el, a tájolását érdemben nem változtatjuk. Az uszoda (már részben elbontott) épített elemeinek, építészeti eszközeinek megtartása nem lehetséges ugyan, de egyes esetekben azok viselkedése némileg az új építésbe átörökíthető. Ezek elsősorban:

• a medencére szerveződő épületek,
• a jellemzően a medence hosszoldalán álló épületek,
• az épületek különállósága (nincs feltétlenül egy belső téri rendszer),
• a terület falas lehatárolása,
• az épületek tagoltsága, a lépték lebontása.

Ez az átörökítés értékképző lehet, ugyanis a létesítmény a város közössége számára mentális helyként jelentős szereppel bír, és a képhez hozzátartoznak az építészet eszközeivel létrehozott hangulatok, de maga a történetiség is. A létesítmény története olyan tényező, amit tovább kell építeni, nem pedig újrateremteni, ezért a megújításban fontos szerepe lehet annak, hogy a folytonosság, a továbbépítés absztrakt módon jelen legyen.

 

 

A létesítmény jelenlegi elhelyezkedése egyfajta átmenetiségnek is köszönhető, ugyanis a déli és északi szomszédságát is elbontották. Az északi irányban a szomszédos terület fejlesztésével kapcsolatban sok a bizonytalanság, az új létesítménynek tehát olyannak kell lennie, amely akár zártsorú csatlakozást is elvisel, de emellett szalonképes térfalként is megfelel. A déli irányban a fejlesztéssel eldől, hogy a létesítménynek a park felé jelentős – önmagát megjeleníteni képes – látványt kell nyújtania.

A park és a városi beépítés határhelyzetében a meglévő beépítések (utcák) egysége nem éri el azt a szintet, amely erősebb lehetne a park minőségénél. Másképpen fogalmazva: a tervezési terület inkább tekinthető a park amúgy is szabálytalan határú kiterjedésének, mint a tömb részének. A park ezen a szakaszon való lehatárolása, az új beépítés Bitskey Uszodához való igazodása kevesebb értékkel bír, mint a parkba helyezett uszoda.

 

 

Az önálló jel-épület létesítését nem tartjuk indokoltnak, annak funkciója az uszodába integrálható. A különálló épület alapterületi többlettel, lényegesen nagyobb ráfordítással jár, és üzemeltetése is költségesebb. Az uszodában elhelyezendő közösségi funkciók egy egységben változatos használatot, gazdaságosabb alaprajzot és takarékosabb üzemeltetést eredményeznek.

Az építészeti koncepció

A tervezett létesítmény két, a medencére szerveződő épületből és az ezeket egységbe foglaló falas lehatárolásból áll. Az északi épület a tömböt zárja le, és a tömb meglévő épületeinek léptékében tagolt, de egységes hátfalat teremt a medencének. A déli épület szabadonálló tárgyként jelenik meg a park szélén. Ez az épület a létesítmény homlokzata, arca, és lényegében határzóna abban az értelemben, hogy ez az uszoda közönség számára nyitott egysége. Az épületen túl a terület és az északi (belső) épület a használóké, azaz a sportolóké.

A funkcióknak ez a forgalmi kettéválasztása lehetővé teszi, hogy a két épület (északi és déli) belső téri kapcsolat nélkül is működjön. A Bitskey Uszodával való kapcsolat sajátossága, hogy annak az északi épületben kialakított funkciókat kell elérnie. Így a területen elhelyezett két épület koncepciója összhangban van a létesítmény használatával, és lényegesen előnyösebb mind a közlekedőfelület-hasznosítás, mind az energetika szempontjából, mint a keleti vagy nyugati oldalon (is) elhelyezett szárnyak, esetleg a keretes beépítés.

 

 

A két épület elrendezésének és mozdulatainak okán a keleti és nyugati irányokból a kerítésfalak ellenére is pontosan leolvasható a medence helyzete, illetve a létesítmény funkciója. Ez a nem látható, mégis olvasható tartalom felerősíti a forrásra települt medence mint szakrális hely hangulati karakterét. Részben kivetül ez a déli irányban is azzal, hogy a bejárati épület alatt mintegy átcsúszik a medence körüli járósík az épület elé, alsó szinti bejárati udvart képezve.

A turisztikai funkciókat a déli épületbe integráltuk. Az uszodában kívánatos közösségi terek és az idegenforgalmi funkciók ötvözhetők, és a diffúz térszervezésben a programok átgondolt szervezésével vegyíthetők. Ez a kialakítás a gazdaságosság mellett alkalmas arra is, hogy a létesítmény dömpingszerű használatának (pl. meccs, verseny, rendezvény) a szükséges puffertereket biztosítsa, miközben a házban mindig biztosított az élet, a szükséges használat. A programba ennek okán büfét is beemeltünk, mely kapcsolat lehet a létesítmény és a publikus külső terek használatában is.

 

 

A déli épület frontja áttetsző, fix árnyékolófelület, amely egységesíti, de mégis látni és érteni engedi a belső terek rendszerét. Az árnyékolófelületet két épített keret töri át, illetve kirekesztő és keretező jelleggel mutatja meg a mögöttes tartalmakat, így engedve átjárást a felületen, bejárást az épületbe. A keretek hangsúlyosan, jelként jelennek meg. Az egyik keret a fürdőterület információs pontját és annak önálló bejáratát jelzi, a másik keret a létesítményét. Az árnyékoló felület, vagy építészeti értelemben „függöny" alapváltozatban trópusi fa szerkezetű, palló szelvényekből. Lehet azonban alu profil vagy akár acél, illetve réz szövet is.

A homlokzati „függöny" alatt átvezetve a homlokzat mentén kb. 20 cm mélységű vízmedence sávot terveztünk. Ez szimbolikusan megjeleníti a tartalmat, a homlokzaton keresztül (különösen éjszaka) bevezetett friss levegőt nyáron hűti, valamit az esti megvilágításban játszó fényeket tükröz a kétrétegű homlokzatra.

 

 

Az északi épület tömegének tagoltsága többféle kihívásra kíván válasszal szolgálni:

• a tömb meglévő épületeinek léptékéhez igazodni
• a belső tartalmakat megjeleníteni, kivetíteni
• a korábban volt építészeti nyelvet megidézni
• az utcáról nézve a nagyobb magasságú épületrészt beágyazni, és ezzel az építménymagasságot az utcai kontextustól elvonni

Az épület északi traktusa a kerítésfal mutációjának tekinthető, amolyan köztes sáv a szomszédos terület és az épületként megjelenő épületrészek között.

 

 

Erős hangsúlyt fektettünk a funkciócsoportoknak a használat szerinti elrendezésére. Ez különösen az északi épületben bír jelentőséggel. Itt a bejárattól világosan szétválnak az eltérő funkciócsoportok, így:

• irodai blokk
• orvosi zóna
• átjárás a Bitskey Uszodába
• öltözőblokk, és azokból megközelítve a szárazedző termek
• a medencéhez vezető kapcsolat.

A medencével a kapcsolat szárazon és kiúszócsatornában is biztosított. A ruhás és fürdőruhás forgalom a medence körül alapvetően a medence átellenes oldalain zajlik, így a sportesemények résztvevőit az érkezők és távozók nem zavarják.

A két épület a medence felé jelentős felületen megnyitott. Így a déli épületben külső és belső között a büfé üvegfalán át van vizuális kapcsolat, nyáron akár a megnyitott üvegfalon át valódi fizikai kapcsolat is. Az északi épületben a szárazedzés termek nyílászárói 50%-ban megnyithatók (tolóajtó), így a sporttevékenységek együtt láthatók.

---

tervező: Horváth és Patartics Építész Iroda Kft.
építészek: Patartics Zorán, Hajdu Veronika, Ozsvárt András, Varga János
statika: Bartal Tamás
gépészet: Eördögh Zsolt

Kapcsolódó oldal:

Eger, Bárány Uszoda felújítása építészeti tervpályázat - bemutatjuk a díjazottakat