Egy energetikai felújítás margójára

Új egészségháza lett Budakeszinek. Pontosabban nem új – csak szemre tűnik annak –, valójában a régi az. Átépítették talán? Még azt sem. De hogyan lehet ekkora változást belezsúfolni egy egyszerű energetikai felújításba? Bártfai-Szabó Gábor terve.

A rendelő korábbi formájában a budakeszi lakosság közösségi munkájából épült, ennek megfelelő megoldásokkal. A többszöri bővítés – összesen három ütem – szerkezeti szempontból is kihívások elé állította a tervezőt, mivel a rossz alapozás és a dilatáció kispórolása miatt az épület megrepedt. Az eredeti – befelé lejtő – tetőforma pedig beázásokhoz vezetett. Az ahogy esik úgy puffan módon toldozott-foldozott egyszintes épület a születése körülményeiből adódó lepusztultság nélkül sem lehetett betegkímélő látvány. A Bártfai-Szabó Építészirodának a „hozott anyag" mellett azzal is meg kellett küzdenie, hogy a pályázatot energetikai felújításra írták ki, azaz az épülethez érdemben nem lehetett hozzányúlni, csak a homlokzathoz, a nyílászárókhoz és a tetőszerkezethez. Az eredmény mégis messzebbre mutat, mintha csak új ajtókat, ablakokat, továbbá a külső szigetelést követő festést kapott volna az épület.

A Városháza és a Rathauskeller, azaz a kulturális intézményként működő városháza-pince közötti udvar végén, gyakorlatilag a Polgármesteri Hivatal mögött található. Körbejárva az az érzése az embernek, hogy teljesen új az épület, amelyet alighanem egy sóderos, drótkerítésbe nőtt ecetfás, parkolóként hasznosított foghíjtelekre vagy hátsó udvarra húztak fel. Mintha eleve így lett volna kitalálva: az egyik oldala a védőnői szolgálaté, a bejárat előtt rugós hintalovakkal, a másik a rendelőé, és így tovább. Az egyszintes épületnek mind a megjelenése, mind a beosztása annak ellenére átgondoltságot sugall, hogy a felújítás előtti épületre az egyáltalán nem volt jellemző, a beosztás például a főbejárat áthelyezésével nyert követhető logikát. A Bártfai-Szabó Építésziroda valóban mindent kihozott a szűkös lehetőségekből. A nyílászárók cseréje lehetővé tette, hogy azok mérete és funkciója is megváltozzon. A tetőszerkezet cseréje során megváltozhatott annak formája is, a korábban befelé lejtő – és állandó beázásokhoz vezető – megoldás helyébe egy felülvilágító tornyokkal látványossá, egyben praktikussá tett szerkezet került, amely teljesen átszabta a földszintes épület eredetileg unalmas arculatát.

Felmerül a kérdés, hogy miért tesz le többet a tervezőasztalra az építész a minimálisan elvártnál, miért feszegeti az energetikai felújítás határait addig, hogy az eredmény már majdnem újjáépítésnek számítson, megfelelve persze a pályázati előírásoknak. A miértre a szakmai kihívás mellett személyes választ is ad Bártfai-Szabó Gábor, aki budakeszi lokálpatriótaként is sokat tesz a város arculatáért: „Szerencsére ilyen ritkán van, de mi is ide járunk, ha orvoshoz kell vinni a gyermekeimet." Végignézve a régi-új rendelőn egy dologban lehetünk biztosak: néhány apróság is alapvetően változtathatja meg egy épület összhatását, ehhez mindössze annyi kell, hogy az építész magáénak érezze a feladatot, ne „letudja a kötelezőt", hanem próbálja meg a lehető legtöbbet kihozni még egy energetikai felújításból is.