Egy épület megvalósulásának anatómiája

@rokon: Könnyű a szakma mocsarán kívülről moralizálni az építész felelősségéről. Vajon döntési helyzetben van az az egyébként jó szándékú és nem rossz képességekkel rendelkező kolléga, akinek az egzisztenciája azon múlik, hogy elfogad-e egy ocsmány és méltatlan megbízást vagy sem? Ő is éppen úgy a vadkeleti állapotok áldozata, mint az az esetleg csak más lehetőség hiányában egy minden kritikán aluli színvonalú "lakóparkba" költöző szerencsétlen!

Azt az igazságot sem vitathatja senki, hogy minden társadalom olyan építészetet kap, amilyet megérdemel. Abban, hogy ilyet kap, a kívülről szurkolóknak is legalább akkora a felelősségük, mint a pofozóringben szerencsétlenkedő kollégáknak. Sőt több, mert ők többen vannak.

@zapata: Igazad van. Megértem, sőt átérzem. Nap mint nap. Viszont nem tudom elfogadni, hogy a szakma képtelenek bármiféle összefogásra, egyetértésre, még a legalapvetőbb kérdések, problémák kapcsán sem. Ez azért elég nagy szégyen

És nem hiszem hogy mártírokra lenne szükség, de ezzel a hozzáállással (hogy t.i. mi mind csak a kor és a körülmények áldozatai vagyunk) sem tudok egyetérteni, ugyanis abszolute nem-vezet-sehova. Ez itt a 21. század, mégis mintha a 17. század lenne...

...inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni? -- Ekképp az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál, S az elszántság természetes szinét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti "tett" nevét.

17. sz, Hamlet.

@ragacs: Nem akarom én magunkat felmenteni, nekünk is megvan a saját felelősségünk, de mi önmagunkban kevesek vagyunk a változáshoz. És bosszant, ha a kívülállók, mint a beidézett Németh Lajos elintézik a kérdést azzal, a kenetes szólammal, hogy "az építész felelőssége". Ráadásul pl. egy festő hozzánk képest nevetségesen könnyű helyzetben van, hiszen festeni is éppúgy lehet egyelőre és átmenetileg az asztalfióknak, mint írni. De próbáljon valaki akár csak egyelőre is az asztalfióknak építkezni! 

Ez a katyvasz az egész társadalom bűne. Az építészek bűne az vajon, hogy a mértéktelenül sok kiadott tervezési jogosítvánnyal rendelkező egyed piacán a vevők nem az építészek remálhető teljesítménye, hanem a prudukció ára szerint szelektálnak? Márpedig Marx elvtárstól tudjuk, hogy az ár és minőség nagy átlagban korrelációban van egymással, a magyar paraszttól is tudjuk, hogy olcsó húsnak híg a leve. És mégis, az építtetők elsöprő többsége inkább szemetet épít, csak spóroljon a tervezésen. Nem mi kevesen vagyunk a társadalom, hanem ők sokan.

Makovecz mondta egyszer még az átkosban, hogy "az építészet nem gyakorol társadalomkritikát, az maga a társadalomkritika". Sajnos igaza volt: amit ma látunk magunk körül, az egy parazita társadalom moráljának a lenyomata. Ez ugyanis egy parazita társadalom, ahol valójában legfeljebb másfél millió ember fizet adót és tartja el a többit. És a többiek közül nem csak a nyugdíjasok és a gyerekek tartják magától értetődőnek, hogy eltartják őket, hanem az életerős adóelkerülők, akik azért élnek jobban mint az a másfél millió, mert előzőkényen átengedi az adófizetést például azoknak az építészeknek, akiknek minden fillér jövedelme nyomon követhető. Milyen építészet születhet egy ilyen amorális társadalomban?

Ami a nagybetűs szakmát illeti, abban kétségtelenül felelős az a szakmában túlságosan elterjedt kékharisnya világlátás, ami csak a presztizsépítészetet nyalja körbe, és nem érdekli az, ami igazán fontos: Kodállyal szólva ki Kisvárdán a zenetanár, milyenek azok a tömegesen épülő nem-presztizs épületek, amik meghatározzák az emberek óriási többsége mindennapi életének kereteit.

@anarchitecture: ha sarkosan is, de jól szóltál

@anarchitecture: szerintem is

@sityu: én viszont azt gondolom hogy akikhez Ferge Zsuzsa annak idején nem mert bemenni azokhoz most se mer, mert nem ebben a házban laknak, hanem vhol vidéken egy telepen, ahol továbbra sincs amerikai konyha, és még annyi munkalehetőség se mint egy nagyvárosban. a helyükre meg az egyébként építészeti értékekben gazdag, lepusztult történeti városrész helyére olyan jellemzően fiatal középosztálybeliek jöttek, akik svájci frankos hitelből nagy nehezen összeszedtek egy diszfunkcionális kis lakásra valót, ahonnan el kell majd költözniük amikor az első gyereket követi a második vagy kicsit nagyobbak lesznek. elmenni viszont nem fognak tudni mert a Corvin-Szigonyos hitelüket is csak 50 éves korukra tudják majd kifizetni. annyiban ők is hibásak hogy elhitték hogy egy lakásnál (meg egy egész városrésznél) elsőrendű szempont hogy legyen új építésű, "tiszta" (2 évig) és lehessen villogni vele az ismerősök előtt.

@anarchitecture: Én a magam részéről ezt nem tudom egyértelműen eldönteni (már hogy egyetértek vagy sem), mert az adott alanyokhoz nem mindig találtam meg a vonatkozó állítmányt, illetve nem miindig derült ki hogy mi mire vonatkozik és miről szól és miért - de majd nekirugaszkodom mégegyszer.

@anarchitecture: egy kicsit azért szembeállítanám ezt néhány sajtóban megjelent elemzéssel. Mármint hogy addig fognak épülni, amíg igény van rá.

oc.hu: "Budapesti lakáspiac: mást kínálnak, mint ami kell. Legalább 4-5 ezer eladatlan új építésű lakás van a fővárosban, ám ezek nagy része nem a vevők hiánya, hanem az átgondolatlan fejlesztések miatt áll üresen - sok a túl kicsi, a túl nagy és a túl drága építmény." 2005 december !

privátbankár.hu: "2009 első félévében már több, mint 3300 db olyan lakás van a budapesti kínálatban, amely már elkészült, de még nem került értékesítésre. Ez a kínálat 45 százaléka, több mint másfélszerese az egy évvel korábbi, már akkor is megnövekedett készletállománynak." 2009 augusztus.

sajna ezt a piacot nem azok a "suttyó kis vásárlók" és a "kereslet-kínálat szentsége" határozza meg, amint azt szeretnénk elképzelni és arra mutogatva hátradőlni, hanem az a meglehetősen szűk látókörű ingatlanpiaci verseny, ami olcsó (de mint a válság mutatja, fedezet nélküli) hitelekre alapozva ontotta magából az ilyen kis lukakat valós felvevőpiac nélkül. Ehhez képest más elemzők azt írják, hogy az 1 millió m2 ár fölötti nagyon drága budai hegyvidéki ingatlanoknál a mai napig várólisták alakulnak ki, a régi lakások meg egyre eladhatalanabbak a túlkínálati pac miatt. Tehát én még egy kicsit fanyalognék azokon a "tahó fejlesztőkön" ha lehet.

Például <<a szintterület jobb kihasználhatósága miatt a megrendelő kérésére fokozatosan „begyógyult” és a ház az építménymagasság lehetőségein belül egy szinttel „gyarapodott”.>> Hurrá! kaptál még 40 db eladhatatlan lukat, ami azt a 3300-at gyarapítja, így esélyed sincs ezzel a vékonyka gesztussal a többi lakást felértékelni. Ezt nevezem én beruházói csőlátásnak!

Nem tudom egyébként Ferge Zsuzsa járt-e arra 8 után (nem kell egyébként a hölgyet félteni, tud magára vigyázni), de én meglehetősen sokszor: a West-Balkán és az az eszményien vadregényes és zöld belsőudvar, amit a mostanra sokadszor leszalámízott Corvin sétány kedvéért lebontottak, a törzskocsmáim közé tartozott. Értelmes feljlesztő például ezt a teret már csak becsalogásképpen megtartotta volna: nem ezek telepakolták hideg precizitással és jó sok betonnal, és most azon rágódnak, hogy mivel lehetne mégiscsak a Corvin mozi mögé csalogatni a nagyérdeműt, mert közben valami olyan sterilitást csempésztek be a területre, ami nem csak az eredeti lakosságot deportálta át valami más helyre (ezt hívják felvilágosultan "szociális városrehabilitációnak"), hanem egyszerűen kiveszett belőle a szellem. A 70-es években ide a Szigony utcáig lakótelepeket terveztek, az nem valósult meg. Ami viszont most lett belőle: hát az alaprajzot elnézve semmivel nem jobb.

Egyébként meg tényleg ébredjünk fel, mert ha zöld kell, akkor a Margitsziget már nem bírja a terhelést, akkora rá a "kereslet" és egyébként meg Tóth Krisztina (MTA RKK-NYUTI) budapesti lakáspiaci elemzése szerint 1996-ban és 2004-ben is az átlagos lakásár négyzetméterek a piacon valahogy Buda zöld kerületeiben és Zuglóban voltak a legmagasabbak. Amíg azok a területek zöldek maradnak, azok is lesznek. A "menhetten" nevű helyen meg mintha lenne ott egy Central Park, és egy Hudson öböl, ami alapvetően meghatározza, hogy melyik 114 emeletes a menő hely (drága) és melyik a tré. Ennyit a piacról.

A 4 emelet és a 114 között pedig mégiscsak van egy icipici különbség, ha jön a Bin Laden (911) vagy a pokoli torony, netán csak egy szimpla áramszünet, vagy ha lakógyűlést kell tartani a társasházban, vagy ha közművet és közlekedést kell mindehhez rendelni. Merthát csak bejárnak azok a népek a zöldből az autóval, és ha te 114 emeletet építesz nekik idebenn, akkor még az is kiköltözik, aki eddig elviselte ezt, de azért ő is be fog járni a 114 emeletbe dolgozni. És attól lesz majd aztán az igazi anyázás reggel és este a bekötőutakon. Michael Douglas átruccan majd ide az angyalok városából, és leforgatja az összeomlás 2-t. És akkor többszörösen leírhatja Ekler Dezső, hogy ivarérett férfiak azzal töltik a napjuk jó részét, hogy saját testuket, az árut fuvarozzák a lakóhelyről a munkába, ahelyett, hogy a családjukkal lennének.

4 emelettel Budapest nagyon jó hely, 114-el maga lenne a pokol. Még 7-10 emelettel sem működik tömegesen, erről szólt a panelprogram tündöklése és bukása. Japán barátainkat pedig csak azután kérdezzük meg a 38 m2-ről, ha előtte tisztába jöttünk vele, hogy a japánok 127 millióan osztoznak 378.000 km2-en, mi meg 10 millióan 93.000-en.

 

@anarchitecture: Ez egy nagyon kifordított érvelés, sőt még csak nem is érvelés.1. A lakás nem TV vagy hasonló luxuscikk, azaz, nem lehet az megcsinálni, hogy nem veszel semmit (ill. laksz sehol), mert nincs megfelelő a számodra. 2. Mint ahogy a nadrág (vagy egyéb alsófertájt fedő ruházat) is a társadalmi norma és szükségletek része, az XXL-es méretű darabokra, ha csak azt gyártyák, mindig lesz vevő.3. S ha az előző kettőből mégsem állt volna össze a kép, akkor mondom másképp: Az autót is gyártják, és gyártani is fogják mindaddig, amíg erre lesz kereslet. Az pedig lesz, míg a munkaerő jelentős részét kitevő családosoknak az isten háta mögül kell bejárnia: dolgozni, a gyerekeket suliba és oviba vinni, bevásárolni stb. Egy ekkora méretű túrá napi szinten BKV-val 4 óra alatt nem lehet lenyomni (ez cca. 1 teljes ébrenléti naphossz, hetente). Szóval mégsem olyan hülye az autós, hisz az egyszerűbb és gyorsabb utat választja. És hogy ki húzza a rövidebbet, az elég nyilvánvaló. Továbbá, az autós ezek szerint jogosan követelheti, hogy az ő adójából ugyan ne támogassák se új vasutak építését, se pedig a BKV-t. S tudod hova vezet az? Hát nem Japánhoz, az már szent.

@anarchitecture: Azt hiszem "anarchitecture" - leszámítva néhány bátortalan tapsot - süket fülekre találtál. Nem "anarch/ia" amit képviselsz,csak egy icipicit el mertél rugaszkodnia az ügyletes frazeológiától.  Egy gondolatodat nagyon át kellene gondolniuk azoknak, akik még mindig a "szigorítsunk, korlátozzunk, kényszerítsünk" sokszor megbukott terrorjától várják a megoldást. Lehet fanyalogni a pénz uralmán, azon hogy kereslet-kínálat vajon hosszútávra átgondolt döntéseket generál-e, de nem érdemes. Vgyék már észre, kapitalizmus van, (állítólag mi akartuk), elöször a pénz uralmát kellene valami jobbal felváltani (ötleteket szívesen fogadok), utána lehet kritizálni azt, aki gazdasági megfontolásokat keres a lakásépítésben.

A másik a gyerek és a fürdövíz esete. Ha a panelélet nem vonzó, akkor 10 emeletes házat se építsünk, mert az ugyanolyan lesz (miért is?) és nem akarjuk, hogy a katasztrófafilmeket Pesten forgassák, akkor ne építsünk 114-et se ( a 14-es javaslatod elkerülte a figyelmüket). Megjegyezném, nem csak Budapesten épülnek többszintes lakóházak. A 4 emelet legtöbb helyen inkább kertvárosba illik. Rióban pl. a 30-as években épült utcasorok átlagban 18-20 emeletesek. Melyik lakható inkább? Talán ez mégsem a szintszámtól függ. A sötét folyosó a 2. emeleten is sötét. De megengednék egy eszmefuttatást az épület szintszámára nézve: a szintszám a mélyalapozás, a tetöszint, a liftek stb miatt elsödleges gazdaságossági tényezö. Ha a rendezési terv nem enged magasabbra, akkor ezen alacsony korlát alatt kell megállni, és a 14 emeletet is elbíró résfalas mélygarázs tömbre elpazarolt (mert kihasználatlan) pénzt máshol elspórolni. A gazdaságosság nem csak profittermelési kérdés. Az ellenértéket a vevö hosszú évek munkájával kell kitermelje. Öt nyomorítjuk meg, ha a gazdaságosság ellen ható szabályozást eröltetünk.

A szabályozásról csak néhány tömondatot. A szomszédvár (IX.ker) körúton túli része nagyban átépült. Sem a szabályozási vonalalban, sem a minimalis telekméretben nem született átgondolt, új koncepció. Ami a 19-ik század végén kialakult, az most a XXI. század utcastruktúrája. Meg lehet nezni az eredményt. Erre olyan büszkék a várostervezök (és itt nem az építészekre gondolok, az ö megbízójuk, a helyi politikai elit dönt !) A másik a magasság. Nem akarjuk,, hogy a város felfalja a zöldövezetet. Nem akarjuk, hogy a házak magasabbak legyenek. Magyarul semmilyen irányban nem akarjuk, hogy bövüljön a város. Pedig az embereknek tér kell, egyre több. El kellene dönteni, melyik irányban induljunk el.

    

@bandg: igen, a megrendelő mondja meg, hány lakás, mekkora, milyen elrendezésben, a függő viszonyban lévő építész ehhez (többnyire) asszisztál. ez egy ilyen típusú "ingatlanfejlesztés" esetében még inkább igaz mint egy családi háznál, középületnél vagy templomnál, ahol a megrendelő terelgethető vmi jobb megoldás felé.

de a köznek, vagyis a rendezési tervet elkészítő és elfogadó önkormányzatnak egyáltalán nem lett volna kötelessége asszisztálni. ezt a házat és a sétány nemsokára felépülő - hasonlóan monstrum - többi elemét az önkormányzaton és a "városrehabilitáció" koncepcióját kidolgozó szakembereken kellene számon kérni.

@zsuppanandras: Ennek köze nincs a városrehabilitációhoz.

@bandg: Az „építész-megbízó” (de „szobafestő-megbízó”, „műkörmös-megbízó”) relációban az együttműködés csak úgy képzelhető el, ha mindkét fél teljese emberként vesz részt a folymatban – az „együtt” nélkül egyszerűen nincs „működés”. Nonszensz, elképzelhetetlen és elfpgadhatatlan (annak ellenére hogy sokszor így történik), ha az egyik fél diktál, a másik fél „behódol”. Azért van diplomája és szakértelme, hogy azt latba vesse, és azért vagyunk emberek, hogy az ilyes relációkban kommunikáljunk. Ha erről lemond a mindenkori szakember, akkor saját kompetenciáját vonja szinte önként és dalolva kétségbe, saját hozzáértését teszi zárójelbe. 

Egy bármilyen típusú együttműködés folyamatos párbeszéddel kísérve KELL hogy történjen, amiért felelős mindkét fél. A végeredmény lehet hogy majd inkább képviseli az egyik vagy inkább a másik résztvevő világlátását, de ha valaki eleve alárendeltként, a (képzelt vagy valós) diktátumokat eleve elfogadva megy bele egy megbízásba, az a saját hozzáértésétől fosztja meg a készülő munkát, illetve esélyt sem ad a párbeszédnek, a konfliktusnak, a problémák felvetésének, illetve azok feloldásának. A szomorú alaprajzokon túl ami igazán elszomorító még, az az együttmunkálkodások ennyire egyszerűen megélt, kizárólag „diktátum – behódolás” mintára elképzelt (és megvalósított) gyakorlata. 

Tehát: az építész igen fontos RÉSZTVEVŐJE a munkafolyamatnak, FELELŐS az általa elvégzett munkáért, a párbeszéd meglétéért és minőségéért. Nem gondolom csupán a behódolás VAGY a munka visszaadása között választhat. 

(Amúgy mostanában a problémák rendezése kapcsán egyre gyakrabban (és eredményesebben) kerül elő a mediáció, a „közvetítés”. Ha építészként ebben (a párbeszédben, a problémák megoldásának lehetőségében) nem hiszünk, ha ezirányban nem kívánunk lépéseket tenni, akkor… akkor annak szomorú eredményei lesznek – illetve vannak is. És közben mutogathatunk egymásra, mint az óvodában: „Ő kezdte!!”)

@mB: Köszönöm az értelmes hozzászólás, ugyan nem vagyok a dologban érintett, de jó volt olvasni. Az ingatlanos-"élhetőségi index" ötlet nagyon tetszik, bár egy kicsit oximoron...Hozzáteszem, sajnos.

A problémát leginkább abban látom, hogy míg célként a profitot állítjuk, addig azt is fogjuk kapni. Ebből a szempontból nemigen lesz változás a közeljövőben. Talán egyfajta értelmes kompromisszumra kellene törekedni, persze jó lenne ha a mérce ettől magasabbra kerülne.

A helyzet az, hogy egy pl. 60+ m2-es (azaz 1 hálós) alaprajzot nem csak a befektető tud hazavágni, de a tulajdonos is, akit 'jól' kiokosítanak, hogy egy további szoba bepréselésével anyagi előnyhöz jut. A tulaj meg fogja csinálni, még az élhető nappalijának alapos megkurtítása árán is. Az új vevő (itt az átlagra gondolok és nem építészetben jártas szakemberekre) pedig nem fogja ezt a fél szobát elbontani, mert ez az ingatlan értékvesztéséhez vezetne. Nem tudom hogy ezzel mit lehet kezdeni, mindenestere tanúságos.  

 

 

@mB: Nagyon örülök, hogy valaki más is kifogásolja a lakások belső elrendezését - évek óta mondom-irom, hogy botrány, amilyen pocsék lakásokat terveznek mostanság.

Ne tessék ezt a beruházókra hárítani! Egyfelöl a központi hatalomnak lehetne annyi esze, hogy bizonyos korlátokat szab a beruházóknak - másutt is megtették már, és attól nem áll le az épitkezés, ha "kőbe vésik", hogy építési engedély márpedig csak 60 négyzetméternél nagyobb lakásokra, amelyek ráadásul korszerű, alternativ energiellátásra kell épüljenek. Akkor az új lakásépités egy új szinvonalat is jelenthetne. Akinek kis és olcsó lakás kell, az bőven találhatna a régi városi lakáskinálatban, legfeljebb egy felújítási hullámot is beinditana. Persze ehhez, az állam le kellene mondjon a mobilitást gátló illetékekről - ami totálisan abszurd dolog, mintha direkt büntetni akarnák azokat, akik régi lakásokat akarnak venni, a meglévő városrészekben.

Az a fene nagy igazság, hogy a központi hatalmat egy cseppet sem érdekli a közérdek, szolgaian kiszolgálták a beruházói extraprofit-termelést, bele sem gondolva abba, hogy ez mit jelent a városainknak a közeljövőre nézve.

Ha nagyobb, és energetikailag is alaposan megtervezett lakásokat lennének kénytelenek a beruházók megépíteni, ahhoz, hogy ezeket el tudják adni, némikép csökkenteni kéne az árakat, ami rendben is van, hiszen ma eszementen magasak az ingatlanok ár-érték arányban. Ha pedig az új, nagyobb alapterületű, korszerű energiagazdálkodásra épülő lakások olcsóbbak, akkor ez lefelé nyomja a régi lakások árát is, ami azt is lejenti, hogy jobban közelit a keresleti potenciálhoz. Csak ehhez kell egy átfogó terület és lakásállománytervezési koncepció, ami nincs.

Mellesleg, ha kevesebb, de nagyobb lakások épülnének, mondjuk a Corvin sétányon, vagy más, hasonló projektekben, akkor nem lennének egy oldalra, időnként csak északra tájolt kutyaól méretű lakások, azt az idióta szállodaelrendezést is el lehetne felejteni.

@ragacs: Hatvan négyzetméternél nagyobb lakásokba bizony be lehet tervezni két hálószobás lakást, ha nincsenek felesleges közlekedők, és a tervező alaposan elemzi a XXI. századi városi életformát. Az "átlagot" pedig nem kell lebecsülni - egy család, már egy gyerekkel is, nem élhet kétszobás lakásban - az a XX. század ötvenes éveiben talán elment, de ma már nem.

@EMA: Ez egy labirintus volt, két cca. 12-14 m2-es hálóval, 1+1/2 fürdővel, a maradékot pedig egy kis kanapé, egy bárpult és egy szekrénykonyha szerüség alkotta, úgy hogy az ember vagy a kanapét, vagy pedig a bárszékeket használta. A kettő együtt nemigen lehetett összehozni.

Nem az átlag lebecsülése volt a célom. A kényszer nagyúr, és van amikor egész jó kis megoldásokat tud produkálni. Ez nem az volt.

@EMA: Ha jól emlékszem, a 30-as évek környékén a fővárosban egyszer már bevezettek egy, a kislakások építésihányadára vonatkozó korlátozást. Lehet hogy fel kellene elveníteni eme jó szokásunkat?

Elvégre a többség csak nem szeretne élete végéig szingli maradni, se a család miatt okvetlen a külvárosba kötözni.

@mB: teljesen ugyanígy őrlődve ezeken, én például valami nagyon hasonlót gondoltam ki, mint az egyébként nagyszerű ötleted (élhetőségi-index)

Jómagam annyira szeretném, ha ezen a "lakópark" piacon zöldfelületi arányhoz, játszótér felülethez, teraszmérethez, épületmagassághoz (a 4. szint azért érdekes, mert odáig érnek fel a fák, és ha ezen nem nyúlnak túl, akkor létrejön a légkondícionáló állományklima, és nincs eszméletlen hőreflexió, tehát szomatikusan jó ott élni) lenne kötött az a cím: lakópark, lakókert, lakóliget. Mert én többnyire csak lakótelepet látok ilyen címen a városban épülni. Ha lehet x csillagos a szálloda minősége, ha lehet y napraforgós a falusi vendéglátóhely, és ez megjelenik az árképzésben is, akkor e minősítésnek van gazdasági értelme. Így viszont csak devalválja a kifejezés még azt is, ami ezeknek a minőségi kritériumoknak megfelel.