Egy működő autonóm ház – Önellátó ház a Balaton-felvidéken
Kazinczy Gyöngyvér építész nem csak egy közművek nélküli, autonóm épület működési elvét mutatja be, hanem az ezzel járó életmódot is. Mai szemmel idegennek tűnhet ez az életvitel, ami tele van kényelmetlenségekkel, a tervező leírásából mégis kitűnik, hogy számukra ezt kárpótolja a természettel való harmonikus együttélésből fakadó öröm – és talán nem is jár mindez annyi lemondással, ahogy azt elsőre gondolnánk.
Környezet- és energiatudatos építészként nem csak a környezetbarát építőanyagok, az alacsony energiafogyasztás, illetve a megújuló energiák használata volt mindig is fontos számomra, hanem az épületek közművektől való függetlensége, önellátása is. Fiatalkori álmom volt, hogy egyszer olyan házban élhessünk a családommal, amely közművek nélkül működik, minden tekintetben önellátó, erdő öleli körbe, távol van a világ zajától, a természettel összhangban zajlik benne az élet. Rátaláltunk erre a házra a Balaton-felvidéki szőlőhegyek egyikén, az erdő szélén. Itt élünk két gyermekünkkel, harmóniában Istennel, és a környezetünkkel.
Egy önellátó ház mindenféle közmű nélkül működőképes: a napelemek segítségével megtermelt áramot, a tetőfelületekről összegyűjtött csapadékot, esetleg a kútból vett vizet használja az elektromos áram és a vízszükséglete biztosítására. A szennyvízkezelést helyben oldja meg például biológiai szennyvíztisztítóval, amelyben hasznos baktériumok végzik a szennyvíz tisztítását, amely ezután alkalmas lesz öntözésre, így a víz a ház közvetlen környezetében kerül vissza a körforgásba. A fűtést és a melegvíz előállítását fával, illetve napkollektorokkal biztosítja. Egy ilyen épületben a komfort tehát ugyanúgy biztosított, csak nem a manapság megszokott módon.
Ha esik, örülünk, hogy lesz víz a házunkban. Ha süt a nap, örülünk, hogy lesz áramunk, és melegvizünk. Ha szárazság van, komolyan visszafogjuk a vízfogyasztást, ha tartósan ködös idő van, akkor gyertyafényes vacsoráink után nagyokat alszunk. Életünk ritmusát az időjárás határozza meg.
Az elektromos áramot kizárólag napelemes rendszerből nyerjük. A napelemek által megtermelt áramot akkumulátorokban tároljuk. Napsütéses időben bőven el vagyunk látva, de felhős, ködös időben takarékoskodni kell az árammal. Nagy teljesítményű fogyasztót ilyenkor nem szabad használni annak érdekében, hogy maradjon energia a világításra, telefonok töltésére, vagy a vízszivattyú, illetve a fűtési rendszert működtető szivattyúk működésére. Mivel csak a napelemekre támaszkodhatunk, ezért van közvetlen tapasztalatunk arról, hogy mire elég és mire nem egy családi ház léptékű napelemes rendszer, és hamar rájöttünk, hogy bizony az igényeinken kell változtatni ahhoz, hogy ki tudjon szolgálni minket. Csak odafigyelés kérdése, és mi szeretünk így élni. Hajszárítót, vasalót egyáltalán nem használunk. A mosógép és a mosogatógép hideg-meleg vizes, tehát a szükséges melegvizet nem maga a gép melegíti elektromos árammal, hanem a napkollektoros rendszer, illetve a faelgázosító kazán készíti. A hűtőnk a legszürkébb, téli időszakban ki van kapcsolva. Nincs is rá szükség, mert kint elég hideg van. Az asztali számítógépet kisebb fogyasztású laptopra cseréltük, TV nincs. A ruhákat nem szórjuk meggondolatlanul a szennyesbe, télen sokkal ritkábban mosunk. Hamar hozzászoktunk ehhez a visszafogottabb élethez, öröm számunkra így élni. Állandóan figyeljük az időjárást, hogy mikor lesz napsütés, mikor jön eső. Nem csak a kinti munkákat határozza meg ugyanis, hanem a bentieket is.
A házunk előtti terasz fedése transzparens napelemekkel történt. A napelem cellák közötti sima üvegfelületen átjön a fény, így nem árnyékolja be a terasz mögötti helyiségeket. Miközben fedett teret biztosít, gyűjti az áramot, a csapadékvizet, árnyékol és esőben szárazon tart.
Gyakran kérdezik tőlünk, hogy miért nem használunk szélgenerátort áramtermelésre. Korábban egy olyan cégnél dolgoztam, ahol teszteltünk többféle szélgenerátort, azokat hasonló teljesítményű napelemes rendszerek termelésével vetettük össze, és a tapasztalatunk az lett, hogy családi házas léptékben nem gazdaságos szélgenerátort alkalmazni. Persze egy autonóm ház esetében sok minden más sem gazdaságos, de legalább működőképes. A szélgenerátor állandóan mozgó/forgó alkatrészei folyamatosan tönkrementek, így működőképessége számomra erősen megkérdőjelezett.
A melegvizünket napkollektoros rendszer biztosítja márciustól október közepéig, de télen is képes előmelegíteni a rendszer a vizet napsütéses időben, így ilyenkor kevesebb fát használunk.
Fatüzeléssel biztosítjuk a meleget és a melegvizet (utóbbit a már említett napkollektoros rendszerrel karöltve). Házunk alsó szintjét egy kemence fűti ki teljes egészében, az emeletet pedig a nagy hatékonyságú faelgázosító kazán, radiátor hőleadókkal a hajópadlóval burkolt szobákban, padlófűtéssel a hidegburkolatú helyiségekben. Tartósan árammentes periódusban felértékelődik a kemence szerepe. Minden házba javasolni szoktam legalább egy olyan fatüzelésű megoldást, amely áram nélkül is működőképes, hiszen fűtés nélkül télen nagyon kellemetlen tud lenni.
A vizünk esővízből származik. Hatalmas ciszternába gyűjtjük a tetőfelületekről a csapadékot. Minden csepp vízfogyasztást át kell gondolni az erősen szűkös mennyiség miatt. A WC-t nem húzzuk le minden alkalommal, és van kint komposzt toalettünk is, amelynek melléktermékét, a humuszt, a zöldségtermesztésben tudjuk kiválóan hasznosítani. A zuhanyzás során a vizet nem engedjük le a lefolyóba, hanem nagyon egyszerűen gyermekeink kiskádjába gyűjtjük és WC öblítésre, vagy nyári időszakban öntözésre használjuk, mivel nincsen benne olyan anyag, ami ne kerülhetne vissza a természetbe. A napi rutin része lett nálunk ez a fajta hozzáállás a háztartás működtetéséhez, nem is esik jól már pazarlóan viselkedni, még akkor sem, ha esetleg olyan helyen vagyunk, ahol a közművesítettség miatt úgy tűnik, minden korlátlanul rendelkezésre áll.
Otthonunkban a víztisztítás biológiai úton történik. A szennyvíztisztítóban hasznos baktériumok tisztítják a szennyvizet, aminek eredményeképpen szinte ivóvíz tisztaságú víz keletkezik. Ez a tisztított víz gyümölcsfáinkat öntözi. Azért, hogy ne szennyezzük a talajt, illetve, hogy ne károsítsuk a tisztító baktériumokat, nem szabad bármit leengedni a lefolyóba. A megszokott tisztítószerek, samponok, folyékony szappanok, mosószerek és mosogatószerek nálunk nem használhatók. Mindenre meg kellett találnunk azt a környezetbarát alternatívát (sampon-szappan, mosogatószappan, baktériumos tisztítószerek), amelyek nincsenek káros hatással a baktériumokra és környezetünkre sem.
Igyekszünk nem csak energetikailag önellátók lenni, így próbálunk minél több zöldséget, gyümölcsöt megtermelni, és azokat hagyományos módszerekkel (nem fagyasztás) télire eltenni. Nem vásárolunk többek között paradicsomot, paprikát, uborkát télen, csak akkor fogyasztjuk frissen, amikor érik nálunk a kertben. Mivel nincs sok vizünk, így nyáron szinte alig tudunk locsolni. Ezért volt fontos a mélymulcs kialakítása, amelyben nyáron locsolás és kapálás nélkül gyönyörűen nőtt minden. A sziklás, rossz minőségű talaj is indokolta a mélymulcsos rendszer kialakítását.
Az elmúlt egy év alatt 100 gyümölcsfát ültettünk el. Pár év múlva reményeink szerint hatalmas mennyiségű gyümölcsöt fogunk már eltenni télire (lekvárként, aszalva, kompótnak). Szőlőnket idén újítottuk meg, borászunk tanácsára műveljük vegyszermentesen. Állattartásra is készülünk. Jelenleg körbekerítés alatt van a terület a kecskék, bárányok, szárnyasok számára. Tavasszal érkezik az állatállomány.
Nem csak saját részre termelünk. Kézműves pékséget (Hét kenyér Zarándokpékség) és egy vendégházat (Hét kenyér Ökovendégház) működtetünk egy saját házunk közvetlen közelében álló présházban – szintén közműmentesen, autonóm módon –, ahol a vendégeinknek mindazt a jót nyújtjuk, amivel Isten minket is megajándékozott. A présház felújítása során mindenben olyan megoldásokra törekedtünk, amelyek a lehető legkisebb mértékben terhelik a már így is túlterhelt környezetet. Egyszerű és gazdaságos megoldásokban gondolkodtunk. Mindent, ami menthető volt, mentettünk. Nem vásároltunk új tetőcserepet, bár sokkal jobban kedvelem a natúr színű szegmensíves hódfarkút, a meglévő hornyoltnak semmi baja nem volt. Az épület kubatúrájához nem nyúltunk, a viszonylag kevés bontás mellett is rengeteg törmelék keletkezett, aminek az elszállítása a hegyről megterhelő volt minden szempontból.
Az épület földszintjén alakítottuk ki a kézműves pékséget, amihez egy pince is tartozott. Az emeleten, teljesen külön bejárattal kapott helyett az egyszerűen berendezett, tágas térrel és csodálatos panorámával rendelekező apartman.
Pékségünkben kovászos, burgonyás erdélyi kenyeret készít a Férjem. Kézzel dagaszt fateknőben, fatüzelésű kemencében sülnek ki a kenyerek, mint régen. Mivel áram nélkül történik minden, így nem ér minket meglepetésként, ha nincsen áram. Számunkra ez jelenti a komfortot.
Kazinczy Gyöngyvér
Szerk.: Hulesch Máté