Egy terv, egy történet: műteremház a Reitter Ferenc utcába

Sorozatunk következő epizódjában egy „maradékokból hímzett" angyalföldi műteremház 2005-ben készült tervét mutatjuk be, amelyet már a megvalósulás széléről küldött a fiókba a balsors. A pályázatnyertes rajzokat Csomay Zsófia és Kisberzsenyi-Nagy György keresték elő archívumukból az Építészfórum felkérésére. 

A Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége országos tervpályázatot írt ki a XIII. kerületi Reitter Ferenc és a Keszkenő utca sarkán levő telekre. A téma: műteremház a MAOE-tagok részére. 

A kiírás szerint bérműtermeket kellett tervezni, bármilyen művészeti tevékenységnek megfelelő körülményekkel. A festőműterem adottságait megszabták, azt a tetőre raktuk, északra néző nagy ablakokkal. A szobrászok a földszintre kerültek, a közbenső két szintet pedig bármilyen iparművész vagy képzőművész kivehette. Volt még egy közösségi tér is. A homlokzaton jól kirajzolódik egy nagyon hosszú, egykarú lépcső, amiről minden szinten máshova lehet bejutni. Ez jópofa közös teret adott mindenkinek, a bejáratok előtt függőfolyosó-szerűen kiszélesedve. Itt lehetett volna egymással beszélgetni, találkozni.

A műteremház tervezésénél a tájolásra kell figyelni, másrészt arra, hogy elég hangszigeteltek legyenek az egyes műtermek – függőlegesen és vízszintesen is. Komoly gépészetet terveztünk, minden műteremben volt gáz, elektromosság, és persze konyha, zuhanyzó – egy-két ember ott tölthette volna az éjszakát is.

A pályázaton első díjat kaptunk és a pályázati program és terv alapján megcsináltuk az engedélyezési és ajánlati terveket, költségvetéssel. A folyamat tökéletesen zökkenőmentes volt mind szakmailag, mind hatóságilag: az önkormányzat is támogatta, az építési engedélyt is azonnal megkaptuk. 

Úgy képzeltük, hogy a főhomlokzat alsó részét különböző műtermekből származó maradékokból „hímezzük" ki: az alsó részt cserepekkel, kerámiával, szobormaradványokkal, csempével, de akár fémdarabokkal is, feljebb pedig faburkolattal. Mentünk is műtermekbe, anyagot keresni – ez az ötlet tetszett az embereknek, akár még saját anyagot is csináltak volna saját kis pecséttel. Ez személyessé tette a házat.

Egyedül ennek a faburkolatú homlokzati szakasznak az elfogadtatása nem volt egyszerű, de végül ezt is engedélyezték: az egyik ellenőr talált valamilyen speciális bevonatot az éghetőség ellen. Megkezdődött a kivitelező kiválasztására irányuló folyamat, mikor kiderült, hogy a MAOE erre az építkezésre predesztinált pénze kézen-közön eltűnt. Akkor még próbálkoztunk közösen befektetőt találni, de eredménytelenül. Sajnos.

Miért különleges nekünk ez a munka? Nagy szeretettel csináltuk ezt a tervet Gyurival, akivel nyolc évig dolgoztunk együtt. Olajozottan ment az egész folyamat. Amikor egy terv, hirtelen, szívből jön, azt az ember megszereti – és ennek volt egy látható poétikája, ami végig jó érzést adott. 

A szöveget Csomay Zsófia visszaemlékezése kapcsán lejegyezte Kovács Dániel. A képeket Csomay Zsófia és Kisberzsenyi-Nagy György bocsátotta rendelkezésünkre. 

Egy terv, egy történet című sorozatunkban meg nem valósult víziókat, felvetéseket, ötleteket mutatunk be a közelmúlt magyar építészetéből, a tervezők szavain keresztül. Témafelvetéseket ezúttal is örömmel fogadunk.